Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)

1991-02-25 / 7. szám

I Bioprogres Rt: Részvénytársaság a talajvédelemért lí ÚJSÁG )l 1991. február 25. Ingyen vetőmag a palántaneveléshez Vállalkozók kerestetnek Négy csehországi szövetkezet társult 1988-ban, hogy szarvas­marha-állományaik állapotán ja­vítsanak, célul tűzve főleg a súlygyarapodás növelését, és hogy tegyenek valamit a nagymértékben devasztálódott talaj vegyi és bioegyensúlyának visszaállításáért. így jött létre a Bioprogres részvénytársaság, amely azóta nagyobb nyitottabb szervezetté alakult át, s nagyob­bak a lehetőségei a mezőgazda­­sági kutatás és fejlesztés terén is. Hogy milyen területeken tudnak már használható eredményeket felmutatni és szolgáltatást nyújta­ni, arra Zbynék Pruksan, a prágai Bioprogres RT munkatársa ad vá­laszt.- Az állattenyésztés számunkra elsősorban táplálkozástudományi problémát jelent, a növényter­mesztés pedig azt, hogy olyan megoldást találjunk, amely során a talajba csak a legszükségesebb vegyszerek kerülnek, és minden egyéb folyamat biológiai alapon történjék. Az első témát illetőleg most éppen a brojlerek etetésé­ben alkalmazzuk egyik készítmé­nyünket, amely javítja az anyag­csere-folyamatokat, stabilizálja az­­állatok egészségi állapotát, tehát végeredmények alapján ennek az enzimes biopreparátumnak az al­kalmazásával akár öt koronával nagyobb többletjövedelmet is elérhetünk egy-egy csirke ese­tében. • Milyen problémát jelent a ké­szítmény alkalmazása egy nagyü­zem számára? Igényel-e valami­lyen speciális berendezést?- Nagyon egyszerű a dolog, ha helyben van a takarmánykeverő. Ha nincs, akkor meg kell egyezni a takarmánykészítő üzemmel. Szállítási problémát azonban nem jelenthet, hiszen ez a preparátum csak százalékos töredéke a teljes takarmánymennyiségnek. • Hogyan sikerül javítaniuk a sajnos, eléggé tönkretett tala­jokat?- Már kereskedelmi mennyi­ségben gyártjuk a Biostimul nevű A külföldön elmaradhatatlan Üdvö­zöljük szállodánkban vagy Isten hozta nálunk felirat helyett az Ipolysági Blan­­kyt Szállóban A ruhatár kötelező! szö­vegű falragasz fogadja az érkezőt. Mint bennünket is a közelmúltban. Meglepett, hogy mégis üresen árvál­kodtak a fogasok, miközben az étte­remben kabátba-bundába burkolózva kuporogtak a vendégek. Két perc múl­va kiderült, miért.- Szoba van, meleg nincs - vak­­kantotta a pattanásos képű úriember a portán anélkül, hogy félbeszakította volna a feltehetően izgalmas telefon­­beszélgetést.- Lehetne bővebben... ?- Várj egy kicsit, van itt egy ,,hun­­gáris"... Mit bővebben? Nincs fűtés, kifújt. Kell szoba vagy nem? A főtéri Ipoly Szállóban annyival volt kedvezőbb a helyzet, hogy a por­tán hölgy kuporgott az ablak mögött. Enyhén kékeslila volt az istenadta, de legalább igyekezett mosolyogni. Majd vacsora közben felmeleg­szünk, biztattuk egymást. Csakhogy az étterem ajtaját kulcsra zárta az orrunk előtt a pincérnő. Kerek három­negyed órával a hivatalos zárási idő előtt...- Vendég nincs, a szakácsnő rég elment. A maguk kedvéért én sem anyagot, mely a vetőmag csává­­zására, drazsírozására használ­ható fel. A készítmény három al­kotóelemből áll. Az első egy bizo­nyos poliszacharid-fajta, a máso­dik egy biostimulátor, amely olyan hatásfokú, mint a német Bioalgen készítmény, noha mi más eljárás­sal jutunk hozzá, mint a németek. A harmadik alkotóelem pedig a trágya. E három anyag kombi­nációjával kezelve a gabonát, zsákokban tároljuk a vetőmagot anélkül, hogy a hatóanyagok el­vesztenék aktivitásukat, és a ve­tés előtt nem kell műtrágyázni sem, hiszen a tápanyagok benne vannak a szemet burkoló bevo­natban. A vizsgálatok bizonyítot­ták, hogy az így felhasznált mini­mális mennyiségű műtrágyából csupán 2-6 százalék kerül a talaj­ba, a többit maradéktalanul feldol­gozza a növény. • Tehát a Biostimulnak az az előnye, hogy nem terheljük vegyszerrel a talajt, és kevesebb trágyaféleség kell a termés mega­lapozásához.- Ezen kívül szelektív gyomirtó­ként is működik, mivel csak a ha­szonnövény van trágyázva, a nemkívánatos gyomnövények nem. A szer hatása abban is megnyilvánul, hogy az első fá­zisban legalább háromszor na­gyobb gyökérrendszer alakul ki, mint a hagyományos vetés után, és így a terület átlagosan 20 szá­zalékkal nagyobb termést ad, de volt már rá példa, hogy 36 száza­lékos hozamnövekedést is elértek vele. • Mit kínálnak még a környe­zetvédelem javítására?- Van egy készítményünk, amely az istállótrágyára perme­tezve 70-80 százalékkal csök­kenti az ammónia felszabadulá­sát, így javítja az istállók és kör­nyezetük levegőjét. Leköti a nitro­gént, amely benne marad a trá­gyában, tehát a kezelés termé­szetes nitrogéntrágyát eredmé­nyez. Ezenkívül a készítmény gá­tolja a trágya leülepedését is, ami szintén nem elhanyagolható kö­rülmény. -siGy­fogok itt fagyoskodni. Vacsorázni a Blankytban is lehet... Nem tudom, éjszaka milyen hövi­­szonyok uralkodtak a szobában, mert a hőmérőt - talán bosszúból, talán meggondolásból - vsüaki darabokra zúzta. Viszont nagy valószínűséggel állíthatom, hogy éjszaka három rész­letben lekutyagoltam az ajánlott száz tavaszi kilométernek legalább a felét, reggel mégis gémberedett végtagok­kal, sajgó hátgerinccel ébredtem. Fur­csamód a kollégám járása is megvál­tozott az éjszaka folyamán. Úgy von­szolta magát, mint egykoron nagy­anyám kerekek alól előkerült kakasa, amely sehogy sem tudott megbékélni az utcánkban száguldozó trabanttal. Gyanítom, az ipolysági szállodák - és szállodások! - nem csupán a csövön érkező melegnek vannak szűkében. Mondhatnánk, megtörtént, fátylat rá. Elvégre a külföldiekre érvé­nyes 108 koronás díjszabás helyett nekünk csupán 60 koronát számláztak egy-egy kétágyas szobáért. Ha ezt a logikát követjük, akkor valószínűleg azt sem szabadna szóvá tennem, hogy a szobámban hiába kerestem a leltár szerint oda tartozó rádiót. Le­het, hogy véletlenül éppen akadt egy külföldi szállóvendég, akinek több pénzért fogvacogáson kívül egyéb muzsika is dukál? (kádek) Az ötvenes éveket megelőzően hazánk számos vidékén termesz­tettek a háztájiban dohányt. Jöve­delmező vállalkozás volt, sőt na­gyon sok családnak a dohányter­mesztés volt a legfőbb bevételi forrása. A dohány ugyanis lénye­gesen ellenállóbb, mint általában a kultúrnövények, ráadásul a ta­valyihoz hasonló aszályos évek­ben is képes nagy hektárhoza­mot, jó jövedelmet biztosítani. Amint azt Vitárius Lajos mér­nöktől, a Rimaszombati Do­hánygyár igazgatójától megtud­tam, a járásban már tavaly is akadtak egyéni vállakozók, akik földterületük egy részén dohányt termesztettek. A dohánygyárak örömmel vennék, ha a jövőben még többen vállalkoznának - szerződéses alapon - do­hánytermesztésre .- Igazgató úr, milyen konkrét Humanista eszméktől hevülve, a jobb jövőért mindannyian beszáll­tunk a forgatagba, a forradalomnak nevezett vezetőváltásba. Az egypárt­­rendszer diktatúráját felváltotta egy más, pluralistának is nevezett rend­szer, amely „tojáshéjba“ zárva fejlő­dik, és gyakran nem éppen humanista megnyilvánulások előzik meg „ke­lését“. Tévedés ne essék, az adó kapcsán nem az egyébként is alacsony élet­színvonalunk zuhanásáról, béreink befagyasztásáról, a sokkoló áremel­kedésről, netán az inflációról szeret­nék beszélni. Látszólag sokkal banáli­­sabb dologról lesz szó: az ok, amiért tollat ragadtam, a kutyatartásért és -tenyésztésért kiszabható adó összege. A diktatúra évei alatt sokan meg­szokták talán (kényelemből), hogy mások határozzanak, döntsenek és cselekedjenek helyettük, ám nem tűr­tek ellentmondást, józan érvelést. De ez már a múlté. Vagy talán mégsem? A Szlovák Nemzeti Tanács 1990. november 27-én elfogadta azt a tör­vényt, melynek értelmében maximáli­san 1000,- korona lehet az egy kutya után kivethető évi adó. Ez pedig - ha csak a pénzt nézzük - nem kis összeg. A pozsonyi kutyatulajdonosod már megszokták a magasabb „tak­sát", hiszen a fajtatiszta ebek után 400, a pedigrével nem rendelkezőkért pedig 1000 korona adót fizettek ez ideig is. Nem így a falvakban, ahol szinte elenyésző volt a fizetési kötele­zettség. Ennek ellenére elhangzottak olyan javaslatok is, hogy a nagyváro­intézkedésekkel igyekeznek megnyerni a vállalkozókat?- Előre kell bocsátanom, hogy a dohánytermesztést a szárítási eljárástól függetlenül szeretnénk népszerűsíteni. Ugyanis tudjuk, hogy ma már kevesen rendelkez­nek megfelelő helyiségekkel a ki­zárólag természetes úton szárít­ható Burley típusú dohány tárolá­sára. Igyekszünk felmérni a do­hánytermesztéssel is foglalkozó mezőgazdasági üzemek szabad szárítási kapacitását, és meg­győzni őket, hogy szolgáltatás for­májában szárítsák meg az egyéni vállalkozók termését. Sajnos, a Rimaszombati és Losonci járás­ban egyelőre nem találtunk olyan üzemet, ahol lenne szabad kapa­citás. A Kelet-szlovákiai kerület­ben szerencsésebbek voltunk, ott már lehetőségünk nyílt az együtt­működésre. Mindenesetre tovább kutatjuk a lehetőségeket, hogy sokban a kutyák gazdái fizessenek évi 4000 koronát! Akinek azonban ilyen elképzelései voltak a helyi önkormányzatok anyagi hátterének esetleges megteremtésé­ről, az elsősorban embertelenségéről tett tanúbizonyságot. Ez esetben ugyanis már nem csupán a kutya barátságára rászoruló magányosok gondjáról, hanem a társadalom nagy részének diszkriminálásáról van szó! Mert miért lenne luxus a kutyatartás az amúgy is embertelen nagyvárosban? Éppen ott, ahol leginkább szükség van a természethez való kötődések erősí­tésére, az önzetlen kutyabarátságra? Mint említettem, nem csupán az öre­gedők, egyre inkább a fiatal, a felnö­vekvő generációk gondja ez. Azt pedig igazán nem mondhatjuk, hogy éppen ók azok, akiknek korlátlanok az anyagi lehetőségeik! Márpedig a szerényebb jövedelmű­ek, a családosok egyre kevésbé en­gedhetik majd meg maguknak azt a luxust, hogy legalább egy kutya - amely évezredek óta hűséges társa az embernek - barátjuk legyen. Úgy látszik, ez fordítva nem nagyon érvé­nyes. Vagy talán a magas kutyaadó­nak egyben fogamzásgátló szerepe is van? Erről viszont jó lenne értesíteni az érintetteket, az ebeket is. Vagy talán a helyi önkormányzatok kívánnak elszámolni az ily módon be­folyt, nem csekély pénzösszegről? S az év végén szépen számbaveszik, hogy hány kutyavécét, kondiparkot, esetleg állatkórházat építettek belőle? Esetleg így szeretnének hozzájárulni a jobb minőségű állattápszerek gyár­tásához? a mesterséges szárítást igénylő, Virginia típusú dohány háztáji ter­mesztéséhez is megteremtsük a feltételeket.- Csak vetőmagot vagy pa­lántát is adnak majd a vállalko­zóknak?- Mivel a dohány felvásárlási ára emelkedett, bízunk abban, hogy növekedni fog a háztáji do­hánytermesztők, az egyéni vállal­kozók száma. Minden partnerünk­nek adunk vetőmagot, sőt olyan nagyüzemeket vagy egyéni vállal­kozókat is keresünk, akik palántát nevelnének a termelők részére. Ez esetleg a kertészkedőknek is ajánlat, hisz mire paprikát vagy paradicsomot kell ültetni, kikerül­het a fólia alól a dohánypalánta. A vetőmagot ingyen adjuk, a na­pokban kaphatják meg az érdek­lődők.- Meddig jelentkezhetnek Önöknél a kistermelők, akik szerződést szeretnének kötni?- Február közepéig. Hozzá kell azonban fűznöm, hogy szerződés nélkül is felvásároljuk bárkitől a dohányt, hisz a körzetünkben az üzemek és a magánvállalkozók egyszerűen nem tudnak annyi do­hányt termeszteni, amennyit ké­pesek vagyunk feldolgozni.- Milyenek a követelmények a felvásárlás során.- A mesterségesen szárított dohányt három, a természetes úton szárítottat pedig két minősé­gi osztályban vásároljuk fel. A do­hánysimítás, -csomózás, és -bá­lázás már a múlté. Megelégszünk azzal, ha a termelő szépen elren­dezi a dohányt, vagyis különrakja az „alját“ és a kisebb leveleket. Viszont megköveteljük az áru szín szerinti csoportosítását. Különben szakembereink minden termelő­nek szakmai segítséget nyújtanak a palántaneveléstől egészen az osztályozásig. FARKAS OTTÓ Láttam kóbor kutyákat városi és vidéki utcákon egyaránt, s gazdátlan ebeket nyüszíteni kísérleti laboratóriu­mokban. Találkoztam felismerhetetlen fajtájú kutyával, amint császármet­széssel segítették világra kölykeit, de láttam lázas, fajtatiszta ebet fejsze­csapás nyomán elterülni... Egyáltalán nem biztos (sót!), hogy jócskán megemelt adó oldja majd meg a problémákat. Ajánlhatnám, hogy az emberek tartsanak inkább macskát, kanárimadarakat, esetleg házinyulat, hiszen ezekért nem kell adót fizetniük. Alighanem úgy járnánk azonban, mint Lénárd Sándor könyvé­ben az egyszeri ember, akinek felesé­ge addig áradozott az eperkrémes tortáról, amelyet megízlelt az urasá­­géknál, mígnem ö is megkívánta. Csakhogy szegényes konyhájukban mindössze aszalt körte akadt, a vaj helyett zsír, s a szép fehér búzaliszt helyett csupán rozsliszt... Nem is cso­dálkozhatunk véleményén, miután megízlelte a „művét“: „Csak azt nem tudom, mit kell ettől a grófuraknak az ujjúkat nyalogatni!“ Mielőtt tehát az illetékesek az adót kivetik, megnézhetnék, kit is érint, s milyenek lesznek a hosszútávú kö­vetkezményei. Jó lenne, ha a „tojás­héjon belül“ rendeződő új társadal­munkba beleférne még egy adag tole­rancia is. A természet egyik alaptörvé­nye szerint ugyanis semmi sem feles­leges. S ha már bölcs, tudhatná, ezt a homo sapiens is. SZTRUHÁR GYŐZŐ Nesze neked, szállóvendég! Elgondolkodtató ebadó \ Ma már nem kell simítani, elég minőség szerint osztálydtni a do­hányt__________________________________(A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents