Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-05-01 / 41. szám
8 SZABAD SZÓ Lesújtó kritika Kölcsönk Önyvtárunkban Dohnányi Ernőről olvashatók: egy buenosairesi napilapban Dohnányi Ernőt, a budapesti Zenei Főiskola volt igazgatóját mint európai hirti zongoraművészt és zeneszerzőt prezentálták az argentínai főváros közönségének. Hatalmas plakátok hirdették a Teatro Colonban megtartandó hangversenysorozatot, a bemutatkozó hangversenyre elég nagy közönség gyűlt is egybe és a legtöbb napilap jóindulatúan méltatta az agg művész produkcióját. A buenosairesi „Critica“ zenei kritikusa kivételt képezve elhagyta a konvencionális dicséret módszerét és kíméletlen nyíltsággal mondott Ítéletet Dohnányi művészete felett. A .zenekritikus szerint Dohnányi sem mint zongora művész, sem mint zeneszerző nem éri el azt a színvonalat, amelyet Liszt kiváló tanítványai felmutattak. Zongorajátéka nemcsak azért hívja ki a bírálatot, mert ujjai már magas kora miatt nem képesek virtuóz játékra, hanem azért is, mert nem interpretálja híven a zenemüveket. Meggyőződés és művészi ártérzés nélkül játszik; Liszt rapszódiát, Chopin-nocturnot vagy Beethoven szonátát egyformán, lélektelenül játsza, minden mélység nélkül, úgy hogy unalmassá és kellemetlenné válik játéka. Zavarja a zeneértöt az is, hogy a klasszikusokat „a la hungaresca“ játsza. Dohnányi saját szerzeményei közül előadott müveit Bartók Béla és Kodály Zoltán müveivel állítva párhuzamba, megállapítja, hogy mig Bartók és Kodály zenéje minden izében eredeti', újszerű és magas szinvonaluan értékes, addig Dohnányi „Rapsodiája“ Liszt és Chopin-utánzatként hat, a „Ruralia Hungarica“ egyetlen érdeme, hogy kellemes folklór melódiákat szólaltat meg. Nyilas „előkelőségek“ a Dohnányi-koncerten A Teatro Colon nagy hangversenyeit rendsze\ rint nagy magyar közönség látogatja: Brailovszky, Rosenthal és más hasonló színvonalú koncerteken a páholyokban és az első sorokban lehet látni a buenosairesi magyar társadalom zeneértö tagjait. Dohnányi Ernő bemutatkozó hangversenyén távollétükkel tüntettek a magyarok. Csak egy páholyban tűnt fel három magyar: Luttor Ferencz kanonok, Szálasi volt vatikáni követe, a „nyugatosok patrónusa“, Virág páter és Szathmáry páter társaságában megjelent, hogy ezzel tisztelje meg Dohnányit, Szálasi volt művészeti tanácsadóját. Bloem: Az elveszett haza Bús-Fekete: Mérgespuszta Gr. Conti: Erzsébet Csoór I.: Havas udvar Falkberget J.: Elindultak tizenhármán Fekete István: Gyeplő nélkül Földes Jolán: A miniszter Frondaire: A fejedelmi autó Füst Milán: A feleségem története Goda Gábor: A fasizmus hazugságai Gulácsi Irén: Jezabel (3 kötet) Harsányi Zsolt: Élni jó Harsányi Zsolt: Hajnali cigaretta Heltai Jenő: ötven elbeszélés R. C. Hutchinson: Árva mécses Illés Béla: Erdei emberek i Illés Béla: Szkipetárok Illés Zsatkovics Gergely királysága Jókai Mór: Fekete Gyémántok Kárpáti Aurél: A nyolcadik pohár Kassák Lajos: Hidépitök Kóbor Tamás: Ki a gettóból (2 kötet) Körmendi Ferenc:-Boldog emberöltő Lagerlöf Z~ Szent Veronka kendője Mátyás Ferenc: A falu küldöttje M. Michel: Elfújta a szél Du Maurier: Bál és ostrom Molnár Ferenc: Zenélő angyal Nagy Iván: Borisz Godunov Pappini G.: Élőhalott J. B. Priestley: Csak daloljon a nép Rudnay Teréz: Kerekhold Saad Béla: Csendes vihar Steinbeck J.: Érik a gyümölcs Steinbeck J.: Kedves csirkefogók Surányi Miklós: Egyedül vagyunk Surányi Miklós: A nápolyi asszony (2 kötet) Szabó Dezső: Az elsodort falu (2 kötet) Szabó Dezső: Csodálatos élet (2 kötet) Szántó György: A bölcső Székely Tibor: Az éj királynője Tömörkény István: Egyszerű emberek Hugh Walpole: A háború kihajol a föld peremén Zilahy Lajos: A szökevény Zilahy Lajos: A két fogoly Zsadányi Oszkár: Mindenki szolgája BARNA és F • - c. könyvkereskedés MAIPU 441 - Bs. Aires - JURAMENT
