Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)

1991-03-28 / 34. szám

1991. március 28. I ( ÚJSÁG ) ^............................................... A lengyel adósságfelezés nem követhető Ha a csodavárás “bejön_” (Gazdaságról rövidéig • Déla-merikai közös piac. Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay állam­fői egyezményt írtak alá Asunciónban arról, hogy 1995 január elsejével meg­szüntetik a kölcsönös kereskedelem, szolgáltatások, a tőke- és munkaerőá­ramlás minden akadályát. Ez gyakorlati­lag dél-amerikai közös piac létrehozását jelenti. •Hollandiában a személyi fogyasz­tás tavaly négy százalékkal nőtt, ami az utóbbi 12 év legjobb eredménye. A köz­ponti statisztikai hivatal jelentése sze­rint a legnagyobb mértékben a tartós használati cikkek eladása növekedett, 7,6 százalékkal. Távaly 1989-hez viszo­nyítva 4,9 százalékkal több személyautót vásároltak a hollandok. •A dán Lego cég, amely a világ leg­nagyobb műanyag-építőkocka gyártója, azt tervezi, hogy az Egyesült Államok­ban és Közép-Európában ún. Lego-par­­kokat épít s ebbe 100-200 millió dollárt ruház be. A parkok nem lesznek a dániai “Legoland’ másolatai. Legolandba egyébként tavaly egymillióan látogattak el, ami a legtöbb a kockaváros 25 éves fennállása óta. •Németország volt az 1990-es év leg­nagyobb exportőre. Az adatot a GATT genfi központjában közölték. A német export tavaly 421 milliárd dollárt tett ki, ami a világ összes állama exportjának 12,1 százaléka. A világranglista második helyén az USA, a harmadikon Japán áll. A GATT adatai szerint a világkereske­delem tavaly 5 százalékkal nőtt. •India pénzügyi válságba került. Az ország devizatartalékai 30 milliárd rú­pia (1,6 milliárd dollár) alá süllyedtek, ami a behozatal finanszírozására csak három hétig elég. India ebben a helyzet­ben hiteleket kért Japántól, az USA-tól és Németországtól. Lech Wálesa lengyel államelnök befejezte amerikai útját, amely so­rán példa nélküli eseményre került sor: az USA elengedte a lengyel ál­lamadósság hetven százalékát, a többi hitelező pedig a lengyel adós­ságok felét. Ennek kapcsán megala­pozatlan remények és illúziók kap­tak lábra. Ha a lengyeleknek elen­gedték, miért ne engedhetnék el másoknak is ? Lám,lám, vannak még csodák, hátha bennünket is ér ilyen kedves meglepetés... Az adósságfelezést a lengyelek nem Czerstochovában imádkozták ki maguknak, tehát szó sincs csodá­ról. A csoda az lett volna, ha sikerül behajtani a 48 milliárd dolláros adósságot egy olyan országtól, amely a rendszerváltást korántsem “ bár­sonyos” módon, hanem hatalmas gazdasági veszteségek árán volt csak képes megvalósítani ( gondoljunk csak az évekig meg-megújuló sztrájkhullámokra, a rendkívüli álla­potra). Az új rendszer megerősítése politikai kérdés. Ezért is vonatkozik az adósságfelezés csak az állami hi­telekre, amelyek 33 milliárd dollárt tesznek ki, s amelyekért a kormá­nyok vállaltak garanciát bevallottan politikai célzattal. Ha Lengyelország nem kap ilyen lehetőséget, 3 milliárd dollárra duzzadt kamatterheit sem lenne képes fizetni. így azonban az évi fizetési kötelezettség 600 millió­ra csökkent, ami mégiscsak elvisel­hető és, ami a legfontosabb, reálisan elvárható. Lengyelország, bár hatalmas gaz­dasági áldozatok árán, de a gazdasá­gátalakításban a legmesszebb jutott az egykori kelet-európai tömb or­szágai közül. Lengyelország a válto­zásoknak igencsak radikális útját vá­lasztotta, s ennek nagy ára van. Ha nem segítenének ennek a nagy ár­nak a megfizetésében, az az egész rendszerváltást kérdőjelezné meg. Egy ilyen destabilizáló tényezőre Közép-Európának most végképp nincs szüksége. De nincs szüksége erre a hitelezőknek, a hitelező álla­moknak sem. Semmi remény sincs arra, hogy más kelet-európai országok hasonló adós­ságfelezéstől várhassák gazdasági prob­lémáik megoldását. Az amerikai bankok már a kormány gesztusa utáni napon he­vesen bizonygatták, hogy szó sem lehet precedensről, Lengyelosrszág esete egyedi és nem követhető. Japán még az állami hitelek felezésébe sem ment bele, mert tart hasonló követelményektől má­sok részéről is. Kétségtelen, csodavárás, illúziók van­nak nálunk is. Külföldi adósságunk úgy növekszik, mintha majdan bennünket is megszánna valaki és majd csak elenged­né valamikor a jövő évezred táján uno­káinknak az ősök adósságait. A történ­tek azonban nemcsak a lengyelek szá­mára voltak tanulságosak, hanem a hite­lezőknek is. Még egyszer nem mennek bele ilyen megoldásba. Mindettől függetlenül a lengyelek könnyített helyzete nekünk is jó - jó mindazoknak, akik kapcsolatban állnak a lengyel gazdasággal. Egy tehermente­sített, nem kényszerpályán mozgó part­nerrel megbízható üzleteket lehet kötni. BÁTSY GÉZA Marosvásárhelyi levél a földtörvényről “Minden magyar igényelje a földjét!” Romániában már hosszú hetek óta nagy a sürgés-forgás a falvakon. Miután külön-külön, majd együtt megszavazta és elfogadta a földtörvényt a képviselőház, illetve a szenátus, már csak az államelnök aláírása következett, és egy hónapja hatállyal életbe lépett ez a mindenképpen haladó törvény. Hiszen hibái ellenére mégiscsak földhöz juttatja mindazokat, vagy örököseiket, akiknek földtulajdonát 1949-ben államosították vagy később szövetkezetekbe kényszerítették. Ebből az alkalomból Búzás Lászlót, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnökét szólaltattam meg, hogy mondja el állás­pontját a legfontosabb kérdésekről. • Hogyan alakul az alkalmazás, a szervezés folyamata, és miben tudnak segíteni a kisgazdák? — A törvény szerint a földigénylési kéréseket 30 napon belül kell beadni, ez egy nagyon rövid és kritikus időszak. A kérvények elbírálása, a vitás kérdések tisztázása további 60 napon belül törté­nik meg, majd őszig fokozatosan tulaj­donba veszik a földeket, illetve feloszt­ják az egykori (néhai) szövetkezetek va­gyonát a tagok között. Tehát teljességé­ben csak ősztől indulhat be a saját föl­dek megművelése. Most az a legfontosabb törekvésünk, hogy minden magyar beadhassa a föld visszaigénylésének a kérését, hiszen ez­zel nemcsak magunknak hanem őseink tiszteletének és gyermekeink jövőjének is tartozunk. Sajnos, így is sok föld “el­vész” azért, mert örökösök már nem tar­tózkodnak az országban. Mindannyiunk első közös feledata az volt, hogy magyar nyelven is megjelen­tessük a földtörvényt, kisebb példány­számban sikerült eljuttatni szinte min­den kicsi faluba. Ezt megelőzően, még a törvénytervezet vitájánál mi már neki­fogtunk a gazdaköreink által az első munkálatokhoz: földméréseket végez­tünk, megalakítottuk a kataszteri bizott­ságokat, és így hetven százalékkal fel tudtuk mérni a Székelyföldön, hogy ki milyen birtokkal rendelkezik. • A zűrzavar eléggé nagy és az ille­tékeseknek nem érdekük rendet terem­teni, mert a zavarosban sokkal jobban lehet halászni. A földnyilvántartási adatok nem egyeznek vagy nem való­sak, sok az adminisztratív buktató, a hivatalos szervek nagyon gyéren adtak ki földigénylési kéréseket és még sorol­hatnám. Sok a szóbeszéd mindenütt. A csatát meg kell vívnunk, de ho­gyan? — Jogi, szakmai tanácsadást szervez­tünk meg, persze nemcsak mi, hanem az RMDSZ is, sőt egyes helyeken a polgár­­mesteri hivatalok tanerőket kértek meg arra, hogy segítsenek a kérvények kitöl­tésénél, hiszen mondanom sem kell, hogy az egyszerű falusinál már ez is gon­dot okoz. A működő fénymásolóval ren­delkező magyar érdekképviseletek teljes intenzitással ráálltak a kérések “ipari” gyártására. A falvakban már február ele­jétől kampányt indítottunk: szakem­berek, RMDSZ és kisgazdapárti képvi­selők magyarázták meg az akkor még készülőben levő törvény nyújtotta lehe­tőségeket. Szóval igyekszünk mindenütt jelen lenni, hogy lehetőleg legyünk a magunk urai és ne mások irányítsanak bennünket. Ha a gazdalajstromok nem is egyez­nek, minden személynek tudnia kell, hogy milyen földdel rendelkezik. Ha nincsenek róla hivatalos okmányok, végső esetben a törvény előírja, hogy a szomszédok tanúvallomása is igazolja a földtulajdont. •A Székelyföldön rendkívüli jelen­tőségűek az erdők, és éppen az erdők visszaadása szorult a legszűkebb korlá­tok közé: maximum egy határ csalá­donként a 10 hektáros szántóföld-ma­ximummal szemben. A székely embert fájdalmasan érinti ez a “veszteség”. — Az állam még mindig igyekszik monopolizálni az erdők által képzett igencsak jelentős jövedelmi forrást. Nemcsak a székelyt, hanem éppúgy a mócokat és minden hegyvidéki embert érint ez a rendelkezés, akitől az állam jogtalanul elvette az erdőt. Az az egyet­len hektár nagyon kevés, hiszen a törté­nelem során a székelység éltető vize volt az erdő, és még most is jól ért a rendezé­séhez. Az évente kivágott néhány szálfa igazán nem látszik meg. Másik fájó pontunk az, hogy a föld­törvény meg sem említi a csíki magánja­vakat, nem is akarnak tudni róla. A min­den falu tulajdonában levő közbirtokos­­sági erdőket is kifelejti, nem kerülnek vissza. • Néhány kivételtől eltekintve a földigénylés iránti lelkesedés (és a vele járó bosszúság) határtalan, de egyszer­smind mindenkiben felmerül a kérdés: ki és hogyan fogja megművelni a földe­ket? — Az elsődleges az, hogy mindenki követelje vissza a földjét, aztán a meg­munkálásának több módozata lehetsé­ges. Ha valaki munkaképtelen, akkor vagy a rokonságnak adja át a földet meg­művelésre, vagy adja be a társasba, ahol a nyolc-tíz gazda összeáll és egyúttal fel­vállalják mások földjének a megmunká­lását bizonyos haszonbér ellenében. A föld még így is föltétien jövedelmet fog biztosítani a tulajdonosának, nem úgy, mint a szövetkezetek esetében, ahol a munkájáért minimális éhbért kapott az egykori gazda, miközben a földje állapo­ta fokozatosan leromlott a közösben. Ugyanez érvényes mindazokra is, akik nem szándékoznak vagy nem tud­ják, nem értik megmunkálni a földjüket. Ne felejtsük el, hogy a városba beszivár­gott fiatalság az erőltetett iparosítás ko­rában elszokott a földek megművelésé­től, de én úgy hiszem, hogy az iparban fenyegető hatalmas munkanélküliség miatt, amely részleteiben már létezik, sokan hazamennek szüleik földjére — mégha kényszerűségből is. • Végső esetben az egyháznak is adományozható ez a földterület? — A földtörvény szerint az egyházak maximum 5 hektár földet kaphatnak, ami kevesebb, mint egykori birtokuk volt. De mikor a tulajdonjogot vissza­kapta valaki, akkor annak adja a földjét, akinek akarja, hiszen már az ő tulajdo­na. Ezért kell mindenkinek kérnie a földjét, nem hagyni az államnak. Ha pe­dig úgy adódik, akkor az egyháznak is adományozható. ÁBRÁM ZOLTÁN Egy nap Sikeres utazás volt A lengyel Rzeczpospolita című lap a “beteljesült remények útjának” nevezi Wilesa amerikai látogatását. Az elnök az USA-bói 2,6 milliárd dollárnyi elenge­dett amerikai kölcsönnel és több, mint 45 millió dolláros segéllyel tarsolyában érkezik haza. A 17 hitelező nyugat-európai ország is eldöntötte, hogy elengedi a lengyel adósság felét. Az elnököt nem támogató Gazeta Wyborcza is elismeri, hogy Walesa érdeme az adósságcsökkentés. Az elnök javára úja, hogy Ameriká­ban minden lehetséges alkalmat kihasznált, hogy hangsúlyozza a lengyel refor­mok jelentőségét és felhívta az amerikai vállalkozókat, ruházzanak be Lengyelor­szágban. Ismét húsvéti békemenet Németországban idén újra megrendezik a hagyományos húsvéti békemenete­ket. A 300 városban megrendezésre ekerülő tüntetésekre 200 ezer részvevőt várnak. A húsvéti békemeneteket először 1960-ban rendezték. A kelet-nyugati viszony javulása csökkentette az érdeklődést e rendezvények iránt, az Öböl-hábo­rú azonban felkeltette a németországi békemozgalmak aktivitását. Idén az Öböl­háború következményei, a fegyverexport kérdései és a fejlődő országok helyzete lesz a békemenetek témája. Karnyújtásnyira a fegyverszünet A Biztonsági Tanács tegnapra virradó éjjel felújította a konzultációkat az Öböl-térségre vonatkozó tartós fegyverszünet kérdésében. Az álláspontok jelen­tősen közeledtek és a tartós fegyverszünet tervezete elkészült. Ezt a húszoldalas dokumenlumtervezetet az állandó BT-tagok a tanács elé terjesztették. Feltétele­zések szerint a határozatot a hétvégéig elfogadhatják. Az Öböl-háború befejezése óta egy hónap telt el és bonyolult egyeztetéseken kellett megteremteni a fegyverszüneti határozat javaslatát. A legnagyobb aka­dályt az Irakban uralkodó áttekinthetetlen helyzet és polgárháború okozta. A javaslat tartalmazza az iraki fegyveres erők ellenőrzésének módját, a fegyverex­port-tilalmat, a vegyi- és biológiai fegyverek megsemmisítését. A javaslat szerint a Biztonsági Thnács 60 naponként ellenőrizné a feltételek teljesítését. Felperzselt falu Dél-Oszétiában grúz fegyveresek felperzseltek egy falut. Az összetűzések a grúz és az őszét félkatonai szervezetek között december óta tartanak és eddig több mint ötven áldozatot követeltek. A konfliktus hátterében az áll, hogy a dél-oszétek félnek a tbiliszi kormány túlságosan nacionalista irányvétele miatt. Ez a kormány megszüntette a Dél-Oszét Autonóm Köztársaság státuszát és erő­szakkal akarja megakadályozni Dél-Oszétia önállóságát. Miután a grúzok függet­lenné nyilvánították országukat, ugyanezt más nemzeteknek nem akarják megen­gedni. Maliban elültek a harcok Ismét üzemel a bamakói nemzetközi repülőtér és helyreállt a telefonösszeköt­tetés Malival. A nyugat-afrikai országban normalizálódik a helyzet. Véget ért az általános sztrájk, amelyet hétfőn hirdettek meg. Több tízezer ember visszatért munkájához. A hivatalok, üzletek és bankok megkezdték a munkát. A legna­­gyobtr'zűrzavar még a főváros közpoti kórházában uralkodik, ahol többszáz sebe­sültet ápolnak, kevés a gyógyszer és a kötszer. A fordulatot megelőző tüntetések során kétszázan vesztették életüket és sok száz a sebesültek száma. Feltámadt traktor Calin Florea román földműves 36 évvel ezelőtt a kollektivizálás idején elásta LANZ-típusú német gyártmányú traktorját A traktort gondosan konzerválta és leg­fontosabb alkatrészeit külön rejtette el Most, miután visszakapta földjét, jónak látta kiásni a vasparipát A feltámadt traktor motorja még mindig nagyon jól működik, de egyes alkatrészeket a tulajdonos még mindig keresi, mert időközben elfelejtette, hova ásta el őket A babonás traktortulajdonos a biztonság kedvéért a kiásott traktor helyére fokhagymát ültetett, hogy ne térjenek vissza a rossz idők. V______________________________________________J ( Hírek ) Párizsban tegnapra virradó éjjel za­vargások törtek ki, miután egy üzleteket őrző magánrendőr lelőtt egy arab fiatalt. A felháborodott fiatalok erre 33 gépko­csit felgyújtottak, 30 boltot tönkretet­tek. Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasá­gi szervezete rendkívüli élelmi­szersegélyt nyújt Iraknak. Az első szállít­mány 17 millió dollár értékű élelmiszert, ezen belül 29 ezer tonna gabonát, hal­konzerveket, húst, sajtot, tejport és cuk­rot tartalmaz. Singapurban négy pakisztáni légika­lóz el akart téríteni egy személyszállító repülőgépet, amelyen 123 utas volt. A repülőtéri különleges kommandó a tá­madókat lelőtte. A repülőgéprablók el­őzőleg megpróbálták leitatni az utaso­kat, hogy követeléseik nemteljesítése esetén egyenként kivégezzék őket. Kö­veteléseik közt volt néhány Ausztráliá­ban bebörtönzött társuk és Benazir Bhutto asszony féijének szabadonbo­­csátása. New York lakosságának a történe­lemben először ma több a színesbőrű la­kosa, mint a fehér. A fehérek részaránya a nagyvárosban ma 43,2 százalék, 1900- ban ez még 52,4 százalék volt. Ma a né­gerek a város lakóinak 25,2, a latin-ame­rikaiak 24,4 és az ázsiaiak 6,7 százalékát teszik ki. New Yorknak ma 7 millió 322 ezer 564 lakosa van. Franciaországban februárban a munkanélküliek száma 45 ezerrel nőtt. Az elmúlt tizenkét hónap alatt a munka­­nélküliség növekedése 3,6 százalékos volt, és ma a munkaképes lakosság 9,2 százaléka van munka nélkül. A Nobel-djj Bizottság meghívta Mi­hail Gorbacsovot Norvégiába. A bizott­ság egyik tagja nemrég bírálta a szovjet elnököt a balti köztársaságokkal kapcso­latos magatartása miatt. A bizottság azonban úgy vélte, hogy ez nem csorbít­ja a Nobel-díj presztízsét, mert jobb, ha egy ellentmondásos személyiségnek íté­lik oda a díjat, mintsem olyannak, akiről másnap megfeledkeznek. Johannesburgban egy megölt diák ravatalánál istentiszteletet tartottak az Afrikai Nemzeti Kongresszus Pártjának hívei. Ismeretlen férfiak csoportja gép­pisztolyokkal rátámadt a gyülekezetre, 15 embert, köztük egy kisgyermeket megölt és 18-at megsebesített.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents