Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-04-01 / 29. szám
SZABAD SZÓ 3 Kéthly\ Anna: (Budapest) Embernevelés a demokráciában A népoktatás uj feladatai A demokrácia kötelessége, hogy a külső világban olyan viszonyokat teremtsen, hogy a szociális ember való ban meglelhesse helyét a társadalomban; aki embertársaival tud és akar élni, ne ütközzék bele abba az ellentétbe, amely a gazdasági föltételek és a politikai és társadalmi intézmények között van. A közoktatás kötelessége, hogy olyan felnőtteket adjon a közösségnek, akik — bár nem kényszerülnek emberi ösztöneik elfojtására — ezek kielégítésével lehetőleg kevés embernek okoznak kárt és fájdalmat. Nem idegenek a világban, nem sérültek, akik saját fájdalmaikon keresztül s ezért folytonos elégtételt követelő magatartásukkal szemlélik a világot. El kell ismernünk hogy a mai emberek legtöbbje nem azért társadalomellenes, mert ö nem tud alkalmazkodni a közösséghez, hanem azért, mert a társadalmi rend mai intézményeihez egészséges lelkű ember nem alkalmazkodhatott. Közösségtudat csak akkor alakulhat ki zavar talanul ha az ember fizikai és lelki igényei a közösségi intézményekkel egyensúlyban lehetnek. A közoktatás uj feladatai Iía a közoktatás intézményeiből ilyen lelkialakatu egyének kerülnek ki, akkor a demokrácia számára megadtuk azokat a felnőtteket, akik a demokrácia életformáját megértik, annak fejlesztését tudatosan és folyamatosan munkálják. A demokrácia külső és belső megnyilvánulásaiban egyetértő magatartással résztvesznek nem kényszer, hanem sa j*t meggyőződésük vezeti őket a közösségi munka elvégzésére. Ez a magatartás olyan megértést és nyugalmat teremt,. amely az örökös és állandó, indokolt vagy indokolatlan rettegést kikapcsolva alapja a belső és a nemzetközi békés együttélésnek is. A végrehajtás munkája. Ha a közoktatást a helyesen fölismert közösségi érdeken nyugvó többségi akarat előkészítőjének elismertük A “Szabad Szó” múlt évi számaiban két ízben közöltünk nagy érdeklődést keltő cikkeket Kétlily Annától, a magyar munkásmozgalom e régi, kiváló vezetőjétől. Azokat a cikkeket londoni tartózkodása alatt küldte Kéthlyt Anna a “Sza' bad Szó” részére. Az itt következő közlemény a “Szocialista tudás könyvtáré ’ ’-ban nemrég meg jelent füzetének egy fejezete, amelyben Kéthly Anna ‘ ‘ Demokratikus közoktatás’ ’ cimen fejti ki az átnevelés problémájára vonatkozó gondolatait és több megvalósításra méltó gyakorlati javaslatot tesz. A cikk nagy jelentőségére felhívjuk olvasóink figyelmét. és megállapítottuk azokat a tulajdonságokat, amelyek birtokában az egyén demokratikus feladatainak elvégzésére alkalmassá válik, akkor a többi már csak a végrehajtás problémája. Hol kezdjük a végrehajtást? Fölsorakoz.nak előttünk: tanárképzés, tankönyv, iskolafajták, módszerek, oktatószemélyzet. Mi a fontossági és sürgősségi sorrend 1 Egy összeomlott ország irtózatos méretű uj feladataival küzdő demokrácia megvédése és megalapozása azt követeli tőlünk hogy ne sorrendet keressünk, hanem valamennyi részlethez egyszerre nyúljunk hozzá. Még az sem volna baj, ha nem teremtünk tökéleteset egyik vagy másik területen, később korrigálhatjuk a hibát. De ha változatlanul hagyjuk meg a rosszat, a közoktatás természeténél fogva ez a rossz állandóan befolyásolja az összes többi részletet és az egész gyógyulását akadályozza. A tanárképzés reformja nélkül nem lesznek jó tanítóink. Jó tanítók nélkül nincs jó iskola. Jó iskola nélkül nincs előkészítve a tanárképzés; fogaskerék módjára kapcsolódik bele egyik feladat a másikba. Az átképzés csak szükségmegoldás, nem is nagyon bízom az eredményben, mert belső lelki átélés nélkül nem állíthatja át senki magát a demokráciára. Negyedszázadon keresztül ült a demokrácia gondolata a szégyenpudon. A fasizmusban, amelyet közoktatásunk szolgált, alig volt megvetettebb fogalom. Akár meggyőződésből, akár a felsöbbségnek engedelmeskedve, kényszerből tanított ebben a szellemben az oktató rendkívül ndhéz, hogy most más cél érdekében, más eszközökkel vállalja az embernevelés munkáját. Ez a tény is arra ösztönöz bennünket hogy a közoktatás demokratikus átszervezése haladéktalanul meginduljon. Népoktatási kötelezettség A feladatokat csak rapszodikusan vázoljuk. Legelsőnek szólunk a népoktatási kötelezettségről, amely a demokratikus államban sem lehet elvont kulturkérdés, hanem ü helyesen kialakuló többségi akarat kérdése is. A kötelező népoktatás egyik legfontosabb részlete a korhatár kérdése. Legutóbbi éveink törvényhozása 21 évig terjesztette ki a testnevelési kötelezettséget, mig az iskolaköteles kor csak 14 esztendő volt. Ma már tudja mindenki, amire akkor szörnyű viharok között mutattunk reá a törvényhozásban és amiért a „Népszava” sorozatos büntetések és elkobzások áldozata volt, hogy a testnevelési intézmények a fasizmus háborújára készítettek elő bennünket, a békeszerződésben vállalt leszerelés kötelezettségét kerülték meg. A közoktatás 14 éves korhatára pedig sokszor „szociális” okokra hivatkozó állandó támadást váltott ki. A szülő — mondották ezek a kitűnő ,szociális” érzékit üzletemberek — nem nélkülözheti azt - a keresetet, amellyel a ,kereső életkorba” jutott gyermek a család eltartási költségeihez hozzájárul. A nagybirtok
