Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-12 / 46. szám
I ( ÚJSÁG )l 1991. április 12. Miért nem vemhesülnek? • HASZNOS TANÁCSOK • ÖTLETEK • INFORMÁCIÓK • A borsót károsítják A sávos csipkézőbogár kártétele borsón (A szerző felvétele) A kikelt cukorborsóban gyakran károsítanak a sávos csipkézőbogarak (Sitona lineatus). Keléskor a szikleveleket fogyasztják, később a levelek szegélyét rágják ki. A kártétel mértéke a borsó kelését követő időjárás alakulásának függvénye. Tartósan száraz és meleg időben a borsó lassabban fejlődik, viszont a bogarak annál nagyobb étvággyal fogyasztják. Gyakran előfordul, hogy a megtámadott növényzetben a levelek főerein kívül mindent elpusztítanak. A kártevő bogár alakban telel az avarban vagy a növényi eredetű maradványok között. Általában április elején hagyja el telelőhelyét, s megkeresi a borsóágy ásókat. Érési táplálkozás után a nőstények megkezdik a tojásrakást. Tojásaikat a növények közelében egyesével helyezik a talaj felszínére. A kikelt lárvák a talajba furakodnak, s berágják magukat a gyökérgümőkbe. Itt megy végbe a fejlődésük egészen a bábozódásig. Bábozódás előtt hagyják el a gyökérgümőket. Két-három hét múlva, rendszerint június végétől kezdenek ismét rajzani a bogarak. Ellepik a pillangósokat, de komolyabb kárt nem okoznak táplálkozásukkal. A sávos csipkézőbogárnak tehát évente csak egy nemzedéke fejlődik. Hogyan harcolhatunk ellene? Nem szükséges mindenáron vegyszerekhez folyamodni segítségért. Megelőzésre jól bevált a kora tavaszi vetés. Ilyen esetben a borsó jól kihasználja a téli csapadékot, gyorsan fejlődik, kinő á kártevő foga alól. A későbbi vetéseket permetezés helyett inkább gyakran öntözzük, s csak ott nyúljunk a vegyszerek után, ahol nincs öntözési lehetőség. A Metation E 50 0,2 százalékos töménységben használható, mégpedig a növényzet 3-4 leveles fejlettségi állapotáig. A későbbi kezelés felesleges. Matlák György mérnök Bizonyára sokan megfigyelték már, hogy a drágább F^es zöldséghibridek magjából erőteljesebb palántát, gazdagabban termő növényt lehet nevelni. Jellemzőik között még a koraiság, a betegségekkel szembeni ellenállóság és a tömeges termésérlelés is szerepel. Érthető, hogy sok kertészkedő ezeket a vetőmagokat keresi. Az viszont már kevésbé, hogy az apróhirdetések között egyre gyakrabban olvashatunk hibrid vetőmagot kínáló sorokat, holott köztudott (?), hogy a hibrid magból nevelt növényekről fogott vetőmag már nem teljes értékű, s az esetek többségében csalódást okoz a termelőnek. Veszélyben a növendékbaromfi Sok nyúltenyésztő panaszkodik: nem akarnak vemhesülni az anyák. Ennek egyik oka a takarmány összetételében keresendő. Előfordulhat, hogy a tápból vagy házi keverékből hiányoznak a normális ivari élethez elengedhetetlen ásványi anyagok és nyomelemek. Ilyen esetekben változatosabb összetételű napi adagot kell készíteni. A nyulak legjobb takarmánya a zab, az árpa és a búza. Kukoricából csak nagyon keveset célszerű adagolni, mert elhíznak tőle a tenyészállatok. A szemesek sok foszfort tartalmaznak, ennek hiányától tehát nem kell tartani. Viszont hiányozhatnak a nyomelemek, ezért ezeket valahogy pótolni kell. Általában jó hatású a nyalósó. Helyesen járnak el, akik párolt tört krumpliból, tápok és darák porából, száraz kenyérből és lucernalisztből vagy murvából nedvesített eleséget készítenek. Ha az állatok nem kapnak nyalósót, a nedvesített takarmányt, az ivóvizet, esetleg a szénát célszerű enyhén megsózni. Ne takarékoskodjunk a jó minőségű szénával. Egyrészt ez a legolcsóbb takarmány, másrészt sok fehérje, vitamin, mész és rostanyag található benne. Adjunk az állatoknak csicsókát, takarmányrépát, sárgarépát vagy karalábét. Ezek vitaminforrás és tápanyagtartalom szempontjából egyaránt fontosak. Ha természetes forrásból nem tudjuk fedezni a nyulak vitamin- és nyomelemszükségletét, speciális kiegészítő takarmányokat kell adagolnunk. Ne feledjük, a terméketlenség egyik oka lehet a penészes, gombákkal fertőzött takarmány, ezért ilyet soha ne tegyünk az állatok elé. Azt sem árt tudatosítani, hogy a tenyésznyulaknak tágas ketrecre van szükségük, különben eltunyulnak, elhíznak és tompul az ivari életük. A változatos takarmányon tartott, tágas ketrecben élő, és mégis nehezen vemhesülő anyákat célszerű pároztatás előtt a bakhoz közeli ketrecbe helyezni. Az apaállat közelsége, nesze, illetve szaga serkentő hatású lehet. (mk) A háztáji baromfitenyésztőknek gyakran tetemes veszteséget okozó coccidiosis élősködők okozta bántalom, melyet a spórás véglényekhez tartozó Eimeria-fajok idéznek elő. Főleg a növendékbaromfit fenyegeti, s fertőzött környezetben tartott állományok esetében nagy elhullást okozhat. Az állatok szájon keresztül (ürülék, fertőzött eleség, ivóvíz) fertőződnek. Az oocysták hármas védőrétegbe burkolóznak, így a legtöbb fertőtlenítő szer is csak akkor pusztítja el őket, ha legalább 80 C-fokos oldat formájában használják. Mihelyt a bélbe kerülnek, az oocysták azonnal szaporodni kezdenek, majd a hámszövetet roncsolják. Gyakran a hajszálerek is megsérülnek, ilyenkor válik véressé a baromfi ürüléke. Néhány nappal a fertőződés után a baromfi már maga is terjeszti a fertőzést a bélsarával kiürített oocysták útján. Különösen a mélyalmon tartott állomány kerül rövid időn belül teljesen fertőzött környezetbe. A csüngő szárny, gyengeség, felborzolt tollazat, étvágytalanság és véres ürülék nagy valószínűséggel utal a coccidiosis-fertőzöttsegre, a biztonság okáért mégis ajánlatos már az első tünetek észlelésekor kikérni az állatorvos véleményét. Már csak azért is, mert a fertőzött állatoknál csökken az étvágy, a súlygyarapodás, s végül elhulláshoz vezethet a betegség, ha nem kezeljük az állományt. Legfontosabb azonnal elkülöníteni a beteggyanús egyedeket, a szálláshelyet pedig azonnal - és a következőkben naponta - kitakarítani. Ha módunkban áll, helyezzük rácspadozatú nevelőbe a csirkéket, az etetőket és itatókat pedig tegyük magasabbra, hogy csökkentsük az eleség és az ivóvúKszennyeződésének veszélyét. Ami pedig a megelőzés lehetőségét illeti: a növendékbaromfit soha ne tartsuk együtt a felnőtt állatokkal, a csibenevelő inkább nagy mint túlzsúfolt legyen, lehetőleg rácspadozatú, s az állományt mielőbb engedjük füvesített, napos kifutóba. A baj megelőzésében és gyógyításában egyaránt hasznunkra lehet az állategészségügyi készítményeket forgalmazó gyógyszertárakban árusított Sulfadimidin és Sulfakombin. Balázs Ferenc • A biodinamikus gazdálkodás hívei közül nálunk is sokan kísérleteznek a német Mária Thun által kidolgozott és évente megjelentetett vetési naptár használatával. Ez a szerző azon tapasztalatai alapján készült, hogy a Hold óriási tükörként közvetíti a Földre azoknak az állatképeknek a növények fejlődésére gyakorolt hatását, amelyek előtt éppen jár. Nevezetesen: amikor a Hold Kos, az Oroszlán és a Nyilas előtt jár, akkor a termés képződésére ható erőket közvetíti (termésnapok). A Hold állása szerint vannak még virágnapok (Vízöntő, Ikrek, Mérleg), levélnapok (Halak, Rák, Skorpió) és gyökérnapok (Bika, Szűz, Bak). Nap- és holdfogyatkozás idején az elmélet nem működik, és sajnos a rendszeresen műtrágyázott vagy vegyszerezett, illetve 2 százaléknál kevesebb humuszt tartalmazó talajokon sem érzékelhető az ajánlott vetési napok hirdetett hozamnövelö hatása. • Bevált módszer, hogy a kukoricát a cseresznye virágzása idején, a csemegekukoricát pedig még korábban, a cseresznyefák bimbózásakor vetik. • Vetés vagy ültetés előtt a biológiai anyagot vegyszerek helyett növényi kivonatokkal csávázhatjuk. Például a borsót, a babot, a retket és a káposztafélék magját a kamillából készült főzet oldatával, a salátafélék magját iölgykéregotdattal, a répafélék, az uborka, a paprika, a paradicsom, a hagyma, a zeller és a búza vetőmagját, valamint az ültetőburgonyát a macskagyökér kivonatával. • Gyakran előfordul, hogy szobanövényeinken, elsősorban a pálmákon elszaporodnak az apró, vörös színű pókféle élősködők. Ezek vegyszer helyett „természetbarát“ módszerrel is elpusztíthatok. Alaposan zuhanyozzuk le és öntözzük be növényeinket, majd cserepestől bújtassuk őket nagyobb fóliazacskóba. Mivel a kártevők nem tűrik a nedves környezetet, a légmentesen zárt térben két-három nap alatt elpusztulnak. Virít a pitypang Van, ahol gyermekláncfűnek, kutyatejnek, asszonyhűségnek, kákicsnak vagy pongyola pitypangnak nevezik, de mindenütt ismerik ezt a jellegzetes mezei virágot. Ha hirtelen kivirít, április derekán messzire sárgállanak tőle a rétek, a parkok és az öregebb lucernások. A gyerekek nagy előszeretettel fonogatják belőle a koszorúkat, aminek mi, szülők nem nagyon örülünk. A virágokat látogató méhek állandó veszélyt jelentenek gyermekeink számára, ráadásul a növény tejnedve maradandó foltot hagy a ruhán. Egyszerre hasznos és káros ez a növény. Hasznos, mert gyógynövény, és takarmánynak, sőt emberi táplálkozásra is felhasználható. Fiatal, halványított leveleiből sokan készítenek ízletes salátát, gyökerének vértisztító, emésztést javító, és enyhe hashajtó hatása van. Takarmányként főleg fiatal baromfival és díszmadarakkal etetik, de a nutriák és a nyulak is szívesen fogyasztják. Kora tavasszal, amikor más zöldeleség még nem áll rendelkezésre, nagy segítségünkre lehet a szoptatós anyák tejtermelésének növelésénél. Vigyázzunk azonban, hogy gyökérrész ne kerüljön az állatok elé, mert ebből általában keveset fogyasztanak el, s a trágyába keveredett gyökérdarabok később kihajtanak és elgyomosítják a kertet. Ez pedig nem kívánatos, mert a pitypang által kiválasztott etiléngáz hátráltatja a kultúrnövények fejlődését. A Csallóközben és más vidékeken sokan főznek mézet a pitypang virágaiból: 200-250 nagyobb, a zöld részektől megtisztított virágot leöntenek 1,5 liter forró vízzel, másnapig áztatják, az átszűrt léhez 1,5 kg cukrot adnak, belekarikáznak két citromot, s gyakori kevergetéssel besűrűsödésig főzik. Köhögés, légcsőhurut ellen használják. Egyes körzetekben bort is készítenek gyermekláncfű-virágból. (ká) Mit gyűjtsünk? A fűzfa (Salix alba - vrba biela) fiatal vesszőinek kérgét a tavaszi nedvkeringés megindulása idején kell gyűjteni. A kosárfonó vállalkozóktól vagy vállalatoktól is átvehetjük a kérget, de ne feledjük, hogy csak a forró vízzel nem kezelt vesszők lehántott kérge értékes a gyógyszeripar számára. Napon és mesterséges eljárással egyaránt szárítható. Száradási aránya 2,5:1, kilónkénti felvásárlási ára 10 korona. A fűzfakéregben található anyagok lázcsillapító, összehúzó, reumás és egyéb fájdalmakat csillapitó, valamint nyugtató hatásúák. Sok izületi gyulladás és a vírusos influenzás betegségek gyógyításánál is használják, de asztmásoknak és gyomorfekélyben szenvedőknek nem ajánlják. A fűzfakéregben lévő flavonoidok serkentik a vizeletkiválasztást, és kedvezően hatnak a diszpepsziós bélműkődósre. Összehúzó és fertőtlenítő hatását a nedvező ekzémák, illetve a lábizzadás gyógyításánál hasznosítják. Teája főzéssel készül. Egy kávéskanálnyi apróra tört fűzfakérget 2 dl vízben 15 percig kell főzni. Az adag naponta 2-3 alkalommal fogyasztható. Külső használatra 30-40 gramm fűzfakéregből és 0,5 liter vízből készítenek főzetet, s ebbe mártogatják az izzadékony lábat. Dr. Nagy Géza
