Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-16 / 24. szám
Szombat, 1991.március 16. > I.évfolyam 9 24.szám 9 Ára 2,30 korona Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 2X0-39-98,210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁIUJOS GYULA és KÁDEK GÁBOR Szerkesztöség: 810 11 Bratislava, Martanovicova 25., 12. emelet. Telefax: 210-39-92, 210-36-00. Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, Martanovicova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója:MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 Nyilatkozat A Szövetségi Gyűlésben ezekben a napokban vitatják meg a földtörvény-tervezeteket. Ezeknek a törvényjavaslatoknak — hasonlóan, mint a kárpótlási törvénynek—enyhíteni kellene azokon a sérelmeken, amelyeket az ország lakossága az elmúlt évtizedekben elszenvedni kényszerült. Amíg azonban a restitúciós törvény arra szolgált, hogy a kommunista rezsim sérelmeit mérsékelje, a földtörvénynek vissza kellene juttatnia a mezőgazdasági vagyont tulajdonosainak, és meg kellene teremtenie az egész mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban a biztonságos termelés alapjait. Éppen ezért—összhangban az alapvető szabadságjokokról szóló alkotmánytörvénnyel — ezek a törvényjavaslatok tartalmazzák azt a követelményt, hogy a mezőgazdasági vagyont szolgáltassák vissza a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság minden állampolgárának. Tehát azoknak is, akiktől a mezőgazdasági vagyont az igazságtalanul kimondott kollektív bűnösség okán kobozták el. Éppen ezért utasítjuk el az olyan álláspontokat — beleértve Meéiar kormányfőnek a Smenában március 11-én tett kijelentéseit —, amelyek az azok elleni hangulatkeltést szolgálják, akiket nemzeti hovatartozásuk miatt és a kollektív bűnösség elvének kimondása következtében értek igazságtalan sérelmek. Az Együttélés Politikai Mozgalom Intéző Bizottsága Popély Gyula: Elmélkedés —március idusán Válaszút előtt a mezőgazdaság vagy Március tizenkettedikén földműveseink “megszállták” Prágát: az ország parasztsága képviseletiében ugyanis mintegy tizenötezer mezőgazdaságból élő dolgozó érkezett a fővárosba, hogy tarthatatlannak ítélt helyzetükről, és a foldtörvénytervezetekről tanácskozzanak. A sportcsarnokban telt ház volt, a lelátókon állatgondozók, traktorosok, hivatalnokok és szövetkezetirányító szakemberek ültek egymás mellett. Öreg kontinensünk történelmének vannak olyan korszakai, kisebb vagy nagyobb időszakai, amelyek meghatározó módon befolyásolják és alakítják a rákövetkező évtizedek, olykor évszázadok további folyását. Nemzetünk, sőt egész Európa történetében is ilyennek nevezhető az 1948. esztendő, amelyet Petőfi már ugyanez év októberében csillagnak, a “népek hajnalcsillagának” nevezett. Az 1948. március 15-ével fémjelzett márciusi napok a jurátusi lelkesedésen túlmenően azonban a megfontolt, törvényes mederben és keretek között zajló nagy változásokat, a gyökeres államjogi, politikai és társadalmi átalakulást is jelentik. A megfontolt bölcsesség és lángoló fiatalos lendület optimális ötvözete nem remélt gyors és nem tartósnak ígérkező győzelmet hozott, és egy egész korszak méltó kicsúcsosodását jelentette. Elmondhatjuk ezzel kapcsolatban, hogy a márciusi napok meghozták a teljes beteljesülést, mindazt, amit a magyar liberális politika már több mint két évtizeden át áhított. Ezzel párhuzamosan ellenségeink sikeresen szították a magyarellenesség tüzét a nem magyar ajkú lakosság körében, kihasználva a magyar politikai vezetésnek azt a mulasztását, hogy az nem tett látványos politikai gesztusokat e népek felé. Az ország horvát, szerb és román lakosságát sikerült is csatasorba állítani a magyar függetlenséggel szemben. A felvidéki szlovákságról azonban elmondható, hogy azok fiai mindvégig a magyar honvédsereg leghűségesebb katonái közé tartoztak, annak ellenére, hogy a bécsi reakció őket is megkísérelte lázadásra bírni a törvényes magyar kormány ellen. Az 1949. február 5-i branyiszkói diadalban is a Guyon tábornok többnyire felvidéki sorozású szlovák ezredeié volt az oroszlánrész. Nemzetünk valóban vérrel áldozott a szabadság oltárán, s gigászi küzdelme végül is sikeresen végződött volna, ha nem avatkozik be szabadságharcunkba ellenségünk oldalán a cári haderő. Az egyenlőtlen küzdelem kimenetele ezután már nem lehetett kétséges. Ma, amikor ama szép, dicső márciusra emlékezünk, ne az elbukás fölött érzett keserűség vegyen rajtunk erőt, hanem a győzedelmes hit az örök újrakezdés lehetőségében. A múlt csak példa legyen számunkra, egy olyan tükör, amelybe belepillantva múltunk mellett jelen állapotainak kialakulásának törvényszerűségeit is megismerhetjük, sőt, bizonyos mértékben a jövendőnk körvonalai is felsejlenek előttünk. ^Folytatás a 2. oldalon) A nagygyűlés résztvevői a szövetségi kormány földtörvénytervezetét támogatták. Miért? — A Tyl-féle javaslat értelmében — mondta például Kardos József az Ipolysági Földműves-szövetlezet dolgozója — veszélybe kerülnének a szövetkezetek, az egykori tulajdonosok visszakapnák birtokaikat, s mi földnélküli munkások béreseknek szegődhetnénk hozzájuk. — Szinte egész életemben földet műveltem — mondta a pardubicei Miroslav Sirucek —, s most megdöbbenve tapasztalom, hogy egyesek — egy igazságtalan törvény jogerőre emelésével — áldozatos, kitartó munkánk eredményeit kérdőjeleznék meg. — Egy igazságos földtörvény elfogadása után már a modern piacgazdálkodás feltételeit kellene megteremteni. Jómagam azért is támogatom a kormány földtörvénytervezetét, mert továbbra is számol minden munkáskézzel, s nem differenciálja — a földtulajdonjog alapján — az állampolgárokat. —- Járásunk szövekezeteinek legalább a fele stagnál — tudtam meg a Dunaszerdahelyi Járási Földművesszövetkezeti Szövetség közgazdászától —, földjeit tagságunknak csak alig tíz százaléka igényli vissza. Közös gazdaságaink létbiztonságot akarnak, az emberek új típusú szövetkezetekben szeretnének tovább dolgozni. A múltban elkövetett hibákat nem tetézhetjük újabbakkal... — A jelenlegi helyzetből csakis közösen találhatjuk meg a kivezető utat — mondta Szabó Béla, a kürti közös elnöke. A hibák jóvátétele nyilvánvaló, de ezzel nem elégedhetünk meg. A mezőgazdaságban fel(Folytatás a 2. oldalon) A jelenlevők egy csoportja • Az • Milyen bel- és külpolitikai következményei lennének napjainkban az önálló Szlovák Állam kikiáltásának? — Napjainkban a nemzetek és a nemzeti kisebbségek kölcsönös kapcsolatában aránylag kiegyensúlyozott helyzet uralkodik. Az önálló állam kikiáltása után azonban az előtérbe kerülne a magyar kisebbség problémája, az ugyanis érzi, hogy jogai a jelenlegi államalakulat keretén belül garantáltak. Ez az állapot azonban tovatűnne, és sokkal kiugróbban jelentkeznének Szlovákia és Magyarország kapcsolataiban az ellentétek. Aztán pedig itt lenne a határ kérdése, amely egy csapásra nyitottá válna, és megoldást követelne. • Nemzetközi szempontból ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha szétesik egy állam, amelynek határai nemzetközileg garantáltak, akkor a határkérdést újra és új szerződések révén kell megoldani? — Az eredeti nemzetközi megállapodások a Cseh és Szlovák Köztársaság határait az 1918-as megalakulást megelőző nemzetközi szerződésekben rögzítettek szerint ismerik el. A Szlovák Köztársaság határai önállóság ebben nincsenek külön meghatározva, mivel az nem létezett. Az országon belül ezeket a határokat a járások szerint húzták meg, csakhogy a mi belső megállapodásainknak nincs nemzetközijogi alapja. Ha az úgynevezett Szlovák Államra hivatkozna valaki, az azt jelentené, hogy elfogadja azokat a határokat, amelyeken belül az a szlovák állam megalakult. Azonban tudjuk, hogy ez .nagyon szűk képződmény volt. Aztán mi lesz Kassával? Hova fog tartozni? A Szlovák Államhoz? De hiszen nem is tartozott annak területéhez. És mi lesz Ligetfaluval? Az ugyanis a Birodalomhoz tartozott. A Szlovák Állam határai, úgy ahogy azt 1938. után kijelölték, nyilvánvalóan olyasvalamit jelentenének azok számára, akik az új Szlovák Állam megalakulásáról beszélnek, ami elfogadhatatlan. Éppen ezért szükség lenne arra, hogy ezekről a kérdésekről tárgyaljunk. Újra nyitottá válna a magyar kérdés. Kérdésessé válna a Trianoni Szerződés. Szlovákia számára éppen az a biztosíték, hogy ezeket a kérdéseket a Csehszlovák Köztársaság számára, ára mint egységes egész, nem pedig egy új államalakulat számára állapították meg, mert az utóbbi esetben a szóban forgó kérdés újra felmerülne. Ezen kívül minden ilyen államalakulat, amely utólag kiválik a korábbi megállapodott “rendszerből” egész Európában bizalmatlanságot kelt. Aszerint, ahogy ennek az államnak a megalakítását szorgalmazzák, az nemzeti alapon jönne létre. Az az elv, amelyre épülne, az egyetlen államalkotó nemzet létezésének elve volna. Ez pedig megszegne minden olyan elvet, amelyre az egész egységesedő Európa épül. Ott ugyanis ezek a nemzeti elvek elfogadhatatlanok. Tehát, ha az alapot nem képezheti a nemzeti elv, akkor minek létrehozni ilyen államot? Ha pedig a nemzeti elvnek kell érvényesülnie, az az Európából történő visszavonulást jelentené, valamiféle elszigetelt képződményt, amely más alapokra épülne, mint napjainkban az európai államok. (Folytatás a 2. oldalon) ' Kétperces Ismerősöm megkért, hogy segítsek neki fényképezőgépet vásárolni Olyan kis mindentudót akart, amely magától élesít, rekeszel, villan, továbbpörög szóval igazi amatőrnek valót. Úgyhogy sok segítenivalóm tulajdonképpen nem volt: éppen hogy csak ráböktem a kirakatban az egyikre, amelynek az ára csaknem pontosan egybeesett azzal az összeggel, amelyet az ismerősöm felső határként jelölt meg. Bent az üzletben az eladó rendkívül készségesen elmutogatott mindent a masinán. Közbeszólhattunk volna, hogy jó, köszönjük, nincs ezen ennyi magyaráznivaló, de a jóakaratát látva inkább hallgattunk. Még akkor is, amikor használatra készen adta át a fekete dobozkát. Majd a lehető legudvariasabb mosoly kíséretében közölte velünk a fizetendő összeget, amely így — filmestől — már egy egészen pici tétellel nagyobbra kerekedett annál, mint ami az ismerősöm pénztárcájában lapult. S ahogy az ilyenkor lenni szokott: nálam sem volt egy fitying sem. V_________________________________ Természetesen szólhattunk volna a kereskedőnek, hogy vegye ki a filmet. Elvégre nem kértük. De ez bántó ellentétben állt volna az ő előzékenységével, udvariasságával. Ráadásul megalázó is a számunkra: egy tekercs filmre már nem telik? Egyet tehetünk: kiraktuk a pénzt a boltos elé az asztalra, és rámutattunk: ennyi van, kérem, és nemjöbb. Most mi legyen? Ó ránk nézett, aztán a pénzre, onnan a gépre, majd újra vissza ránk. Mosolya közben lassan olvadni kezdett, mint tavasszal a hó. Aztán — döntött. Már mosolytalanul ugyan, de azért még a vevőnek mindig és minden körülmények között kijáró minimális tisztelettel a hangjában csak ennyit mondott: Vigyék. Viszontlátásra. Kimentünk az üzletből Még az, utcán is jó darabon futólépésben loholtunk. Igaz, ekkor már nemcsak ezért, közben ugyanis, az óránkra nézve megállapítottuk hogy negyedóra múlva indul az autóbuszunk, és a Mariahilferstrasse vége még messze van. (*) __________________________________y Ember az embernek-
