Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-25 / 31. szám
4 I ( ÚJSÁG ) Megoldásra várnak a mezőgazdasági problémák Az érem két oldala 1991. március 25. Illusztrációs felvétel Fiatal méhanya: Eredményes méhészkedés Földműveseink tanácstalanságát figyelve úgy tűnik, hamarosan tanúi lehetünk néhány látványos akciónak (tejkiöntés, vágóállatok városokba hajtása stb.). Ha mezőgazdaság - akkor probléma. Sajnos, a jelenlegi helyzetben ez már szinte általános. Szövetkezeteink, állami gazdaságaink ugyan termelnek, értékesítenek, sok esetben azonban termékeikért - legalábbis belátható időn belül - pénzt nem kapnak. Az események - az élelmiszerek negativ forgalmi adójának eltörlésével- már a múlt évben felgyorsultak. A fogyasztás lényegesen visszaesett, Ekkor jött az árliberalizáció, amely ugrásszerű változást hozott. A tej már szinte csak gondot okoz a termelőnek, feldolgozónak és vásárlónak egyaránt. A hús pedig lassan ünnepi eledelnek számit az átlagember asztalán. A feldolgozóipar az új gazdasági helyzetben a termelők és a kereskedelem között őrlődik. Tejhelyzet A nagymegyeri tejüzemben olyan embert keresek, aki közvetlen kapcsolatot tart a termelőkkel és a kereskedőkkel is. Ennek a feltételnek László Zsuzsa, kereskedelmi igazgatóhelyettes teljes mértékben megfelel. Főleg az iránt érdeklődöm, hogy mi változott az üzem gazdasági helyzetében az árliberalizációt követően. Mint megtudtam, ez év januárja aránylag jól kezdődött. Ugyanannyi tejet sikerült felvásárolniuk, mint a múlt év első hónapjában. Az 5,40 koronás garantált ár - ebből 1 korona állami dotáció- azonban csak az átvett mennyiség 80 százalékára vonatkozott. A fennmaradó tejért 20 százalékkal kevesebbet kaptak a termelők. Azaz csak kaptak volna, ha a tejüzem nem lenne fizetésképtelen. A 220 ezer liter napi termelésből ugyanis csak 40 ezer liter körüli mennyiség a fogyasztás. A maradékot - kényszerűségből is - vaj és tejpor gyártására használják fel. Ezeket a termékeket főleg exportra szánták, de a külföldi árajánlatok - a korona leértékelése után előnytelenek, sót még a termelési költségeket sem nagyon fedezik. Marad a dotáció Februárban tárgyalások folytak a termelők és a tejüzem között. A gazdaságok legalább a garantált felvásárlási árat szerették volna tartani. Végülis 4,80-as árban állapodtak meg. Azért ennyiben, mert az üzem már nem számított dotációra. Kellemes meglepetés lesz szövetkezeteinknek is, hogy az 1 koronás támogatás marad, Így márciusban már újra az 5,40- es árra számíthatnak. Ha beindul az export és kiürülnek a raktárak, pénzt is Lefelé a Nem titok, sőt a statisztika szerint: a csehszlovák munkaerő talán az egyik legolcsóbb a világon. Ráadásul a címben feltüntetett megfogalmazás - sajnos - talán nem is egészen pontos. Hiszen megkérdőjelezhető: lejtő-e az még, amelyen az ország gazdasága lefelé halad. Nem inkább szakadékba zuhanunk már? Minderre némi magyarázatot adnak a statisztikai kimutatások. Csehszlovákiában 1989-ben az átlagórabér 16,90 korona volt. Akkoriban a dollár üzleti árfolyama 15 korona, a turistaárfolyam szerinti értéke pedig mindöszsze 9,60 korona volt. Ha tehát az amerikai dollárt vesszük egységül, a csehszlovák állampolgár akkori átlagórabére 1,13-1,75 dollár volt. Egy évvel később ugyan 18 korona láthatnak az egyelőre még fizetésképtelen üzemtől. Nem várható változás? A pénzhiányon kívül más gondokkal is küzd - éppen a termelő „jóvoltából"- a tejfeldolgozó. Rendkívül magas a szabványnak nem megfelelő tej aránya - januárban 439 ezer liter volt. Ez nem érdeke egyik félnek sem, hiszen így a felvásárlási ár 2,80-ra csökkent, az energiafogyasztás pedig nagy mértékben megnőtt. Az - épületeiben, technológiájában - elavult üzem kiadásaiban a legnagyobb tétel éppen az energiaszámla. Mivel a tej minősége mindkét felet érzékenyen érinti, javítása érdekében elsősorban a termelőknek kellene tenniük valamit. Erre sajnos, egyelőre semmi jel sem mutat. A magán tejtermelők nem küszködnek hasonló problémákkal. Esetükben azonban csupán elenyésző mennyiségről van szó, hiszen a legnagyobb leadás sem több néhány tiz liternél. Vegyes érzésekkel távoztam Nagymegyerről. Tejügyben nem nagyon várható a közeljövőben megoldás, ha a tej minősége nem javul, a raktárkészletek nem csökkennek és nem történik változás a technológiai folyamatok gazdaságosabbá téfele terén. Húsgondok Dunaszerdahelyen található Szlovákia egyik legkorszerűbb húsfeldolgozó üzeme. Milliárdos beruházással épült, és csak néhány éve működik. Écsy Imre, kereskedelmi igazgatóhelyettes és Haár József, az értékesítési osztály vezetője szerint mezőgazdaságunk a jelenlegi helyzetben támogatásra szorul. Csak így lehet elejét venni a negatív változásoknak, amelyek mély nyomot hagyhatnak mezőgazdaságunkban. A húsüzem minden tőle telhetőt megtesz a nehézségek közös erővel való leküzdéséért. Januárban, a legmagasabb felvásárlási árat kínálta Dél-Szlovákiában. Ez az első osztályú sertés esetében - az élősúly kilójáért- 25 koronát jelentett. A húsüzem vezetőinek a jövőre is gondolniuk kell. Gazdaságpolitikájuknak lehetővé kell tennie a legnagyobb mértékű felvásárlást és a minimális nyereség megtartása mellett olyan kereskedelmi árszintet kell tartaniuk, amely nem riasztja el a vásárlókat. Nem lesz azonban könnyű dolguk. Amíg az első osztályú vágómarhák esetében 35,40 korona a garantált ár, számíthatnak állami támogatásra, hiszen a húsüzem csak 24,40-et fizet kilónként, a fennmaradó különbözet lejtőn... lett az átlagórabér, csakhogy az amerikai dollár árfolyama 28 koronára emelkedett. Ez pedig az jelenti, hogy a csehszlovák állampolgár csupán 0,64 dollárt keresett egy óra alatt. S az 1989-es keresetének ez mindössze 36,5-56,6 százaléka! Hát, sajnos, így fest a helyzet... De nézzük, mondjuk legközelebbi szomszédainkat. A lengyelek átlagórabére 8100 zloty (egy amerikai dollár 9600 zlotyt ér mostanság). Dollárban számítva tehát a lengyel polgár órabére átlag 0,84 dollár, s ez mintegy 30 százalékkal több, mint a miénk. Magyarország is jóval előttünk jár. Egy dollár hivatalosan 76 forintba kerül, s 69 forint az átlagórabér. Tehát a magyarországiak egy óra alatt mintegy a dotáció. Egyelőre hústermékeik még a legolcsóbbak közé tartoznak Szlovákiában. Remélhetőleg e téren sem történik változás, hiszen március 1-től érvényes a maximált, 13 százalékos kereskedelmi árrés, amely talán meggátolja az átgondolatlan áremeléseket. Ami a húsüzem hűtőházi készleteit illeti, ottjártamkor közel jártak a maximumhoz. Ez azonban nem okoz problémát, mert árujuk iránt van kereslet. Gondot - a tejüzemhez hasonlóan - elsősorban az export okoz. Az okok is hasonlóak: elméleti lehetőségük van ugyan a kivitelre - az itthon nehezen értékesíthető termékeket (comb) külföldön becserélhetnék idehaza keresettekre (oldalas) -, az értékesítési gondok azonban Nyugaton is ugyanolyan termékekre vonatkoznak, mint nálunk. A magángazdák bikái is sok fejtörést okoznak. Mivel esetükben az állományfelújítás nem ciklikus, nem egyértelmű a garantált felvásárlási ár alkalmazása. Ez ugyanis a múlt év első negyedévi leadásának 60 százalékához kötött. Sok gazda azonban egyáltalán nem szállított ebben az időszakban. Jelenleg viszont a járásban 400 bika várja a vágóhídra való kerülést. Ezt a mennyiséget - a szerződések értelmében - a dunaszerdahelyi húsüzemnek fel kell vásárolnia. Mi legyen a megoldás? A hús- és tejkérdésben hamarosan megoldást kell találni, mert a mezőgazdasági üzemek termelési szerkezetváltásra kényszerülnek. Az állattenyésztésben történő változások megváltoztatják a vetésforgót is. Kedvező klimatikus viszonyok között és jó termőföld esetében így is biztosítható a termelés hatékonysága. Rosszabb körülmények között már ebben az évben számíthatunk a szántóföld egy részének ugarolására. Néhány gyakorlati intézkedés talán segíthetne a helyzeten. Elsősorban az élelmiszerek kínálatát és keresletét kell kiegyenlíteni. A jelenlegi helyzetben ez csak kivitellel oldható meg. Kérdéses azonban, hogy kit terhelnek a keletkező veszteségek. Egyértelművé kell tenni a mezőgazdasági politikát. Érdemes lenne az egyes mezőgazdasági üzemek számára termelési kvótákat megállapítani. Rendezni kellene a mezőgazdaságnak nyújtott hitelek ügyét is, főleg az állóeszközöket és a raktárkészleteket illetően. Hamarosan tanúi lehetünk a mezőgazdasági termelés felbomlásának és az élelmiszerpiac szétesésének, tehát mihamarabb megoldást kell találni. VÁRADI RICHÁRD 0,85 dollárt keresnek, azaz 20 százalékkal többet, mint mi. Még fájóbb az összevetés, ha a fejlett országokat vesszük sorra. Egy valóban színvonalas kimutatás szerint az egykori NSZK-ban 10,52, Dániában 13,07, Japánban 12,40, az Amerikai Egyesült Államokban 10,17, Ausztriában 7,40, Nagy-Britanniában 8,06, Görögországban 3,25, Portugáliában pedig 1,93 USA-dollár az átlagórabér. Amint a felsorolásból kitűnik, a nyugateurópai országok sorában Portugália a „legszegényebb". Lakosai mégis háromszor annyit keresnek egy óra alatt, mint mi. A dánok pedig a húszszorosát! Ami ugyancsak elszomorító - de egyben elgondolkoztató is: jóval előttünk szerepel a listán, például Dél- Korea, Hongkong, Szingapúr, Tajvan. Ezekben az országokban az emberek átlag „csak" 3-5 dollárt keresnek egy óra alatt. Pótolnivaló tehát akad bőven! A kérdés csupán: hogy mikorra és milyen mértékben sikerül... (susla) Az eredményes méhészkedés egyik alapfeltétele a fiatal, jó tulajdonságú anya. Az lenne az eszményi állapot, ha az anyák csak két évig maradnának a családban - kivéve a tenyészeket -, mert ennyi idő alatt a hatékony termeltetés meghajtja, kimeríti szervezetüket. Két éven túl az anya már nem petézik kellő mértékben, családja jobban hajlik a rajzásra. A méhek hamarabb és gyakrabban leváltják. A betegségek is nagyrészt az idősebb anyákon tapasztalhatók. Miért nem cserélik le a méhészek mégsem kétévenként az anyákat? Egyrészt, mert az előállítási költségek miatt drága a fiatal anya, másrészt pedig, mert az anyásítás sok esetben veszteséges. Az anyásítás nagyobb szakismeretet kíván, ezt a méhészek gyakran vonakodnak megtanulni. A vegyes korú, silány anyaállomány kevesebb mézet termel, így kevesebb lesz az anyákért adandó pénz is. Sokszor mindenféle bölcsővel próbálkoznak, és kritika nélkül meghagyják azt az anyát, amelyet az árva egység nevel magának. Pedig ez bizonytalan értékű, hiszen a legidősebb álcából kelt anya az első kelésű. Ezekkel a módszerekkel néhány év alatt le lehet rontani a méhes anyaállományát. A méhész nem veszi észre a gyengébb teljesítményű anyaállományt, mert nincs kiugró különbség közöttük, mind gyengécske. Nincs összehasonlítási alap. A fiatal anya már az első évben igazolja hasznosságát. Nem annyira érzékeny a hordástalanságra, mint az idős. A serkentésre petézik lendületesen, még akkor is, amikor az idős már csak ide-oda rak egy-egy petét. Gondos takarással 6-8 léputca néppel indul a télnek, míg a hároméves anyánál a természetes fészekméretbőr mindig hiányzik 1-2 léputca méh. A könnyebb számolás kedvéért, ha egyéves anyával termelünk 100 kg mézet egy évben, akkor ezt most vegyük 100 százaléknak. A kétéves anyánál már csak 80 kg-ot érünk el, azonos körülmények között a 3 éves csak 65 kg-ot gyűjt. Az idős anya léte mindig bizonytalan, családja gyakran a legkritikusabb időben váltja le. Gyakori a4 bölcsőépítés, aminek ismételt leszedése rengeteg bajlódással jár. Ha pedig egyet is elvétünk, vagy raj lesz, vagy leváltják az anyát. Az egyéves anyák elhullása, leváltása évente 1 százalék alatt van. A 2 éveseké 3—4 százalék közötti, míg a 3 éveseké meghaladja a 10 százalékot. Az egyéves anya fiasítása 100 százalék, a kétévesé 86 százalék, a háromévesé csak 65 százalék. Éppen úgy, mint a mézhozamnál. Az idős anya lassan, egyenletesen növeli családja népességét tavasszal, ami eleve kedvez a rajzási ösztön felébredésének. A fiatal robbanásszerűen fiasít úgy, hogy főhordásra legtöbb a kelés előtt álló ivadék, rengeteg ápoló méh szabadulhat fel gyűjtéshez. A fiatal anya népe szívesen épít heresejteket ott, ahová a méhész irányítja főhordás előtt és alatt. Ez azért fontos, mert nem szórják le viaszlemezkéiket a méhek, nem éktelenkednek a dolgozó sejtek között a heresejtek. De főként az az előnye, hogy a két tenyérnyi zugépítményt herével fiasítja be az anya, az atkák pedig nagyrészt oda húzódnak. Közben az anya máshová nem petézik herét, mert a befedett zugépítmény megnyugtatja a családot. A hirtelen elvett herefiasítás után azonnal zugol a család, és a folyamat ismétlődik, az atka ritkul. Az idős anya a zug mellett is sok helyen petézik, s a petékből az atkákat nem tudjuk eltávolítani csak vegyszerrel. A virágporhordásnál is hasonló az eltérés. A fiatal anya családja 6-8 kilóval többet gyújt egy idényben. Másfél kiló virágpor áráért pedig már petéző, fiatal anyát lehet vásárolni vagy kettőt nevelni. A termelésben nem a családok száma a döntő, hanem azok ereje, állapota, amit elsősorban a fiatal anya biztosíthat. A méhész nem veszi észre a minőségbeli különbséget, mert a családokat egyesítgeti, erősítgeti. A jobbtól ad a gyengének, nem ellenőrzi az anyák teljesítményét. Mind a fekvő rendszerekben, mind a rakodóknál, azonos a vizsgálatok eredménye. A fiatal anyák javára mért többlet nem függ a rendszerektől. Tartsunk tehát csak fiatal anyákat! (Mg)
