Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-09 / 43. szám
4 I í ÚJSÁG ) 1991. április 9. r Parkoló Helyünk a nagyvilágban Merre ballagsz A személygépkocsik vámkezelése Április elsejével - stílszerűen - végre hatályon kívülre helyezték azt a vámrendelkezést, amely a hazai átlagpolgár számára gyakorlatilag lehetetlenné tette a külföldön történő személygépkocsi-vásárlást. Az össznépi felzúduláshoz már a 19 százalék vám is bőségesen elég volt, ám a „ráadás“ 20 százalékos behozatali illetéket ép ésszel már nem lehetett megmagyarázni. A hónap elejétől ezt az utóbbit hálistennek eltörölték, tehát maradt „csupán“ a 19 százalék vám. Persze, efölött is el lehetne gondolkodni, hiszen a legtöbb ipari termék esetében ez jóval kisebb, ehelyett azonban inkább nézzük meg, mit jelent a gyakorlatban, a vásárló számára; néhány konkrét példán keresztül a fizetendő összeg kiszámításának módját is ismertetjük. A vám meghatározásának alapjául a gépkocsi ÉRTÉKE - tehát nem az ára! - szolgál. Használt jármüvek esetében ez a hazai szakértő által végzett ún. hivatalos becslés összege. Ha tehát autónkat például százezer koronára értékelték, a fizetendő vám ennek az összegnek a 19 százaléka, vagyis 19 ezer korona. Valamivel bonyolultabb a helyzet az újonnan vásárolt gépkocsik esetében. Itt a külföldön legálisan kifizetett, tehát számlával igazolt vételár szolgál alapul, az illető ország pénznemében, de - figyelem! - az árban benne foglalt forgalmi adó leszámítását követően. Ezt a módosított összeget az érvényes valutaárfolyamon számítják át koronára, és ennek a 19 százaléka a vám. Mivel a forgalmi adó nagysága a legtöbb országban gépkocsimárkánként és -típusonként változó, ezt feltétlenül meg kell tudnunk, ha magunk is akarjuk végezni a számítást. Lássunk két példát. A Fiat Unó Fire 45 ára Németországban 5000 márka. Ennél a típusnál a forgalmi adó 15,4 százalék, ami 770 márka. A maradék 4230 márka 18,50 koronás árfolyamon 78 255 korona; a vám tehát ennek az összegnek a 19 százaléka, vagyis 14 ezer 870 korona. Ennyibe kerül tehát számunkra ez a gépkocsi, természetesen a vételárán kívül. A középkategóriájú Ford Sierra 2000-esnél (10 ezer márka) 16,7 százalék a forgalmi adó. Ezt leszámítva a gépkocsi értéke 8330 márka, vagyis 18,50-es árfolyamon 154 105 korona; a vám tehát ennél a típusnál 29 ezer 280 korona. FAVORIT-SZERVIZ Ismét automata keverékdúsító Új modelljének megjelenésével a Mladá Boleslav-i gyár visszatért egy több mint húsz éve „elfelejtett" műszaki megoldáshoz; az automata keverékdúsítóhoz. (A hazai autósok ezt a fogalmat általában „sytic“, jobbik esetben „szívató“ formájában ismerik.) Utoljára az MB 1000/1100 típusú gépkocsikon alkalmazták, de rögtön hpzzá kell tenni, hogy a Favoritok automata keverékdúsítója csak elméletileg hasonló; gyakorlati megoldását (kiiktatását, hőszabályozását) illetően teljesen más. Míg a régi típusokon kizárólag a motor hőfoka szabályozta, és a gépkocsi vezetőjének ebbe semmi „beleszólása“ nem volt, a Favoritoknál ez távolról sem így van. Bár az alapelv itt is ugyanaz (hőhatásra táguló bimetall spirál nyitja-zárja a keverékdúsítót), mégis sokkal többet tehetünk az időbeli kiiktatása, s ezzel az üzemanyag-fogyasztás csökkentése, valamint a környezet kímélése érdekében. Mindenekelőtt: „előmelegítjük“ egy kissé a berendezést. Erre azért van lehetőség, mert hőszabályozása nemcsak a motortól függ, hanem - a gyújtás bekapcsolásának pillanatától - elektromosan is biztosítva van Ezzel a lehetőséggel azonban csak kánikulai napokon éljünk, és akkor is csak rövid ideig - 15-25 másodpercig - hagyjuk rákapcsolva a gyújtást a motor indítását megelőzően! A dúsító túlmelegítésével ugyanis azt a hatást érnénk el, mintha már az üzemi hőmérsékletre felmelegített motorral indítanánk. Menet közben a gázpedállal bizonyos mértékben szabályozható a keverékdúsító működése. Ezt a módszert szintén csak nyáron tanácsos alkalmazni, és természetes „hideg indítás“ után. Körülbelül egy kilométer megtétele után lenyomott tengelykapcsolóval (kuplunggal) adjunk egy rövid „gázfröccsöt“ a motornak, miáltal elzáródik a dúsító. Ha a motor egyenletesen fut tovább (főleg alacsonyabb fordulatszámon), ez annak a jele, hogy már elérte az üzemi hőmérsékletet, és további keverékdúsításra nincs szüksége, ha viszont járása érezhetően szaggatottá vált, egy kicsit korán avatkoztunk közbe. Ilyenkor egyszerűen várjunk még egy keveset, és azután ismételjük meg a műveletet. Megjegyezzük, hogy távolról sem holmi játszadozásról van szó: kísérleti mérésekei bizonyították, hogy a keverékdúsítóval működő motor fogyasztása - a gépkocsi álló helyzetében - 5,8 liter óránként, a kipufogógázok szénmonoxid-tartalma pedig 12,4 százalék. Ugyanezek az érlékek részben kiiktatott dúsító esetében 1,51 l/h, illetve 3,5 százalék; üzemhőmérsékletű motornál, teljesen kikapcsolt szívató mellett pedig 0,645 literre csökken az alapgázon mért óránkénti fogyasztás, a kibocsátott szén-monoxid aránya pedig 1,1 százalékra. A VOLVO GYÁR „SZÁRNYASHAJÓJA“. A világhírű svéd autógyár csúcsmodellje a Volvo 960. Míg karosszériájának vonalvezetése hűen követi a márka hagyományait, az erőgép valósággal forgalmi újításokat képvisel. 2xOHC szelepvezérlésével, az egész fordulatszám-tartományban nyújtott egyenletes teljesítményével a legmodernebb motorok közé sorakozik fel. A hat henger együttes űrtartalma 2992 köbcentiméter, a teljesítmény 150 kW (204 LE), az autó 10,7 másodperc alatt gyorsul 100 kilométeres óránkénti sebességre, végsebessége pedig 209 km/h. Két kellemetlenebb adat: fogyasztása átlagosan 14 liter 100 kilométerre, ára pedig - 67 500 márka... Szerkeszti: Vass Gyula mezőgazdaság? A piaci gazdálkodás felé igyekvő mezőgazdaságunk nemcsak a tulajdonviszonyok terén és a termelési szerkezetben kíván mélyreható változásokat. Ezen feladatok helyes megoldása - még akkor is, ha rendkívül bonyolult, halaszthatatlan és pótolhatatlan - nem elegendő mezőgazdaságunk sikeres helytállásához, a hazai és külföldi piacokon. A marhahús, a tej és a tejtermékek értékesítése során felmerülő nehézségek, valamint a mezőgazdaság belépőinek ugrásszerű árnövekedése sokak számára azt sugallja, hogy merészség a mezőgazdasági termelés további intenzifikációjáról beszélni. Az új körülmények között az sem képezheti vita tárgyát, hogy az intenzifikáció szervesen kapcsolódik a mezőgazdasági termelés gazdaságosságához. Több szempontból is fontos, hogy az átalakulási folyamatban ne csupán a múltban elkövetett hibák eltávolítására törekedjünk: Mindenekelőtt szilárd gazdasági alapot kell létrehoznunk. Társadalmunk gazdasági nehézségeinek leküzdésében a mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet tölt be. Szorosabb kapcsolatokat kell kialakítani a nyugateurópai integrációval a modern mezőgazdaság terén, mely jó minőségű, olcsó, stabil és hibátlan termékeket kíván. Végül pedig - de nem utolsósorban - abból kell kiindulnunk, hogy számos volt KGST-országban, az élelmiszerhiány következtében kedvező piac alakul ki mezőgazdasági termékeink kivitelére. A nyugat-európai országok eredményei is igazolják a mezőgazdaság és élelmiszeripar intenzifikáció felé való orientálódásának fontosságát. A megállapításból, hogy nem a mindenáron való termelés az elsődleges, nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a lakosság élelmiszerellátását megoldhatnánk a mezőgazdasági termékek behozatalának növelésével is. A tézis bírálói szerint ez járhatatlan út, mert nincs miből behoznunk. Az említett érv ugyan igaz, de nem az egyetlen és - véleményünk szerint- nem is a legfontosabb. Hiszen Hollandiának, Belgiumnak, Dániának, Franciaországnak, USA-nak és Izraelnek van miből behozatalát fedeznie mégis exportál sőt az utóbbi években növelték az élelmiszerexportot. A Közös Piac országainak mezőgazdasági politikája- nem kis hozzájárulásokkal - igyekszik élelmiszerexportját támogatni. Franciaország 1989-ben 144 milliárd frank értékű mezőgazdasági terméket exportált, 1990-ben pedig tovább növelte kivitelét. Belgiumban az utolsó húsz évben az élelmiszer-ipari termékek kivitele több mint kétszeresére nőtt. Hollandia összkivitelének 42,7 százalékát mezőgazdasági termékek képezik, ami 56,5 milliárd guldennek felel meg. Ugyanakkor Hoílandia 33,7 guldenért importált mezőgazdasági termékeket. A holland külkereskedelem fejlődése: (millió guldenben): 1987 1988 1989 összkivitel 187 575 203 703 228 545 ebből mezőgazdasági termékek 48 340 51 335 56 500 összbehozatal 184 475 196 350 220 985 ebből mezőgazdasági termékek 31 150 34 665 33 775 (Forrás: Lebensmittel Zeitung, 1990/39) Mezőgazdaságunk helyét és küldetését a nyugat-európai fogyasztói kosárhoz viszonyítva is meg kell vizsgálnunk. Az egy lakosra eső évi húsfogyasztás Belgiumban 102 kg, Franciaországban 108 kg, Németországban 103,5 kg, Olaszországban pedig 85 kg. Az utóbbi tíz évben Belgiumban az egy személyre jutó sörfogyasztás 118,9 literről 130,6 literre Németországban pedig - ahol a sörfogyasztás a legmagasabb - 144,4 literről 145,7 literre emelkedett. Hasonló helyzet alakult ki a zöldség, gyümölcs, valamint részben a tej és tejtermékek fogyasztásában is. Vitatható ugyan, hogy az említett fogyasztás az egészséges táplálkozás szempontjából megfelelő, vagy helytelen-e, de a valóság azt igazolja hogy semmi jel nem mutatkozik, ami változásokat hozna ezen termékek termelésében és fogyasztásában. Külön figyelmet érdemel az állattenyésztés, főleg a szarvasmarha-tenyésztés jelenlegi helyzete. A legtöbb mezőgazdasági vállalat a tej és marhahús értékesítése során fellépő nehézségekre, valamint az alacsony árakra állománycsökkentéssel reagál, ami szűklátókörű szemléletre vall. Minden vezető beosztású mezőgazdasági dolgozó tisztában van vele, hogy maga alatt vágja ki a fát. Hiszen a szarvasmarha nemcsak élelmiszer-ipari és műszaki nyersanyagot nyújt, hanem - az istállótrágya révén - nélkülözhetetlen a talaj termőerejének megújításában és növelésében. Megfelelő állattenyésztés nélkül nem érvényesülhet a mezőgazdasági termelés intenzifikációja, ökologizációja és gazdaságossága. Nyugat-Európában nem találunk olyan fejlett mezőgazdasággal rendelkező országot, amely ne rendelkezne kiváló termelőképességű állatállománnyal. (NSZK-ban 100 hektár mezőgazdasági területre 100 darab szarvasmarha és 200 sertés, Dániában 88 darab szarvasmarha, 328 darab sertés, Hollandiában 251 darab szarvasmarha és 639 darab sertés jut.) Ezekben az országokban még a jóval nagyobb termelőképesség, és a hazai szükségletek túlszárnyalása ellenére sem észlelhető figyelemreméltó állománycsökkenés. Nálunk sem szabadna szem elől téveszteni ezt a mezőgazdaság privatizációja és a piacgazdálkodás megteremtése során. A mezőgazdasági vállalatoknak és az állattenyésztőknek tehát minden lehetséges eszközzel arra kellene törekedniük, hogy fokozatosan elérjük a fejlett országok termelési, gazdasági mutatóinak színvonalát. Mindehhez az állam az árak és a szubvenciók területén, valamint az értékesítési (fogyasztói) piac fellendítésével járulhatna hozzá. A felsorolt problémák a helyzet komolyságára figyelmeztetnek. Mezőgazdaságunk jelenlegi problémáinak elodázása és lebecsülése holnap már nagy károkat okozhat, melyek helyrehozása költséges és hosszadalmas lehet. Michal Santa, az öntözési Kutatóintézet igazgatója VERSENY A FOGYASZTÓKÉRT Feltétel: az áruböség Aki gyakran látogatja az üzleteket, bizonyára észre vette azokat a változásokat, amelyek végső soron a vásárlási körülmények javulására utalnak. Lassan megtelnek a boltokban a polcok, és megjelennek az eddig hiánycikknek számító áruk is. Mindez talán egy kialakuló verseny eredménye. A fogyasztási szövetkezetek, a kis- és nagykereskedelmi vállalatok és a termelők üzletei mellett egyre több a magánkereskedő: butikosok, illatszerkereskedők, vegyesboltosok, zöldséget és gyümölcsöt, sőt élelmiszert árusító magánszemélyek gondoskodnak az egyre tarkább kínálatról. A fogyasztási cikkek többségét természetesen ezután is a kereskedelmi vállalatok értékesítik, amelyek az érdekeltség fokozásával válnak versenyképessé. Az állami és szövetkezeti boltok, vendéglők bérbe adása, illetve magánszemélyeknek való eladása, lényeges változás a kereskedelemben. A szerződéses vagy magánbolt vezetője saját felelősségére és saját zsebére kereskedik: kockáztat és vállalkozik. Személyes, anyagi érdeke, hogy kelendő áruval szolgáljon. A változások még csak lassan és fokozatosan éreztetik hatásukat. Ráadásul a fogyasztó - természeténél fogva - a kedvezőtlen jelenségekre érzékeny, a kedvezőket pedig magától értetődőnek tartja. A verseny hatása azonban csak akkor válik érzékelhetővé, amikor a kereskedelemben dolgozók egyaránt kellő választékban szerezhetnek be árut. Ahol tehát az érdekeltség diktálja a teendőket, ott jobban érvényesülnek a fogyasztók érdekei, javulnak a vásárlás feltételei, körülményei. Ahol a boltvezetőknek valóban személyes érdekévé válik, hogy jól menjen az üzlet, ott jobban megbecsülik a vevőt, és minden tekintetben igyekeznek a kedvére járni. Ennek a lassan kibontakozó versenynek azonban, előfeltétele a viszonylagos árubőség. Hiányhelyzetben csak visszaélni lehet az önállósággal, az anyagi érdekeltséggel. Tekintettel arra, hogy a gazdaságpolitika egyik alapvető célja a lakossági áruellátás színvonalának megőrzése, illetve javítása, számíthatunk arra is, hogy a kereskedelemben zajló változások a vevő nagyobb megbecsülésével is |ámak (katócs) Hollandia: támogatás a hígtrágya feldolgozásához Az EK brüsszeli bizottsága hozzájárult ahhoz, hogy a holland állattenyésztésben keletkező óriási mennyiségű hígtrágyát állami támogatással szagtalan és szilárd halmazállapotú trágyává alakítsák át. Ehhez gyárak sora épül majd fel, főként az ország déli részében. A hollandok 1994-ben 6 millió tonna, 2000-ben pedig 20 millió tonna hígtrágyát dolgoznak fel szilárd halmazállapotú trágyapelletté. Az állattartásban évente 80 millió tonna istállótrágya keletkezik. Ez lényegesen több, mint amennyit az ország 2 millió hektáros mezőgazdasági területe fel tud használni. A többi különféle módon szenynyez. A kormány 250 millió guldent szánt trágyafeldolgozásra. Néhány kísérleti üzem már működik, és Dél-Európába szállítja a szárított trágyapelleteket. Siker esetén a holland minta modellként szolgálhat majd egyéb Ek-országok számára is. (Föld népe)
