Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)

1991-03-28 / 34. szám

Gondok az állategészségügy körül 4 f ÚJSÁG Drága lehet az olcsó megoldás! A háztáji állattartás terén tapasztal­ható fejlődési folyamat ellentmond a logikának. Nem elég, hogy felbomla­nak a szövetkezetek, de kérdésessé válik a magángazdálkodók jövője is. Egyrészt várat még magára az érde­keiket képviselő szervezetek megala­kulása, másrészt a már meglévők is puszta létükért küzdenek. Az Állatte­nyésztők Szlovákiai Szövetsége még működőképes, de lassan kiszorulnak belőle a haszonállatokat tartók és te­nyésztők, s nem találnak megfelelő támaszra a nagyban gazdálkodók sem. Az érdekképviseleten kívül hiány­zik a megfelelő felvásárló és értékesí­tő vállalat is. A Branko nem képes minden esetben lépést tartani a piaci követelményekkel. Egyre több a ma­gánvállalkozó, akik már több-keve­sebb sikerrel konkurálnak az eddig monopolhelyzetben levő felvásárló és forgalmazó vállalattal. Ez év januárjától már drágább az állategészségügyi szolgálat is. A pilla­natnyi gazdasági pangás ellenére sem lehetséges azonban, hogy az állatte­nyésztők teljesen lemondjanak az ál­latorvosi ellátásról. Elfogadhatatlan a szakszerűtlen beavatkozások térhó­dítása, a kuruzslás szintjén történő gyógykezelés. A modern gyógyászat vívmányait - megfelelő orvosi felügye­let nélkül - nem alkalmazhatja laikus. A fogyasztók egészsége a tét Hasonló gond ez, mint a kertészet körében a növények nitráttartalma: az állatok szervezetébe és különböző produktumaiba (tej, tojás) a helytelen kezelés következtében olyan anyagok kerülhetnek, amelyek által emberi fo­gyasztásra alkalmatlanná válhatnak. Ráadásul a megfontolatlan, a helytelen gyógykezelések esetleg meg is hiúsít­hatják a későbbi, valóban szakszerű, alapos állatorvosi beavatkozást, hi­szen az elhallgatott előzetes „kezelé­sek" az állat pusztulását is okozhat­ják. Ennek egyszerű a magyarázata: a gyógyszerek - amelyek alkalmazá­sáról az orvos nem tud - az állatok szervezetében maradandó szervi el­változást, funkciózavart okozhatnak, amely elhulláshoz vezethet. Az antibiotikumok, a szulfonami­­dok, a fájdalomcsillapítók szermarad­ványai - hogy csak a legfontosabba­kat említsük - önmagukban is korlá­tozzák a kezelt állatok húsának, zsige­­reinek, produktumainak felhasználá­sát. Ezeket szigorú szabályok szerint ellenőrzik, hiszen nemcsak az állatok, a fogyasztók egészsége is kockán forog. Előzzük meg a betegségeket! Az, hogy az ÁSZSZ-nak és az Or­szágos Állategészségügyi Igazgató­ságnak egyelőre nem sikerült olyan megegyezésre jutnia, hogy átalányt fizessenek tagjaik számára (akárcsak ezelőtt), újabb bonyodalmak forrása lehet. A magánpraxis felé hajló állat­egészségügyi szolgálat számára egy­re nehezebb átfogó intézkedésekkel megoldani ezt a gondot. Az állattartók számára viszont ez nem lehet ok arra, hogy anyagi megfontolásból egysze­rűen lemondjanak minden, eddigi „in­gyenes“ beavatkozásról. Leginkább a betegségeket megelőző oltások, vakcínázások semmibevétele okozhat országos gondot. Igaz ugyan, hogy a direktív intézkedések sokunkban váltottak ki ellenérzéseket, de az ál­lategészségügy esetében egy hasz­nuk volt: sikerült számos, jelentős gazdasági kárt okozó betegséget le­küzdeni. Emlékezzünk csak a szar­vasmarha TBC-re, a sertésorbáncra, a veszettségre, a sertéspestisre... Csupán a meggondolatlanság és a felelőtlenség lehet az oka, hogy egyre kevesebben igénylik az állat­egészségügyi szolgálat munkáját. A komoly tenyésztő tudja, elfogadha­tatlan hozzáállás az ilyen. Áz más kérdés, hogy kevés az igazán jó állat­orvos, aki az új viszonyok közt is megállja majd a helyét. A konkuren­ciaharc, a minőségi elvárások azon­ban ebbe minden bizonnyal beleszól­nak. A jó szakembert meg kell fizetni, még akkor is ha a munkája pénzben nehezen kifejezhető. Sokan hagyták ott a „kaptafát" közülük csak azért, mert elviselhetetlen volt számukra a szellemi kizsákmányolás és a politi­kai zsarolás. Minősítsen a munka! Ehhez azonban nélkülözhetetlen az állattenyésztő és az állatorvos szoros Illusztrációs felvétel együttműködése, valamint a kölcsö­nös bizalom. Nem megoldás, ha figyelmen kívül hagyjuk a nehézségeket. A vállalko­zók vegyék számításba az ilyen szol­gáltatásokat is, hiszen a rájuk fordított pénzösszeget az adóalapjukból költ­ségként leírhatják. Készülőben az új állatvédelmi tör­vény, amely részletesen tárgyalja majd a háziállatok tartásának és a raj­tuk történő beavatkozások humánus feltételeit, esetleg annak kizáró okait. A törvények nem ismerése még ebben az esetben sem mentesít senkit majd a felelősség alól. SZTRUHÁR GYŐZŐ A mezőgazdasági szövetkezetek új szabályzatáról 1991. március 28. Ősidők óta vitákra ad okot, hogy kié legyen a termőföld. A föld miatt az emberek nagyon sok harcot vívtak meg egymással. Nézzük, hogy is állunk a földtulajdonnal manapság. A földügyi és a telekkönyvi hivatalok számára még ma is a Mária Terézia és II. József uralkodása idejéből szár­mazó felmérések szolgálnak alapul. A, múlt század nyolcvanas éveiben változtak a telekkönyvek, mert tagosí­tást hajtottak végre, ugyanis a csalá­dokon belül nagyon felaprózódtak a földek. Az új mérések során a föld minőségét is figyelembe vették, hogy ne károsodjon a tulajdonos. A minő­ség mutatója az úgynevezett aranyko­rona volt. Tudnunk kell, hogy a geodézia és a telekkönyvi hivatal két külön létesít­mény. A geodézia nyilvántartást vezet arról, hogy hol mekkora terület van, és jelenleg ki használja. A telekkönyvi hivatal pedig azt tartja nyilván, hogy az telekkönyvezett földet senki sem tudja közvetlen használatba venni. Éppen ezért nagyon helytelen, hogy itt-ott előkészületlenül földeket mérnek, ami a későbbiekben nagy vitákhoz, vesze­kedésekhez vezethet. Először tör­vényt kell hozni, hogy a felsorolt tulaj­donosokat - az örökösödést is figye­lembe véve - milyen formában ismer­jük el. Azonkívül fontos a visszaadha­tó terület nagyságának törvény által megszabott felső határa. A tulajdono­soktól meg kell tudni, hogy mit tervez­nek földjükkel: az összesét vissza­­igénylik-e vagy csak egy részét, saját maguk kívánják megművelni, vagy esetleg bérbeadják. A meghozott törvények után a meg­állapított tulajdonosok részére ki kell jelölni, illetve meg kell határozni tago­­sított földjüket (pl. volt 25 ha földje 16 - parcellaszám alatt, ebből lesz egy, esetleg 2-3, a bonitáció következté­ben). Amint látjuk ez nagyon hossza­Gondolatok a földtörvényről Borjúból tehén csak három év múlva lesz... adott terület milyen szám alatt kinek a nevére van telekkönyvezve. Ki tehát a tulajdonos? Milyen tulajdonformák voltak a múltban s vannak még ma is? Elő­ször is volt a hűbéri vagy grófi birtok, amelyet ősünk egykor az uralkodótól kapott, vagy egy másik tulajdonostól elvett. Voltak nagybirtokok, melyeket a tulajdonosok vagy az eladósodott hűbérúrtól, vagy kisebb tulajdonosok­tól vásároltak össze. Továbbá voltak egyházi és papi birtokok. A kettő nem ugyanaz, mert az egyházi birtok az egyház, a templom s egyéb egyházi létesítmények fenntartására szolgált, a papi birtok haszna pedig a papot illette. Ezenkívül voltak még nagygaz­­daföldek - 20 ha-nál nagyobbak -, kisgazdaföldek és községi földek, amelyek a települések tulajdonában voltak. A tagosítás után voltak megosztat­lan földek, amelyeket a családtagok maguk között felosztottak ugyan, de ez nincs telekkönyvezve. Vannak to­vábbá olyan földek, amelyek tulajdo­nosának családja az utóbbi 40 évben kihalt; úgynevezett telepes- vagy kolo­­nistaföldek, amelyeknek ezelőtt is volt tulajdonosuk. Vannak még úgyneve­zett alapítványi földek is, amelyeket a volt tulajdonos valamilyen intéz­ményre hagyott. Továbbá sokan van­nak, akiknek több falu határában szét­szórtan vannak földjeik. Először törvényt, utána földosztást A fentiekben felsorolt tulajdonosok földjei 80-95 százalékban a mai föld­műves-szövetkezetek és állami gaz­daságok használatában vannak. Ha tehát el akarjuk kezdeni a földek visz­­szaadását, vagyis az úgynevezett pri­vatizációt, akkor előbb valamilyen for­mát kell keresnünk, mert a neve alatt dalmas eljárást igényel (legalább há­rom évet), de az alaposan végrehajtott privatizáció a későbbiekben nagyon sok kellemetlenségtől megóv. Vállalkozhatunk, de... Ha visszakapjuk jogos tulajdonun­kat, vállalkozhatunk. Most nézzük, mi­lyen problémákkal találkozik a vállal­kozó. Először is hol gazdálkodhat? Mindenekelőtt egy farmra van szüksé­ge. Ha a faluban vagy lakott területen kezd vállalkozni, rögtön szembe találja magát a higiénikusokkal, mivel a mai udvarok már nagyon leszűkültek. Te­lepülésen kívüli területen gazdaságot (farmot) létesíteni óriási befektetést igényel. Ha van is pénze a vállalkozó­nak, nincsenek megfelelő gépei, is­tállói. A privatizáció ma mindenkit érint. Ennek ellenére mégis tervszerűen, semmit sem elsietve kellene végrehaj­tani. A privatizáció kezdetén is terme­léscsökkenés várható. Ha a mostani helyzetet nézzük, a nagyüzemi gaz­daságokba fektetett érték mintegy 500 milliárd korona. Ha a meglévő nagy­üzemeket netán felosztanánk vagyo­nuknak csupán egyharmada lenne hasznosítható. Esetleg úgy járnánk, hogy az egyik még, a másik meg már nem termel. Én három évre biztos talajt adnék a szövetkezeti vezetők lába alá, hogy rendet teremthessenek. Ezalatt az idő alatt próbálják meg a termelést csoportokra, egyénekre lebontani. Ez azért nagyon fontos, nehogy a közös vagyon idő előtt szét­­follyon. Három év szükséges ahhoz, hogy a földtulajdonviszonyok elrende­ződjenek. Válaszút előtt állunk. Ez az út sok­felé vezethet, s az emberekben sok gondolatot felvet. Azonban a mező­gazdaságban nem lehet hazardírozni, a borjúból tehén csak három év múlva lesz... GÁSPÁR IMRE Lassan leiár a határidő Könyvespolcra A mezőgazdasági szövetkezetesí­tésről szóló 162/1990 Tt. sz. törvény elfogadása óta tíz hónap telt el. E tör­vény az 57. §-ának 3. bekezdése fontos feladatot ró a mezőgazdasági szövetkezetekre, mégpedig azt, hogy legkésőbb 1991. március 31-ig dol­gozzák ki saját alapszabályaikat. Már­cius végéig már nem sok idő van hátra, ezért felvetődik a kérdés, hogy a szövetkezetek legtöbbje miért késik az említett feladat megoldásával? Tudvalevő, hogy sok esetben már elkészítették a belső alapszabályokat vagy tervezetüket, s a legtöbb már csak a regisztrációra vár. Viszont a mezőgazdasági szövetkezetekben általában még nem világos, hogy mi­lyen módon kell kiszámítani a tagsági rész nagyságát, meghatározni alapját vagy más tulajdonrészt az említett törvény 4. §-a 1. bekezdésének e) pontja szerint. Most lehetőség nyílik arra, hogy megnyilvánuljon a tagoknak a szövet­kezeti tulajdonhoz, illetve vagyoni alaphoz való viszonya - tagsági ré­szek formájában. Ez is egy módja annak, hogy kifejezésre jusson: a me­zőgazdasági szövetkezetek tagjai akarják-e mindezt saját belüzemi sza­bályzatukban. fgy valójában maguk a szövetkezeti tagok fejeznék ki aka­ratukat és elképzeléseiket a szövetke­zet jövőbeni lehetséges formájáról. Megalakulhatnak a tagsági részek tu­lajdonosainak szövetkezetei - a föld­­tulajdon, a vagyonrészek és a ledolgo­zott évek alapján. Néhány mezőgazdász szerint a szövetkezeti alapszabályok kidolgo­zásával várni kellene a földdel kap­csolatos tulajdonviszonyok rendezé­séről szóló törvény elfogadásáig. Ez a nézet helytelen, hiszen jogállamban élünk, s az érvényes törvényeket és jogi előírásokat be kell tartanunk. Az adott esetben a mezőgazdasági szö­vetkezetesítésről szóló törvény szerint az 1991. március 31-ei határidőt is. Ugyanis a törvény adta határidőig ki­dolgozott belső szövetkezeti alapsza­bályok az új „földtörvény" elfogadása után kiindulópontként szolgálhatnak majd egy esetleges újabb belüzemi szabályzat kidolgozásához. CSALA SÁNDOR A budapesti Mezőgazdasági Könyvkiadó 1990-ben jelentette meg á Kertbarát sorozatban Hel­mut von Bockelmann: A talaj él - Biológiai szemléletű talajmű­velés című könyvét. A vékony könyvecske tartal­mazza a talajtan alapfogalmait, ezeknek magyarázatát, a talaj ke­letkezésének leírását, ami önma­gában is érdekes olvasmány. A java csak ezután jön: útmutatóul szolgál mindenkinek, aki kertje ta­laját helyesen akarja művelni, an­nak termőerejét megtartani és fo­kozni kívánja, biztosítani szeretné az egészséges talajéletet, s ebből következően a termesztett növé­nyek jó egészségi állapotát és minőségét is. A könyvecske ára 62 korona. Dr. Bálint György, az MTV Ablak című műsorából jól ismert szerző könyve a Magaságya's, a Kertészpraktikák sorozatban szintén a budapesti Mezőgazda­sági Könyvkiadó gondozásában jelent meg, 1990-ben. Érthető, világos, szabatos stílu­sa mindenki számára jó kéziköny­vet ígér. A domboságyás nem új fogalom, a magaságyás ennek ja­vított - idősebb vagy fiatalabb, hátfájós, kisebb kertekben dolgo­zó és pihenő kertészeknek aján­lott - változata. A szerző a ma­gaságyás építésén, műszaki megoldásán kívül szakszerű leí­rást ad a termesztésre ajánlott növényfajokról A könyv ára 41 korona. Szarnák Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents