Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)

1991-04-27 / 59. szám

4

A nemzet ügyét szolgálni mindenekelőtt

Beszélgetés Sidó Zoltánnal

Negyvenkét éve vállalja a csehszlovákiai magyar kultúra és eszmeiség ápolását a Csemadok, tavalyi rendkívüli közgyűlése óta immár a kifejezőbb Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége néven. A hét végén Galántán tartja országos közgyűlését, ebből az alkalomból beszélgettünk a szövetség országos elnökével, Sidó Zoltánnal.

• Az 1989-es novemberi rendszerváltás után nem lehetett távol maradni a politikától, a kézi vezérlésű pártállamban évtizedeken át felgyülemlett égető kérdések megoldásától. Hogyan vállalja ezt a szövetség és tagsága?- Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy szövetségünk egész tagsága kitörő lelkesedéssel fogadta az 1989-es gyöngéd forradalmat, és ott volt az ország többi polgárával együtt az utcákon, tereken, ahol a politikai követelések megfogalmazódtak, és ahol eldőlt az ország további sorsa. A november előtti időszakban amúgy is majdnem kizárólag a Csemadok válhatott csak a nemzetiségi politika kérdéseinek szószólójává. Itt fogalmazódtak meg hellyel-közzel a nemzetiségi oktatásüggyel, a kultúrával és egyáltalán a nemzetiségi politikával kapcsolatos javaslatok, és így a Csemadok - bár sohasem volt politikai mozgalom - óhatatlanul politizált. Hadd említsem meg 1984-es „nagy dobbantását“, amikor az akkori központi bizottság szinte egy emberként tiltakozott a nemzetiségi iskolarendszert megszüntetni készülő oktatási törvényjavaslat ellen. Sikerrel. Az eredmény ismert, a Szlovák Nemzeti Tanács örökre elnapolta a képviselőknek korábban már postázott törvényjavaslat vitáját. Ennek ellenére ma sem óhajtunk foglalkozni napi politikával. A tavalyi rendkívüli országos közgyűlést követően a Csemadok az új alapszabályok és program alapján szervezi belső életét és valósítja meg összes tervezett közművelődési és kulturális vállalkozásait, a napi politikát pedig arra hivatott pártokra és mozgalmakra hagyja.

• Azt jelenti ez, hogy a szövetség nem vállalja a magyar nemzeti kisebbség sorskérdéseinek megoldását, kivonul a politikai küzdőtérről és egyfajta semleges, védekező álláspontra

helyezkedik, mint már annyiszor a múltban?- Nem, nem azt jelenti. A Csemadok ugyan politikai pártoktól és mozgalmaktól független szervezet akar maradni, de jó kapcsolatokra törekszik a politikai pártokkal és mozgalmakkal. Korábban, különösen a gyöngéd forradalmat követő nagy nekibuzdulásban felmerült az is, hogy váljon nemzeti alapon nyugvó párttá. Adott a számottevő tagsága, struktúrája, rövid időn belül ütőképes párttá válhatna. A javaslatot azonban elvetettük, s a későbbi fejlemények igazolták, hogy nagyon jól tettük. A politikai pártokon belül a kezdeti lelkesedés után törvényszerűen elkezdődött a különböző nézetek éles ütköztetése, a belső polarizálódás, amely némely esetben pártszakadáshoz vezet. Ha szövetségünk korábban párttá vált volna, akkor mára ez a sors ér minket is, tagsága megoszlik és a szövetség mint olyan legyengül. Ezzel összefüggésben megállapítottuk, hogy helyesen döntött az országos választmány akkor is, amikor a múlt év végén a nyelvtörvényjavaslat körül kialakult hisztérikus légkörben nem ragadtattuk el magunkat, nem szerveztünk ellentüntetéseket, hanem példaszerű önmérsékletet gyakoroltunk, amit a kulturált Európa is elismeréssel nyugtázott. Ugyanakkor változatlanul javaslatokat, ajánlásokat teszünk a kormányoknak és a parlamenteknek a kisebbségi nemzetiségi viszonyok javítására, az esetleges sérelmek orvoslására. Ezek sorsából hadd emeljem ki a hazai magyar sajtó megmentésének ügyében tett erőfeszítéseinket, beadványainkat a szlovák kormányhoz és a parlamenthez. Nyilván a Csemadok érdeme is, hogy valamelyest rendeződött a teljés megszűnés veszélyétől fenyegetett újságok, folyóiratok anyagi helyzete. Vállaltuk a Hét valamint a Tábortűz kiadását tavaly létrehozott Hont kiadónkban. Ugyancsak mentő cselekedetre szántuk magunkat a magyarországi sajtó behozatalával kapcsolatban. Az árak érthetetlen és indokolatlan felszökése után vállaltuk, hogy gazdasági vállalatunk, a Csemart útján méltányos áron hozzuk be az újságokat és folyóiratokat, hogy hozzáférhetővé tegyük őket polgártársaink számára. A helyhatósági választások idején mozgósítottuk a tagokat, s talán mi is hozzájárultunk, hogy

I ( ÚJSÁG )

1991. április 27.

Országos közgyűlés előtt -Változni és változtatni

általában mindenütt arányos képviselethez jutottunk a helyi önkormányzatokban. Nagy figyelmet szenteltünk a márciusi népszámlálásnak is, mert nem szeretnénk, ha ismét hamis, manipulált adatok kerülnének ki rólunk, itt élő magyarokról. Ilyen vonatkozásban nem zárkózunk el a társadalmi problémák megoldásától, nem szigetelődünk el a politikai élettől, sem a felsőbb politikai szervektől. S míg a Csemadok pártoktól független kulturális-társadalmi szervezet marad, addig ugyanez a tagoktól és egyes tisztségviselőktől nem követelhető meg. Volt ugyan ilyen javaslat az országos választmányban, hogy a Csemadok tisztségviselői ne lehessenek egyúttal a politikai pártok és mozgalmak vezető képviselői, de ezt elvetettük. Egy ilyen lépés a személyi szabadság, az alapvető demokratikus jogok korlátozása lenne.

• Ezek után mi a Csemadok szerepe a mai társadalmi viszonyok között!- Édes anyanyelvűnk ápolása, nemzeti hagyományaink, népművészeti értékeink, népi kultúránk megőrzése, a szlovákiai magyar kulturális és tudományos élet fejlesztése. Lehet, hogy ez egy kicsit patetikusan hangzik, de mindez szinte azonos a nemzeti fennmaradással. Hát ez a mi politikánk, ez a mi munkánk. Ezt a fajta munkát senki sem végzi el helyettünk, ezért van a szövetségnek pótolhatatlan szerepe. Emiatt nem kockáztathatunk, nem vethetjük bele magunkat a napi politika alattomos örvényléseibe. A nemzet, a nemzeti tudat és lét szolgálata mindenekelőtt, ez az elv vezérel minket. Ezért karoltuk fel és támogatjuk a szövetségi költségvetésből az egyre szaporodó szakmai szervezeteket, mint a Csehszlovákiai Magyar Anyanyelvi Társaság, a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Társaság, a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága és a többiek. Hosszú vajúdás után születtek meg, hatalmas űrt töltöttek ki, óriási szolgálatot tehetnek ezentúl nemzeti ügyünknek. Vétek lenne nem támogatni őket.

• Úgy hírlik, hogy a Csemadok a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben talán kénytelen lesz feladni hagyományos fesztiváljait, nemes céljait. Mi igaz ebből?- Valóban állami támogatásból élünk. Erre az évre több mint nyolcmillió koronát kaptunk. Tudjuk azonban, hogy a következő években felelőtlenség lenne az állam további támogatására építeni, ehelyett a gazdasági önállóság biztosításában látjuk a megoldást. Felfuttatjuk a Csemart tevékenységét, a Hont kiadóban az újságokon, szakmai könyveken - gondolok itt az említett társaságok feltáró munkájára - kívül képeskönyveket, többnyelvű gyermekkönyveket is ki akarunk adni. Olyanokat, amelyek a nyelvtanulást, a sokat vitatett szlovák nyelvtanulást és az idegen nyelvek elsajátítását szolgálják, s a közművelődés szolgálata mellett üzleti sikerre is számot tarthatnak. Nyomdát szeretnénk alapítani akár társtulajdonosként is, ahol mindezeket a kiadványokat kinyomtathatnánk. Ezenkívül a hazai és külföldi alapítványok segítségét is igényben vesszük. Mindenesetre semmi szín alatt sem akarjuk feladni az amatőr népművészeti fesztiválokat, a zselizi népművészeti találkozót vagy a gombaszögi országos népünnepélyt sem.

• Bizonyos szlovák körökben az a nézet uralkodik, hogy a Csemadok támogatja a nacionalista törekvéseket, hogy esetenként békétlenséget szít. Van ennek valami alapja?- Nincs. Minden ilyen vádaskodást határozottan visszautasítunk. Az elmúlt napokban zajlottak az évzáró taggyűlések és a járási konferenciák, de egyiken sem találkoztunk a nacionalizmus, vagy uram bocsá’ sovinizmus legparányibb megnyilvánulásával sem. Ehelyett hangsúlyoztuk, hogy ez az ország a mi hazánk, itt születtünk és itt is akarunk élni a legnagyobb megértésben a szlovákokkal, csehekkel és a többi nemzetiséggel. Ezt ápoljuk szövetségünkben, erre tanítjuk a tagokat, ez a mi munkánk egyik legfőbb vonása.

Beszélgetett: PALÁGYI LAJOS

Elmúlt egy év, elmúlt a változásra, változtatásra szánt idő, ismét tanácskozásra készül a Csemadok közgyűlése. A közgyűlés előtt fellángolt viták jelzik: kevés volt az egyetlen év egy ilyen nagy múltú szervezet átalakítására. A vezetésnek mindmáig nem sikerült meglelnie a Csemadok stabil helyét demokratizálódó társadalmunkban. Nagyrészt továbbra is tisztázatlanok maradtak a Csemadok jövendő teendői, és bizonytalan az az eszköztár is, amellyel a magára vállalt teendők elvégzéséhez hozzáláthatna.

A jövő tehát ugyanolyan bizonytalan, mint amilyen egy évvel ezelőtt volt. Sőt, ha lehet, még bizonytalanabb, mert közben az idő haladt, s mi nagyjából ugyanott maradtunk, ahol voltunk: a bizonytalanságban. A közgyűlés feladata lesz most már, hogy megállapítsa: mi az eredménytelenség oka, s miért zárultak be a Csemadok vezetői előtt szinte mindenütt a kapuk, ahonnan a szervezet a tevékenységéhez anyagi támogatást kaphatna. Bizonyos, hogy a személyi okokon kívül közrejátszott itt néhány politikai melléfogás is, és a múlt terhe, amelytől sok vonatkozásban mindmáig nem sikerült megszabadulnunk.

A Csemadok a „jégtörő februári győzelem“ gyümölcse, s ez egymagában is tehertétel. „A szervezetet egy sztálinista rendszer hozta létre sztálinista struktúrával - mondta Duray Miklós egy évvel ezelőtt, majd így folytatta: Ebből következik, ha megszűnt a sztálinista rendszer, akkor a Csemadok szerkezete is erre a sorsra kell, hogy jusson. Mivel a Csemadok negyven éven keresztül egyedüli szervezet volt, tagságának rétegződése sokkal inkább egy párthoz hasonlóan alakult ki, noha mindig csak a kultúra műkedvelői szintű művelésére volt kárhoztatva.“

Ez a lényegre törő megállapítás egy fontos kiegészítésre szorul. A Csemadoknak nemcsak a struktúrája, programja volt sztálinista, de a vezetése is. A Csemadok vezetőit, az elnökség és a központi bizottság tagjait mindig Szlovákia Kommunista Pártjának Titkársága hagyta jóvá, illetve jelölte ki. Hogy ezt mennyire fontosnak tartották, az a tény is mutatja, hogy már a szervezet megalakulásakor visszadobták a Magyar Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a szervezet élére Fábry Zoltánt, a neves antifasiszta írót állítsák. Fábry még mint elnökjelölt utazott fel Pozsonyba az alakuló közgyűlésre, de A vádlott megszólal íróját a pártközpontban nem tartották megfelelőnek e funkcióra, helyette a Pestről hazahozott Lőrincz Gyulát választották, és Fábry Zoltán csak mint díszelnök utazott vissza Stószra. A neves író ezt a tisztséget élete végéig viselte, de soha többé egyetlen tanácskozásán sem vett részt a Csemadoknak.

Lőrincz Gyula a Csemadok elnökeként bejutott a CSKP Központi Bizottságába és a prágai parlamentbe. Évtizedekig ő volt a magyarok egyszemélyű vezetője és Siroky, Bacílek, Lenért barátjaként korlátlan hatalmat élvezett a Csemadokban. Körülötte az elnökség tagjai, a titkárok és a központ politikai dolgozói, csupa kipróbált elvtárs. Volt idő, amikor az elnökségben

két egykori szibériai lágerfűrer foglalt helyet, majd olyan emberek kerültek a helyükre, akik magyarként fontos politikai funkciókat töltöttek be. Hogy ezeknek az embereknek mi közük volt a kultúrához? Legtöbbször semmi. Felügyeltek rá és a csehszlovákiai magyarokra. A párt az ö megkérdezésük nélkül egyetlen magyarokat érintő kérdésben sem döntött, bár előfordult, hogy nem úgy döntött, ahogy ők javasolták. Vagy csak Lőrincz Gyulát kérdezték meg, a többiek esetleg duzzoghattak. Bár ez utóbbi nem volt ajánlatos, mert az illetőt csakhamar „kiszűrték“, s többé nem termett fű számára a Csemadokban. Persze, ennek ellenére voltak, akik komolyan vették a Csemadok-tagságot és a csehszlovákiai magyarok érdekeinek a szolgálatát, és vállalták a veszélyt. Pathó Károly, Koczka István és a 68-as lázadók többet is mondhatnának erről.

A Duray Miklós által említett „tagozódás“ megvolt a Csemadok hivatásos dolgozóinak körében is. A titkárok és az osztályvezetők az elnökkel együtt a nómenklatúrás káderek közé tartoztak. Ök felügyeltek a kultúra tényleges művelőire, a szakreferensekre, instruktorokra és a járási titkárságok dolgozóira. A járásokban és a helyi szervezetekben természetesen megvolt a közvetlen CSKP felügyelet is. Erről azok tanúskodhatnak leginkább, akik „nem fértek a bőrükbe“,

s meggyűlt e felügyelőkkel a bajuk.

Nagy vonalakban így nézett ki az a sztálinista vezetőréteg, amely a Csemadokot igazgatta. A kultúra valódi művelői minden szinten hátrányos helyzetben tevékenykedtek, őket fizették meg a legkevésbé, és őket érte a legtöbb bírálat, vádaskodás.

Volt a Csemadoknak minden időben egy-két erős embere is, hogy úgy mondjam, Varga Jánosok. Tőlük bizonyos helyzetekben maga Lőrincz Gyula is tarthatott, mert külön kapcsolatok fűzték őket a pártközpont erős embereihez. Ezek az erős emberek agreszszív, félművelt funkciónáriusok voltak, akik ingadozás nélkül szolgálták a párt ügyét, hogy úgy mondjam, élet-halál urai voltak a szervezetben. Az ö szavuk volt mindenben a döntő, az ő jóváhagyásuk nélkül semmi fontos a Csemadokban nem történhetett.

Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy megértsük, elképzelhetetlennek tartom a Csemadokban a sztálini struktúra lebontását úgy, hogy a szervezet vezetőgárdáját érintetlenül hagyjuk. A struktúra emberekre épült, ök működtették. Nélkülük a Csemadok más lett volna: olyan, amilyenné a tagok szerették volna tenni, s amilyenné a vezetőgárda miatt nem tehették, avagy csak részben tehették. Mert meggyőződéssel vallom: kezdettől két Csemadok létezett. Egyiket a párt működtette, másikat a tagok leleménye, ravaszsága, szívóssága tartotta fenn, az első, hivatalos Csemadok ellenében. Ezt a másik Csemadokot kell most teljes jogaiba helyezni, és rá kell építeni a mai, korszerű szervezetet. Az elsőt, az egykori hivatalos Csemadokot pedig le kell rombolnunk, struktúrájával, programjával és vezetőgárdájával együtt.