Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-05-15 / 18. szám
2 Szabad Szó Gábor Andor nyilatkozata az atombombáról Ideje már, hogy valami komolyabb témával foglalkozzam, mint aminöt a lényegtelen magyar Ínségek képeznek s félretoljam Ady Endrének azt a szűkkeblű állítását, mely szerint “Bajunk a magyar pokollal van.” Na, ami azt illeti, egy k's pokoléit elmehetünk a szomszédba is, ott is megtaláljuk, ha éppen nem tudunk meglenni nélküle. Vagyis: nem árt néha egy kis külpolitikával foglalkozni. Ezennel az atombombára érek, arról fogom informálni kedves közönségemet. Senki sem vonhatja kétségbe erre való hivatottságomat, mert tény, hogy egyrészt az atombombáról a világon semmit sem tudok, másrészt hiába erőlködöm, hgy a hírlapok közleményeiből megtudjak róla valamit. Kétségtelen, hogy atombomba van és hogy Washingtonban az atombomba ügyében nagy-fontosságú tárgyalások zajlottak le, de az is kétségtelen, hogy ezenkivül semmi sem kétségtelen. Például nem világos, hogy a szovje'uniót ezekre a tárgyalásokra miért nem hívták meg? Csak az biztos, hogy nem azért nem hívták meg, hogy ne legyen jelen, mert ha ezt akarták volna elérni, akkor sokkal egyszerűbb lett volna a tárgyalást ki se tűzni, hisz akkor a Szovjetuniót egyáltalán meg sem kellett volna hívni a tárgyalásra, sőt egyáltalán nem kellett volna a tárgyalást lefolytatni, ami eleve biztosította volna a Szovjetnió megnemjelenését. Nyilvánvaló továbbá az is, hogy az atombomba gyártási módját senki titokban tartani nem akarja, még azok sem, akik semmit sem tudnak róla s emellett az a testület, amelyet az atombomba titkának ellenőrzésére az Egyesült Nemzetek szervezni fognak, gondoskodni fog arról, hogy a titok titokbantartását eltitkolok titkát titkárok titkosítják s igy az atombomba titokzatosságának kellő időben és eszközökkel végetvessenek Azonfelül az is kiderült, hogy nem annyira . az atombombáról, vagyis az atomerök háborús felhasználásáról mint sokkal inkább a békés felhasználás mikéntjéről folytak a tárgyalások, melyek megállapodásra is vezettek annyiban, hogy amennyiben a békés felhasználás módjait is megtalálná a tudományos munkálkodás, annyiban a békés felhasználás háborús célokra való kihasználását a nemzetközi jog békezáradékának tilalma alá helyezik s a még fel nem fedezett békés atomerök átalakítását már felfedezett békéden atomerökké határozottan elleneznék. Egyelőre a világbékének nincs mit félnie az atombomba romboló erejétől, mert jelenleg nem mindenki tud atombombát előállítani és nem lehet attól tartani, hogy az atombombát azok is igénybevehetnék, akik a titkát még nem ismerik, viszont ezek mindent meg fognak tenni az atombombaellenes védelmi hadiszerek feltalálására, amely esetben kvittek leszünk. mert kinek árthatna az atombomba, ha azoknak nem árthat, akik nem rendelkeznek vele? Azok. akik rendelkeznek vele, kellő óvatossággal elkerülhetik, hogy az atombomba az ő körletükben halálos pusztulásokat okozzon. A washingtoni egyezmény Különben is gondoskodik minden elöállható veszedelem megelőzéséről, mert nemzetközi törvényekkel tiltja meg azt. hogy: a) az atombombát magánháztartásokban előállítsák: b) kisüstön főtt atombombákat forgalomba hozzanak; c) hat éven aluli gyermekek az atombombát szájukba vegyék; d) atombombát Európában kenyér, jegyre kiadjanak. E tilalmak megszegőire, amennyiben egy rendezett tanácsú városnál nagyobb területet pusztítanak el, a legsúlyosabb pénzbírságot róják ki, a mely, az atombomba rosszhiszemű felhasználása esetén, szabadságvesztésre is átváltoztatható. Vagyis: — minden a legnagyobb rendben van, senki, aki már tudja, hogy holnap mit ebédel, nem aggódik a világ jövője miatt, amelyet, ha közben az inflációt sikerül megfékezni, semmi nagyobb veszedelem nem fenyeget, tekintettel arra, hogy az emberek, akik átvészelik ezt a közeljövőben feléjük meredő telet, tavasszal örülni fognak, ha élnek és nem köhögnek s kizárólag étlapokat s fa- és szénkereskedöktöl eredő hirdetéseket és körleveleket fognak olvasni s ezáltal a lapokból, amelyek a papirhiány következtében úgysem jelennek meg, nem fognak tájékozódni a külpolitika állásáról s igy boldogan halnak meg abban a tudatban, hogy az elmúlt világháború mégis az utolsó volt, mert igazán utolsó dolog lenne, ha mégse lett volna az utolsó és ha ebben az atombombának és a reávonatkozó világos megállapodásnak is némi szerepe lenne.
