Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)
1991-02-25 / 7. szám
\ Részvénytársaság a talajvédelemért Létrejött a Bloprogres részvénytársaság, amely azóta nagyobb, nyitottabb szevezetté alakult át, s nagyobbak a lehetőségei... (4. oldal) V__________________J Vállalkozók kerestetnek A dohánygyárak örömmel vennék, ha a jövőben még többen vállalkoznának — szerződéses alapon—dohánytermesztésre... (4. oldal) V__________________) Legyen Ön is a Szabad Földműves ÚJSÁG előfizetőjel ' ■ ;^'7;7..:. ■.:7. ::7; !' * " ‘ ' ' ' ‘ _ ' , 'j ‘ ' ,! 1 > ** Nincs gondja a lap beszerzésével, ha az ötödik oldalon található megrendelőlapot kitöllti és továbbítja a helyi postahivatalba 1_______________I___________________________________> (---------------------------------------------^ Lesz piaca a méznek? Nos, a beígért kilónkénti 40 korona aligha fogja fedezni a termelési költségeket. Főleg, ha még vándorokat is a méhész... (5. oldal) V__________________/ Hétfő, 1991. február 25. • I. évfolyam • 7. szám • Ára 2,30 Kés Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEKGABORSzerkesztóség: 81011 Bratislava, Martanoviüjva 25., 12 emelet Telefax: 210-39-92 Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, Martanoviíova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója: MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET Teijeszti a Postai Hírlapszolgálat Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őtzünk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 Gazdasági és érdekvédelmi napilap V__________________ Vélemény a népszámlálásról Valljuk meg önmagunkat* Tizenegy év után ismét számba vesznek bonunkét, lakásunkat, személyi tulajdonainkat... Nekünk, szlovákiai magyaroknak azért is fontos ez a népszámlálás, mert újabb adatokat ismerhetünk meg — magunkról. Vajon több vagy kevesebb ember meri-e vállalni önmagát, mint az elmúlt években? Sajnos, még mindig a "bátor elhatározáson" van a hangsúly, s bár a népszámlálásról szóló 371/1990- es számú törvény értelmében felelősségre vonhatók azok, akik nem statisztikai célokra használjkák fel vagy elferdítik, eltitkolják az adatokat, mégis lesznek olyanok, akik a számlálóíven is a többséghez szeretnének tartozni. Mivel a szülök töltik ki a gyermekek számlálóíveit is, ók döntik el a nemzetiségüket, s azt is, hogy milyen tannyelvű iskolába adják csemetéiket. A Nagysallói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusának, Zachariásné Singlár Máriának a véleménye szerint a község — többségében magyar — lakói a népszámláláskor is bizonyára hasonlóan fognak eljárni, mint a gyermekek oktatásának ügyében. Ugyanis a község alapiskolájának szeptembertől csak nyolc magyar első osztályosa lesz, s központosított alapiskola lévén, nem mind falubeli. A külön igazgatóság alá tartozó szlovák pedagógusok panaszkodnak is kollégáiknak, hogy a magyar gyermekek náluk csak kínlódnak, s nagyon gyengén tanulnak — a szülők legnagyobb megdöbbenésére sem lesz belőlük „miniszter”. Akadt már rá példa, hogy sikerült még idejében felismerni a helyzetet, s a szülők a szlovák iskolából magyar tannyelvűbe irattőák át gyermeküket. Bár miniszter így sem lett belőlük, de személyiségük fejlődésére kedvezően hatott ez a „változás”. A nagysallói gyermekek és sorstársaik életének alakulásáról egy következő népszámlálás ad képet, amikor szülőkké válnak, s nemcsak magukról, hanem gyermekeikről, személyi adataikról is dönteniük kell. Az idei népszámlálás viszont a mi kezünkben van. Ne megfontolásból valljuk meg nemzetiségünket! (babosán) Senki többet?! Harmadszor: Trafikért I millió 320ezer A hét végén került sor a kisprivatizáció első “fordulójára”. A Mladá Boleslav-i aukción csemege- és élelmiszerüzletek, cukrászda, büfé, két hentesárubolt és a helybeli kínai étterem került “kalapács” alá. Mindenki azt várta, hogy az étterem iránt lesz a legnagyobb az érdeklődés, de nem így történt. A kikiáltási ár 247 ezer korona volt, ennek dacára egyetlen egy érdeklődő volt — az étterem jelenlegi vezetője. Csak 10 ezer koronával kellett többet fizetnie a kikiáltási árnál. A Mladá Boleslav-i árverésen váratlanul Václav Havel is megjelent. Mint mondta, kíváncsi volt az aukció hangulatára. Majd hozzátette: “Nyugodt szívvel távozom, látom, hogy zavaró körülmények nem hátráltatták az esemény lefolyását.” Pozsonyban, Nagyszombatban, Trencsénben, Léván, Vágbesztercén, Poprádon és Epeijesen kínálták fel a Jednota és a Zdroj üzemegységeit. A szlovák fővárosban 34 üzletet, illetve vendéglőt adtak bérbe, vagy magántulajdonba. Az aukción — amelyet a közgazdaság-tudományi főiskola kollégiumában rendeztek — jelen volt Jozef Kuüerák miniszterelnök-helyettes is. Az árverésen nagy érdeklődte mutatkozott a Holly utcai dohánybolt iránt. A kikiáltási ára 6 ezer korona volt, végül 1 millió 320 ezerért talált gazdára. Az új tulajdonos elmondta, hogy dohányárun kívül fagylaltot, presszókávét és üdítőket is árusít majd. A Récsei úton levő élelmiszerüzlet 480 ezerért kelt el, a Miletié utcai csemegeboltért pedig 400 ezret fizetett ki az új tulajdonos. Nagy versengte folyt az üzletekért a Magas-Tátrában, Poprádon is. Egy ótátrafüredi hentesboltért 116 ezer koronát — a kikiáltási ár kétszerese — fizetett az újdonsült tulajdonos. A helybeli zöldségüzletért — a kikiáltási ár harmincszorosát — 305 ezer koronát — fizetett a “tulaj”. /-ár/ r , ,Erőd az ellenség májál MII 1543-ban Szulejmán csapatai, miután bevették Esztergom várát, átkeltek a Duna másik oldalára és ott erődítményt építettek, amely a Dzigerdelen Parkani hangzatos nevet kapta. Magyarul pedig ez annyit jelent: “az ellenség májába bevésett erőd". Szép név. Majd ötven év múlva Pálffy gróf visszafoglalta az erődöt, ám a név magyarosított formájában megmaradt: Párkány, és szlovákul sem nevezték másként 1948-ig mint Parkon. Akkor — bizonyára mert Étúr sohasem ján e tájon — megszlovákosították Étúrovo. Gabriel Viktor a Kultúmy tivotban a kegyelet hiányának és a történelem iránti tökéletes közöny nacionalista mázzal leöntött önkényeskedésének számos példáját említi, amikor szót emel a régi szlovákiai helységnevek védelmében. Santo Hrobofl, a múlt századi költő, például Liptóban született és halt meg mégis Alistált és Felistáit nevezték el róla, ahol sohasem tartózkodott Az al- és felistáliak azonban legalább utánanézhetnek a lexikonokban, hogy ugyan kiről kapta falujuk a nevét, de a boldogtalan baracskaiak legfeljebb találgathatják- ki is lehetett az a bizonyos Bardott, aki falujuk névadója lett, mert nincs az a szlovák lexikon, amely tudna e jeles szenmétyiségről. Szerénysége valóban megható, ghiszen még az utókor elől is elrejtőzött. S azt írja még Gabriel Viktor a Kultúmy Hívóiban, hogy értelmetlen volt Gátőrt (Gutora) Hamuliakovóra keresztelni, vagy Ógyallát (Dala) Hurbanovóra. Magyarországon — erre hivatkozik a szlovák szerző — a törvény védi a száz esztendősnél régebbi helységneveket Szlovákiában is szakítani kellene az önkényesen és történelmietlenül adott falunevekkel, írja. Legalább is a lakosokra bízni: vissza akamak-e térni a históriai névhez, vagy már annyira megszokták az újat, hogy ragaszkodnak hozzá. Igaza van a szlovák szerzőnek... (brogyányi) J Szövetkezeti évzárók avagy „Rosszkedvűnk tele” Hol vannak az egykor étellel, itallal, pénztárcát duzzasztó osztalékkal kecsegtető, várva várt évzárók? „Bezzeg akkor még..." emlékeznek a kényszer-nyugdíjazástól rettegő idősebb szövetkezeti dolgozók. Bizony, akkor még úgy tűnt, hogy valóban az az egyetlen járható útja a mezőgazdaság fejlesztésének, ha a nagyüzemek és a falvak gyarapodása egyet jelent a szövetkezeti dolgozók anyagi jólétének, biztonságának megteremtésével. És hogy mindez nemcsak jó, hanem helyes is. Azok előtt, akik a szövetkezetbe csak a két kezük munkáját vitték, eddig soha nem ismert jómód lehetősége nyílott meg. Miközben ehhez megfelelő politikai aláfestés is járult, a kollektivizálást elfogadó, az annak behatárolt biztonságában élők észre sem vették, hogy mellettük vannak más véleményen lévők is. Olyan egykori gazdák, akik nem a mások által kijelölt, egyetlennek tartott úton kívánnak járni, hanem a saját elképzeléseiket egyéni módon, a maguk erejéből szeretnék megvalósítani — tehetségük, képességeik, tudásuk igazi megmérettetésével. Földhöz értő, gazdálkodni tudó és szerető parasztemberek, akik bölcsességüket, tapasztalataikat szívesen átadták volna gyermekeiknek, unokáiknak. De azokat elcsalta a város, a modernebb, kényelmesebb életet kínáló panelrengeteg... A kőkerítések, többszintes házak falai mögül, a fóliasátrak közül sok mindent nem lehetett észrevenni. Tálán azt sem, amiért a sokszobás házakban egyedül maradtak a szülők, elnéptelenedtek a falvak... A novemberi forradalom falvaink lakosságának többségét váratlanul érte. Alig-alig mozdult meg valami: egyegy kő a szilárd sziklafalban. Az „izgága” fiatalokat sok helyütt egyszerűen lehurrogták. Volt olyan mezőgazdasági üzem, ahol még tavaly májusban, sőt az év végén sem váltak meg az egykor fölvett „Vörös Csillag”, „Csehszlovák—Szovjet Barátság” névtől. Pedig közben már a kilazult kövek nyomában lavinaként zúdult a szövetkezetekre a sok változás: a szövetkezeti, majd a földről kiadott törvény kezdett konkrét hatásaiban érvényesülni. Elkezdődött a különválás, a vezetők leváltása, majd néhány „pünkösdi királyként” megválasztott szószóló után ismét tapasztalt, régebbi szakemberek, vagy higgadt, vállalkozó szellemű fiatalok kerültek a vezetői székekbe. Mindez azonban már túl sokat nem változtatott a helyzeten. Az állami támogatások megszűnése, az osztozkodás, melyik falu tulajdonába mi kerüljön, mi, hol maradjon —■» az aszályos év, a gázolaj árának emelése — nehéz helyzetbe juttatta a nyereséget addig milliós tételekben számoló szövetkezeteket. Hitelre szorultak ott is, ahol addig magabiztosan, tízezres tételekben adták év végén az osztalékot. És bizony tervezni is csak rövid távra lehet, ha nem tudják, mennyien és mikor igénylik vissza a földjüket, hogy végül hány hektáron, mennyi emberrel gazdálkodhatnak. Persze, ahol élelmes, ügyes a vezető, s az új iránt fogékony a tagság, már átalakulóban van az eddigi földműves-szövetkezet. A személyes érdekeltség érvényesítésének különféle módját találták meg vagy keresik, s rugalmasan készülnek arra is, hogy a piacgazdaság követelményeinek megfeleljenek. Nem a megnevezés a lényeg, sem pedig a görcsös ragaszkodás a megszokotthoz, hanem a kockázatvállalás, a változtatni akarás, hogy a korszerűbb követelmények között is helyt tudjunk állni. Most még az anarchiából eredő következetlenség, a kusza változás érzékelhető inkább, mint a demokrácia kemény, de tisztességes, minőséget elváró rendszere. Az egyik oldalon találjuk a fölemelt kiskereskedelmi árak miatt megélhetési gondokkal szembesülő vásárlót, a másik oldalon pedig a termékét, vágóállatait értékesíteni nem tudó üzemet. Ennek ellentmondásait kellene megoldania a kormánynak megfontolt, a mezőgazdasági termelést és a fogyasztót egyaránt segítő árpolitikával. De sajnos, ez az, ami még nem megy... Itt tartunk most, amikor a tavalyi év mérlegét megvonva ismét egy bizonytalan esztendő elé néznek szövetkezeteink. Nagyok az eltérések mind járásainkat, mind pedig az egyes üzemeket illetően. Ám ennek ellenére biztató, hogy ha a legtöbb földműves-szövetkezetben a változás feszültségei miatt „rosszkedvűnk teleként”« könyvelik is el a mostani évzárót, azért már akad néhány olyan üzem , ahol bizakodva várják a tavaszt. Mert nem féltek változtatni, s mertek kockázatot vállalni, tudtak időben újat kezdeni. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET
