Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-06-01 / 42. szám
SZABAD SZÓ 5 Zemplényi Klára: ZSIDÓ KÖZTÁRSASÁG Az öskulturát hordozó és terjesztő zsidó nép, mely idáig a világ minden részében a magasrendü kisebbség mártiriumát szenvedte végig, kétezer év után felszabadult a rabszolgasors alól. Kényuraik nem helyezhetik többé törvényen kívül, nem csinálhatnak belőlük földönfutókat és nem alkothatnak számukra vértörvényeket. A zsidó állam megalakult és létesülésének ténye három hatalmas oszlopon nyugszik. Az ortodox zsidók, kik a Messiási eszmében, Palesztina feltámadásában hittek, vallási alapon ünnepük a kétezer év utáni újjászületést. A lélek oszlopa volt számukra ez a hit, erre támaszkodtak amikor lemészárolt halottaik fölött imádkoztak, ez tartotta ébren erőiket, amikor a pogromok elöl hóban, fagyban menekültek, ez az elképzelés, ez a fanatikus eszme táplálta csontig aszott testükben az életakarást. Az ifjú, mai zsidó generáció a Haganah vagy az Irgun harcosaihoz csatlakozva, az emberi jog elveinek és célkitűzéseinek alapján küzd a zsidó államért. Célja, hogy állami léttel nemzetközi jogot biztosítva, ne csak uj menedékhelyet, hanem hazát is adhasson a földön szétszórt pépnek. Nem csak életlehetőséget, hanem emberi méltóságot is azok számára, kik túlélték a gázkamrák idejét és kik nem akarnak tovább idegen hazafisággal kísérletezni. Ezen a második oszlopon az az igazság nyugszik, mely nemzeti szempontból tartja jogosnak a zsidó állam létezését. Nemzeti szempont?... A gyilkoló nacionalizmus egy uj állam általi megizmosodása? Amig minden ország védi nemzeti érdekeit, amig a nagyhatalmak azt hirdetik, hogy még miniatűr országoknak is joguk van nemzeti léthez, — Albánia, Luxemburg, Transjordánia és a többiek, — amig olyan kis államok, mint Costa Rica, Panama, vagy Puerto Rico állami szuverénitást élvezhetnek, s teljesjogu tagjai lehetnek a nemzetek szövetségének, addig nem kérdés, hogy a magas kultúrájú zsidó nép is hasonló elismerésre találjon. A vallási, emberjogi és nemzeti szempontokon tul azonban, harmadik és legerősebb oszlopa az uj zsidó köztársaságnak: szociális felépitettsége. A zsidók, kik a föld minden táján a fejlődés, a haladás úttörői, a felvilágosodás elöharcosai voltak, saját országukban korunk követelményét, a szociális igazságot, a szociális rendet teszik meg társadalmuk alapjává. Ezt a törekvésüket bizonyítják azok a mezőgazdasági és ipari telepek, amelyeken a zsidó pionirok kollektiv alapon dolgoznak. Tapasztalataik alapján jöttek rá, hogy csak közös erővel birkózhatnak meg a nehézségekkel, hogy csakis kollektiv alapon boldogulhatnak. Nem egymás ellen, hanem egymást segítve. A földkultiválás területén, az egész világra szóló uj, meglepő eredményeket értek el. Tudományos alapon tanulmányozták a kérdést. Hires „Mikweh Israel“-i földművelési egyetemük világrelációban is legkitűnőbb szakértőit küldték ki külömbözö homok- és kösivatagokba, hogy vi. rágzó kolóniákká változtassák azokat. Monokultúra helyett vegyes gazdálkodás az irányelv, ezzel küszöbölik ki a tulkommercializált gazdálkodás hátrányait. Kétfajta kooperativa-módszert létesítettek. Egyik a „Moschaw“, a családi település, ahol mindegyik család önállóan gazdálkodik saját udvarán, de a földet közösen műveli szomszédaival, s munkája gyümölcsét kooperativ alapon veti piacra. A „Moschaw“ alapelve az egymást segítés, a kölcsönös támogatás. Ha egy földművelő beteg, vagy munkaképtelen lesz, társai művelik meg helyette is a földet, anélkül, hogy ezért fizetés járna. A másik fajta kollektiv gazdálkodás a „Kwutzah“. Ezeken a telepeken minden közös. A lakóházaktól, éttermektől kezdve, a kultur- és gyermekek házáig, minden köztulajdon. Legszebb példája ez az emberi egyetértésnek, az összetartozásnak. Utalás arra, hogy mit nyerhet egy embercsoport, ha letesz egyéni, anyagias érdekeiről, s nem törekszik első lenni a vagyonharácsolási versenyben. Ennek az embercsoportnak nem kell elszegényedéstől, nyomortól tartani, ez az embercsoport senkire sem irigykedhetik és létét nem keserítheti a tudat, hogy mások jobb sorban élnek. Sokat dolgoznak de tudják, hogy mindig lesz munka, mely kenyeret biztosit és nem ismerik a munkanélküliség félelmét. Ezek az emberek rájöttek, hogy uj életformát kell találni, mely a dolgozóknak biztonságot ad. •» Rájöttek, hogy a jólét nem az ember rabszolgatartója, ha nem a tisztességének, az emberségének megnyirbálása hozza létre. Ha nem az amerikai „individualitás“, nem az egyéni gazdagodás gyilkos magjából kel életre, hanem közösségben fog. gan és ezért tartós, állandó boldogulást biztosit. A Palesztinái zsidók megmutatták, hogy ez nem csak doktrináris szociálfilozofia, hanem gazdasági realitás. A munka vallását választotta jelszavává az ifjú zsidó nemzedék. A földdel való harcot, az építést, a tudományok emberséges célokra való felhasználását.
