Szabad Földműves Újság, 1991. január (1. évfolyam, 0. szám)
1991-01-31 / 0. szám
1991. JANUÁR 31. ' ÚJSÁG 1 3 A LE MONDE szerint: Bajban a mezőgazdaság A LE MONDE című francia napilap a közelmúltban az Európai Közösségen belüli mezőgazdasági problémákkal foglalkozó cikket közölt. Ez több olyan észrevételt tartalmaz, amely a csehszlovák mezőgazdaság számára is tanulságos lehet. „Nem szegezhetünk kést a földművesek torkának" - jelentette ki nemrég a francia köztársasági elnök. Vajon mi mást tett az Európai Közösség bizottsága legutóbbi javaslataival, amelyben hidegvérrel javasolja a mezőgazdaságnak nyújtott támogatás 30 százalékos csökkentését - és aláássa az Európai Közösség közös mezőgazdasági politikájának alapjait? Az EK bizottsága ugyanis - ahelyett, hogy védekezett volna az amerikai követelésekkel szemben, amelyek fő célja, hogy engedelmességre bírják az európai mezőgazdaságot - inkább átállt az ellenfél táborába. így aztán az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) tárgyalásainak keretén belül nehéz játszma indul. Az amerikaiak célja ebben a játszmában fölöttébb egyértelmű: megszabadulni a kellemetlen konkurenciától, ami szabad teret biztosítana számukra újabb piacszerzésekhez és ebből kifolyólag hatalmas kereskedelmi deficitjük csökkentéséhez. SÁTÁNI ERETNEKSÉG E cél elérésére bevetendő fegyverük: a gazdasági liberalizmus, egy általános dogma, amely a tökéletlen ideológiákat váltotta fel, és amelynek betartását másoktól annál jobban megkövetelik, minél kevésbé veszik figyelembe saját maguk. E liberalizmus nevében követelik, hogy az európaiak szüntessék meg a befizetéseket és pótlékokat, amelyek az Európán belüli árak stabilitását biztosítják, és amelyeket az amerikaiak a szabadkereskedelem törvényeit megbontó sátáni eretnekségnek neveznek. Ami a saját mezőgazdaságunknak nyújtott támogatást illeti, és amely kétszer nagyobb az európainál, arról csak nagyon kevés szó esik, vagy inkább szóba sem kerül, úgy tartják, az nem zavarhatja meg a szabadkereskedelmet, mivelhogy amerikai! A másik oldalon itt van Nyugat- Európa. Nem egységes, ingadozó, bármiről kész lemondani. Tele van harc nélküli megadásra elszánt, tehetséges technokratákkal, tele Amerika különböző hídfőivel, a direktív rendszer vezetőivel, akik azért versengenek, hogy a liberálisoknál is liberálisabbaknak mutatkozzanak. Európában sokan úgy vélekednek, hogy a földművesek túl nagy területet foglalnak el, túl sokan vannak, túl gyakran elégedetlenkednek, Elvégre a minnesotai búza ugyanolyan jó, mint a beaucei! És: ha az amerikaiak segítenének nekünk egyszer s mindenkorra megszabadulni ezektől az emberektől, akik a dolgok sima folyamatának útjában állnak, megnyílna az út az örömteli ipari holnap felé. NEM HAGYJÁK MAGUKAT Nem, a földművesek nem hagyják magukat. A túlélésért harcolnak. Ha ugyanis a jövőben a kapituláció szelleme győzne, ez százezreket tenne tönkre közülük, és sok helyütt a földművesek nélküli földterületek kialakulásához vezetne. Ez a mezőgazdaság számára tragédia lenne, A mezőgazdaság a francia gazdaság - konkrétan annak külkereskedelmi mérlege - számára nélkülözhetetlen. Ma az ország élelmiszer-önellátását biztosítja, a jövőben pedig, ha ehhez megteremtjük a feltételeket, az energia-önellátáshoz is jelentős mértékben hozzájárulhat. A mezőgazdaság továbbá a vidék alappillére is. A földművesek gazdasági tevékenységükkel feldolgozóüzemek, üzletek, iparosműhelyek stb. alapítására és fenntartására megfelelő környezetet alakítanak ki maguk körül. Ha összeomlik a mezőgazdaság, az egész vidék szétesik. Ne beszéljen senki badarságokat olyan földművesekről, akiket segélyekkel tartanánk el, hogy fenntartsák a vidéket - és a lehető legkevesebb termelést követelnénk tőlük, hogy ne álljanak útjában az amerikai vagy egyéb menedzsereknek. Még ha akadna is egy-kég gazda, akik életpályájuk végén egy kis időre hajlandók lennének betölteni ezt a feladatot, melyik fiatal lenne hajlandó őket egy napon felváltani és magára vállalni ezt a gazdaságilag alábecsült és alacsony társadalmi presztízst nyújtó tisztséget? És vajon mennyi ideig lenne hajlandó a társadalom egy ilyen, rendszer költségeit viselni? NEM FELELŐTLENEK A földművesek semmi lehetetlent nem akarnak. Nyugalomban akarnak élni a munkájukból, lehetőségeket akarnak vállalataik modernizálásához, v. Ehhez olyan árakra lenne szükség, C~ amelyekkel meg lenne becsülve a munkájuk, és amelyek olyan piaci szervezetek által lennének meghatározva, amelyek méltók erre a megnevezésre. A földművesek nem felelőtlenek. Tudják, hogy nem termelhetnek tovább korlátlanul, ha a piac nem képes befogadni valamennyi terméküket. Úgyszintén hajlandók mind európai, mind pedig világviszonylatban korlátozni termelésüket. Éppen úgy, ahogy a hatvanas évek strukturális politikája lehetővé tette a földek felosztását, vagyis a megművelésükhöz való jogot, úgy, hogy a földeket nem csak egyesek birtokolják, a kilencvenes évek mezőgazdasági politikája kénytelen lesz felosztani a termeléshez való jogot, mégpedig a termelésnek három alapelv szerint való irányításával: a termelők közti szolidaritás, az egyes területeken belüli egyensúly tiszteletben tartása és a korlátlan termelésre való törekvés elutasítása alapján. IRÁNYÍTOTT KÍNÁLAT? Ilyen áron lehetséges lesz a kínálatot úgy irányítani, hogy a világpiaci árak a termelési költségeknek jobban megfelelő szí nvonalat érjenek el. Csakis akkor lesz lehetséges hozzákezdeni az állami támogatások csökkentéséhez, ami csökkenti a költségvetés mezőgazdaságra jutó részét, és egyúttal a földműveseknek az egész világon biztosítja a megfelelő keresetet. Amennyiben az élelmiszerek világpiacának az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény keretén belüli új kiegyensúlyozásáról van szó, ezzel csak egyetérthetünk. Minden földműves érdeke a világ készleteivel való jobb gazdálkodás. Ez elsősorban a fejlődő országok földműveseinek érdeke. Amennyiben viszont az USA meg akarja hódítani az aurópai mezőgazdaságot, és egy olyan társadalmi mo- ^ delit akar ránk kényszeríteni, amely nem felel meg sem a mi kultúránknak, sem történelmünknek, sem pedig politikai választásunknak, akkor világosan meg kell nekik mondani, Európa nem tűri, hogy úgy bánjanak vele, mint egy amerikai gyarmattal. Vajon vén Európánk melyik államférfiának lesz elegendő bátorsága és tekintélye, hogy ilyen hangnemben beszéljen az amerikaiakkal? (z. n.) Romániában is A külkereskedelem liberalizálása Romániában a központi irányítástól egyre inkább távolodó gazdasági intézményrendszer van kialakulóban. Helyi és megyeszinten megjelentek a pénzügyi, külkereskedelmi, belkereskedelmi, turisztikai „miniszteri biztosok". A megyei külkereskedelmi felügyelőségek hatásköre a szakmai ta< nácsadás mellett kiterjedt a külkereskedelmi ügyek lebonyolításában való segítségnyújtásra is. Nem holmi consulting-szolgáltatásról van csupán szó. A 31-es törvény értelmében az egyéni és a családi vállalkozások külkereskedelmi tevékenységükhöz a megyeközpontokban kapják meg a működési engedély kiváltásához szükséges vízumot, ezért nem kell a fővárosba utazni. Egy másik, számunkra is tanulságos dolog, hogy eddig a külkereskedelmi tevékenységhez általában igényelték a felsőfokú végzettséget: ettől most már eltekintenek. Miért adná például egy köröndi fazekas keresetének egy bizonyos százalékát másnak, ha amúgy is ismeri már a budapesti vagy bécsi piacot. Az új törvény értelmében bizonyos fokig a többi vállalkozási formák esetében is csökken a működési engedély elnyeréséhez szükséges bürokratikus eljárások sora. Ami a kiviteli engedélyeket illeti, azok szintén a felügyelőségek hatáskörébe tartoznak. Vannak korlátozás nélküli kivihető termékek, mint pl. a kerámia. Teljes korlátozás alá esik az élelmiszer, kivéve ha valamelyik termék romlásra ítélten felhalmozódik, ebben az esetben a kormány nem zárkózik el a kivitel engedélyezésétől. Liberalizálták a behozatalt is. Az engedély (licenc) továbbra is szükséges, de csupán a statisztikai nyilvántartás miatt. A külkereskedelmi engedéllyel rendelkező személyek számára szolgálati útlevelet vagy típus-igazolványt állítanak ki, hogy megkönnyítsék a mozgásukat külföldön. Hargita megyében például már több mint 70 külkereskedelmi engedélyt bocsátottak ki. Sok ez, vagy kevés? Érdemes volna valamelyik szlovákiai járás helyzetével összehasonlítani ...-ba-Néhány keresetlen szó BIZONYÍTVÁNYMAGYARÁZA TKÉNT Önök most - Tisztelt Olvasóink - kezükben tartják az Újságot, pontosabban annak is „nulladik“ számát, amellyel azt szerettük volna bemutatni, hogy a jövőben mely hasábokon, milyen jellegű olvasnivalót találnak. Nos, ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mintsem azt előre sejtettük. Eredeti szándékunk szerint ez a szám a héten egyszer megjelenő napilap lett volna... Azaz, tartalmazta volna mindazt, amit a ma megjelent bármely tisztességes napilapnak tartalmaznia kell, de azon kívül mást is, amit csak itt, ezeken a hasábokon találnának, másutt nem. Amint látják, ez csak részben sikerülhetett, mégpedig azért, mert a lapszám utolsó kéziratát is négy nappal ezelőtt kellett nyomdába küldeni. Ezért aztán legfeljebb csak jelezni tudtuk, a jövőben majd mit, hol keressenek. A címoldalon például a legfontosabb hazai és külföldi eseményeken kívül számos lényeges, az Önök számára mindenképpen hasznos információt. Itt e két „szemközti“ oldalon grafikailag is jelezzük a hazai és külföldi történések híreinek helyét, de a fennmaradó hasábok sem nélkülözik majd az időszerűséget. Most ide elsősorban gazdaságimezőgazdasági vonatkozású írások kerültek, mert azt reméltük, a hosszú átfutási idő alatt hírértékük nem csökken a nullára... Belül - a 4. és 5. oldalon - van a közhasznú publicisztika helye, meggyőződésünk: később több örömüket lelik benne. A műsor helyét is csak jelezni tudtuk, mert e lapszámot önmagunk reklámjául is szántuk, azt remélve, nemcsak ma olvassák, vagy sokan csak később kapják kézhez. E „szolgáltató“ oldalra kerülnek egyébként azok a gazdasági, jogi tájékoztatók, tanácsok is, amelyekre önök kíváncsiak, s ha megírják, utánajárunk ügyes-bajos dolgaiknak. Itt, a hatodik és hetedik oldalon közöljük az olvasók hirdetéseit, a vállalatok eladásra szánt portékáinak, szolgáltatási és egyéb kínálatainak reklámjait. Mindez csak ízelítő abból, amit majd rövidesen nap mint nap házhoz szállítunk. Több tucat állandó rovatot terveztünk, amelyek ugyan más-más gyakorisággal kerülnek a lapba, de reméljük, jó szolgálatot teszünk majd velük önöknek. Tudjuk, nincs jó napilap jó sportrovat nélkül. Az egy héttel ezelőtt leadott sportoldallal reméljük, sikerült azt bizonyítani: időszerűek akarunk lenni, de emellett az olvasmányos anyagoknak is teret akarunk adni. Nagyjából ennyi lett volna, amit föltétlenül el akartunk mondani még az első lapszámok megjelenése előtt. Azt azonban már most megígérhetjük, hogy a jövőben nem kívánunk olyan, még időszakos rovatot sem indítani, amelynek ez lenne a címe: „megmagyarázom a bizonyítványomat“. Legalábbis nem a fentiek miatt. MÉSZÁROS JÁNOS Egy nap A kirekesztettség bére? Az ötvenes évek jellegzetes hazai propagandájában jelentős szerepet kapott az a tény, hogy Amerikában a négereket elnyomják. Persze, azóta lényegesen megváltozott a helyzet, mert az Egyesült Államok feketebórü lakosai számos területen teljes mértékben leküzdötték a faji megkülönböztetés gátjait. Például a politikában, a kereskedelemben, de különösen a sportban, viszont ennek ellenére a színesbörü lakosság általános gazdasági helyzete továbbra is eléggé kedvezőtlen, és a jövőkutatók előrejelzései sem kecsegtetnek túlságosan kedvező jelekkel ebben a tekintetben. Legalábbis ez tűnik ki a Mississippi állam Jackson városa közgazdasági egyetemének dékánja által készített jelentésből. David Swinton többek között nyilvánosságra hozta, hogy a szinesbörú amerikaiak - beleértve a nőket és a gyerekeket is - 1989 évi összbére 8747 dollárt tett ki, míg a fehérek átlagban 14 896 dollárt keresnek. Még Ronald Reagan elnöksége idején, a viszonylagos fellendülés éveiben is kétszer akkora volt a feketék között a munkanélküliség, mint a fehéreknéf. David Swinton ezen a helyzeten radikális módon kíván változtatni. Szerinte mintegy 650 milliárd dollárra lenne szükség, amit az elkövetkező 10-20 évben fizetnének ki az USA néger lakosságának a rabszolgaság megszüntetése óta érvényben lévő „kirekesztettség“ címén. Egyébként az USA mintegy 250 millió lakosából 31 millió a fekete. Acéltermelés-csökkenés Tavaly két százalékkal csökkent a világ acéltermelése, miközben a legnagyobb csökkenést Kelet és Közép-Európa országai mutattak ki. A nemzetközi Vas- és Acélintézet brüsszeli irodája jelentette mindezt. Adatai szerint tavaly csak 769,6 mii. tonna acélt termeltek a világon, míg egy évvel korábban 785,1 mii. tonnát. A volt KGST-orzágok mellett - bár kevésbé csökkenő irányzattal - a fejlett nyugati országokban is kisebb lett az acéltermelés. Ellenben Japánban sőt a többi fejlettebb ázsiai országban számottevő volt az acéltermelés növekedése. Dupla lakbér Lengyelországban Március 1-étől az állami, vállalati és a magánlakások lakbérét a duplájára emelik Lengyelországban, mig február 1 -töl a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás díja emelkedik a kétszeresére. Mindez azt jelenti, hogy a lengyel városokban a háztartások több mint egyharmadát érinti a lakbéremelés. Például egy négytagú család 60 négyzetméteres első kategóriás lakásért havi 120 ezer zlotyt fizetett, s fizet még egy hónapig. Egyébként a jelenlegi lengyelországi átlagbérek 1,45 millió zlotyt tesznek ki. nuyy ininuKei gyár azért tudta termelését ily mértékben növelni, mert korábban soha nem látott mértékben élénkült a japán autópiac. Persze, egyre népszerűbbek a japán kocsik külföldön is. Például a múlt esztendőben 1,7 millió Toyotát adtak el külföldön annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban korlátozták a japán gépkocsik importját. Ezt a kiesést a Toyota Európában és Délkelet Ázsiában pótolta. Ebből a típusból egyébként külföldön az elmúlt esztendőben 677 ezer gépkocsit gyártottak, ami az elmúlt évekhez bizonyítva 436 százalékkal több. Az ábra rövidítései: D=Németország, F=Franciaország, I“Olaszország, GB=Nagy-Britannia, E=Spanyolország, CS=Csehszlovákia, H=Magyarország, PL=Lengyelország, SU=Szovjetunió. ) Legtöbb a “Toyota Japánban a Toyota autógyár az elmúlt esztendőben megerősítette vezető pozícióját a szigetország gépkocsigyártói között. Tavaly a gyár futószalagjairól nem kevesebb, mint 4,2 millic gépkocsi gördült le, ez több mini 5,9 százalékkal több az egy évvel korábbinál, és abszolút rekord a gyár történetében. Sorrendben a második a Nissan, amely 2,4 millió gépkocsi gyártott, ebből több mint 2 millic volt a személygépkocsi. Ennef a gyárnak tavaly csaknem 2 százalékkal volt nagyobb a termelése az egy évvel korábbinál A szakemberek rámutatnak arra
