Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-08-01 / 44. szám
SZABAD SZÓ Ifi mert a műtermi zsivajok után mindenkinek jó! esett a csönd. Egyik felvételi napon ebbe a csendességbe egy soha nem hallott brutális hang ordítozott a segédszemélyzettel, ami előttem szokatlan volt. Kirúgással fenyegette az öreg színészeket, akik éhbérért dolgoztak, pedig valamikor a színpad csillagai voltak. Fülemet bántotta a kíméletlen hang és kinéztem, hogy ki ez a goromba fráter. Nem más volt, mint a győri volt pincérfiu. Mikor meglátott, szökni akart eitlem, de már késő volt, mert rászóltam, hogy jöjjön a szobámba. Mikor belépett, még az ajtót se csukta, már árulkodott, sirva panaszolta, hogy a segédszemélyzetért ö felelős és azok lustasága miatt elfogja veszteni állását. Azok gonoszabbak az állatoknál. Hallgattam hazug, kétszinü szavait és csak annyit mondottam neki, ha mégegyszer ezt az utálatos hangot használja az öregekkel szemben, — megölöm, vagy beléfojtom a szót. Választhat. Németország a keresztből horgot, Magyarországon nyilat csináltak. Gyilkolták, ölték a kisebbségeket a német sógorok. Szennyes politikájuk megfertőzte Magyarországot és a ragály befészkelte magát a szellemi műhelyekbe; iskolákba, színházakba, igy a filmgyárba is tűrhetetlenné tette a levegőt. Színészek közül sokan eladták magukat a náci eszme áramlatnak és hazaárulókká, gyilkosokká züllöttek le. Meggyőződésből üldöztek, öltek, de meggyőződésből nem mertek az itélöszék elé kerülni. Megszöktek. E pillanatban Argentina levegőjét fertőzik. Ezeknek a senkiknek lett alázatos talpnyalója a volt győri pincérfi, akit a náci politika ugródeszkájáról kiugrattak s igy lassan a pincérből kóristavezetö, kóristavezetcböl felvételvezetö, felvételvezetöböl filmgyártó. Ha a háborút a németek el nem vesztik, ma már talán Holywoodot dirigálná. Nem a tehetsége vitte, hanem a mindent eltűrő csizmataln vas'ag pofaböre. Mindenkin keresztül gázolt, aki útjába állott és mert fizikailag nem bírta, besugásokkal, árulással irtotta a rendet a rendesekből. 1945. Végtelennek tetsző keserves raboskodás után haza vergődtem Pestre, örömtelen csontváz lettem, nemcsak testben, lélekben is. Vallásra való tekintet nélkül kiirtott, barátaim közül, aki még életben maradt, hogy lássuk egymást, a Belváros egyetlen épen maradt kávéházában összeültünk. Pince és börtön szaguak voltunk valamennyien. Nem beszéltünk csak ültünk és néztük egymást. A nézés több, mint a szó. Ismerős hang üti meg a fülemet. A mellettünk levő asztalfelöl jön a nyálas hang. Megfordulok és a mondatot megállítja a tekintetem. — Tudod Géza bátyám..., — és a sunyitekintetü pincér-nyilasfilmgyártó, de most demokrata csibrák felállott az asztaltól, fehér, szarvasbör keztyüje felét az asztalon hagyva, kipenderedett a kávéházból. Barátja, a „Géza bátyám“, egy hadseregből váltóhamisitásért kicsapott huszártiszt, a hirtelen eltávozása után csak a számláját fizethette ki. 1947. Rövid kis újság hirt olvastam egyik amerikai magyar napilapban. X. Y. és X. Y. a Lánchíd felépítése javára filmet csinálnak és kijöttek Amerikába, hogy a filmgyártáshoz szükséges tökét, közadakozásból előteremtsék. A gyártani óhajtók és gyűjteni szándékozók New York kikötőjében partra is szállottak. Tudom, hogy minden hajóval, ha kiköt, patkányok is partra szállanak. A patkányok szeretnek utazni. De addig rágnak, fertőznek amit piszkos szájuk elér. A volt győri pincér kikötött Amerika szabad földjén. Már hajnalodik, és a világosság kidomborítja az előttem heverő papírra irt nevet, a besúgó nevét. HÁJÓ- ÉS REPÜLŐJEGYEK bármely vállalat vonalára Hivatalos árak T. A. 31-1553 Egyetlen magyar szaküzlet írógépek számológépek szakszerű karbantartása javitása és újjáalakítása ELAD — VESZ — BECSERÉL “LA PRECISA” Szalai Jenő Av. R. S. Pefia 1129 tr. T. 35-5727 TÜCUMAN 382
