Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-04-01 / 40. szám
SZABAD SZÓ gusok és az ifjúsági csoportok megbízottjai látogatják a “szomszédot”, igy gyarapítva tudásukat, széiesbbítve látkőrüket. A hazai újságokat olvasva, mégtudjuk, hogy mig a kis és közép tökét magánkézben hagyva, a nagy és az állami életre fontossággal bíró bankok, gyárak vállalatok államosítása mikép néz ki és mit hozott magával Magával hozta, hogy azt termeli, amire az országnak szüksége van. Hogy a munkálkodók kétharmada ma már olyan üzemekben dolgozik, melyeknek irányításában nem a profit hajhászása, hanem a közösség érdekeinek szemelött tartása a döntö. Magával hozta a dolgozók érdeklődését, lelkesültségét és ambícióját. A nagy jelszón kivül: “Tiéd az ország, magadnak épited”, az érdemek elismerése, a munkateljesítmények kiemelése, » hasznos ötletek, találmányok megjutalmazása élettel telíti a gépies munkát is. Hányszor hallottuk a félelmetes robotember, a géprabszolga bejönvedölését, ha államosítjuk az üzemeket! Mennyit érveltek a kihaló becsvágyról, ha “az emberek nem maguknak dolgoznak”. Mindez semmivé, elavult filozofálássá válik, amikor arról értesülünk, hogy Magyarországon a gyárvezetők kötelesek akármelyik munkásuk által javasolt, termelést elősegítő újítást bevezetni, Ha ez elöl valamelyik gyárvezető elzárkózna, akkor a munkás tervét, találmányát a “Munkatudományi és Bacionalizálási Intézet” vizsgálja meg és ha hasznosithatónak találja, jutalomban részesíti az ujitót. Nagy volt a kaptafabölcselkedök tévedése. Szentenciáztak, ahelyett, hogy gondolkodtak volna. Ez éppen a népi demokráciának csodálatos eredménye, hogy nemcsak önmagának dolgozik testi és szellemi munkása, hanem a köznek is és igy kétszeresen önmagának. Az újságokból megtudjuk azt is, hogy kevés még a korház, hogy lakáshiány van és hogy az átlagmunkások keresete alacsony, ez év januárjában heti százötven forint volt. De a három éves terv programmjában benne van nemcsak a kórházkérdés, hanem az aggok és rokkantakról való jobb gondoskodás is. A lakásviszonyok állandóan javulnak, a mindinkább keresethez jutó tömegek maguk is segédkeznek ebben. Sérült lakásokat javíttatnak lakhatóvá. A munkások fizetése pedig nem a bérharcoktól függ, hanem az állam gazdagodásától. Ma a politikai hatalom és termelési erők döntő része az övék, s igy nem a sokszor hetekig járó koplalással kiverekedett fizetés emelés dönti el életszínvonalukat. A technikai berendezések tökéletesítése és a termelés fokozása hozza meg a munkásoknak a gazdasági jólétet. Három éve múlt, hogy a magyar demokratikus köztársaság megalakult. Csodával határos, amit e három év alatt produkált, Egy oikk keretét szétvetik az eredmények, pedig csak a hároméves terv elején állunk. Az ország teljes kirablása után, mialatt a nagy ellenfelek mást sem tettek és tesznek, mint atomháborúval fenyegetnek, miközben írott szerződéseket, mint értéktelen papirost, — “ein Fetzen Papier”, — mint ahogy Bethmann- Holltveg nyomdokán I^itler-Göbbels-ék nevezték, — tépnek szét, megállapodást szegnek, átveszik a németek antiszemitizmusát, fejlesztik a faji gyűlöletet, elfognak mindenkit, ki szerintük világnézetével elméletileg fúrja meg nagytőkés kasszájukat, addig és az alatt a magyar demokratikus köztársaság uj kultúrát termel, elbitangolt gyermekekből nevel egészséges felnőtteket, fél analfabétákból gondolkodó dolgozókat, önző, mert nyomorgó parasztokból felvilágosult termelőket. És még arra is van ideje, hogy a fővárosban naponta anyatejet gyűjtsön az anyátlan csecsemőknek, arra is van pénze, hogy a házasságon kivüli gyermekért is fizessen családi pótlékot, arra is ideje, hogy iparművészekkel terveztesse és államilag készíttesse a jóizlésü, célszerű, olcsó bútorokat (harminchat havi részletfizetésre) a régi szegénylakások rozoga ,,berendezése“ helyébe, ezzel a pangó asztalosiparnak is segítségére sietve. És arra is' van kedélye, hogy az ország népét közel hozza egymáshoz. A falut a városhoz, a munkást a szellemi dolgozóhoz, hogy kifejlessze közöttük előbb az érdeklődést, aztán a megértést, vé gül a szeretetet. Mert ez van a mai Magyarországon. Már a három év is elég volt ahhoz hogy sokán megértsék: az ország az övék, maguknak építik. A hároméves terv befejezésekor kevés lesz azoknak száma, kik elégedetlenek lehetnének. Hiszen az első három év volt a legnehezebb. Az állam irányítóinak meg kellett osztani figyelmét és erejét az épités és a belső politikai harc között. Most már tisztulnak sorai, árulóit, szabotálóit kivetítette testéből egész kapacitásával tehát népének tanítása és életszínvonalának felemelése felé fordulhat. Ma már tudjuk, hogy ez van a magyar “vasfüggöny” mögött. És most már megértjük azokat a zavaros és mindig csak egy kis körre összpontosított, de valódi csodálkozást kifejező jelentéseket is, melyeket a külföldi sajtó-átutazók írtak Magyarországról, Azt Írták, hogy a magyar nép optimista. Hogy a magyar nép lázasan dolgozik. A magyar nép él. Fővárosuk fényes, jókedvű, élniakaró. Budapest a kontinens legélénkebb várösa. Igen. Mert Magyarországon újra született a lelkesség. Mert az ország fiai épiteni, alkotni akarnak. Mert fővárosában meg van az az atmószféra, az a légkör, mely szépet, jót, újat hoz a világra Meg van az a valami, ami ma másutt alig van és amit egy egyszerű, de fenséges szóban foglalhatunk egybe: ■, Lélek. % (Második közlemény a következő számban, i
