Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)

1991-04-11 / 45. szám

Tovább növekednek a minőségi követelmények 4 ÚJSÁG Almahelyzet Európában A gyümölcs- és zöldségkereskede­lem az utolsó 20 évben az Európai Közösség országai között valódi sza­badkereskedelemmé vált. A szabad verseny hatására bizonyos mértékű egyensúly alakult ki kereslet és kínálat között, amely természetesen ország- és ki imahatárokon keresztül érvénye­sül. Ez az egyensúly azonban nem statikus, évről évre keresleti oldalról is bizonyos eltolódás következik be a marketingstratégiák és fogyasztási szokások alakulásának következté­ben. A kínálati oldalon pedig a fajtafej­lesztés, a termelési eljárások változá­sa, az agrárpolitika változása szintén befolyásolják a piac helyzetét. A kelet­európai országok integrációja az Eu­rópai Közösség piacainak irányába egy újabb, nehezen kiszámítható ele­met visz ebbe a kiegyensúlyozott álla­potba. Az almatermesztést, mint általában az ültetvénykultúrákat az időjárás he­lyi hatásai befolyásolják. Egy olyan gazdasági térségben, mint a miénk, ahol általában agrártúltermelésről be­szélünk, az almatermelés egyensúlya állandóan inkább a túlkínálat oldalára billen. Fagykárok egyre ritkábban for­dulnak elő, jelentkezik viszont az al­matermelés és a körtetermelés speciális biológiai tulajdonsága, az al­­ternanciára, vagyis az éves termés­­' váltakozásra való hajlam. A második világháború utáni euró­pai almatermelési dinamikát néhány rövid bekezdésben összefoglalva tu­lajdonképpen a fajták dinamikájával tudjuk összekötni. Golden-hullám Az 50-es évek viharos almaterme­lési fejlődése a Pó-síkságról, Észak- Itáliából indult. Az akkor termelésre kerülő fajták, mint az Abondanza és a Demokrat nem voltak igazán minő­ségi fajták, inkább nagy és biztos termést nyújtó almák. Mégis új piaci igényt elégítettek ki: nagy mennyisé­gű, egységes áruval látták el a fo­gyasztók tömegei}. Az 50-es évek végére Dél-Francia­­országban felismerték, hogy a Gol­den Delicious nevű, valódi minőséget adó fajta hasonlóan alacsony költsé­gekkel termelhető, mint az Abondan­za, ugyanakkor sokkal inkább piacké­pes. Ezért aztán a délfrancia Golden­­hullám leváltotta az olasz Abondanza­­csúcsot. A Golden-hullám ezután meghódította egész Közép- és Dél- Európát, és ma is a Közös Piac orszá­gaiban két és fél millió tonnás termé­sével a Golden Delicious az első szá­mú fajta. A 60-as évek végén megmutatko­zott, hogy e piac befogadóképességé­nek is van felső határa. Erre az időre valóban közös piaccá vált a gyümölcs és zöldség európai piaca. A túlterme­lés, amely elsősorban a Golden Delici­ous termelésében mutatkozott meg, egy krízist vezetett be az almaterme­lésben A 70-es évek többnyire ennek a túl­termelési válságnak a kezelésével tel­tek el, legalábbis az almatermelók szempontjából nézve. Állami szub­venciókat lehetett kapni ültetvényse­lejtezési akciókhoz és megkezdődött a piaci intervenció rendszerének a ki­dolgozása, pl. minimumának beveze­tésével. A 70-es években mindezen piaci reakciók ellenére még a Golden-túl­­termelés volt a jellemző. Mégis érde­kes jelenségként mutatkozott, hogy a hagyományos almafajták is bizo­nyos piaci jelentőséget visszahódítot­tak, és ez a Goldennél áresésben mutatkozott meg. Ezek a hagyomá­nyos fajták, amelyek teret nyertek a 70-es években a Cox Orange és a Boskoop. Minthogy ezek a fajták Közép- és Észak-Európában érzik magukat otthon, elterjedésükkel egy­idejűleg a legfőbb termelési terület is eltolódott Dél-Európából Közép-Euró­­pa felé. Almakrízis A 80-as években az almatermelő területek északra csúszása mellett az új fajták diadalát kell megemlítenünk. Jonagold és Elstar hódítottak Közép- és Észak-Európában. E két fajta kü­lönleges minőségi ismérveinek kö­szönhető, hogy az almatermelés mi­nőségi oldalról újabb impulzusokat ka­pott. Az alma túltermelése az utóbbi években elsősorban a dél-európai ter­mőterületeken következett be, de a túltermelési válság, együtt a fajták­kal szintén észak felé halad. A déli termőterületeken megmaradt az a di­lemma, hogy az új almafajták, legalábbis az előbb említett kettő, eze­ken a meleg termőhelyeken nem mu­tatnak olyan kiváló minőséget, és ugyanakkor hiányzik az igazi jó fajta, amely Dél-Európában is rendkívüli tel­jesítményekre lenne képes. Egy ilyen hézagot töltött ki bizonyos ideig a Grannay Smith. De nem biztos, hogy kiállja a próbát a déli félgömbről szár­mazó konkurenciával (Új-Zéland, Ar­gentína, Chile), ahonnan a frissen szüretelt áru már márciustól kezdve nagy mennyiségben érkezik az euró­pai piacokra. Szintén új lehetőséget jelent a két új-zélandi fajta, a Gala és a Braeburn, de az kérdéses, hogy ezek a Goldent helyettesíthetik-e. A fajtaváltással egyidejűleg az üze­mi struktúrának is változnia kell. Feltű­nő, hogy az optimális üzemi méret az almatermelöknél alulról és felülről is behatárolódott, és a ma optimálisnak tekinthető mintegy 10 és 30 hektár közé szorult be. A nagyobb gyümölcs­termelő üzemek nincsenek abban a helyzetben, hogy kiváló minőséget, a megfelelő időpontban nagy szak­szerűséggel, és kézi munkával elő tudjanak állítani. A10 hektárnál kisebb üzemek pedig nem képesek gépeik és munkaerejük racionális kihasználá­sára. Rezisztencia-nemesítés Tehát fel kell tennünk a kérdést, milyen lesz Európa almatermelése a 2000. évben? A minőségi követel­mények állandó növekedése_ biztosan tovább fog tartani. Ezenkívül szinte biztosra vehetjük, hogy a termelés súlypontja továbbra is a klímaszem­pontból jobb minőséget adó vidékek felé fog eltolódni. A 2000. év almaszortimentjében olyan új nemesitő fajták szerepelnek majd, amelyek gombabetegségek el­len, különösen az almafa-varasodás ellen rezisztensek, és a 90-es évek­ben már elfogadott standarddá vált minőségi követelményeknek megfe­lelnek. Számolhatunk ezenkívül az úgyne­vezett biológiai termelési eljárásoknak a terjedésével az állati kártevők meg­fékezésére. Valószínűleg jelentősen csökkenni fog a gyomirtószer-felhasz­­nálás, újabb talajápolási, talajmúvelési módok fognak elterjedni, és megte­remtik a vegyszermentes minőségi al­matermelés alapját is. A művelési módok változása legin­kább hektáronkénti fák számával jelle­mezhető, amely véleményünk szerint 5000 ± 1000 fában fog megállapodni. Ez a hektáronkénti faszám lehetővé teszi a 2-3 éves termésfelfutást a tel­jes termés eléréséig, és ezzel új fajtá­kat viszonylag rendkívül gyorsan lehet piacra hozni. A fák kis mérete raciona­lizálja a kézi munkát, a koronaalakí­tást, a gyümölcsritkítást és minden emberi erővel végzett munkafolya­matot. Ennek ellenére meg kell jegyez­nünk, hogy a minőségi követelmények növekedése miatt aligha számíthatunk jelentős élőmunka-felhasználás csök­kenésre. A területegységre számított gyümölcstömeg, azaz a hozam, álta­lában ugyan növekedni fog, de a már ma ismert csúcstermelő üzemeknek az eredményeit nem fogja meghaladni vagy elérni. Ennek oka a már többször említett minőségi prioritás, a mennyi­séggel szemben. . Kié a főszerep? A mérsékelten kontinentális és amellett nem túlságosan forró klíma kitűnő előfeltételeket teremt a minősé­gi termelés szármára, a gyümölcsmé­ret, a szín- és a cukor-sav arány tekintetében. A korszerű és gazdaságos gyü­mölcstermelésnek minden egyéb kér­dése a kutatástól, a tanácsadástól és az eredményeknek a gyakorlatban va­ló realizálásától függ. Nyilvánvaló, hogy tájainkon sok a javítandó pont a versenyképesség fokozásához: kezdve a fajtaválasztékkal, a szaporí­tóanyag minőségével, a termelési el­járások optimalizálásával, a munka­termelékenység fokozásával és ter­mészetesen leginkább a marketingte­vékenységgel kapcsolatosan. A legfontosabb feladat, hogy a ter­melésnek minden elemét a verseny­­képesség fokozása céljából a gyü­mölcs minőségének kell alárendelni. A kedvező természeti viszonyok jó alapot adnak ennek megteremtésé­hez. (Mm) A gépesített magángazdaság­ból a szövetkezetbe kény­­szerített generáció utódainak hagyta a burgonya és a kukorica ter­mesztési módját, múvelőeszközképt pedig a jól bevált kapát. Míg a nagy­üzemi mezőgazdasági termelést foko­zatosan gépesítették, a háztájiban nem változott semmi - kivéve a földte­rület nagyságát, ami harminc év alatt fél hektárról öt árra zsugorodott. Mint minden korlátozásnak, ennek 1991. április 11. megtrágyázzuk, bevetjük földjeiket, betakarítjuk termésüket, de a vetés­forgót a bérlőre bízzuk, ugyanis évekig- amíg igényét vissza nem vonja- ugyanazon a parcellán fog gazdál­kodni. A földért bérleti díjat nem ké­rünk, a földadót mi fizetjük. Célunk, hogy dolgozóink megtanuljanak önál­lóan gazdálkodni, megszeressék és utódaikkal is megszerettessék a földet. Az elnök szavai egy régi bölcseletet Háztáji helyzetkép: Rimaszécsen és Egyházasbáston is megvan a maga ,.hátulütője“. A fia­talabb generációnak már alig van von­zalma a föld és a gazdasági állatok iránt. Az évtizedes lemaradást minden bizonnyal nehéz lesz behozni... Mezőgazdasági dolgozóink egy ré­sze már nem tudja gazda szemmel követni a termelést. Pedig erre most nagy szükség lenne. A rimaszécsi szövetkezetben már egy éve fontolgatják, hogyan lehetne érdekeltebbé tenni a dolgozókat a föld megművelésében. Decemberben már készen állt a vezetőség által elkészí­tett terv, de akkor még elzárkóztak annak részletezésétől. „Majd a tagsá­gi gyűlés után“ - mondták. A tagsági gyűlés lezajlott, a tervet ismertették.- Hogyan fogadta a tagság? - kér­deztem Csirke József mérnököt, a szövetkezet elnökét.- Kicsit kételkedve, kezdetben még nem is tudatosították, hogy milyen lehetőségek közül válogathatnak. Többen is megkérdezték, hogy vajon jól értelmezik-e a hallottakat.- Miért, mi állt a javaslatban?-A lényege az, hogy a dolgozók egyénileg - a munkabírásukhoz mér­ten - választhatják meg a földterület nagyságát, öt-, tizenöt- és ötven ár földet mérünk ki. Az ötven árat bérlő természetbeni juttatást nem kap, a ke­vesebb földterületet igénylőnek egy évre 10 mázsa szemesterményt mé­rünk. Mi sem szeretnénk, ha dolgozóink vállalkozása kudarcba fulladna, ezért egy szakemberünk csak őket fogja figyelni és segíteni. Ha igénylik, ta­náccsal látjuk el őket, felszántjuk, juttattak eszembe.“ Amit nem isme­rünk, nem is szerethetünk.“ Rimaszécsen van miből osztani, Egyházasbáston már kevésbé. A fes­tői szépségű hegyeket nehéz és költ­séges megművelni. A szövetkezet földjének több mint fele rét és legelő, az 1100 hektáros szántóterületből kell kielégíteni a tagság igényeit. Az öt ár földre minden tag jogosult, akik földdel léptek be a szövetkezetbe, többet is igényelhetnek. Dél-Szlovákia zöldségtermesztő vi­dék, ez alól azonban Medvesalja kivé­telt képez. Márpedig itt is szükség lenne friss primőrárura. A szövetkezet azokat a vállalkozókat támogatja, akik uborkát, paprikát stb. termesztenek. Patak melletti parcellákat oszt szét, minimális áron fóliát, fóliavázat, öntö­zőberendezéseket kölcsönöz. A ter­melő piacát nem korlátozza, nem írja elő, hogy kinek adhatja el a termést, sőt szükség esetén ö keres piacot, és az árut el is szállítja. « Két szövetkezet, különböző körül­mények, más-más lehetőségek. Hon­atyáink a nagyprivatizációs törvényről vitatkoztak, rólunk és megint nélkü­lünk. Talán egyszer az érdekelteket is meg kellene már kérdezni, hogy sze­rintük hogyan lenne a legjobb, vagy - mint a szövetkezeti elnökök kérdez­ték - nos mennyit akartok? Még valami. A szövetkezetek egy­fajta hátteret biztosítanak a vállalko­zóknak, a parlamentben erről egyelőre még nem volt szó. Pedig ezen is lehetne vitatkozni egy kicsit. FARKAS OTTÓ Védjük meg a vetest! Végre megjött a tavasz, itt a vetés -----------------------------------------------­ideje. Az elsők között a borsót vetjük. Csakhogy a vetés még nem biztosíték arra, hogy betakarítani is mi fogjuk. Megeshet például, hogy a „termést“ a kertész helyett a madarak „takarít­ják be“ idő előtt. Tudvalevő, hogy a csírázó borsó a galambok kedvenc eledele, ezért szívesen látogatják a veteményeskertet. Ezért célszerű a vetést a madarakkal szemben véde­ni. Nem kell ehhez sem madárijesztő (ami amúgy sem mindig hatásos), sem sörétes puska. Elég hozzá egy­két gally. Úgyis éppen itt az ideje a gyümölcsfák metszésének. A lemet­szett ágak, nagyon jól hasznosíthatók a borsóvetemény védelmére, úgy hogy a gallyakat széjjel szórjuk a be­vetett területen. A kibúvó növénykék­nek nem ártanak, a galambok pedig nem férnek hozzá az „ínyencfalatok­hoz“. Gaál László (A szerző felvétele) drogkeverekekbol készített teaval cí­mű részben pedig az emésztőrend­szeri, vérkeringési, idegrendszeri, ki­­választási megbetegedések gyógyítá­sára találunk 150 receptet. A könyv melléklete egész sor hasz­nos kiegészítést, pl. szedési naptárt, tárgymutatót stb. tartalmaz. A 305 ol­dalas könyv ára 60 korona. A kiadvány megrendelhető vagy megvásárolható a pozsonyi Príroda Kiadóban. (sz) Illusztrációs felvétel Természetes gyógyszertár A bolgár eredetiből szlovákra fordí­tott könyv (D. Pamukov, Ch. Achtar­­dziev: Prírodná lekáren) általánosan ismert és gyakran használt gyógynö­vények előfordulására, meghatározá­sára, vegyi összetételére, farmakote­­rápiai hatásaira vonatkozó tudnivaló­kat tartalmaz. Az általános részben a gyógynövények vegyi összetételé­nek, morfológiájának és szedésének legfontosabb tudnivalóit olvashatjuk. A speciális részben 89 gyógynö­vény leírását találjuk ax Gyógyítás

Next

/
Thumbnails
Contents