Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-05-01 / 41. szám
SZABAD SZÓ $ Zeviptényi Klára: Mi van a “vasfüggöny” mőgöii? Munka. Utána a becsületesen, hasznosan végzett teljesitmény öntudatos öröme. Építés. Utána az elért eredmény mélységes kielégülése. Vagyis az emberi lét egyik legősibb, egyben legfenségesebb boldogságérzete. A fiataloknál már öntudatos életforma ez. Általában a munkásoknál, a parasztoknál, ök kevesebb babonás előítélettel, túlértékelt hamis igényekkel, azaz jóval könnyebb lelki cókmókkal érkeztek az uj köletétel helyére. Vannak kikben még -sok a régi beidegzettség. Ezeknek, mint ahogy az előrehaladott korral lerakodik az erekre a mész, rakodott le képzeletvilágukra a régi fogalmak ma már helyt nem álló tudata, megkeményitve világfelfogásukat és az ehhez alkalmazott törekvéseiket. Ezek azzal r kényszerrel viselik el a helyes utón haladó uj világ kezdeti nehézségeit, mint egy beteg szervezet az egészségessé formáló uj gyógymód kellemetlenségeit. Persze, a betegek egy részének az operáló kést is el kell tűrni, a vérátömlesztést is, mert kóros állapotokat az élet érdekében, sokszor erőszakkal — a jó sebész nemes erőszakával — kell kimetszeni a beteg testből. Egy budapesti lapban olvassuk: „1948, augusztus 1.-ig három hajót kell megépítenünk“, — mondja a Ganz hajógyár egyik munkavezetője, a köréje sereglett munkásoknak. „Száznegyven darab orosz tartálykocsit, a Péti Müveknek havi tizennégy darabot kell leszállítanunk. Be kell fejezni a hármas számú uszódarut, a Mátravidéki Erömütelep megrendelését. Indul az uj munkaverseny. Az a műhely, amelyik az elmúlt hat hónapos teljesítményt felülmúlja, „élüzem“ vándorzászlót kap.“ A munkavezető a falon felfüggesztett képekre mutat. Nem vezérek arcképei ezek. hanem munkában győztes dolgozóké. Alattuk a felírás: „Ezeket kövessük!“ „A versenyben legjobb harmincöt munkás“ — folytatja beszédét a munkavezető, — „éldolgozó“ jelvényt kap gépére, igazolványára. Kétszáz forintos vásárlási utalványt. Ingyenes színház és ' mozijegyet. Eredményes munkáját rajzokon teszszük ki közszemlére. Nevét feljegyezzük a közös munka első nagy rohamainak történetébe.“ Ilyeneket látunk a vasfüggöny mögött. A különböző felfogásokból összehordott betűk, az újságok lapjairól hirdetik, hogy valamennyi nehézipari szakma ifjúmunkásai részt vesznek a három hónapos munka versenyben, az üzemek átlagos termelésének legalább tiz százalékos fokozására. Elmondják a betűk, hogy a Margithid felépité(Második közlemény) sénél a „Mávag“ munkásai lettek a hídépítési verseny győztesei. ♦ Megtudjuk, hogy Tatabánya utói akarja érni az eddig győztes Borsodot a széntermelési versenyben. Meg is van az eredmény. Ma már a vas és széntermelés elérte a békebeli színvonalat. A községi háztartás és üzemek három éves tervének költségvetéséből két ezreléket ¡fordítanak az alkalmazottak közötti munkaverseny győzteseinek díjazására. A termelés fokozásának előmozdítására pályázatokat imák ki és a legjobb müveket dijazzák, A fővárosi hivatalokban munkaversenyeket rendeznek. Azelőtt az ilyesmit idegen nyelven konkurenciának nevezték. Ma nyugodtan lefordíthatjuk jó magyar nyelvre, mert a szó uj fogalommá lett: verseny. Nemes versennyé lett, mely nem eltávolítja, hanem közelebb hozza egymáshoz a dolgozókat. Bizalmat és szeretetet termel, mert a verseny célja közös, mindannyiuk jóléte érdekében folyik. Hogy ez az újfajta közösségi érzés mit termel, megmutatta a felsötiszai árvíz. Mig a régi áradásoknál Ferencz József császár-király a “Privat Schatulle ”-böl (magánpénztárából) egy nem túlságosan nagy összeget, akkori ezer forintot adományozott a károsultak javára és a jótékony intézmények dámái fogadásokat rendeztek gyűjtés céljából, most az egész magyar nép sietett a szerencsétlenek felsegélyezésére. Maga az állam hétnyolc millió forint kiutalását határozta el. És amit Ferencz József hosszú uralkodása és a Ilorthy-kormányzat szenvedésekben mérve még hosszabb uralma nem vett tervbe, megteszi azt a három éves magyar demokrácia. Feladatává tette a Tisza megrendszabályozását azokon a vidékeken, ahol az áradások végig söpörnek. Gátat az árvíz elé, de olyat, hogy soha többé ne váljon országos szerencsétlenséggé! Megtudjuk az újságokból azt is, hogy az uj örsparancsnoki tanfolyamokról falura került rendörörsvezetök kezdeményezői és résztvevői a falvak kultur megmozdulásának. Együtt működve a néppel, már nem a rettegett, nem a gyűlölt “kakastollasok“. Megtudjuk, hogy főiskolájuk is van, a „Rendőrakadémia“, ahonnan tisztjeik kerülnek ki és hogy ez a rendőri főiskola az első ilyen intézmény nem csak a magyar közbiztonsági szervek, hanem az európai országok rendőrségének történetében is. Megtudjuk, hogy a kultúra, a nevelés, a tanítás mindenhová eljut, ahol magyar lakik. Mig a nagy fények és nagy árnyak világában a nép
