Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-04 / 13. szám
(----------------------------------^ Legyen Ón is lapunk olvasója! V__________________) Talpon maradni A hat falu: Csölösztő, Tejfalu, Bacsfa, Vajka, Doborgaz és Keszölcós, valamint Somorja határát magába foglaló Kék Duna Efsz a bősl vízierőmű építése következtében elvesztette szántóterületének kb. egyharmadát (mintegy ezer hektárt), elsősorban a Duna mellett húzódó legtermékenyebb földjeit. (5. oldal) Hétfő, 1991.március4., # I.évfolyam ♦ 13.szám ♦ Ára 2,30 korona Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBOR.Szerkesztóség: 81011 Bratislava, Martanovicova 25., 12. emelet Telefax: 210-39-92. Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava^ Martanovi^ova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója: MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Teijeszti a Postai Hírlapszolgálat Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 Gazdasági és érdekvédelmi napilap r A Hányán voltunk 1869-ben ? A népszámlálás régen A népszámlálás a lakosság szociálökonómiai helyzetét hivatott felmérni — pontos adatokat szolgáltatni az állampolgárok számáról, a lakosok nemzetiségi összetételéről, illetve népességükről, valamint a lakások és családi házak számáról, alapterületük nagyságáról és műszaki állapotáról. A 21/1971-es számú törvény értelmében a polgárok kötelesek kitölteni a számlálóíveket, és a kérdésekre valósághű válaszokat adni. A tartalmat illetően a mostani csak egy dologban tér el a régebbi számlálóívtől, mégpedig abban, hogy most a felekezeti hovatartozást is feltüntethetjük. (Ezt az adatot utoljára 1950- ben kellett bejegyezni, négy évvel később már törvénnyel tiltották a vallással kapcsolatos mindennemű fölmérést). A népszámlálást az ENSZ nemzetközi jogi szabályai szerint végzik, s ezáltal lehetőségünk van arra, hogy a hazai adatokat összehasonlítsuk a többi országok népességét és szociális helyzetét tükröző számadatokkal. A népszámlálásnak nagyon hoszszú históriája van. A zsidók például már az ókorban rendszeresen összeírták, hány férfi, illetve nő él az egyes településeken. A régi időkben Kínában és Görögországban is tartottak népszámálálást. A legrészletesebb adatokaf a népszámlálásról a római-V._______________________________ ak gyűjtötték össze az időszámítáunk előtti hatodik évszázadban, Servius Tüllius császár idejében. Már akkor a polgárokat — a földbirtok nagysága szerint — osztályokba sorolták. Az adók befizetése ellenőrzésének céljából a rómaiak ötévenként végeztek felmérést. Az Osztrák—MAgyar Monarchiában Mária Terézia vezette be a népszámlálást 1754-ben. Az egész ország lakosaira kiterjedő népszámlálás azonban csak 1830-ban volt. Az Egyesült Államokban 1790-ben, Angliában 1800-ban, Franciaországban 1801-ben volt első ízben népszámlálás. A 19. század második felétől kezdődően a világ minden országában vezetik a népességi statisztikát. A legrégebbi pontos számadatunk a mai Csehszlovákia területén élő lakosság népességéről 1869-ből származik, az akkori statisztika szerint ezen a területen 10 099 041 ember lakott. A mai Csehországról van egy korábbi adat is: a fehérhegyi csata előtt 3 millióan éltek ezen a területen, 1650-ben viszont már csak 2 millióan. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1980-ban Csehország lakosainak száma 10 291 927, Szlovákiáé pedig 4 991 168 volt. MOLNÁRJENŐ Melyiket a A föld- és a többi mezőgazdasági tulajdont, valamint a használatukat és birtoklásukat rendező jogszabály megalkotása már hoszabb ideje “lázban tartja” a mezőgazdaságban dolgozókat. A magángazdálkodásra vállalkozóknak ugyanúgy érdekük a jogszabály végleges megfogalmazása, mint azoknak, akik csupán bérbe szeretnék adni földjüket, illetve termelőeszközeiket, és így némi többletjövedelemre szert tenni. Nemrég az MKDM szervezésében a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban egy készülő földtörvényjavaslatokkal foglalkozó előadásra került sor. Az előadók között voltak szövetségi kormányhivatali dolgozók, valamint parlamenti képviselők is. A kormányjavaslatot dr. Chanloupová, a szövetségi kormány legiszlatív tanácsának tagja ismertette, a “legradikálisabbnak” nevezett Tyi-féle törvéytervezet pedig személyesen Tyi úr terjesztette elő. V_____________________ sok közül? Az előadásokon a szövetkezetek és mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói is jelen voltak, akik elsősorban olyan támpontokra vártak, amelyek segítségével — legalább a közeljövőben — eredményesen tevékenykedhetnének. Az előadók csupán a törvénytervezetek javasolt rendelkezéseit terjeszthették elő, illetve érvelhettek egyikmásik mellett vagy ellen. A meglévő összes javaslat ismertetésére nem került ugyan sor a két alapvető — a mezőgazdasági szövetkezetek és üzemek által támogatott kormányjavaslat, és a radikálisabb "iyi-féle javaslat — azonban részletes, minden lényeges pontot érintő magyarázatot kapott. Elsőként a kormány által benyújtott javaslat került imertetésre. Chaloupová a tervezet szerkezeti felépítésére alapozva igyekezett megmagyarázni a kormány állásfoglalását. Az általa választott forma azonban nem bizonyult megfelelőnek. 1 (Folytatás a 2. oldalon) Zárszámadó taggyűlés Vajánban A szövetkezeti vagyon közös tulajdon marad Bár a Vajáni Efsz évzáró taggyűlése nem nélkülözte az időszerű politikai utalásokat sem, az összejövetel azoban az elmúlt év gazdasági eredményének értékelésére, az eddigitől merőben eltérő gazdálkodási forma ismertetésére irányult. Az elnökségi beszámoló 1990-ef az utóbbi időszak egyik legnehezebb gazdasági évének minősítette. A korábban társult szövetkezetek kiválásának veszélyén és az ezzel kapcsolatos problémákon kívül — amelyek a munkafegyelem lazulását idézték elő —, aszály is súlytotta a gazdaságot. A mindenáron különválni akaró deregnyői gazdaság önálló szövetkezetté alakult. A bési, iski és vajáni gazdaságok továbbra is a közös gazdálkodás mellett döntöttek. Nem vitás, hogy több hónapig folyó huzavona rányomta bélyegét a gazdasági eredmények alakulására-is. A megmaradt 810 hektár szántóterületen azonban a szövetkezet növénytermesztési ágazata gazdagon pótolta a lefaragott hektárok termését. Az aszály ellenére búzából 75, rozsból 46, árpából 70 mázsa termett hektáronként, ami a szövetkezetnek 3 millió 115 ezer korona jövedelmet jelentett. A növénytermesztés másik húzóágazata a korai burgonya, amellyel évek óta elsőként jelenik meg a piacon. E növényfajta ezúttal az évtized rekordtermését hozta: a korábbi 70—80 mázsás hozammal szemben hektáronként 161,9 mázsát termett. Ebből 8 vagonra valót mázsánként 1030 koronáért értékesítettek. Időközben azoban megjelent a piacon az albán és a lengyel import, s ezáltal rohamosan csökkent a burgonya ára. Mindezek ellenére a szövetkezet az 1990-es évet 1,8 millió korona ráfizetéssel zárta, amelyet az 1989-es évről megmaradt tartalékalappal fedezett, és a 18 millió 811 ezer koronás hitelét 1 millió 81 ezer koronával csökkentette. Elhangzott, hogy a nyereséges gazdálkodás érdekében növelik a jövedelmező kultúrák; a napraforgó, de főleg a szója vetésterületét, amely a kalászosok jó előveteményének bizonyul. Az állattenyésztésben, főleg a szarvasmarha- és baromfitenyésztésben az állatállomány csökkentését vélik jó megoldásnak, értékesítésük ugyanis sok gondot okoz a szövetkezeteknek. Terveik között szerepel egyébként egy üzemi vágóhíd létrehozása is, így nemcsak tagjaikat, de a szövetkezethez tartozó falvak lakosságát is olcsóbb hússal láthatnák el. A jövőben a mezőgazdasági szövetekezet nevet viselő gazdaság a tagok résztulajdonává válik. A közös vagyont a földtulajdon teijedelmét és a ledolgozott éveket figyelembe véve kívánják felosztani, a nem tag földtulajdonosok pedig bérleti díjat kapnak. (katócs) LiptákBéla: “A bősi energiaérv—szemenszedett hazugság?’ Legyen megbékélés, s az “erőműtelenítés” legyen a kovász... •Többe kerülne az ivóvíztisztítás, mint amennyi az erőmű haszna • Most már politikai kérdés is Rangos vendége volt szombaton a Dunaszerdahelyi járás természetvédőinek. Lipták Béla, az világszerte ismert magyar származású észak-amerikai vízügyi szakember tekintette meg a bősi vízlépcső építkezését, a tározóban folyó kavicskotrást, majd részt vett a vajkai falugyűlésen. A terepszemlét megelőző eszmecserén jelen volt Duray Miklós, az Együttélés politikai mozgalom elnöke is. Salima - Embax Print—Intrama Az új helyzethez igazodva Miután a vendéglátók tájékoztatták Lipták Bélát arról, hogy az erőmű-munkálatok minden eddiginél nagyobb ütemben folynak, a vendég is kifejtette véleményét. Szerinte még mindig nem késő: a szlovák kormány ama szándéka ellenére, hogy az erőművet üzembe állítsák, visszafordíható a folyamat. Elmondotta, hogy a világ környezetvédőinek szemében Szlovákia Brazília után a második számú kömyezetrombolónak számít napjainkban, s éppen az e Duna-szakaszon folyó munkálatok, majd pedig az üzemelő erőmű tenné tönkre a Duna “tüdejét”. Ezt pedig nem szabad megengedni, hiszen az energiahiánnyal érvelni, és úgy beállítani, hogy a Dunából nyert energiára elengedhetetlenül szükség van, szemenszedett hazugság. A 0,38 GW-os beépített kapacitás eleve nem elég indok, hiszen például az erőmű üzemelése esetén bekövetkező ivóvízromlás kiküszöbölése csak 2000-ig mintegy 23 milliárd koronát tenne ki. Ezért mindent meg kell tenni az építkezés leállításáért, és azért, hogy a korábbi állapotokat legalább megközelítően visszaállítsák. Mindeki a világon, akinek szívügye a Duna-medence, azt is szeretné, hogy az ott élő népek megbékéljenek, s ebben a megbékélésben lehetne “kovász” a Csallóköz “erőműtelenítése”. Lipták Béla említette azt a világbanki szándékot, miszerint a szóban forgó nemzetközi pénzintézmény anyagi támogatással is hozzárjárulna a természeten elkövetett durva erőszak következményeinek mérsékléséhez. (Folytatás a 2. oldalon) Már az első idei brünnr kiállítások is jelzik, valami igencsak megváltozott kereskedelmi kapcsolatainkban. Először is azt lehet észrevenni, hogy sokkal többen hozták el termékeiket az élelmiszer-ipari, csomagolás- és raktározástechnikai kiállításra, mint korábban, bármikor, s ez azt jelzi, érdekessé váltunk a világ számára. A kiállításnak a bemutató, reprezentatív jellege háttérbe szorult a kereskedelmi szándékokkal szemben. A pavilonokat járva az az érzése az embernek, hogy most mindenki eladni akar. Tehát már nem érvényes az, ahogyan régebben jellemeztük a közszükségleti cikkek kiállításait, miszerint az volt látható, amit a következő időszakban nem tudunk majd megvenni az üzeletekben. Most már bármit — akár rögtön — el lehet vinni, ha valaki kifizeti. Mindez azt tükrözi, amit a megnyitó alkalmából tartott sajtótájékoztatón hallhatott az újságíró külkereskedelmünk teritoriális átrendeződéséről. Gyakorlatilag kiegyenlítődött a régi rubelelszámolású és dollárövezeti országok részaránya: 78 és 22 százalékról 49,5 illetve 50,5 százalékra. Megváltozott a tíz legnagyobb kereskedelmi partnerünk sorrendje is. Továbbra is Szovjetunió van ugyan az első helyen, amely 23 százalékkal részesedik külkereskedelmünkből (két éve ez még 42 százalék volt), de a második helyen Németország már 20 és Ausztria 7,8 százalékot mondhat magáénak. Az első tíz között van még Lengyelroszág, Magyarország, Svájc, Nagy-Britannia, Olaszország, Kína és Jugoszlávia. Ez a változás is bizonyítja, hogy termékeink egész sora talált új, a világpiac szigorúságával mérő vevőkre a fejlett országokban. Azt is elárulta a külkereskedelmi miniszterhelyettes, hogy dollárbehozatalunk jobban nőtt, mint kivitelünk, de egyelőre ez (Folytatás a 2. oldalon)
