Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-04-01 / 40. szám
S21BAI SZé i Xemplényi Klára: Mi van a (ivasfüggöny” mögőtí? A legutóbbi időkig csak három forrásból érte sülhettünk arról, hogy mi van, mi történik otthon, a magyar “vasfüggöny” mögött. Ezek a források a külföldi sajtó, az újabban ide érkezett magyarok elbeszélései és a hazulról jött levelek voltak. A külföldi sajtó egyértelmű, egyöntetű. Mintha a maguk országában minden a legnagyobb rendben és békességben lenne, s nekik más gondjuk sem volna, mint szegény Magyarország szerencsétlensége, jajveszékelnek sorsa miatt, rémhírt rémhírre halmoznak, féltik függetlenségét, félreverik a ha rangokat, mint ahogy az nagy veszély esetén szokásos. Még a külföldi magyar sajtó nagy része is mindmáig hideglelősen kapkodott fejéhez, ‘‘nem értette az egészet”, hétről hétre változtatta véleményét, nem is beszélve azokról a lapokról, melyek kárörvendve kurjantottak bele az idegen nyelvű újságok gyászkórusába. Az újabban ideérkezettek elbeszélései ezzel szemében, mindig olyanok voltak, mint amilyen módon elbeszélőik ide érkeztek. Ha már régebben szöktek ki Magyarországból, mert otthon akasztófa Járt bűneikért, akkor azt adták szájról szájra, hogy Magyarországból mindenki ki szökik, mert ott most az a terror dühöng, amit a Szálasi korszakban őrá. juk fogtak igaztalanul. Ha az elbeszélő diszidens, vagy is az a politikus ki személyes érdekekért hütlenül cserben hagyta ‘‘szeretett hazáját” és a rábízott feladatokat, akkor könnyezve és megrendülve beszélt az „uj uralkodó osztály” erőszakosságáról, mely az idáig szabad, büszke magyar népet bilincsekbe veri és a sajtó- szólás- gondolatszabadságról, melyek mindig léteztek Magyarországon, de most ‘ ‘lábbal lesznek tiporva’ Ha nem szökött magyar az ideérkező hanem családjához kivándorolt polgár, akkor anyagi helyzetének szemszögéből adja elő az otthoni állapotokat. Akik másfél-két évvel ezelőtt jöttek, tehát rövidesen a felszabadulás után, panaszkodtak, akik egy évvel vagy még rövidebb idővel ezelőtt, azok boldogtalanul — visszavágyodnak. Értesüléseink harmadik forrása, a hazai levelek, felületes, hézagos, csupán részletekre rávilágitóak. ‘‘Itt minden kapható már” — jelentik. ‘‘Az üzletek tele áruval. Nem gondolhatsz semmire, ami ne lenne. Fényes bárok. Nagyszerű dizözök. Antilopbundák irha béléssel. Nercek, perzsák. Legújabb párisi divat. Hosszú szoknyák. Leányfalun nyaraltunk. Nylon harisnya több, mint nálatok. De azért csak küldjétek.” Most. hogy néhány hónap óta póstán kapjuk a magyarországi újságokat, tiszta képet alkothatunk arról, mi van otthon. Ha öszevetjük a kormány ténykedéseit helyeslő, másrészt birálgató vagy határozottan kifogásoló lapok véleményét és közléseit, majdnem pontos számítást készíthetünk a helyzetről. Ai birálgató, még inkább a kifogásoló újságok legelőször is azt a rágalmat döntik halomra, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. Már egy ilyen lap átnézése is mutatja, hogy mennyivel merészebben, szabadabban tiltakoznak bármily ügynél, mint teszik azt a külföldi újságok hazájukban. Északamerikában egyszerűen száműznék azt az újságírót, ki úgy szállna perbe az USA kényes és tiltott kérdéseivel, mint teszik ezt a magyar ellenzéki lapok irói. Az egyes kormányhatározatokkal szemben az erélyes tiltakozástól kezdve, a leggunyosabban maró pesti viccig, semmit sem cenzúráznak. Mi, akik ismerjük az Unió mostani szabadság fosztását, ámulva látjuk milyen nagy a sajtószabadság a ‘‘vasfüggönyös” Magyarországon. Azok a külföldön élő magyarok, kik igenlő kívánsággal figyeltek már másfél évvel ezelőtt hazafelé, a mutatkozó jelekből sejtették, hogy Magyarország kis, de tehetséges és dolgozni tudó népével, kicsi, de áldottan kincses területével, mint egy ritka gyöngyszem fog kiemelkedni a zavaros tenger fenékről Ezek a külföldi magyarok most örömmel vehetik tudomásul, hogy mig a többi legyőzött országokban a nyomor, romélet, éhség, a győztes országokban a fejvesztettség, sztrájkok, pénzelértéktelenedés, bizonytalanság, félelem és ennek reakciója a háborúra uszítás uralkodik, addig nálunk, az állítólagos vasfüggöny mögött újjá, szebbé, virágzóbbá épül az ország. A területileg leszabdalt demokratikus köztársaság, mint külső leveleitől megfosztott, de egészséges testében ép maggal felerősödött növény, nem zsugorodott össze, hanem színesen kibontakozik, hogy nemsokára teljes pompájában viruljon. Lenyirbált széleiért cserébe baráti országokat nyert, melyeknek népei nem ellenségek többé. Barátokra lelt, kikkel együtt dolgozhat, kikkel kicserélehti fölöslegét, kik által pótolhatja hiányait, s kikkel összevetve erejét védekezhet a messziről támadó ellen. Magyarország történelmében most először adódott ez a jószomszédsági lehetőség. Ki is fejlesztik, nem csak reálpolitikallag és kereskedelmileg, hanem kulturálisan is. írók, művészek, tudósok, pedagó-
