Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-15 / 23. szám
Március tizenötödike legyen a megértés, a megbékélés ünnepe Péntek, 1991. március 15. >_____I. évfolyam # 23. szám # Ára 2,30 korona * « Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98,210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBOR.Szerkesztőség: 81911 Bratislava, Martanoviéova 25., 12. emelet. Telefax: 210-39-92, 210-36-00. Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, MartanoviCova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója:MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Teijeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 Gazdasági és érdekvédelmi napilap C ^ FŰTŐÉI SWh(pO$i Ä nép ‘EgyikJ&zéSen ekeszarva, 9dásik.kezé6en kard, így látni a szegény jó népet, így ont majd vért, majcCverítéket, Amíg csak^éíte tart. 9diért huCCatja verítékét? Amennyit ő kíván Az eledetbüC és mháSut: díisz azt az anyajöldmagátuí Odegtermené talán. S hajó az ellen, vért miért ont? "Kardot miért foga? Odogy védje a hazát?... valóban!... Odaza csakott van, fioCjogis van, S a népnek nincs joga. V______________________________) Emléklapok 1848-ból 1848 mozgalmas tavasza Pozsonyban találta Madarász Jánost, a hol mint fíatal jurátus — mint Gömörvármegye kiküldötte — működött Szentiványi Károly követ oldala mellett Tavasz volt a természetben, enyhén lengett a márcziusi szellő s valami lázas izgatottság vett erőt az 1848-ki fiatalságon, mikor tündöklő meteorként megjelent Kossuth Lajos nagy alalga a láthatáron s mikor a pozsonyi diétán hallotta az ifjúság Kossuth Lajos megrendítő lángszavait. — Szivünk hevesebben dobogott a magyar atilla alatt! — igy mondta Madarász. — Szemünk lázas tűzben égett, arczunk kipirult, hallván Kossuthot, bámulván magyarázó erejű szónoklatait, hallván Széchenyit a legnagyobb magyart, Madarász Lászlót, Bonis Samut és az akkori idők nagyjait. Pozsonyban az ország minden vidékéről összegyűltek a jurátusok. Lehettek vagy ezren, kikben mind a hazafiság szent tüze égett, kikben az elvetett eszmék jó talajra találtak s a kik mindannyian lelkesültek a szent eszmékért, a miket az országgyűlésen az ellenzék hirdetett. Várva várta az ifjúság ezen eszmék megvalósulását Szorongó érzés tölté el egész valójukat. Az öröm és aggodalom, a remény és kétség érzete váltakozott az emberben. Egyik feledhetetlen jelenete volt az akkor fiatal jurátus, most már bizony idősebb jurátus életének a maga fenséges valójában az a páratlan jelenet, mikor az ige testté lön, mikor Pozsonyban a mai Palugyay-száiloda, akkor a “Zöld fához” czimzett vendéglő erkélyéről Kossuth Lajos a viharzó árként hömpölygő, ünnepi díszbe öltözött, piros, fehér, zöld kokárdás ezernyi emberből álló tömegnek bemutatta az első független felelős magyar minisztériumot, varázsszerü szónoklatával lebilincselvén az elméket, a sziveket, szűnni nem akaró éljen rivalgás, kimondhatatlan lelkesedés mellett hirdetvén ki a 48-ki törvények szentesítését. Örömmámorban úszott mindenki. A nemzeti lelkesedés duzzasztotta keblét minden igaz honfinak, úgy a hatalmas földes urnák, mint a mellette álló szegény jobbágy fiúnak. Felejthetetlen idők felejthetetlen emléke. PODHORÁNYI MIKLÓS (A szabadságharcz Emlék-Albuma, Kassa, 1848.) Ideiglenes helyen A Magyar Kulturális Központ A pozsonyi Magyar Kulturális Központ eddig a Magyar Köztársaság főkonzulátusának székhelyén működött. Székház hiányában azonban ez sem jelentett megoldást, mivel a kulturális tevékenység kifejtéséhez nagyobb befogadóképességű helyiségre is szükség van. így — egy újabb ideiglenes otthonra találva — a központ ma a volt kubai konzulátus épületébe költözik. Honti László titkár ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a központ mielőbb kiszeretné terjeszteni működési területét a magyar kultúra új otthonába, amely egy olyan “nyitott” ház kíván lenni, ahová bárki bekopoghat: kérhet és adatik neki. Az irodalom, a zene, a filmművészet felkarolásán kívül kerekasztalbeszélgetéseket is rendeznek majd. Legközelebbi rendezvényük — az Ifjú Szívekkel közösen — március 25-én lesz Bartók Béla születésének 110. évfordulója alkalmából. A Bécsből nemrég hazatért Lechner Ödön műveiből rendezendő kiállítást a nyár folyamán a szlovákiai érdeklődők is megtekinthetik. (babcsán) Elnökverési kísérlet Pozsony főterén Évforduló — távol Európától A fogyasztónak joga van a védelemre Bennünket ki véd meg? Napról napra jobban érezzük, mennyire nehezedik helyzetünk. Az árak állandóan emelkednek, boltonként változnak, s nagyon kell ügyelnünk, hogy kiadásaink összege beleféljen családi költségvetésünkbe. Ám a gondot nemcsak a növekvő árak jelentik, hanem a minőség is, melynek ellenőrzésére a fogyasztónak alig van lehetősége. Ha kifogásoljuk az árut, legfeljebb nem vesszük meg, és az ott marad az üzletben mindaddig, míg valaki —jobb híján — mégis elviszi.. Ma már minden eladható, hiszen a piacgazdaság törvényei értelmében az eladón és a vevőn múlik a vásár sikere. Nehéz ezt megszoknunk, mert eddig más volt nálunk a gyakorlat. A piacra kerülő áru minőségét valaki intézményesen mindig garantálta. Most olyan áruk lepik el a piacot, melyek származása, minősége nem ellenőrizhető, így a fogyasztók ki vannak téve a kereskedők és a termelők kénye-kedvének. Ez a helyzet nálunk — a fejlett országoktól eltérően — még szokatlan. Ott ugyanis Amerika, Ausztrália és Nyugat-Európa kezdeményezésével a fogyasztók védelmére még 1960-ban megalakult az a nemzetközi szövetség, amely ma már több, mint 60 ország fogyasztóinak 170 szervezetét tömöríti. Védi a fogyasztót az egészségre ártalmas és az emberi életet veszélyeztető árutól. Feladatai közé tartozik továbbá a fogyasztók tájékoztatása az áruválasztékról, valamint védelmet nyújt a becstelen és a valóságot elferdítő hirdetésekkel szemben.. Az ENSZ 1985. április 9-én jóváhagyott határozatának értelmében március 15-ét a fogyasztók védelmének világnapjává nyilvánította. A mai napon tehát mi is tudatosíthatnánk, mi mindenre van joga a fogyasztónak egy fejlett országban. Tudatosíthatnánk, de...mégsem tehetjük. Nemcsak azért nem, mert Csehszlovákia még nem tagja e nemzetközi szövetségnek, hanem azért sem, mert nálunk még csak nemrég kezdte meg munkáját a Szlovákiai Fogyasztók Szövetsége, melyről kormányszinten mindeddig nem nagyon akartak tudomást venni. Pedig e szervezetre nálunk is nagy szükség van, hiszen jelenleg mi vásárlók és fogyasztók védtelenek vagyunk a termelők és kereskedők nyereségszomjával, versenygésével szemben. S amíg a mi feltételeink között nem alakul ki egy erős védőháló, mely mögött ott áll az ENSZ hatáskörébe tartozó nemzetközi szövetség, addig állnunk kell a sarat a termelőkkel és a kereskedőkkel szemben, mert nincs aki megvédjen bennünket. H. ZSEBIK SAROLTA Tegnap délután — pontosan 16 órakor — Jozef Tiso 52 év elteltével ismét kikiáltotta a Szlovák Államot — természetesen hangszalagról. A recsegő hangfelvétel után Stanislav Pánis — indulatoktól és nemzeti érzelmektől túlfűtött — szónoklatától visszhangzott a tér. A “nép nevében” felszólította a szlovák kormány és az SZNT tagjait: ébredjenek fel, vagy vonuljanak ki a politikai életből. Mert ha nem ez történik, az “igazi szlovákok” kitoloncolják őket a kormányhivatalból és a parlament épületéből. Pánis parlamenti képviselő a tőle megszokott hangnemben szidalmazta a Szövetségi Gyűlést és a kormányt. Erre — mintegy refrénként — a kórus is felhangzott: “Önálló Szlovákiát”, “Szlovák Államot”, “Elég volt Prágából”, “Elegünk van Havelből” — harsogta a tömeg. Stanislav Pánis — a nagy üdvrivalgást kiváltott szónoklat után — Istenhez könyörgött, segítse meg a szlovák népet, hogy egyetlen egy pisztoly elsütése nélkül kivívhassa függetlenségét és szabadságát. Mert eddig — üvöltötte a szónok — Szlovákiát gyarmatnak tekintették a csehek. Egy másik “néptYibün” — aki Hegybányáról érkezett — történelmi értekezést olvasott fel a “nagy nemzetről”, a szónok szavai szerint: a szlovák nemzet az elsők között telepedett le Európában és alakította ki kultúráját. “Valljuk be őszintén, ugyanúgy mint a magyarokkal, a csehekkel megkötött házasság sem sikerült” — mondta a szónok. Ezek után a Szlovák Nemzeti Egység füleki szóvivője lépett az emelvényre. Ám ekkor furcsa — sőt, megdöbbentő — jelenetnek lehettünk tanúi. A tömeg otthagyva a szónokot a televízió épülete elé hömpölygött. Sokan ekkor még nem tudták, mi történik a téren, csak mikor már “Júdást” üvöltött az emberek egy csoportja, akkor derült ki: Václav Havel érkezett meg. Abban a pillanatban elszabadult a pokol: “Elég volt Havelből, Havel provokatőr” — skandálta a tömeg, miközben öklét rázva megindult abba az irányba, ahol Havelt már egy csoport körülzárta. Közvetlen közelről — egy lámpaoszlopról — láthattam, ahogy a köztársaság elnökét a testőrsége betuszkolta egy autóba, majd lépésben elindultak az autóval a parlament épülete felé. Közben a felbőszült tömeg “ökölzáport” zúdított az elnök autójára. Végül az autónak sikerült bejutnia a parlament udvarába, ahol Havel átült saját gépkocsijába, és a lincselni készülő, felajzott embertömegben sikerült kijutnia a térről. Az első jelentések szerint a provokáció alatt személyi sérülés nem történt. , . „ (-ar) A Csehszlovák Egyetértés Mozgalma a Vajansky rakparton, a csehszlovák államiság emlékművénél tartott ellentüntetést. A föderáció hívei Havel, Masaryk, Stefánik, Gál, Kusy, MikloSko éljenzésével a föderáció megbontása ellen tiltakozásul aláírásokat gyűjtöttek. Elsőként dr. Ivan Kamenec történész kért szót, hogy többek között elmondja: az 52 évvel ezelőtt kikiáltott Szlovák Köztársaság fasiszta kezdeményezésre jött létre. Peter Stolicny író az SZK Legfőbb Ügyészségének állásfoglalását tolmácsolta, miszerint a hétfői “maticás” tüntetésen a fasiszta Hlinka-gárda zászlóinak lengetői s a fasizmus hirdetői ellen büntetőeljárást indítanak. A békés nagygyűlés résztvevői közé az Sznf téri tüntetésről érkezett fiatal bőrfejűek egy csoportja vegyült. Provokatív viselkedésükkel ellenszenvet váltottak ki a többnyire középkorú és idősebb emberek között. A higgadt beszélgetés heves szóváltásba csapott át. A fiatalok torkuk szakadtából kiabálták: “Elég volt Havelből”, “Elég volt Csehszlovákiából”, “Szlovákoknak Szlovákiát”. (b.á.)
