Szabad Földműves Újság, 1991. január (1. évfolyam, 0. szám)

1991-01-31 / 0. szám

[.Szabod Földműves] tJ a rs ÁG Csütörtök, 1991. január 31. • I. évfolyam • 0. szám • Ára 0,00 Kcs GAZDASÁGI ÉS ÉRDEKVÉDELMI NAPILAP. Ügyvezető főszerkesztő: Mészá­ros János, telefon: 210 39 98. Főszerkesztő-helyettesek: Bárdos Gyula és Kádek Gábor. Szerkesztőség: 81011 Bratislava, Martanovicova 25. Kiadja a Gazda Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó Kft. Főszerkesztő: Haraszti Mészáros Erzsébet, telefon: 210 39 89. Készül a Danubiaprint n. v. 02-es üzemében, 851 80 Bratislava, Martanovicova 21. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető ninden postán és kézbesítőnél. INDEX: 48302 Vélemények, elvárások Legyen a vidék igazi tükre Egy új lap indítása kihívás valamennyiünknek: újságírók­nak, lapelőállítóknak, -terjesz­tőknek egyaránt. S főleg akkor, amikor társadalmunk nagy or­szágalakító folyamatot él át, amikor a nyilvánosságnak, érte­lemszerűen a sajtónak egyre na­gyobb lesz a szerepe. E szem­pontokat figyelembe véve, és éppen ezért a napilapként induló (Szabad Földműves) ÚJSÁG a vidék lapjaként az eddiginél jóval többet kíván tenni az olva­sóért, de főleg a falun élőkért. Azonban mi a véleménye mind­erről a „fogyasztónak“, milye­nek a lappal szembeni elvárá­sai? - tettük fel a kérdést néhány olvasónknak. BODNÁR TIBOR, Nagyka­­pos polgármestere:- Örömmel fogadjuk, hogy végre olyan lapot vehetünk a ke­zünkbe, amely a vidéket kívánja felkarolni, tájékoztatni, segíteni, de főleg a falun élő különböző foglalkozású, ám zömében föld­művelő lakosságot. Meggyőző­désem, hogy gyors, objektív és érdekes tájékoztatást nyújt majd olvasóinknak mindenről, ami itt­hon és külföldön történik. Bízom benne, hogy színesen és olvas­mányosan veti majd elénk a leg­különfélébb társadalmi jelensé­geket, elkötelezve adva számot a vidék életének minden fonto­sabb eseményéről, folyamatáról, beleértve az önkormányzatok munkáját is. DŐRY DÉNES, a Vajáni Efsz elnöke:- Őszintén szólva, jó érzés tudni, hogy olyan lap van induló­ban, amely az utóbbi időben egyre inkább háttérbe szoruló vidék, főleg a mezőgazdaság gondjait, bajait igyekszik fölka­rolni, a kiutat keresőket segíteni. Bízunk a Szabad Földműves Új­ság tájékoztatásának sokrétűsé­gében, objektivitásában, s emel­lett a nemzeti kisebbséget szol­gáló szellemiség megtartására való törekvésében. Jó érzés tud­ni azt is, hogy havonta Jó Gazda címmel mezőgazdasági folyóirat jelenik majd meg. Végre egy olyan magyar nyelvű szaklapot kaphatunk, amelynek létét régó­ta hiányoljuk. TISZAI NAGY MENYHÉRT, kisgéresi református lelkész:- Szerettem a megszűnt heti­(Folytatás a 2. oldalon) Kedves Olvasóink! Itt az Újság, mely az önök anyagi támogatásával merte és tudta megtervezni újjáalakulá­sát. Tessék - nézzék meg, mi­lyen is lehet napilapként, kor­szerű nyomdai kivitelben. Ahogyan azt már december­ben - hetilapunkat búcsúztatva - megírtuk, éppen most van szükség a változtatásra: átala­kulóban, változóban van min­den. Eddigi nagyüzemeink ki­sebb gazdaságokká formálód­ik, szövetkezeteink különféle rsulásokként működnek majd /ább, vagy megfogyatkozott Sággal, egy-egy falu határán uelül próbálnak boldogulni. So­kan pedig arra vállalkoznak, hogy Önerőből teremtsenek mintagazdaságot. Mindezek a változások nehezedő gazda­sági feltételek közepette, ház­tartásunkban is takarékosság­ra, beosztásra kényszerítenek. Éppen ezért gondoljuk, hogy olvasóinknak naprakész gazda­sági tájékoztatásra van szüksé­gük. A termelő és a fogyasz­tó érdekvédelmére egyaránt. Olyan tanácsadó szolgálatra, amely a legújabb törvények és /■--------------------------------------------------s Egy gyermeklap újraindul orvostudomány legú­jabb vívmánya az az angol gyártmányú laboratóriumi berendezés, amely - bioelektro­nikus módszerek alkalmazásá­val - egyetlen vércseppből kie- i lemzi a rendelőbe érkezett pá­­j ciens szerveinek állapotát. Talán nem erőltetett az összehasonlí­tás, ha azt mondom, hogy az elmúlt év utolsó heteiben vívott gyermeklap-mentési csata is olyan vércsepp, melyből kisebb­ségünk egészének állapotára következtethetünk. Ez a bizonyos elemzés nem mutat sok jót. Azt látszik igazolni, hogy képtelenek vagyunk az utolsó hazai vezéregyéniség, Fábry Zoltán erkölcsi és -művelt­ségben képességeinek hiányát pótolni. A csehszlovákiai ma­gyarság szellemi felelősei között legfeljebb látszat-egységről be­szélhetünk - bár a parlamenti, majd a helyhatósági választások eredményei - nem ezt bizonyít­ják jelenleg, s , remélhetően a népszámlálás adatai is rácáfol­­• nak majd. Én úgy látom, hogy I ezek a nagyszerű statisztikai t eredmények elsősorban az (Folytatás a 2. oldalon) s_________________________________< rendeletek magyarázatától ki­terjed a nyugdíjasok megélhe­tési gondjainak intézéséig. Szeretnénk a Szabad Föld­műves legjobb hagyományait átmenteni napilapunkba is, leg­főképpen ami hűséges, legjobb külső munkatársaink írásai­nak közlését, valamint olvasó­ink, levelezőink tudósításainak gyors publikálását illeti. A ház­táji teendőkhöz is naponta ad­hatunk ezentúl majd tanácsot. Tudjuk, már januárban várták lapunkat. Azonban sok, előre nem látott tényező hátráltat meg mindig bennünket. Például a megnövekedett nyomdai költ­ségek, közben a sajtóra kirótt 22 százalékos forgalmi adó, az előfizetők számának emelése iránti igény a terjesztő részéröl, stb. Ezért újabb kft-tagok je­lentkezésére is szükség volna. A próbaszám itt van - hogy lapunk naponta megjelenhes­sen, ahhoz megrendeléseikkel is bizonyítaniuk kell: igénylik újságunkat. Ára 2 korona 30 fillér lesz - minél előbb megren­delik, annál hamarabb ott lehe­tünk önöknél naponta. „Mert hogyan néz ki az, hogy meg­áll egy teherautó az áruház előtt és csak úgy mérik belőle a vajat, sajtot, a húst. Még jó hogy nem újságpapírba csomagolják. így aztán nem Európa, hanem Ázsia felé megyünk“ - sorolja a magabiztos vállalkozó az érveket a kisprivatizációval kapcsolatos vitá­ban. Majd arról beszél, hogy az eljö­vendő árveréseken üzlethelyiséghez, vendéglőhöz jutott vállalkozó bizony még sok pénz kell, hogy költsön a szo­cializmusból maradt polcok, söntés­­pultok kidobására, az üzletek újrabe-. rendezésére, hiszen az árusítás a ki­szolgálás kultúráját is meg kell végre honosítani e hazában. Igaza van és örülni kéne, hogy ezt mondja, de az embernek az elmúlt hónap ársokkos tapasztalatai után csak az jut az eszé­be, hogy ez a kulturált eladás majd mennyit ver fel még a liszt, a cukor, vagy á sör árán, majd felsóhajt: akkor inkább a teherautóból, akár újságpa­pírba csomagolva is, csak olcsóbban. Keveset örvendezünk, mosolygunk manapság, s csak az új árcédulákon futtatott szemgolyónk vibrál tovább az utcára kilépve is. Olyasmit élünk meg, amit eddig még sehol sem vittek vég­hez. Negyvenéves sikertelen kísérlet után, pár pillanatra fellélegezve, egy újabb és teljesen ellentétes irányú kí­sérlet alanyai vagyunk. A legnagyobb ellentét, amelyet mindjárt e kísérlet elején le kellene Szép ígéretek...- Viszonylag sok szó esett már ez ideig is arról, hogy a maszekokat, a magánvállalkozás útján érvényesülni kívánókat mennyire támogatják t majd a felsőbb szervek- fogad kissé bosszúsan Katona István, aki Szene főterén Rakovics Rudolffal együtt kisbüfét nyitott, még a múlt év közepén.- Miért, milyenek az eddigi tapasztalatai a támogatást illetően?- Nézze, sok bonyodalmat okozott magának a helynek, a területnek az elintézése is. Végül azért csak nyélbe ütöttük a dolgot, bár mondom, rengeteg futkosás előzte meg. A környéket is mi hoztuk rendbe, annak ellenére, hogy az akkori városi nemzeti bizottságtól ígéretet kaptunk: ők vállalják a környezetrendezést. A dolog azonban megrekedt az ígértek szintjén.- Mindezeket követően azért mégiscsak beindultak.- Igen, sok hercehurca után végre valóban nekikezdhettünk. Az indulás­kor a következő volt a kínálatunk: ogyallai Aranyfácán sör, tömény italok különböző üdítők, hot-dog, csokik, cukorkák, rágók... Rövid idő elteltével azonban abbahagytuk a „forró kutya“ készítését, mivel nem tudtunk megfelelő áron és főképpen minőségben virslit beszerezni. Most viszont már ismét árusítjuk a közkedvelt ínyencséget, sőt, a választékot bővítettük. Még a kezdeti nehézségekkel kapcsolatosan annyit, hogy nagyon rövid ideje üzemeltünk, amikor betörtek a büfébe, és sok mindent elvittek. Tehát a bonyodalmak haknozódtak...- Telt az idő, és egyszer csak vaskonstrukció került a terasz köré, fedéllel...-Miközben dolgozgattunk, természetesen a jövönkre is gondoltunk, a korszerűsítésre. Mert vészesen közeledett a tél, október végén, novem­ber elején jártunk. Az elképzelésünk az volt, már akkor - s természetesen továbbra is az hogy az összeszerkesztett vaskonstrukciót beüvegezzük, így hideg időben is színvonalas szolgáltatásokat tudjunk nyújtani. Levese­ket, gulyást főzni, meleg teát, kávét felszolgálni. Csakhogy hiába tervezget­tünk, elképzeléseink újfent akadályokba ütköztek. Az akkori vnb-elnok, aki egyébként a jelenlegi polgármester, ide-oda küldözgetett, az illetékesek meg vissza az elnökhöz. Szóval valahogy ekképpen fest az a bizonyos támogatás, együttműködés. De hát nem adhatjuk fel, tovább próbálkozunk. Remélhetőleg rövid időn betűi-sikeresen. (susla) nyelnünk az árak és a bérek közötti növekvő szakadék. Einnek megindok­­lásaként a kormányzat leginkább az infláció rémét vetíti eténk, s azzal is érvel, hogy csak átmeneti időszakról lehet szó, hiszen a gyorsítottan alakí­tott piac szabályzó hatása kötelezően a helyükre rázza a dolgokat. Különben is átmeneti áldozatok nélkül nem lehet gazdaságot reformálni, hát még átfor­málni. Az útiköltségünket vissza a jólét felé senki nem téríti meg, azt nekünk kell állni.' Bizonyára igaz is mindez akkor, ha a -szorító szükség nem készteti az embert más gondolatokra is. Mert rendben van, hogy lesz valódi piac, (Folytatás a 2. oldalon) Bérek a feldolgozóiparban [Az 1989-es átlag órabérek márkában] HIÍ1 alapbérek £^| prémiumok /---------------------------------------------------------N Vállalkozni! De hogyan? A törvényhozás megteremtet­te a feltételeket a legális egyéni gazdálkodáshoz - sajnos nem eléggé megfontoltan, mivel nem vette figyelembe, hogy orszá­gunkban jelenleg még túlnyomó­­részt a „szocialista gazdálkodási formákat“ alkalmazzák. Azon­ban kézenfekvő az a tény is, hogy napjainkban már nem kell illegálisan „maszekolni“, mert­hogy a törvény legálisan is lehe­tővé teszi. Viszont kérdezhetjük, mit takar az a megállapítás, hogy a törvényhozás megfontolatlanul cselekedett. Elég, ha vesszük a gyakorlatot, s mindjárt láthat­juk, hogy „vállalkozás“ javarészt (becslések szerint az arány 95 százalék) másodállásban- tehát nem főállásban - folyik, s ez az illetőnek bizonyos szoci­ális biztonságot nyújt. Énnek kö­vetkezményeképpen az ilyen „vállalkozók" csupán akkor csi­nálnak valamit, ha ez érdekük­ben áll, s csak azt, ami iránt van érdeklődés. Egzisztenciális szempontból nem függnek vál­lalkozásuktól, s a maguk módján bonyolítják azok helyzetét, akik valójában ezt teszik, s létük függ a vállalkozástól. Bizonyára min­­(Folytatás a 2. oldalon) »,__________________________________/ Miben reménykedjünk? Verejtékezve, loholva, vitákban és rohanásban jött létre a Gazda Kft. Újságírók és gépirólányok, grafikai szerkesztők és ügyünket felpártoló fiatal szakemberek ültünk és írtunk, töprengtünk és" telefonálgattunk, in­tézkedtünk és kilincseltünk, hogy e változást sürgető időkben - változ­tathassunk. Napok, hetek teltek el, sokszor észre sem vettük, hogy reg­geli, ebéd és vacsora helyett csak kávét, teát vagy ásványvizet ittunk. Próbaszámunk elkészültekor Így sóhajtottak fel a dupla, a végtelen munkaidőbe belefáradt, kimerült lá­nyok: „át kell írni a közmondást - aki dolgozik, az ne is egyék". Korunk jellemzője is lehet ez a megállapítás. Hiszen ezekben az átmeneti, (de nehezen lesz a diktatú­ra kényelméből az önfegyelem, a fe­lelősség demokráciája!) zavaros, bi­zonytalan körülményektől tele hóna­pokban annak a könnyebb, aki vár, kivárja, amíg mások kockáztatnak, vállalnak valamit... Most látja csak igazán az ember, milyen gyorsan lét­re kell hozni a munka, a minőség, a fegyelem törvényeit, hogy újra ere­deti értelmében érvényesülhessen a közmondás. Mégha módosítva is: aki nem akar dolgozni... H. M. E. I JKrstle és bérek

Next

/
Thumbnails
Contents