Szabad Földműves Újság, 1991. január (1. évfolyam, 0. szám)
1991-01-31 / 0. szám
ÚJSÁG 1991. JANUÁR 31. Januári levél Év elején különösebben nem szokás az iskoláról beszélni, hiszen az iskolai év kezdete még messze van. Pedig ha jól meggondoljuk, az iskoláskor legdöntőbb mozzanata januárban és februárban játszódik le. Igen: akkor, mert ez az iskolai beiratkozás időpontja. Gyermeknek, szülőnek egyaránt döntő élet-állomás a beiratkozás, majd pedig az iskolába lépés. Ez a mindenki számára örömteli pillanat csak a nemzeti kisebbségek esetében jelent egyben gondot is; különösen az utóbbi időkben! Szülőfalumat véve mintául megállapíthatom, hogy kisebbségi sorsunk kezdetén - az első republikában - senkinek sem jutott eszébe, hogy más nyelven indítsa gyermekét az iskolába, mint anyanyelvén. Az én generációmat viszont egy elvakult politika és a háború utáni tekintetnélküli erőszak akadályozta meg az anyanyelvi tanulásban. Amikor azonban újra megnyíltak a magyar iskolák, a falu minden gyereke abban folytatta, odahagyva előző kényszer-iskoláját. A hatvanas évek derekától - a kétarcú nemzetiségi politika sugallmazására - kezdett eluralkodni az az áldemokratikus és tudománytalan közhiedelem, hogy a jobb érvényesülés útja a többségi iskolán keresztül vezet. Mindezt receptként ,,a szocialista internacionalizmus“ jegyében hirdették számunkra, mint egyedüli idvezitó közösségi utat. De persze, malmukra hajtotta a vizet a mindmáig ható bűnös,reszlovakizáció“ is. Mi akkor is tudtuk, és tudjuk ma is, hogy a türelmetlen asszimiláció eme formája nem újkeletű dolog. Száz évvel ezelőtt a híres és hírhedt magyar ,,liberális“ állampolitika ugyanezzel áltatta a szlovákokat, s az eredmény közismert: századfordulóra alig maradtak szlovák iskolák az akkori közös hazában! Amíg az ész és az értetem uralkodik a földön, mindig az lesz a természetes, ha a gyermek anyanyelvén kezdi el iskoláit. Azt hiszem, mindez nem igényel különösebb magyarázatot Komensky hazájában. Az ö tanítása alapján dolgozta ki az UNESCO (az ENSZ tudományos és művelődési szervezete) a tagállamok számára téziseit az anyanyelvi oktatás fontosságáról. Tudományos körökben az utóbbi években az iskolai oktatás kapcsán az anyanyelv mellett gyakran szerepel a család nyelve. Vagyis: minden gyereknek azon a nyelven természetes elkezdeni iskolai tanulmányait, amely a csatád mindennapi beszédkommunikációban alkalmazott nyelve. Ennek érzelmi, lélektani és nyelvi fontosságát nem szükséges hangsúlyozni. Különösen a vegyes házasságoknál megszívlelendő ez a tétel! Persze, a kisebbségi sors hoz magával olyan megalázó, sokszor (tragi-)komikus helyzetet is, amilyennel ismeretségi körömben jómagam is találkoztam. A szülök - lelkűk rajta! - abban a képtelen hitben, hogy gyermekük útja a boldoguláshoz csak a szlovák iskolán keresztül vezet, még a gyermek óvodás korában megváltoztatják a csatád nyelvét. Ez az önként vállalt nyelvi kaloda sok komikus helyzetet eredményez (nem szükséges néhány szituációt felvázolni - elképzelhető!), de végeredményben szánalmas. Mindannyian tudjuk, hogy a társadalmi közhangulat kisebbségellenes, az utóbbi időben kétszeresen az. Nem ritkaság, amikor a szomszédok, munkatársak győzködik a magyar szülőt: ,,Csak nem követ el olyan butaságot, hogy magyar iskolába íratja gyermekét!... Jövője csak a szlovák iskolában van!“ S csoda, hogy ennek folytán akadnak szülők (nem is kevesen!), akik elbizonytalanodnak. Ők-azagitátorok szellemében - gyermeküknek „jót" akarnak! Nem egy példával tudnék szolgálni, amikor a szülő bizalmasan bevallotta nekem: ,,Kénytelen vagyok elhallgatni munkatársaim előtt, hogy a gyermekem magyar iskolába jár. “ A rejtett és furfangos elnemzetlenítésnek van egy erőszakosabb formája is. Ott alkalmazzák, ahol nincs magyar óvoda, illetve: ahol szlovák óvodába magyar gyerekek is járnak. (Gyakori jelenség!) Ilyen helyen a „gondos“ óvó nénik közös beiratkozást szerveznek, közös bevonulással, műsorral a szlovák iskolába. Előfordul, hogy az objektív helyzet kényszeríti a magyar gyermeket a többségi iskolába, mert sem a településen, sem a környéken nincs magyar iskola. A kérdés az, volt-e valamikor, miért szűnt meg, illetve megtettünk-e mindent (újra)megnyitásáért... ? Az iskolai beiratkozás közös gondolkodásra késztet bennünket. Az igaz, hogy a szülők (és nagyszülők) dolga és felelőssége, de egyben mindnyájunk felelőssége is. Mert itt nemcsak egy gyermek, egy család boldogulása a tét, hanem egy nagyobb közösség: a cseh-szlovákiai magyarság jövője és boldogulása is benne van döntésünkben. S végezetül: minden szülő számára ünnepnap, mikor gyermekét először viszi iskolába, s homlokon csókolva hagyja ott abban a tudatban, hogy jól és bölcsen cselekedett. A mostani beiratásnál (amely még bem végleges és szeptemberig megváltoztatható!) jól gondolja meg minden szülő a döntését, hogy egykoron majd értelmileg önállósult gyermeke előtt ne kelljen szemlesütve állnia: „Én csak jót akartam neked, fiam...!“ Kassa, 1991 január. MÁTÉ LÁSZLÓ ÁTMENETISÉG... (A regionális kultúra és a művelődési otthonok) A letűnt társadalmi rendszer úgy kívánt kultúrát teremteni, hogy először is azok szentélyeit: a művelődési otthonokat hozta létre. Ezek a sablonszerűén épített, általában túlméretezett épületek aztán nem feleltek meg a helyi, specifikus igényeknek. Pedig volt bennük nagy- és kisterem, könyvtárhelyiség, büfé, még moziterem is. Csakhogy az általában kis létszámú érdekköröketérdekcsoportokat ezek a böhöm nagy épületek nem voltak képesek szolgálni. Találó fogalommal azt mondhatnám, végtére is nem emberi léptékűre méretezték ezeket a „kultúrpalotákat". A sztálinista attrakcionizmus és monumentalitás hivalkodó, energia- és pénzpocsékoló épületei ezek, túlméretezett folyosókkal és nagytermekkel, kihasználhatatlan belső területekkel. A levitézlett társadalomban ezzel sem törődött senki. A kultúra váraierődjei álltak. Voltak fizetett népművelők, akiket általában nem az elhivatottság vezérelt. Hogy hogyan végezték a munkájukat, arra nem kevés példát tudnék felhozni a Dunaszerdahelyi járásból is. Csallóköz legnépesebb és leggazdagabb községei közül - sajnos! -jónéhányban csakis akkor tárult ki a kultúrház ajtaja, ha a községben falugyűlést tartottak. 1989 novemberét követően aztán a művelődési otthonok (is) végre megteltek tenni akaró emberekkel. A szaporodó polgári mozgalmak, a különböző érdekcsoportok itt tartották első összejöveteleiket. .Ezekben a zajos napokban úgy tűnt, hogy a művelődési otthonok igazi „otthonná" alakulnak át. A történelmi idő kancsalsága miatt aztán az szoríttatott háttérbe, ami a forradalmi változások kútfője volt. Alig egy esztendő alatt ugyanis kiderült, hogy az átmeneti történelmi korszakban éppen a kultúrától vétetik el az amúgyis szűkös anyagi bázist. (1. MEGÁLLÓ: SOMORJA) Domsitz Tibor, a vmh igazgatója mindössze néhány hónapja vette át az intézmény irányítását, amelynek fenntartása évente kb. másfél millió koronába került eddig. A járási nemzeti bizottság kulturális szakosztályától eddig mindig megkapták a szükséges anyagi támogatást. Az újdonsült igazgató abban reménykedik, hogy ez az összeg még a következő két esztendőben is a rendelkezésükre áll majd, s a hiányzó részt majd kigazdálkodjék. Például kiadnák magánvállalkozóknak a büfét, az épületben játékautomatákat szereltetnének fel stb... A fogyasztói kultúrának kell ajtót nyitni, hogy a célszerűtlenül kivitelezett épületet fenntarthassák. A művelődési házban tartja próbáit a Csali, a Csalié Néptáncegyüttes és a Hid Vegyeskar. Ezek az együttesek ma még nem fizetnek terembért, hiszen ők maguk is anyagi támogatásra szorulnak. Elképzelhető viszont, hogy a vmh idővel a város anyagi támogatását igényli majd. Idetartozik a városi mozi és a helyi könyvtár is. A mozi épületén évek óta nem végeztek karbantartási munkálatokat. A fűtőberendezés eközben tönkrement, így most Somorján szünetelnek a filmelöadások. (2. MEGÁLLÓ: DUNASZERDAHELY) Jarábik Imre, a Dunaszerdahelyi Vmh igazgatója immár három évtizede él a kulturális élet vonzásában. Korábban a járási népművelési központ alkalmazottja volt.- A régi rendszerben a kultúrára fordított anyagiakkal nem rendelkezhettünk szabadon. De úgy látszik, most megváltozik a helyzetünk. Finn vállalkozókkal kötöttünk szerződést, hogy az épület bizonyos helyiségeit játéktermeknek rendezhetik be, s a büfét is ők üzemeltetik majd. Viszonzásként jelentős anyagi haszonhoz jutna a művelődési ház. Ez az összeg, úgy tűnik, elegendő lenne az épület fenntartásához, hiszen évente kb. másfél millió a bevételünk a különböző rendezvényekből. Jarábik Imre nem tart az átmeneti korszaktól. Harminc esztendős tapasztalata van.- Bármilyen nehézség merülne fel, mi meg fogjuk lelni a kiutat. Hadd jegyezzem meg, hogy öntevékeny csoportjainknak, együtteseinknek mindenképpen fenn kell maradniuk: ez nemzetiségi érdekünk. Dunaszerdahely el sem képzelhető a Csallóközi Néptáncegyüttes, a Bartók Béla Vegyeskar és a Fókusz Irodalmi Színpad nélkül... (3. MEGÁLLÓ: NAGYSZARVA) Csépi Zsuzsát, népművelői tevékenységét jól ismerik a Dunaszerdahelyi járásban:- Attól tartok, hogy a pénzszerzési hajszában éppen a minőségi kultúra semmisül meg. Hogy egy művelődési otthon létezni tudjon, a rendezvények nyolcvan százalékának nyereségesnek kell lennie. Most azt kérdezem, hogy vajon így hogyan meríthetek majd „tiszta forrásból"?! ,,A Biblia jeles személyiségei í í Január 20-án vasárnap délután Deáki kultúrát kedvelő és művelődni kívánó lakossága ismét új, tanulságos élménnyel gazdagodhatott. A helyi művelődési házban a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Csemadok alapszervezete és a helyi művelődési központ közös szervezésében Püspöki Nagy Péter történész tartott színvonalas előadást. Ezúttal - lásd a fenti címet, amely az előadásé is volt egyben - a Bibliával foglalkozott. Az évtizedeken keresztül tabunak számító téma, és persze az előadó neve sok érdeklődőt vonzott. Főleg az idősebb és a középnemzedék képviselői voltak többségben, de a fiatalok közül is sokan eljöttek. Kitűnő előadást hallhattak: a Biblia keletkezéséről, a bibliaírás formáiról - ezek közül a pergamenre, illetve a kódexbe írt formát az előadó szemléltette is -, és persze a fő témáról, a Biblia jeles személyiségeiről, Ádámtól és Évától kezdve Noén keresztül Mózesig. Püspöki sok más bibliakutatótól eltérő megvilágításban látja a témát. Ő nem igyekszik mindenáron természeti törvényekkel magyarázni a Biblia minden mozzanatát, és nem veti el Isten létének lehetőségét. Minden bizonnyal sok hallgatót elgondolkoztatott ez az előadás, amely egyébként egy háromrészes sorozat első része volt. Érdeklődéssel várjuk a második részt, amely február harmadikán, vasárnap délután (valószínűleg 15 órai kezdettel) lesz megtartva a deáki kultúrházban. Gaál L. Demokrácia van, szabadság van: végre komoly munkát végezhetnék, pl. a néprajzi gyűjtés területén. Erre itt a nagy gond: vajon hogyan szerzünk a fenntartáshoz és az üzemeléshez elegendő pénzt? Nyilván aggódom, mint mások is, akik népművelőként, kultúrházak vezetőiként dolgoznak. Ám igazából azokat a településeket féltem, ahol most új és tapasztalatlan polgármestert választottak. Vajon ott hogyan birkóznak majd meg a kezdeti nehézségekkel? A nagyszarvai kultúrház a Felső- Csallóköz egyik legnagyobb ilyen rendéltetésű épülete. A jnb kulturális szakosztályától a múlt esztendőben százezer koronát kaptak, amelyen a tetőfedéshez szükséges nyersanyagot vásárolták meg. A kultúrház konyháját kellene az elkövetkező időszakban berendezni, de a villanytűzhelyek üzemelését már nem bírja el a község villamos hálózata. Enélkül esküvők rendezésére a kultúrház nem alkalmas, pedig ez évente negyvenezer korona bevételt jelentene. (Pontosan ennyi anyagi támogatást kap a nagyszarvai kultúrház a jnb-töl is!) (4. MEGÁLLÓ: / DIÓSPATONY) A helyi művelődési ház igazgatójától, Rákóczi Ernőtől tudom azt, hogy huszonkét esztendővel ezelőtt ez a hatalmas épület kilencmillióért épült fel. A túlméretezett előcsarnokot esztendők hosszú során át nem lehetett kifúteni. Tavaly a gázfűtés bevezetése mellett döntöttek, ám közben az áremelések következtében az évi díja háromszázezer korona lenne. Ehhez persze még hozzá kell számítani az egyéb kiadásokat is. A művelődési központ büféjét ma még a helyi kisüzem használja, pedig üzemeltetése tetemes hasznot jelenthetne. A tánctermet - ha lesz érdeklődő - magánvállalkozónak adnák bérbe. A kisebb területű helyiségek úgyszintén magánvállalkozókat „keresnek". A moziteremben feltehetően Magyarországról behozott kommersz, közönségcsalogató filmeket vetítenek majd. A folyosók ra talán játékautomaták kerülnek. Egy mondattal: Itt is gyökeret ver a másodlagos kultúra! Négy helyszín. Négy tipikus alaphelyzet. Ugyanakkor mégis jellemző erre a korszakra. VAJKAi MIKLÓS Ecce Homo Ezzel a címmel nyílt állandó kiállítás a rimaszombati Gömöri Múzeumban a három éve tragikusan elhunyt Dúdor István festményeiből. A festő tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Ezért is kerülhetett be érettségi nélkül a prágai Képzőművészeti Akadémiára A kiállítás megnyitására a népes érdeklődőkön kivi’ eljöttek a festő hozzátartozói, barátai, pályatársai. A megnyitón Kovács Magda író így jellemezte a kiállítás jelentőségét: „Gömör szülte, Gömör ölte meg, s most Gömör próbálja meg a halhatatlanságba emelni ót.“ (farkas)
