Szabad Földműves Újság, 1991. január (1. évfolyam, 0. szám)

1991-01-31 / 0. szám

2

ÚJSÁG

1991. JANUÁR 31.

Egy «ap

NE ERŐSZAKOLJUK MEG A GAZDASÁG TÖRVÉNYEIT!

Átalakulóban lévci mezőgazdaságunkra (is) figyel a világ. Külföldi szakemberek, mezőgazdászok véleményt nyilvánítanak az átalakulási folyamatról. íme néhány belőlük - ezúttal az Amerikai Egyesült Államokból.

FRANCIS THOMPSON, ismert amerikai politikus:

„Az amerikai mezőgazdaságtól a csehszlovák sok ötletet vehet át. Csak egyvalamire nagyon vigyázzanak: ne mechanikusan vegyék át a tapasztalatokat. Ez egyáltalán nem segítene önöknek. Hiszen még az Egyesült Államokon belül sem egyformák a termelési viszonyok, a gazdálkodási feltételek. Hát akkor mit lehet mondani Csehszlovákia és az USA mezőgazdaságának viszonyairól? Minden országnak- tehát Csehszlovákiának is- saját magának kell döntenie a fejlesztés irányát illetően."

JAMES DUNN, a Pennsylvániai Egyetem közgazdásza:

„A csehszlovák agrárszektorra nehéz, belső transzformáció vár. A privatizálás nélkülözhetetlen, hiszen csakis ez teremtheti meg az eddig hiányzó piacgazdálkodási motívumokat. De óriási hiba lenne azt hinni, hogy a privatizáció egyenlő a kisvállalatokkal. Nem, ez nagy tévédés."

SPIRO STEFANOU, aki szintén a Pennsylvániai Egyetem munkatársa:

„Az a véleményem, hogy a privatizációba addig ne kezdjenek bele, míg nem születnek fontos törvények, amelyek segítenék a mezőgazdaság átmenetét a piacgazdálkodásra. ,Sehol a világon nem létezik mezőgazdaság, amelyet a piacon ne védenének törvények. Ha Csehszlovákia mégis belevágna törvények nélkül - hát ebből katasztrófa lehet.“

TIM PHIPPS, Észak-Virginiai Egyetem:

„Elítélem azokat, akik azt vallják, hogy a föld az egyetlen tőkeösszetevő. Nagyot tévednek. A földdel mint egyedüli meghatározó összetevővel már csak azért sem lehet érvelni, mert egyrészt ez igazságtalan, másrészt pedig helytelen is. A vállalat egész értékéből ugyanis a föld csak egy rész, a továbbiak a munkából és a tőkéből erednek, származnak, s ne feledkezzenek meg arról sem, amit az állam adott"'

ARNOLD SANOW, a Georgetown! Egyetem professzora:

„Lehet, hogy meglepő az önök számára, de a piac ad majd választ arra a kérdésre is, hogy mekkora legyen a vállalat vagy a farm. Hiszen e kérdést illetően bizonyára sok vita lesz Csehszlovákiában is. Paradox helyzet, de hátulról kell kezdeni, a piactól. Meg kell állapítaniuk, mit vásárolnak az emberek. S csak ezek után lehet elkészíteni a termelés vagy a szolgáltatások tervét. Önöknél szinte mindenki úgy véli, hogy a piacgazdálkodásra való átmenet egyben a vállalatok törvényszerű felaprózását, szétrombolását jelenti. Ez így egyáltalán nem igaz. Hiszen a piacgazdálkodás sosem fékezte a termelés összpontosítását. A nagyvállalatok megmaradásáról azok belső struktúrája dönt majd. (összeállította: sb)

VÁMSZABADTERÜLET ASBAN

Az ország legnyugatibb városának városatyái arra törekednek, hogy a körzetben vámszabadterületet létesíthessenek. Ezzel akarják elérni, hogy erről a korábban nagyon is elhanyagolt területről az eddig tapasztalható elvándoriás megszűnjön. Azt remélik, hogy a szabad vállalkozás megkönnyítése elősegítené a létbiztonság javulását, s ezzel lényegesen erősödhetnének a helyi gazdasági szervezetek is.

Kétségtelen, hogy a szándék szorosan összefügg azzal a törekvéssel, hogy a térség szorosabbra fűzze gazdasági együttműködését Németország szomszédos területeivel. Például

szász és a bajor vállalkozók segítségére számítanak, amikor

gyorsított ütemben akarják kiépíteni a környék úthálózatát, amitől

az idegenforgalom jelentős emelkedését várják.

LUKANYÉNYEI BOROK

Évente csaknem 900 ezer palack bort forgalmaznak a lukanyényei szövetkezetben. A pincegazdság egyetlen év alatt több mint száz vagon szőlőt dolgoz fel. Kilenc borfajtájuk túlnyomó részét eddig hét deciliteres palackokban forgalmazták, egy év óta

azonban áttértek a háromnegyed literes palackokra. Ugyanis

a Közös Piac tagállamaiban ezt írja elő a szabvány. Már tavaly

exportálták Hollandiába, Németországba sőt az Egyesült Államokba és Japánba is.

A VÉGTERMÉKRE ÖSSZPONTOSÍTVA

Hogy Szlovákia ipara a jövőben mennyire lesz eredményes a megváltozott körülmények között, mennyire tudja kivédeni az olyan kedvezőtlen következményeket, mint amelyeket a korona váratlan leértékelése a szabadárasítás vagy a korona belső konvertibilitása okozott az elsősorban azon múlik, mennyire sikerül piacképes, jó minőségű árut termelni.

Azonban a szlovák ipar jelenlegi szerkezete nem felel meg a piacgazdaság követelményeinek, mert túl nagy volt a nyersanyagigénye, ráadásul az importra volt utalva. A nagy energiafelhasználás mellett elsősorban csak félkésztermékek készültek a szlovákiai gyárakban, az ezekből származó féltermékek általában csehországi üzemekben készültek. Például a vegyipari termékek és a fogyasztási cikkek végtermékeinek csak 17 százalékát gyártották Szlovákiában.

Reményre jogosít fel, hogy a szlovákiai ipar stratégái felismerték: át kell értékelni a szlovákiai ipar stratégiai koncepcióját, és el kell dönteni, mely ágazatokat fognak fokozatosan leépíteni illetve fejleszteni. A jelenlegi feltételek között a legkedvezőbb helyzetben a könnyűipar van, amely már az elmúlt esztendő másfél évében megteremtette azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a piaci viszonyok között is életképesek legyenek.

Legyen a vidék igazi tükre

(Folytatás az 1. oldalról)

lapot, a Szabad Földművest is ezért jó, hogy helyette egy újabb magyar nyelvű napilap jelenik meg. Kell egy lap, amelyen keresztül a vidék nemcsak a főváros szemével látja önmagát, hanem fordítva, ezen keresztül mutatja magát a fővárosnak. Mivel lelkészi hivatásom mellett festészettel is foglalkozom, tehát a művészethez is közel állok, engedtessék meg számomra egy szerény megjegyzés: bízom benne, hogy a lap nem feledkezik meg a paraszti művészetről sem, ami lassan, észrevétlenül eltűnőben van. Ezzel eddig kevesen foglalkoztak. Lépjen a lap mentőakcióba és a parasztember számára szolgáljon

tükörként, amelyet ha maga elé tart, újra megláthatja benne elődjeit és önmagát. Ezzel abban is segítene, hogy senki ne szégyenkezzen paraszti voltáért, amiért az utóbbi évtizedekben már annyiszor megcsúfolták. Lelkész mivoltom diktálja azt is, hogy felhívjam a figyelmet: a vallás dicséretét a lap hagyja meg az arra hivatottaknak, nem úgy, mint azt egy-két lap teszi. De ha már nem akarja kihagyni, próbálja azt a falusi művészeten keresztül visszaadni az embereknek.

BODNÁR JÓZSEF nyugdíjas, az MKDM királyhelmeci szervezetének szóvivője:- Egy ilyen irányzatú napilap létrehozásának gondolatát csak dicsérni

tudom. Már nagyon hiányzott olyan sajtótemék, amely az értékteremtő réteg zömét, a falun élőket is észreveszi, felkarolja és próbál segítségükre sietni. Remélem, figyelemmel kíséri majc a vidéken tevékenykedő pártok, mozgalmak tevékenységét is. Hogy pontosabb legyek: értem ez alatt többer között a mi mozgalmunkat, a Magyai Kereszténydemokrata Mozgalmat is amelynek nincs saját lapja. Sajtó né. kül pedig nem lehet eszméket hirdetni Bár a Remény című lap foglalkozó a mozgalomnak a keresztény hit megerősítésére irányuló tevékenységéve1 azonban a gazdasági életben betol tendö szerepével már kevésbé. Ezért lelkesedéssel fogadjuk az új magyar nyelvű napilapot, remélve, hogy a vidék igazi tükörképévé válik.

Lejegyezte: KATÓCS GYULA

:

Sőregen február elején fejezik be 117 hektáron a szőlő metszését. A felvételen Legnár Izabella és Kovács Mária (s. o.)

Vállalkozni!

De hogyan?

(Folytatás az 1. oldalról) denki számára ismeretes, hogy a másodállásbeli vállalkozások esetében az illető számtalanszor főállású munkahelyén marad, s vállalkozásához felhasználja az ottani gépeket, berendezéseket. De már megszoktuk, hogy a „közösből“ mindenki vehet, és a szokás ugyebár hatalom.

Hogyan juthatunk túl ezen a helyzeten? A megoldás visznylag könnyűnek mutatkozik - mindenki azt csinálja, amit tud. Ha képes önállóan vállalkozni - vállalkozzon. Ha nem, továbbra is alkalmazottként kell dolgoznia. Eközben - legalább most, a kezdetekkor - nem kellene senkit sem megfosztani a bizonyítás lehetőségétől. Ezért megfelelőnek tűnik az a megoldás, hogy elöljáróban három, vagy legfeljebb hat hónapra adjanak ki engedélyt „másodvállalkozásra“. A próbaidő letelte után az illetőt válaszút elé kell állítani: főállásban kíván vállalkozni, vagy nem. Amennyiben nemleges választ ad, újra csak egy év leteltével

kérhetne „próbavállalkozási“ engedélyt.

Természetesen mindehhez meg kell teremteni a szükséges mechanizmusokat, ami a nyugati piacgazdálkodásban kézenfekvő dolog. A fejlett országokban bűncselekménynek számít a „fekete gazdálkodás“. Éppúgy szankcionálják azokat, akik törvénybe ütköző módon vállalkoznak, s azokat is, akik illegális munkával bíznak meg másokat. A külföldi megelőzési rendszer jól bevált. És vajon milyen szankciókat vezettek be nálunk? Látva az egyre fokozódó valutaüzérkedést, úgy tűnik, hogy semmilyeneket. Erre becsületes vállalkozók és a lakosság fizet rá, az adófizetők.

Kár, hogy a meggondolatlanság nyomán csak további félmegoldások történnek, ami csupán a ravaszkodókat segíti, nem pedig a gazdaságot. Ez közvetett úton hozzájárul az infláció növekedéséhez. Itt az ideje, hogy az állam betöltse funkcióját - törődjön azzal, hogy az egyének és közületek jogaik tiszteletben tartása mellett teljesítsék kötelességeiket, mégpedig mind saját érdekükben, mind pedig az ország érdekében. (Hn)

Árak és bérek

(Folytatás az 1. oldalról) magánvállalkozás, amellyel meggazdagodhat vagy éppen tönkremehet valaki, s az előbbinek csak a csillagos ég, az utóbbi lehetőségnek meg esetleg a szociális védőháló szab határt, de hogy jön ő ahhoz, hogy garasoskodjon éppen most, amikor a jólét felé kellene elindulnunk.

És hogyan működhet a piac, ha nem lesz fizetőképes vevő? Hogyan működik majd a konkurencia a kereskedelemben ott, ahol a faluban csak egy üzlet van, s az majd maga szabja meg, mennyi hasznot akar. S miért nem emelkedik a bér együtt az árral? Hiszen az is ár - a munkaerő ára - csak éppen másként hívják. Ha viszont a munkaerő ára a legalacsonyabb az országban, akkor az az egész gazdaságot minősíti. El lehet gondolkodni azon, hogy aki a szomszédos, keményvalutával fizető országba megy el, az ottani éhbérért dolgozni, az miért lehet „császár“ amikor hazajön, s az is eszünkbe juthat, hogy amikor a forradalmi változások után azt latolgattuk, milyen az esélyünk a fejlett országokhoz való felzárkózáshoz, a nyugat felé egyetlen felkínálható tőkeként az itteni dolgozók szakértelmét, műveltségét kínálhattuk csak fel. Pár hónap múltán ilyen keveset érne már csak mindez?

Félreértés ne essék. Nem azt akarom, hogy minden kis és nagy áremelést azonnali bérkiegészítés kövessen, válogatás nélkül mindenütt. Ennek valószínűleg nem nagyon volna értelme. De azt sem tartom helyesnek, hogy a korlátozások annyira általános érvényűek legyenek, mint a jelenlegi helyzetben. Az árak ötven százalékot is meghaladó emelése eltörpíti ugyanis a megengedett 5 vagy esetleg maximálisan 18 százalékos béremelést. Nem ösztönöz arra, hogy általános legyen az igyekezet a vállalatok szénájának rendbehozására, a hatékony termelés megindítására. Pedig ezt kívülről csak segíteni lehet, végrehajtani nem. S ha nem kezdünk el gyorsan jól és jót termelni bizony még sokáig az európai bértáblázat vége felé kullogunk majd. -siGy-Egy gyermeklap újraindul

(Folytatás az 1. oldalról)

egyes emberek öntudatosságán múltak, s feltehetően így lesz ez a népszámláláskor is, ha mindenkiben felébred az évtizedeken át szunnyadó lelkiismeret. Ha viszont az ember az országot járja, s rendre elbeszélget, a Bodrogköztől a Csallóközig, elszórt községek és kisvárosok lakóival, eléggé szomorú tapasztalatokat hoz viszsza Pozsonyba magával. Néhány ritka kivételtől eltekintve ugyanis - vagyis ott, ahol valóban értelmes, megbecsült és önfeláldozó egyének kerültek a polgármesteri székekbe - meglehetősen nagy a zűrzavar. Nem értenek szót a különféle mozgalmak és pártok képviselői, nem látják világosan a célt a felelős emberek. És itt térek vissza a gyermeklapok körüli vitához.

Köztudott, hogy egy időre megszűnt az állam által évtizedeken át folyósított állami támogatás ezekre a kispéldányszámú, de pótolhatatlanul fontos lapocskákra, s mire a kormány mégiscsak a jó irányba lépett, s a parlament szavazott, december húszadikát írtunk. Közben sűrűn nyilatkoztak és cikkeztek az ügyben olyanok is, akik évtizedeken át

fittyet hánytak ezekre a kiadványokra - egyetlen bíráló vagy segítő észrevétellel sem támogatták munkánkat, a Kis Építőét semmiképpen sem. Úgy tetszett, egy ideig legalábbis, hogy a Csemadok keretén belül alakult Hont Kiadó vállalja a lapocskák megjelentetését. Azt azonban egyik sem közölte a nyilvánossággal, hogy a megoldás ára a megalkuvás - színtelen, azaz legfeljebb egy színnel díszelgő újságot adnának ki. (A fekete lett volna az uralkodó „szín“.) Ebbe a megalkuvásba a Kis Építő nem ment bele.

Hogy lesz-e jövőre is Tücsök? Lesz-e jövőre is első újságja a csehszlovákiai magyar gyerekeknek? Ez nemcsak a kormányon múlik. Ha az idei esztendő jól sikerül, azaz legalább húszezer példányszámban elkel az újság az óvodákban és iskolákban, a 72 koronás évi előfizetési díj ellenére is, megkapaszkodhatunk. A jövőnk mindenképpen a mi kezünkben van - ha a csehszlovákiai magyarság egységes tudna lenni, bőségesebb lenne a nyugati magyarság támogatása is. Valamennyi lapunk sorsa azon múlik majd, megszerezhető-e egy korszerű nyomdagép, száz

megszüntethető-e a támogatásért kolduló állapot?

írásom elején közöltem az olvasókkal, hogy szellemi felelőseink között legfeljebb látszat-egység van, s pótolhatatlannak tetszik Fábry Zoltán hiánya. Ennek igazolásául, íme, a gyermeklap-körüli viták két keserű tapasztalása: mind a Csemadok OV főtitkára, mind az Új Szó egyik főmunkatársa azt állította - a Rádióban és az Új Szóban -, hogy a Kis Építő szerkesztői felvették öthavi fizetésüket a Smena Kiadóban, és azon spekulálnak, hogyan halászgathatnának tovább a zavaros vizekben.

Hajszálon múlott, hogy becsületsértésért, rágalmazásért és hitelrontásért nem indítottunk pert. (Az Új Szó végül is közölte olvasóival, hogy az állítás nem felelt meg a valóságnak.)

Kérdéseim: vajon milyen felelős, a közügyek irányításával és a közvélemény hiteles tájékoztatásával megbízott ember az olyan, aki úgy nyilatkozik vagy ír, hogy közben nem ellenőrzi információit? Ugyan mily bizalommal fordulhatunk a jövőben t. ilyen szakemberekhez? És vajon mit gondolnak a Dél-Szlovákia szerte élő magyarok, akik naponta olvassák és hallgatják az efféle álvitákat?

BATTA GYÖRGY, a Tücsök főszerkesztője