Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-07-01 / 32. szám
8 SZABAD SZÓ nesek. Nézze, én leánykoromban egy zsidó fiúba voltam szerelmes.” ‘‘Mért nem lett a felesége?” “Az más lapra tartozik. A szüleim megtiltották, igy a kollegájához mentem, aki nagyon udvarolt. A társaságunkban azonban ma is sok zsidó van, levelezést is folytatunk egy pesti zsidó családdal. Az uram, — tudja, hogy most már szép üzemünk van, — múlt héten kötött le egy nagy életbiztosítást zsidó ügynök által. Nekünk semmi előítéletünk nincs a zsidókkal szemben, talán csak egyetlen hibát rovunk fel nekik és ez az, hogy túlságosan szeretik a pénzt. ’ ’ ‘‘Maguk Ilonka, nem szeretik?” ‘‘No, már engedje meg!...” ‘‘Nemrég mesélte, hogy dacára férje kitűnő keresetének és növekvő bankszámlájuknak, mit most készülnek ingatlanba átcserélni, maga képeket és szőnyegeket helyez el lakásán abból a célból, hogy azokat haszonnal tovább adja.” ‘‘De kérem, én nem erre gondoltam. A zsidók a pénzt önmagáért a pénzért szeretik. A tó'kéért rajonganak, legtöbbjük olyan pályát választ, mely közvetlenül a pénzzel függ össze.” ‘‘Mert nem nagyon engedik őket más pályára. De mióta kommunista maga Ilonka? Mióta veti meg a tó'két?” Mintha hirtelen megó'rültem volna, úgy nézett rám. Egy pillanattal később arckifejezése egészen átváltozott és triunfálva bökött mutatóujjával egy nagy lukat a levegőbe. ‘ ‘Egészen jó, hogy erről beszél. Mert most azt is megmondhatom, hogy a zsidóknak még egy vétkes hibájuk van.” ‘‘És az?” kérdeztem nyugalommal, mint aki úgyis tudja, mi következik. ‘‘Az, hogy minden zsidó kommunistaságra hajlik.” ‘‘Persze. Destruktiv, romboló, bolseviki. Mint ahogy Hitler tanította.” Mintha kissé megtorpant volna. •‘‘Nem egészen igy gondoltam. He mindig zsidók azok, kik a kommunizmust hirdetik.” ‘‘Tudtommal sem-Lenin, sem Stalin nem születtek zsidóknak.” Vártam az újabb győzelmi ragyogást szemében. Jött is. ‘‘De Marx!” vágta ki diadalmasan, a tökéletes győzelem biztonságával. ‘‘Hát maguk tényleg nem zsidógyülölök, Ilonka. Most valóban meggyőződtem erről. Ezenkívül tanultam is valamit. Azt, hogy a tó'két imádók, egyben tó'két rombolók is. Kapitalisták és kommunisták. Köszönöm a felvilágosítást és engedje meg, hogy én fizessem a teáját. Mozo, la cuenta!” * Amikor a kis magyar vendéglőbe érkeztünk, a két férfi éppen fizetett. De nem mentek el mindjárt, második üveg borukat iszogatták. ‘‘Hallgasd csak tovább”, mondta társának a testes, bajuszos és szeme elé tartott egy levelet. ‘‘Azt irja a húgom,... — nem elég, hogy a lakásokat visszaadták nekik és az üzlethelyiségeket berendezéssé együtt, de még ök kapnak a legtöbb' mindenből.” ‘‘Hiszen ez az.” ”... hogy amerikai kabátokban nak, a nők tavasszal mind cop.. í fene ez? ...ja igen, copf mintás, zel kötött háromnegyedest visel' és duplatalpu, hallod? duplatalpu, lonatuj cipő van a lábukon, még kerekeiknek is.” “Majd nem!!” „Azt irja a húgom, hogy r dez a gyönyörű holmi a hetvenkette yüjtöpostára érkezik—” ‘‘Melyik az?” “Tudja az ördög; ne zav/ mindig. Azt irja, hogy oda jön mine Amerikából meg más világrészből 1 ¿ oda irányítva és kizárólag csak kapják.” „A zsidók.” Azok. A hetvenkettes . Ott osztják szét nekik minden p. Az ember «zive meghasad, ha lát' ahogy sorba állanak, már az Aréna ról látni őket. Azt irja, hogy belül’ is látott egy ilyen csuda csomagc a legfinomabb harisnyák voltak b ue, selyem meg gyapjú télire, aztán vég--u. szövet meg amerikai cigaretta. Ha„, hogy ilyesmi aztán ne szüljön antiszemitizmust! ’ ’ “Összetartanak, mint halak a dobozban. Gyermekkoromban mesélte apám, amikor a tiszaeszlári zsidót fel akarták akasztani, mint egy megkergült méhkas repdestek ide-oda segítségért. Mind az egész. Mert, hogy zsidót felakasztani, ilyen még nem volt soha! Most meg küldik egymásnak a csomagokat, mintha más tennivaló nem is lenne a világon.” “Megint csak ök vannak elsőnek felöltözve.” “Hát mért nem küldenek maguk is csomagot a húguknak?” — szól közbe váratlanul Pali pincér, komoly arccal várva a választ. A két vendég úgy néz Palira, mintha hirtelen szellemet látnának. Nem tudják, hogy Pali mindig ezt teszi. Ha siet, csak úgy futtában, kezében egy adag töltöttkáposztával szól bele a törzsvendégek vitájába, de ha azt hiszi, hogy ráér, _mint éppen most is, akkor megáll az asztalnál és leadja véleményét. “Ha maga harisnyát, cipőt, meg copfot és kabátot küldene a húgának hát neki is lenne, “mondja meggyőződései és a szalvettát lendülettel hóna alá csapva, jön hozzánk, kik már negyedszer hívjuk. “Hát ez meg mi?” ordit fel a bajuszos, “elment ennek az esze? Hé, hol a tulajdonos?” A tulajdonos a söntés mögött ül, bádog “fichákat” rak ide-oda. “Mi baj?” kérdezi fel se nézve munkájából. “Hallja kérem,” kiáltja a bajuszos a termen át, “itt csak úgy szokásos a vendéget sértegetni?” “Ki sértette meg az urat?” “A maga disznó pincére.” A tulajdonos, a disznó szóra felemeli fejét, szólni akar. A bajuszos társa az asztalra csap, aztán feláll. “Gyere,” — mondja, — “zsidó ez, nem látod? Zsidó mind a kettő. Ez is, meg a pincére, összetartanak, mirjt halak a dobozban. A fene ott egye mejg őket, ahol vannak.’'’ Magukból kikelve, dongó léptekkel hagyják el az éttermet. * i Bartley Crum amerikai szenátór tagja volt az angol—amerikai vegyesbizottságnak, mely 1946-ban a zsidók Palesztinába való kivándorlási lehitöségeit tanulmányozta. Ausztriába érve, beszélgetés folytatott Monsignore Kamprath p <jckel, az Innitzer kardinálist rai -n követő főpappal. Kamprath püspök; A zsidó hiti ség a háború alatt összedolgozott nácikkal. ‘ Crum: (nagy zavarban) Hog^p' Kamprath: A hitükben mt., zsidókat előnyben részesített! áttért zsidókat adták előszőj kézre és ezáltal a haláltáboro! | Crum; Megkaptam a stati ti abból tudom, hogy a Wienber .ét V 152.000 hithü zsidóból csak i (0 mig a 800Q katolikus hitre átl t zi dóból csak 800 pusztult el. Ug átszi azonban, hogy még mindig v . antiszemitizmus Ausztriában. Kamprath: Tagadhatatlan, is érthető- A háború előtt és alatt 1 faji antiszemitizmust hirdettek. Tudósaik biológiailag akarták beigazolni, hogy a zsidóság egy alantas és rossz hajlamú faj. Ez téves volt. A mi felfogásunk szerint, a zsidó szellem az, ami fölöttébb ártó és veszedelmes. Mi a zsidó szellemet gyűlöljük. A mi antiszemitizmusunk vallási alapokon nyugszik. És ez tökéletesen indokolt.” Imigyen szólt Isten szolgája. Fizessen elő a “SZABAD SZÓ”-ra Egy évre csak 8 pésó TUCUMAN 313 Buenos Aires' Telefon: 32-0684
