Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)

1991-02-21 / 4. szám

2

Csallóközi változások

A Csallóközi Községek és Városok Egyesülete tegnap Dunaszerdahelyen tartotta meg soros ülését. A több mint hetven települést képviselő egyesület a Szlovákiai Városok és Községek Szövetségén belül jött létre, és célja a régió gazdasági, kulturális, szociális felemelkedésének elősegítése.

öllős Árpád, az egyesület vezetője az elkövetkező feladatokat, a Csallóköz gazdasági átalakulását vázolta fel. Ezután Ján Babej, az Eurolánc polgári kezdeményezés vezetője a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatban tiltakozó levél megírását javasolta. Indítványozta a munkálatok azonnali leállítását, az oly sokat vitatott "C” változat anyagi támogatásának megszüntetését, továbbá egy szakbizottság létrehozását, amely a Magyar Köztársaság illetékeseivel együtt az 1977-es kormányszerződést semmissé nyilvánítaná.

Az egyesület szorgalmazza, hogy hozzanak létre egy olyan alapítványt, amely segítené a városi és falusi önigazgatás helyi jellegű problémáinak megoldását. Dr. Polónyi Pál, a járási egészségügyi intézet osztályvezetője a helyi egészségügyi problémákra hívta fel a figyelmet. Javasolta, hogy hozzanak létre egy alapítványt, amely a kórházak és az egészségügyi központok ellátását segítené. Pásztor István, Komárom polgármestere többek között az 1995-ös világkiállítás kivitelezésén belüli munkavállalások lehetőségére s az idegenforgalom várható növekedésére figyelmeztetett. -Vajk-Szigorításra vár az abortusztörvény

A terhességmegszakítások száma az elmúlt évtizedben a duplájára nőtt. Tavaly például 183 ezer esetben végeztek a nőgyógyászok magzatelhajtást. Mivel a jelenlegi helyzet a népszaporulat szempontjából sem a legkedvezőbb, szükség van az Ide vonatkozó jogszabály módosítására.

Az illetékesek többsége túl korainak tartja a törvény szigorítását, mivel egyelőre a terhességmegelőzés módszerei nálunk az afrikai országokban alkalmazottakéhoz hasonlítanak.

A terhességmegszakítás nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi probléma Is. Ezért nem lehet egyoldalúan kezelni. A ma 500 koronába kerülő magzatelhajtás ára nem reális, ugyanis — számolva az esetleges szövődményekkel — a műtét valójában 2-3000 koronába is kerül. A törvénymódosítás nélkül is várható, hogy “díja" többszörösére fog emelkedni.

Az eddig elhanyagolt szexuális nevelésre is nagyobb figyelmet kell fordítani. Bár van, aki el akarja hitetni, hogy a két dolog nincs összefüggésben, a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy az abortuszt sok esetben az Illető család áldatlan szociális helyzete teszi szükségessé. Másrészt viszont nem ugyanazt jelenti a terhességmegszakítás egy tizenévesnél és egy többgyermekes arryánál.Mindenesetre a törvénytervezet kidolgozásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a fontos tényt sem, hogy a nőknek joguk legyen saját maguknak eldönteni: vállalkoznake a szülésre vagy nem. (babcsán)

A rendőr nem hivatalnok

A növekvő munkanélküliséggel egyenes arányban a bűnözők száma Is emelkedik. A múlt év januárjához képest az Idei esztendő első hónapjában 71-gyei több betöréses lopást követtek el. Ugyan a gyilkosságok száma némileg csökkent — 11 gyilkosságot követtek el az elmúlt hónapban, ebből 4 esetet még nem derítettek fel —, ám a tettesek egyre brutálisabbak. A bűncselekmények legnagyobb része Idős, illetve egyedül élő emberek ellen irányul.

A belügyminisztérium által közölt adatok birtokában nem csodálkozhatunk. hogy katonákkal és határőrökkel erősítették meg a rendőrség kötelékét. Március elsején további 300 fiatal rendfenntartó kerül a közbiztonsági szervekhez. A már szolgálatot teljesítő rendőrök kiképzésen vettek részt, amelyen az önvédelem alapelemeinek és a fegyver használatának elsajátításán kívül kondícióvizsgálaton Is át kellett esniük. “Ezentúl a rendőrök az utcán teljesítenek majd szolgálatot, nem a rendőrőrsön: a fegyverforgatást kell megtanulniuk, nem a kézírás fortélyait" — mondotta Stefan Lastovka alezredes, a belügyminisztérium munkatársa. (-ní)

Újra a rehabilitálásról

Kedden a Független Magyar Kezdeményezés politkai vezetésének tagjai — A. Nagy László, az FMK alelnöke, Gyurovszky László, az FMK politikai titkára és Világi Oszkár parlamenti képviselő — Prágában megbeszéléseket folytattak a kárpótlási törvénnyel kapcsolatos magyar sérelmekről.

Látogatásuk során találkoztak a Nyilvánosság az Erőszak Ellen parlamenti frakciójának tagjaival és Pavel Rychetsk^vel. A szövetségi kormány elnökhelyettese újra megerősítette, hogy ismeri a problémát, teljesen jogosnak tartja a Független Magyar Kezdeményezés aggodalmait és Javaslatait, elítéli a kolletkív bűnösséget, de minden olyan javaslat, amely megpróbálja a törvény 1948-as időpontját lejjebb szorítani, ellentmond a törvény filozófiájának, mely a kommunista hatalomátvétel utáni sérelmeket kívánja orvosolni. Rychetsk^ úr a megoldást abban látja, hogy az SZNT-t kellene feljogosítani arra, hogy a magyar kisebbség sérelmeit a törvény elfogadása után orvosolja. A. Nagy László kifejtette az FMK álláspontját ezzel kapcsolatban.

A. Nagy László és Gyurovszky László a továbbiakban találkozott az FMK parlamenti csoportjával, elemezték a kialakult helyzetet, és megállapodtak abban, hogy a képviselők az FMK politikai testületének múlt pénteki határozata szerint fognak szavazni a parlamentben. F. S.

Levél a képviselőkhöz

IC ÚJSÁG M______________

(Folytatás az 1. oldalról)

A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari üzemeknek váratlanul, gyors ütemben kell kiegyenlíteniük azokat a kölcsönöket, amelyeket hoszzúlejáratú raktárkészleteikre vettek fel. Mindezt 24 százalékos kamattal, ami még ebben az évben 2 milliárd koronás megterhelést jelentene. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés viszont elképzelhetetlen ezen raktárkészletek nélkül. Ide tartozik a vetőmag, a takarmány, az állatállomány, a konzervipari alapanyagok, amelyek idényjellegűek, és raktározni kell őket.

Összességében a gazdasági feltételek olyan leromlásáról van szó — a szövetségi és szlovákiai központi hivatalok Intézkedéseinek hatására — amire nincs példa, és csődbe juttatja nemcsak a gazdaságilag gyenge, de az erős vállalatokat Is. Számítások bizonyítják, hogy Szlovákia szövetkezeteinek és állami gazdaságainak több mint a fele veszteséges lesz.

A feszültség és kilátástalanság további forrása az az erőfeszítés, amely olyan föld- és kártérítési törvény elfogadását erőlteti, amely a szövetkezetek törvényes úton történő szétbomlasztását eredményezné. Szövetkezeteink tagságát nyugtalanítják azok az Információk, amelyek szerint termelőegységeik a törvényből eredően hullanának szét, tekintet nélkül arra, hogy mit jelentene a nagymértékű állóeszköz-állomány tönkretétele. Nem értik azokat a javaslattevőket, akik a szövetkezetek tulajdonának nevesítésékor teljesen kizárták az értékteremtésből a munkaerőt — mint a szövetkezeti vagyon és a tagsági részesedés forrását. A közvéleményt befolyásolják a téves információk, például, hogy a szövetkezetek tagsága ellenzi a földtulajdon gazdasági nevesítését — ez azonban nem Igaz. Csak azt szeretnénk, ha mindenki számára nyilvánvalóvá válna, hogy évtizedekkel ezelőtt a tulajdon elleni támadás a gazdálkodók elleni támadással volt egyenlő, hogy a földtulajdon felújításának az a módja, amelyet Tyl képviselő úr terjesztett be, végeredményben szintén támadás a gazdálkodók ellen.

Elengedhetetlennek tartjuk a szövetkezetek újraélesztését, mégpedig résztulajdonosi és új vállalkozási formákra való áttéréssel, hatásosabb ösztönzéssel a termelés ésszerűsítésére. Ezt a belső változást a törvénynek segítenie és ösztönöznie kellene, nem pedig adminisztratív módon ráerőltetnie a közösségekre. A kártalanítást semmi esetre sem szabad öszszekötni a szövetkezeti vagyon nevesítésével. A földművelők idősebb korosztálya átélte a kollektivizálás megrázkódtatásait. Vajon utódainknak is át kell élniük még egy ilyen sokkot, azon az áron, hogy mások munka nélkül, jogtalanul Jutnak vagyonhoz? Szlovákiára jellemző a földtulajdón rendkívüli felosztottsága. Rendezése több mint 10 ezer pert eredményezhet az örökösök között — ami valószínűleg elkerülhetetlen. Gondolnunk kell arra is, hogy valójában ki, milyen teljesítőképességgel és ösztönzéssel fog gazdálkodni. Olyan megállapodást kellene találnunk, amely elősegíti a termőföld optimális kihasználását a lakossági igények kielégítése és a környezetvédelem szempontjából.

A földtulajdont illetően értékes tanulságot vonhatunk le a magyarországi hozzáállásból, amely támogatja a vállalkozói aktivitást, és amit a Szövetségi Gyűlés egyes képviselői Is szorgalmaznak.

Szövetkezeteink kollektívái és vezető dolgozói úgy érzik, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai Intézkedések és a földtulajdont, valamint a szövetkezetek transzformációját érintő javaslatok nem reformot, hanem a mezőgazdaság szétbomlását jelentik. Erősödik az apátia, lankad az objektív átmeneti nehézségek áthidalására irányuló erőfeszítés. A választott vezetők, akik vállalkozószellemükkel, tapasztalataikkal szerezték meg munkatársaik elismerését, már nem a termelésre, a gazdaságra összpontosítanak, hanem arra, hogyan tudnának leginkább segíteni saját magukon és családjaikon. A termelőszövetkezeti vállalkozás fenntartásához és fejlesztéséhez több biztonságra van szükségünk.

Önökhöz, a törvényhozó testület tagjaihoz fordulunk, mert már nem hátrálhatunk, és nincs mire várnunk. Az eddigi fejlődés ijesztő voltára kormányunk nem megfelelően reagált. Nyugtalanít bennünket az állami szervek alibisztikus alapállása. Sorsszerűnek tartják azt, ami a szemünk előtt játszódik le, és teljesen tanácstalanok, ha váratlan problémákkal kerülnek szembe.

A sürgős Intézkedéseket egy külön dokumentumban terjesztik a kormány elé. Önökhöz támogatásért fordulunk, főleg a következő kérdésekben:

1. Felhívjuk a szlovák kormányt, hogy tájékoztassa a Szlovák Nemzeti Tanácsot, a földműveseket és az élelmiszer-ipari dolgozókat agrárpolitikájának koncepciójáról.

Elsőrendű kérdésnek tartjuk a hús- és tejfogyasztás sokkal nagyobb mértékű csökkenésére — mint ahogy az a reformforgatókönyv alapján várható volt — való reagálást. A földművesek elvárják a kormánytól az alapvető termékek piaca rövid- és hoszszútávú szükségletének előrejelzését — a kiviteli és behozatali politika terén is. Nem számíthatunk arra, hogy a mesterségesen sokkolt piac alapján felmérjük a keresletet. Külön tájékoztatást kérünk arra vonatkozólag, hogy fenntartsuk vagy megszüntessük-e a szarvasmarha- és juhtenyésztést és, hogy védve lesz-e a hazai szőlészet1991. február 21.

borászat. Rosszabb körülmények között számoljunk-e megműveletlen földterületekkel, és hogyan járjunk el, ha a szövetkezet vagy az állami gazdaság megszűnik, és nem lesz aki elvégezze a földművelési és állattenyésztési munkákat.

2. A kormány politikai koncepcióját nem helyettesítheti a piaci mechanizmus. Kérjük a kormányt, foglaljon nyíltan állást abban a tekintetben, hogy a jövőben számít-e a szövetkezetekre, vagy a kisüzemi termelés egyértelmű felújításában érdekelt. Ha a kormány ezt tervezi, akkor becsületesnek tartanánk, ha a törvényhozó testület képviselői a közvélemény és a mezőgazdászok tudnának erről. Ezáltal a szövetkezetek felbomlásának folyamata elviselhetőbb lenne.

3. A földtulajdon felújítása és a sérelmek orvoslása során kérjük az ún. elmaradt nyereség “kárpótlása" módjának gondos mérlegelését, hogy vajon országunk pénzügyi helyzete ezt lehetővé teszi-e. Ez a teher az örökösök javára a produktív korosztályra hárulna. A jóvátételnek nem szabad újonnan "eredeti felhalmozássá” válnia, mint ahogy az az 50-es években történt.

4. Követeljük, hogy a szövetkezetekre ne erőszakolják rá a konkrét lépéseket, ne határozzák meg direktív módon azokat a tényezőket, amelyek alapján feloszthatják tagsági részekre a megalakulásuktól gyűjtött vagyont. Megengedhetetlen, hogy sérelem érje azokat a becsületes szövetkezeti tagokat, akik nem, válhattak földtulajdonosokká. Ezért elvárjuk, hogy a tulajdon- és használati jogot módosító törvény azon javaslat alapján lépjen érvénybe, amelyet a szövetségi kormány terjesztett be, és a szlovák kormány is támogat.

Rövid időn belül önállóan is törvényalkotó szervezeteink elé kellene kerülnie annak a szövetkezeti törvényt módosító javaslatnak, amely meghatározná a résztulajdonosi szövetkezetek létrehozásának keretszabályait.

5. Kérjük egy olyan szövetségi jogszabály gondos megfontolását, amely lehetővé tenné a szlovákiai tulajdonformák egyedi problémájának figyelembevételét — a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a tulajdonformák teljes egyenjogúságának elvén alapuló külön jogszabálya szerint.

Reméljük, tisztelt képviselők, hogy Önök, akikre szavazatainkat adtuk az első szabad parlamenti választásokon, nem okoznak csalódást. Eloszlatják azokat a viharfelhőket, amelyek mezőgazdaságunk felett tornyosulnak, és amelyek nem ígérnek semmi jót sem a városiaknak, sem pedig a vidékieknek.

Pozsony. 1991.2.18.

Szlovákia Földműves-szövetkezeti Szövetségének Elnöksége, a Szövetség járási bizottságainak és a Szlovákiai Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének képviselői

Csak erkölcsi elégtételt?

(Folytatás az 1. oldalról) vagy közvetlen örököseik birtokába, és így "mérsékelnék” a '48 februárja utáni törvénytelenségek következményeit. A mai helyzetből ítélve kevés előrelátásra vallott az ilyen egyszerű elképzelés, a kormány, törvény- Javalsatával darázsfészekbe nyúlt.

Nézzük a legfőbb problémákat, amelyek körül a késhegyre menő vita dúlt. Az első az idő kérdése. Miért éppen az 1948-as dátum és mondjuk nem 45 vagy 46, amikor az elnöki dekrétumokkal (sokan ezek jogosságát is kétségbe vonják) megkezdődött az államosítás, vagy éppen a kassai kormányprogram szellemében kollektív bűnösnek kimondott magyar és német kisebbség Jog- és vagyonfosztása? De hátrább is léphetnénk a történelemben, mondjuk 1939-lg, amikor a

zsidók vagyonát kobozták el, és el lehetne menni a Masaryk-i reformokig is. Tehát, ha a 48 után károsult kárpótlást kap, Joggal kérdezi meg a 38-ban károsult, vagy annak örököse, hogy a Jelenlegi csehszlovák jogalkotás csak a kommunista diktatúra törvénytelenségeit tartja törvénytelennek, vagy más színű totalitás ilyen cselekedeteit is elítéli, tehát következményeit orvosolja.

A következő probléma az, milyen módon elégtételt szolgáltatni. Az erkölcsi elégtételt senki sem vitatja, de milyen mértékű legyen (és lehet egyáltalán) a vagyoni kárpótlás? Mindent visszaadni? Mindenkinek visszaadni? És mi legyen azokkal, akik nem ingatlanjaikat vesztették el, hanem mondjuk befektetett tőkéjüket. Az egyik vagyoni forma nem különbözhet az igazságtevés pillanatában a másiktól. Veszélyes játék ez itt és most, ahol szinte mindenki több-kevesebb

jogtalanság okozta sérelem sebétől vérzik. S akkor még nem volt szó a földről, amely körül a vélemények alapján teljes a káosz.

Mi legyen azokkal, akiknek nem volt ugyan villájuk, amit elvegyenek tőlük, de mert kevéske földjüket sem akarták bevinni a közösbe, gyermekeiket kidobták az iskolából, vagy oda sem engedték őket. S hová forduljanak azok, akik “osztályellenségként” katonaságuk idején egészségtelen munkahelyeken dolgoztak, és érdemel-e kárpótlást az, aki politikai, de inkább anyagi okokból Nyugatra emigrált, és itthon elkobozták a vagyonát, azzal szemben, aki maradt, és itt élt?

Nos, éppen ezeknek a lehetőségeknek a hiánya, a reform- feltételek megteremtésénekelodázása nyugtalanítja a közgazdászokat.-siGy