Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-05-01 / 41. szám
6 SZABAD SZÓ zöme kedvező esetben hat elemi, legjobb esetben négy elemi és négy polgári osztályt végzett és ezért szó sem lehetett egységes nemzeti alapműveltségről, addig az ifjú népi demokrácia uj iskolatípust hozott létre: az általános iskolát. Ezeknek az iskoláknak (kis falvak, tanyák környékén központosították a tanítást) legalább hét szaktanerővel kell rendelkeznie és tantervében meg vannak úgy a humanista, mint a szakmai irányban való továbbképzés alapfeltételei. így lesznek az ismeretek mindenki számára egyenlő szellemben szétosztva és a fejlődő gyermektől függ, mely pályára akar lépni. Teheti ezt, akadály nélkül. De tanulhatnak a felnőtt parasztok is. A férfiak az állatnevelési és termelési szakértőktől, kik leutaznak a faluba, az asszonyok abban a fövá, rosi iskolában, melyben ez a jelsző: “Tanuljunk, hogy taníthassunk Harminc-negyven éves parasztasszonyok utaznak fel ebbe az iskolába, — “uruk engedelmével’’ — hogy ezen a kurzuson megmagyaráztassák maguknak mindazon mondatoknak és szólamoknak értelmét, melyeket nap nap mellett hallanak. Meg hogy mit kell tenni ahhoz, hogy gyermekeik tanulhassanak és ezentúl könnyebb legyen életük. A tanulás, a szellemi fejlődés mellett az is kiviláglik, hogy mikép javul gazdasági helyzetük. Csodálattal olvassuk, hogy némelyik vidéken egyegy sokgyermekes család tizenhárom katasztrális hold szántót, kétezer négyszögöl kaszálót, ötszáz négyszögöl szöllöt, tetejébe egy kis vadonatúj házat, hatszáz négyszögöl házteiken kapott. Aztán olvassuk azt is, hogy az állam kihirdeti: minden uj gazda kaphat szarvasmarhát, darabonként tizennégy mázsa buza áráért — húsz éves törlesztésre úgy, hogy felét az állam, felét a gazda fizeti. Meg birkát is, darabját negyvenöt forintért fenti feltétellel, meg disznót is, háromszáz forintért. Párja meghozza hasznát egy esztendő alatt, fizetni meg huSz év alatt kell csupán. így a munkás, igy a paraszt. De megtudjuk azt is, hogy egy-egy forgalmas helyen lévő kereskedő, üzletéből nagyon szépen megél. És aki a külső városrészeken, a gyárak környékén árulja portékáját, úgy fog mindig több és több jövedelemre szert tenni, ahogy vevőinek a fejlődő országgal együtt emelkedik életszínvonala, ahogy a termelés révén mindig módosabb és ezáltal vásárlóképesebb lesz. Megtudjuk, hogy az állam gépezetében dolgozó szellemi munkások egy részének fizetése még nagyon alacsony. A rengeteg agymunkát, a sokszor nehezen elviselhető felelősségérzetet követelő birói ténykedés javadalmazása szinte hihetetlenül alacsony. Ezek a kiváló emberek azok, kik még ma is hősként viselik az első kőfejtők nehéz sorsát. Rossz anyagi helyzettel küzdve, azzal a felemelő gondolattal végzik nehéz munkájukat, hogy „miénk az ország, magunknak építjük“. És, hogy nem sokára, már a három éves terv felfelé Ívelő utján nem csak kitüntető tisztségük, de könnyebb megélhetésük is biztosítva lesz. A szellemi munkások egy másik csoportjának már most is nagyon rendes a javadalmazása, írók, újságírók keresete jóval több a békebelinél. Szellemi életük kibontakozásának sosem adódott nagyobb perspektíva, gondolataik kicserélődésének több alkalom. Rengeteg újság, hetilap, folyóirat, tudományos szemle, szépirodalmi kiadvány és filozófiai mü jelenik meg. Irodalmi és vitaestéket rendeznek. A régi irodalmi (elavult) társaságokon kívül, újak alakultak, létrejött az írók szervezete, ahol magas színvonalú előadásokat tartanak, áll a Fészek-klub és épül az újságírók uj otthona. Egy-egy nagy irodalmi mü megjelenésekor ankétet rendeznek. Makarenko „Az uj ember kovácsa“ cimü pedagógiai regény magyar nyelven való kiadásakor a könyv megbeszélésére rendezett összejövetelen egyetemi tanárok, pedagógusok, tudósok élén a vallás és közoktatásügyi miniszter is megjelent. És a felsoroltak közt találjuk a „Hajduhadházi Gyermekváros“ igazgatóját és a „Képességvizsgáló Intézet“ igazgatóját is. Megtudjuk, hogy irócsoportok mennek ki a gyárakba, hogy felvegyék a szellemi kapcsolatot a kétkezi munkásokkal. Hogy az egyik csoport megismerje a másik lelkiségét és, hogy a másik tanuljon attól, ki többet tud nálánál. Mindazok, kik felfogták az uj népi demokrácia jövőt alkotó értelmét, dolgoznak, fejlődnek és élnek. Ha jól teljesített munka után leülnek a terített asztalhoz, hogy elfogyasszák rostélyosukat, nefn arra gondolnak, hogy tizenhat rostélyosuk legyen. Nem úgy rágják szájukban a húst, hogy egyúttal ceruzával árfolyamok számait jegyzik az abroszra. Nem vesződnek azzal a szörnyű gondolattal, hogy ötven helyre befektetett pénzük holnap, ma, vagy éppen e pillanatban hol vészit értékéből. A jól, vagy rosszul „gyümölcsöztetés“, a valuták és az értékpapírok állásának vitustánca nem dülleszti ki szemüket és a „mit csináljak vagyonommal, hogy megmaradjon?“ — borzalmas problémája sem sajtói ki verejtéket pórusaikból. Inkább megelégedéssel isszák pohár borukat és ha ráadásul még gondolkodó emberek is, mély megnyugvással eszmélnek arra, hogy nincs mitől tartaniok. A boldogság szigete lesz rövidesen az a föld, melyen élnek és dolgoznak. Egy évre csak 8 peso
