Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-11 / 45. szám
1991. április 11. ÚJSÁG Nemzetközi konferencia Budapesten Kisebbség a piacgazdaságban Március végén a Miniszterelnöki Hivatal Határontúli Magyarok Titkársága - dr. Székely András Bertalan szervezésének köszönhetően - kétnapos nemzetközi tanácskozást rendezett. Célja az volt, hogy megvizsgálják a Jugoszlávia Magyarországgal határos három tagköztársaságában (Szerbia, Horvátország, Szlovénia) és az ausztriai Burgénlandban élő magyar nemzeti kisebbség gazdasági életének specifikumait, és felderítsék a magyarországi gazdasággal való szorosabb összefonódás lehetőségeit. A konferencián közel száz üzletember, vállalkozó, parlamenti képviselő, gazdasági vezető vett részt nemcsak a már említett országokból, hanem Romániából, Szlovákiából, Németországból, Svájcból, sőt még az Egyesült Államokból is. A kelet-közép-európai térség országai hasonló gondokkal küszködnek: áttérés a tervutasításos rendszerről a piacgazdaságra, növekvő infláció és munkanélküliség, tőkehiány, tapasztalatlanság a vállalkozások terén. A közös gondokon talán könnyebben úrrá lehet lenni, ha az érintett államok földrajzi adottságaikat arra használják ki, hogy egymást segítsék. És éppen itt nő meg az utódállamokba szakadt magyarok szerepének jelentősége: összekötő kapocsként szolgálhatnak. Vétek lenne nem élni az azonos anyanyelv adta lehetőségekkel - fogalmazták meg többen. Legtöbb szó Jugoszláviáról esett, joggal, hiszen a déli szomszédból szép számban érkeztek vendégek. Az ottani gazdaságot is tönkretette a kommunista eszme: a vállalkozás fogalmat kitörölték a köztudatból. A gazdasági döntéshozatali mechanizmusban a ráció helyett a pártállam diktátuma érvényesült, sőt érvényesül még ma is. A Szerbiában hatalmon lévő szocialista párt még mindig a társadalmi tulajdonformát tartja a legtökéletesebbnek. A Vajdaságban különösen rossz a helyzet: 1990-ben mintegy kétezer magánvállalat jött létre, az év végéig négyszáz csődbe is jutott, a még meglévőket is ez fenyegeti. A helyzet már-már olyan súlyosnak mondható, hogy pár hónap múlva akár a teljes gazdasági összeomlás is bekövetkezhet. Ezek ellenére vagy éppen ezért - a közelgő gazdasági összeomlás utáni időkre gondolva - segíteni kell, hogy a kisebbségben élők mihamarabb tudatosíthassák: nem számíthat mindenki arra, hogy az állam a zsebébe nyomja a havi fizetést, próbáljanak meg önállósulni, vállalkozni! Elsősorban a hagyományokkal bíró kisipar, a mezőgazdaság (Európa legjobb termőföldje a Vajdaságban van) és az idegenforgalom, valamint a terciális szféra területén - hangzott el. A kisebbség gazdasági megerősödésének fontos vonzata, hogy az acsarkodó asszimilációnak a kisebbség annál inkább ellenáll, minél függetlenebb gazdaságilag az államtól. Ha saját forrásokból képes kulturális, oktatási intézményeit fenntartani - megnő ellenálló képessége. Többen említették, hogy a nyugati töke csak oda áramlik, ahol politikai stabilitás uralkodik, és nem kell attól tartani, hogy esetleg nem lesz meg a megfelelő hozama. Fontosnak tartották, hogy a magyarországi vállalkozók az adottságokat igyekezzenek közös vállalatok alakításával is kihasználni. A Romániából érkezettek aggodalommal jelezték, hogy náluk a magyar-román vegyes vállalatok alapítását nem nézik jó szemmel, de Szlovákiával vagy Jugoszláviával minden gond nélkül szorosabbra füzhetőek a kapcsolatok. A magyarországi szakemberek tájékoztatást nyújtottak a gazdasági kapcsolatok felvételének lehetőségeiről. Rávilágítottak arra, hogy az együttműködés elmélyítésében fokozott figyelmet kell szentelni a közvetlenül határ mellett fekvő területek fejlesztésének. A konferencia jó alkalmat teremtett a szakemberek véleménycseréjéhez, ismeretségek születéséhez és konkrét üzletek megkötéséhez. Remélhetőleg - a sikeren felbuzdulva - Kárpátalja, Románia és Szlovákia viszonylatában folytatják majd megkezdett próbálkozásukat a rendezők. A. KIS BÉLA Még egyszer a Salimáról Régi ismerősök - új arcok A nemrégiben Brünnben megrendezett Salima nemzetközi kiállításról két dolgot mindenképpen el kell mondani. Egyrészt azt, hogy jóval több külföldi kiállító vett rajta részt, mint az előző években, és több, újonnan megalakult hazái cég is képviseltette magát. Másrészt tény az is, hogy ezúttal kevesebb látogató volt kiváncsi a rendezvényre, de fokozódott az érdeklődés az üzletkötések iránt, ami jó jelnek könyvelhető el. Idézzük csak fel, milyen érdekességeket vonultattak fel a kiállítók az egyes pavilonokban. Sokan szóltak elismeréssel például a brünni TOPP! kereskedelmi vállalat tevékenységéről, Elsősorban arról, hogy rugalmasan szervezi a déligyümölcs- és zöldségbehozatalt. A cég vezetői mindenekelőtt Olaszországgal építettek ki szilárd kapcsolatokat. A közeljövőben foglalkozni szeretnének az importált zöldség (sárgarépa, karfiol) osztályozásával, tisztításával és feldolgozásával is. A zöldség egy részét Németországba exportálnák, a többit pedig a hazai piacon értékesítenék. A K 1 -es pavilonban a látogatók - elsősorban a folyékony kenyér kedvelői - megcsodálhatták a korszerű kivitelezésű Plus KEG-hordókat. Ez a termék aranyérmet kapott az idei Salimán. Tulajdonképpen nincs szó valamiféle új cégről, hiszen a német Schäfer Werke cég már 1978 óta gyártja és korszerűsíti a hordókat. Egyébként hat esztendeje a pilzeni Prazdroj és a Őeské Budéjovice-i Budvar számára is szállítja termékeit. Ezen hordók nélkül ugyanis az említett csehszlovákiai sörgyárak nem élnének meg a nyugati piacon, amely keményen fellépett az italok alumíniumhordókban való tárolásával és szállításával szemben. A KEG-hordó egyedüli hátránya, hogy viszonylag drága (mintegy háromezer korona), de előnyeit az alumíniumhordóval szejmben hosszasan sorolhatnánk. Például hosszabb ideig tárolható benne a sör, egészségesebb, egyszerűbbé teszi a szállítást, könnyebben mozgatható stb. A 20, 30 és 50 literes hordót rozsdaálló acélból gyártják, és mintegy 3 és fél millió darab van belőle forgalomban a világon. A második félévtől Csehszlovákiában is forgalomba kerülnek - Prazské pivovary felirattal. Sokan elidőztek a svájci Jacob Suchard cég német fióküzemének termékeinél is. Közülük ezúttal a Milka drink csokoládépor kapott Arany Salima-díjat. Sikerét kiváló minőségén kívül természetesen látványos és korszerű csomagolásának is köszönhette. A londoni Indo-Med kereskedelmi vállalat már évek óta ellátja a piacot szárított terményekkel, teával, fűszerekkel és kókusszal. Míg a közelmúltban elsősorban a Koospollal tartott fenn kereskedelmi kapcsolatokat, manapság inkább a maszek cukrászok és pékek felé orientálódik. Ez év január elsejétől egyébként az Indo-Mednek állandó képviselete van Prágában. Az idei brünni seregszemlén első alkalommal mutatkozott be Törökország. Kiállítóit azonban bosszantotta, hogy az új V-pavilon - ahol teret kaptak - még nem volt feltüntetve a kiállítási útmutatón. A törökök ennek ellenére sem panaszkodhattak gyér érdeklődésre. Kiállítási igazgatójuk, Savas Usta szinte alig tudott néhány szót váltani az újságírókkal, állandóan üzletkötők vették körül. S hogy miért volt olyan nagy az érdeklődés? A törökök fantasztikus csomagolótechnológiákkal rendelkeznek. Termékeik csomagolási színvonala felér a nyugati országokéval, miközben áruikat jóval olcsóbban kínálják, mint mondjuk a németek, angolok, vagy a svájciak. Érdekes, hogy üzletembereik jelentős hányada fiatal, egy-két éve került ki a főiskolából. Brünnben mindenekelőtt a cukorbetegek és a vegetáriánusok csodálhatták meg a török termékeket. Hoztak magukkal korszerű gépeket (például péksütemény készítésére), de illatos szappanokat is. A bevezetőben már szóltunk egy hazai kiállítóról, a brünni TOPP! vállalatról. Ezenkívül persze több cég is említést érdemel. Arany Salima-díjai kapott többek közt a pozsonyi Milex két terméke, a Radena joghurt és a Novum Primátor sajt. Egy kissé csalódottak voltak a Közép-szlovákiai Tejüzem képviselői, mivel az általuk kiállított fortifikált 1 százalékos tej - C- és E-vitaminnal gazdagítva, sötét palackban - nem szerzett érmet. Erről a tejről még el kell mondani, hogy ugyanannyiért forgalmazzák, mint a közönséges félzsíros tejet. Mindenképpen említést érdemel a csomagolással és a tárolással kapcsolatosan az a sötét palack, amelyben tej szavatossági ideje öt nap. Gyártója, a Moravia Glass Kyjov két elismerésben is részesült. Megkapta az ,,1990 csomagolása“ díjat, valamint az Embax- Print díját is. Elsőként az Ostravai Tejüzem forgalmaz majd tejet ilyen típusú palackokban. A hazai maszekok nagy érdeklődést tanúsítottak a fagylalt-, a tészta- és péksüteménygyártó gépek iránt. Volt mit ellesni, tanulni. Reméljük, nem kell sokáig várnunk, hogy a látottakat a gyakorlatban is kamatoztassák. (A Profit nyomán: su-) 5 A füstölgő hőerőmű környéke télvíz idején (Bogoly János felvétele) Labore menti füstölgések / Elet a kémények alatt Tegyünk próbát. Mi jut a Kedves Olvasó eszébe először, az Ung-vidék hallatán? Hát persze: Erdélyi János, a környéket barázdáló Labore, a Latorca és az Ung folyók... Másodszor: hazánk egyik legnagyobb hőerőműve és a Slovnaft kőolajfinomító egysége. És még? Hadd segítsek! Harmadszor- és ez nem fontossági sorrend hogy ez Szlovákiának az egyik legszennyezettebb területe. De ennél többet is mondhatok. Ha az erre vetődő idegen nem ismeri az itteni valóságot, meglepődik, és először a természet furcsa játékának véli, amikor a Vajáni Hőerőmű Laborc-parti salakdombjaj a szél hatására „bejárják" az egész környéket. Por és korom borítja az egész vidéket. Ebből kén-dioxiddal keveredve évente 33 ezer tonna hull a környéken élőkre- emberre, állatra, növényzetre egyaránt. A porfelhő olykor nem kíméli a közeli Latorca menti bodrogközi falvakat sem. Ez a nagy mennyiségű szennyezőanyag idestova 25 éve mérgezi ezt a vidéket. Ennek következtében itt sokkal gyakoribbak a daganatos megbetegedések, mint az ország más részein. A légúti megbetegedések száma is évről-évre magasabb, főleg a gyermekek esetében. Egyre nagyobb agodalomra ad okot az is, hogy annak idején a hőerőmű üzemeltetéséhez a Labore vízszintjét is megemelték, minek következtében jelentősen megemelkedett a környék talajvízszintje is, aminek kárát leginkább Vaján község lakossága szenvedi, mert télvíz, illetve az őszi esőzések idején nem egy lakás falain csaknem a padlásig szívódik fel olykor az udvarokat is ellepő és kutakat megtöltő talajvíz. Ezt a veszélyt tetőzi még a Slovnaft kőolajfinomítója, amely mérgező gázok kibocsájtásával növeli a környék levegőszennyeződését. Erről, mármint a szennyezettségről jutott eszembe, hogy az energetikai tárca két évvel ezelőtt már hozott egy rendeletet, mely szerint a hőerőmű kéményeire szűrőberendezések mielőbbi felszerelésével kell csökkenteni a térség légszennyezését. A leglényegesebb lépés, vagyis a rendelethozatal tehát megtörtént. Csak az a kérdés: ki magyarázza meg az itt élőknek, hogy gyakorlati megvalósítása mikorra esedékes? Mert még el sem kezdődött! Abból a 6-8 millió koronából ugyanis, amit a hőerőmű évente kártérítés címén a Tőketerebesi Járási Nemzeti Bizottságnak fizetett (nem a károsultaknak!), már nem egy szűrőberendezést építhetett volna kéményeire. Miért szükséges ehhez kormányhatározat? Hiszen minden gazdálkodó egységnek vannak a környezetvédelem terén is bizonyos kötelességei. Ezt a hőerőmű vezetőinek is tudatosítaniuk kell! (katócs) Privatizáció közép-európai módra Sok a közös vonás A privatizáció, illetve a reprivatizáció jelenleg Közép-Európa valamennyi volt szocialista országában a legégetőbb kérdések egyike. Arra, hogy hogyan menjen végbe, senki sem szolgál pontos útmutatóval, és a nyugateurópai államok tapasztalatai is csak részben hasznosíthatók. Tovább nehezíti a helyzetet az a tény, hogy Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában és Jugoszláviában a privatizáció célja és alakulása ideológiai és politikai viták tárgyát képezi, ami ugyan érthető, de késlelteti annak menetét. A privatizáció végrehajtásában vannak bizonyos hasonlatosságok, amelyek az összes felsorolt országra jellemzők. Mindenütt gondot okoz például a megfelelő időpont megjelölése, elsősorban a reprivatizáció esetében. További közös vonás, hogy ezekben az államokban igyekeznek fokozatosan megvalósítani a privatizációt. Nemcsak Csehszlovákiában, hanem Lengyelországban és Jugoszlávia egyes szövetségi köztársaságaiban is a nagyprivatizációt megelőzi a kisprivatizáció, amely lehetőséget nyújt a tulajdonviszonyok megváltoztatására és új szervezésére - elsősorban a kereskedelem és a szolgáltatások terén. Magyarországon ez a fázis már régebben végbement, a többi országban viszont még egy-két évig is eltarthat. Az államhatalom azon fáradozik, hogy a minisztériumok valamint más állami szervek közreműködésével vagy az erre a célra létrehozott minisztériumi hatáskörű ügynökség segítségével közvetlenül befolyásolja a privatizáció irányát és ütemét. A kormány szándéka dicséretes, de a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha az ügynökségek túlságosan centralizáltak és túl nagy a hatáskörük, igyekeznek elodázni az ügyintézés menetét. Ezáltal ugyanis tovább fenntarthatják pozíciójukat. A privatizáció - jobban mondva annak jogi vonatkozásainak - gyenge pontja, hogy nincs konkrétan meghatározva a külföldi tőke bevonásának módja és mértéke. Általánosságban elmondható, hogy minél erősebben nyilváhul meg az adott országban a nacionalizmus a gazdaságban, annál kevesebb a külföldi beruházó. (HN)
