Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)

1991-02-25 / 7. szám

1991. február 25. ÚJSÁG A termelőnek is érdeke a szerződéses megporzás Lesz piaca a méznek? Ősidők óta a méz a méhészke­dés fő produktuma. Egy idő óta a többi méhtermék (virágpor, pro­polisz, méhpempő stb.) jelentősé­ge is növekszik, de mivel alig van piacuk, a mézet nem tudják kiszo­rítani az első helyről. Tehát to­vábbra is ez az egyedüli eladható termék, amely iránt még van ilyen-olyan kereslet. A gazdasági élet minden terüle­tén tapasztalható áremelés ben­nünket, méhészeket is sújt. Szá­munkra a faanyag drágulása a legfájóbb, hisz ez a kaptárak árának drasztikus emelkedését vonja maga után. Drágább lett a kristálycukor, felemelték a ván­doroltatás költségeit növelő üzem­­anyagárakat, s ez már önmagá­ban megkérdőjelezi a méhészke­dés gazdaságosságát. Nálunk a méz egyedüli felvá­sárlója, kiszerelője és exportőre a galántai Medos vállalat. Számá­ra létkérdés, hogy olyan felvásár­lási árat szabjon meg, amely a vállalat és a termelő számára egyaránt tisztességes nyereséget garantál. Sajnos, a külföldi partne­rek alacsony árat kínálnak, a ha­zai piac pedig stagnál. A vásárlók­nak másra is alig futja a pénzéből, nem még mézre. Ilyen feltételek között a Medosnak aligha kell konkurenciától tartania. Ez nem is volna baj, csak olyan árat szab­jon, ami nem veszi el a méhészek kedvét a munkától. Félő, hogy az immár állami támogatásra nem számítható vállalat méginkább korlátozni fogja a felvásárlást, * 5 s csak annyi mézet vesz át a ter­melőktől, amennyit gond nélkül továbbadhat. Nagy valószínűsé­ge, hogy áttérnek a folyamatos átvételre, de kérdés, hogy fizet­nek-e majd a méhészeknek a ter­més tárolásáért? Egyéb mezőgazdasági termé­kekkel együtt nemrég a méz vár­ható felvásárlási árát is nyilvános­ságra hozták. Nos, a beígért kilón­kénti 40 korona aligha fogja fe­dezni a termelési költségeket. Fő­leg, ha még vándoroltat is a mé­hész. Ezért szerintem még az idény kezdetéig felül kellene vizs­gálni a kiindulási alapokat s elfo­gadhatóbb felvásárlási árat meg­állapítani. Van rá mód, hogy a méhész maga árusítsa a mézet. Eddig nagyon kevesen éltek ezzel a le­hetőséggel, hisz a felvásárlási ár magasabb volt mint a bolti. Az akadozó felvásárlás viszont alig­hanem sokakat rákényszerít, hogy maguk találjanak vevőt az árujukra. Igen ám, csakhogy en­nek az útnak is vannak buktatói. Kevés az üvegpohár, drága (2,50-4 korona) a címke, ráadá­sul az üvegekbe töltésnél veszte­séggel is kell számolni. Egy kan­nában 35 kiló méz van, de ha ezt ki akarjuk mérni, csak 33-34 kiló marad belőle. Igaz viszont, hogy a saját árusításnál rugalmasan le­het reagálni az árakkal a kereslet alakulására, illetve a fogyasztók igényeire (virágporos, méhpem­­pős méz, lépesméz stb.), s meg­felelő reklámozással és a minő­ség garantálásával kiépíthető a vi­szonylag állandó vásárlók köre. Nagy hátrányt jelent, hogy más mezőgazdasági ágazatokkal szemben a méhészeknek tulaj­donképpen nincs más értékesít­hető terméke, csak a méz. Pedig lehetne még egy bevételi forrás, a szerződéses megporzás. Csak­hogy a nagyüzemek valahogy mostohán kezelik ezt a kérdést. A gazdasági vezetők általában azzal érvelnek, hogy a méhész is nyer vele, ha a virágzó repce­vagy napraforgótábla közelébe te­lepíti a méheit. Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy ha csur­­ran-cseppen is valami a kannák­ba, a méhcsaládok gyakran telje­sen legyengülnek, mert a kiper­metezett vegyszerek megtizedelik az állományt. S ha már megtör­tént a baj, a gazdasági vezetők azzal érvelnek, nem kérték a mé­hészeket, hogy vándoroltassa­­nak, segítsenek a hozamnövelő megporzásban. Ezen a szemlélet­­módon mihamarabb változtatni kell, mert nemcsak a méhészek­nek, a mezőgazdaságnak - és ezen keresztül az egész nemzet­­gazdaságnak - is kárára van. A természet adta nektárt kiszárítja a nap, a virágport kimossa az eső, s miközben a méhek megfelelő legelő hiányában cukorszörpön tengődnek, a gyengébb megpor­zás csökkenti a hektárhozamokat. Jó volna végre megtalálni a köl­csönösen előnyös együttműkö­déshez vezető utat. NÉMETH ÁRPÁD Télutó a méhesben (Archívumi felvétel) Tavaszvárás Gépszemle előtt A Füleki Állami Gazdaságban 1992 végére tervezték az új központi javító­­műhely átadását, de az utóbbi hóna­pokban sikerült olyannyira felgyorsíta­niuk a munkálatokat - saját dolgozóik­kal -, hogy talán már ez év végére elkészül a szerelőcsarnok. A berende­zéssel nem lesz gond, mert nagy ré­sze - amelyet még régi áron sikerült megvásárolni - már az állami gazda­ság portáján vár beszerelésre. Ezen felül az állami gazdaság a tervezett 5 millió korona helyett 11 millióért vásárolt gépeket és berendezéseket. • Miért volt erre szükség? - kérde­zem Deák Pál mérnöktől, a gazdaság főgépesítőjétől.- Mi minden évben 5-6 millió koro­nát költünk gépvásárlásra, ezért nem öregszik el a gépparkunk. A múlt év különösen sikeres volt számunkra. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben egymást követ­ték a vártnál jobb eredmények, így volt elegendő pénzünk. Novemberben már sejteni lehetett, hogy rövidesen emelik a gépek és a berendezések árát. Fel­mértük hát gépparkunkat, és még de­cemberben megvásároltuk a legszük­ségesebb gépeket. • Sikerült mindent megvenniük?- Nem. Leginkább az állattenyész­tési gépek és berendezések hiányoz­nak. Nagy szükségünk lenne szecska­vágóra és etetőkocsira, de sajnos, nincs sehol. • A központi javítóműhely még nem készült el. Jelenleg hogyan oldják meg a gépek tavaszi munkákra való felkészítését?- Minden gazdasági udvarunkon van egy-egy aránylag jól berendezett javítóműhely. A javításra szoruló gé­peinket most ezekben javítják szere­lőink. A téli hónapokban segítenek nekik járművezetőink is, így remélhe­tőleg március elsejére, amikor a gép­szemlét tartjuk, már minden jármű­vünk, talajművelő eszközünk és vető­gépünk megjavítva várja a tavaszi munkák kezdetét. (fo) 5 C-----------------------­­“ ' Figyelmébe ajánljuk Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállítások Európában Bréma (Németország) - 2. 22. - 3. 3. - „Blumenschau" Kertészeti és Virágkiállítás Párizs (Franciaország) - 3. 3-10. - SIMA Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítás Lipcse (Németország) - 3. 17-23. - Nemzetközi Gépipari Vásár i Budapest (Magyarország) - 4. 9-12. - „AGROMASEXPO“ Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépkiállítás Hamburg (Németország) - 4. 10-14. - „GARTEN HAM­BURG“ Kertészeti Kiállítás Genf (Svájc) - 4. 12-21. - Találmányok Nemzetközi Vására Essen (Németország) 4. 13-21. - „EQUITANA“ Lovasspor­tok Seregszemléje Wels (Ausztria) 4. 13-21. - „BAUMAT“ Építőanyag- és Építkezési Eszközkiállítás Zágráb (Jugoszlávia) - 4. 16-21. - Nemzetközi Mezőgazda­­sági és Élelmiszer-ipari Vásár Zágráb (Jugoszlávia) - 4. 16-21. - „INOVA“ Találmányok, újdonságok és a műszaki haladás bemutatója Zürich (Svájc) - 4. 24-30. - „MEFA“ Nemzetközi Hús- és Hústermék-kiállítás Reggio Emilia (Olaszország) - 4. 28. - 5. 1. - Sertéste­nyésztési módszerek bemutatója London (Anglia) - 4. 28. - 5. 2. - „IFFE“ Élelmiszer- és Italkiállítás Birmingham (Anglia) - 4. 30. - 2. 5. - Nemzetközi Gyü­mölcs- és Zöldségkiállítás Sem a kenyérbe, sem a vállalkozásba Nem törik bele a foguk Nap mint nap foglalkoztat ben­nünket a kenyér minősége. Okkal, hiszen sajnos kevés pékségben sikerül foszlóra, ropogósra, lágyra sütni. A jó pékségnek híre kel, mint például a vásárútinak.- Különösebb hírverés nélkül is fogy a kenyér, beindult az üzlet. Kénytelenek leszünk áttérni há­rom műszakra — vág bele elége­detten a közepébe Varga István mérnök, a földműves-szövetkezet elnöke. Miután az egyesített szövetke­zet szétvált, új vállalkozások után kellett nézniük. Hírét vették, hogy a bécsi Landesmann cég elsőran­gú gépsorokat forgalmaz. Erről Ausztriában meg is győződtek, ta­nulmányozták a technológiát, s a gépsor megvétele mellett dön­töttek.- Júliusban írták alá a szerző­dést, és már január közepén meg­kezdték a termelést. Mikorra térül meg a beruházás?- A gépsor majdnem négymillió koronába került, de a beruházás értéke az eddig kihasználatlan he­lyiségek átalakítására fordított összeggel együtt megközelíti az ötmillió koronát. Nem tradicionális mezőgazdasági termelésről van szó: a pénz naponta forog. Amennyiben sikerül még az érté­kesítést is saját erőből megoldani, akkor a beruházás megtérülési ideje három és fél évre rövidül.- Nem túl merész vállalkozás ez? Hiszen a helyi kisüzem sütö­déje jó hírnévnek örvend?- Ez így igaz, de kapacitása korlátozott, és ott kizárólag ha­gyományos házikenyeret sütnek. Ezzel szemben mi - hogy bővít­sük a kínálatot - négy-öt féle péksüteményt készítünk - ma­gyarázza tovább az indítékokat az .elnök. - Összesen kilencféle re­ceptünk van, tehát ha lesz igény, tovább gazdagíthatjuk a kínálatot. Értékesítési gondoktól nem tar­tunk, hisz péksüteményeink jobb minőségűek, mint az eddig forgal­mazottak. Vásárúton számítanak a kör­nyező falvak és a járási székhely felvevőpiacára. Üzlethálózat kia­lakításán törik a fejüket, szívesen árusítanák a községi hivatal kisü­zemének házikenyérét is. A friss árutól illatozó pékségben Bugár Oszkár pékmester nyújtja kezét:- Hatan dolgozunk egy mű­szakban. Az első héten egy oszt­rák pék ismertetett meg bennün­ket a munkafolyamatokkal. Javas­latára osztrák sütőport haszná­lunk, melynek köszönhetően sok­kal jobb tésztát készíthetünk- mondja, miközben készségesen kalauzol a gépek között. - Ma fehér kenyeret, sós kiflit, francia kenyeret és zsemlyét sütünk. A választékot igyekszünk bővíte­ni, többek között a tápanyagok­ban gazdagabb, nagy keresletnek örvendő Graham-kenyérrel. Jóle­ső érzés, hogy termékeink iránt nagy az érdeklődés. A fiatal pékmester szavainak igazát az alig néhány négyzetmé­ternyi kenyérboltban is bizonyít­ják. A polcok - már, illetve még- üresek, percenként nyit be egy­­egy türelmetlen vásárló. Mada­rász Terézia elárusítónő minden­kit megnyugtat: bár az előző szál­lítmány elfogyott, hamarosan ér­kezik az újabb. A rögtönzött köz­vélemény-kutatás eredménye: közmegelégedés - minőséggel, árral, nyitvatartási idővel egya­ránt. Ez utóbbi is a jó üzleti érzé­ket bizonyítja, hiszen a munkába és onnan haza igyekvők igényei­hez igazították. Amíg befut a szállítókocsi, az elárusítónő tapasztalatairól ejt pár szót:- Január 21-én nyitottam, s azóta szüntelenül nagy az ér­deklődés. Van, aki azért visz a péksüteményből, hogy barátai­val, ismerőseivel megkóstoltassa. Ez többnyire a vevőkör növekedé­sét eredményezi, ami azon is le­mérhető, hogy egyre több nem falubelit és átutazót szolgálok ki. Reklamálni nem jött még senki, a kielégítetlen kereslet óriási. Ezt igazolja a falon található felirat is, melynek értelmében egy személynek legfeljebb 5 kenyeret és 30 kiflit szabad eladni... -akb­l T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents