Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-05-15 / 18. szám

8

Szabad Szó

£

*

*

*

*

*

*

*

$

*

*

*

*

»

%

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

4s-!'

*

Sí»

^****#«■********************************************^1

COMITE DE AYUDA A HUNGRIA *

Vörös Kereszt Magyar Bizottsága

JUNIUS 10-én, este 10 órakor

nagy magyar hangverseny

a TEATRO ODEON-ban (ESMERALDA 367)

KINSZKYROBERT

a Colón karnagya és

HELTAY FERENCZ híres vonós négyesének

közreműködésével.

Zoltán Kodály: Cuarteto No. 2.' Allegro Giacoso Andante quasi recitativo Allegro

Por el “Cuarteto Americano” Violin Ana Sujovolsky Violin Francisco Heltay Viola Hilde Heinitz Viloncello German Weil

II.

Canciones de Liszt - Codal y Barba Carlos Feller, bajo del Teatro “COLON”

III.

Ernesto Dohnánvi — Quinteto Allegro Scherzo

Adagio quasi andante Finale: Allegro animato Por Roberto Kinsky y el “Cuarteto Americano”.

Al piano: Roberto Kinsky

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

4=

*

4¡

*

*

*

i Ez a magyar hangverseny az argentínai koncertszezon | nagy művészi eseménye lesz! %

J Az előadás bevételét magyarországi testvéreink javára fordítjuk. *

&********************************#**********#*****#*-:*

újságját is és ezt hazamenet mindig kiolvasta. A falu szélén, a nagy fa alatt, ahová leszokott heveredni, hogy az újságot egészen kiolvassa, ötlött egyszer a szemébe, hogy a tanítóképzőbe ilyen, meg ilyen feltételek mellett vesznek fel tanulókat. Irt egy barátjának könyvekért és hozzáfogott a kemény tanuláshoz, egyedül a maga eltökéltségéből. Rendszerint, hajnali 4 óráitól délelőtt 10 óráig tartott a mezei munka, a legeltetés. Tehénlegeltetés közben és behajtás után a falusi nagy magányosságban, egészen magára hagyottam minden segítség és minden segédeszköz nélkül,- tanult, folyton tanult. Azután annak az ujságközleménynek megfelelően folyamodott Csáktornyára, a tanítóképzőbe, a felvételi vizsgáért. Letette a tanítóképzői felvételi vizsgát sikerrel és 1883-ban fölvették államsegéllyel... Nyomorúság és nélkülözés mellett folytatta tanulmányait. Vándorlása során bejárta az egész országot, megismerte az elmaradottságát és megtanulta a tennivalók tömegét. A nemzetiségi vidékeket éppúgy ismerte, mint a szinmagyarokat, élt szerbek, románok, németek között, a legkülönbözőbb fele:ezetüekkel kefirt községekben. Megsmerte a nép életét, a birtokviszonyokat, a közigazgatást, a falut, a várost, a vármegyét. Élete második felében sokat járt a külföldön is, különösen a franciák között, akiknek a nyelvét, a legfinomabb nüanszokig, egészen autodidakta módjával és eszközeivel tanulta meg és volt alkalma arra, hogy összehasonlítsa a nyugati fejlődést a magyarországi helyzettel. A Berzsenyiek, a Kisfaludyak, a felsőházi Nagy Pálok, a Táncsicsok Dunántúlja adta neki a hamisítatlan magyarságot, ami a nemzetközi szolidaritás nagyszerű megértésén és tanításán is átcsillogott egész valóján, de leginkább Írásain.

Most rá kell térnünk irói, publicisztikai. újságírói és agitátori egyéniségének ismertetésére.

Első szocialista munkája, még a kilencvenes években. Wilhelm Liebknecht hires "Mit akar a szociáldemokrácia? ’ cimü agitációs Írásának fordítása. Lefordította Bebel: “Nő és szocia!izmus”-át.

Somogyi fordításában jelent meg Otto Bauer: “A szocializmus útja” cimü füzete is. Az ellenforradalom legrémesebb napjaiban fogott hozzá Engels hires munkájának, “A család eredete” lefordításához. Ezt a munkáját már nem fejezhette be, egy rab

elvtárs fordította le fogságában. Alvinczy Mihály néven irta Somogyi “A többtermelés tudománya” cimü hatalmas könyvét, amely világos beosztásával, könnyen érthető nyelvezetével, kiváló gyakorlati Útmutatásaival nagyszerű könyvsikert ért el. Egy időben vállalkozni akart arra, hogy átveszi a magyar mezőgazdasági munkások lapjának az irányítását és a proletárdiktatúra idején az ügyek legfőbb intézője azzal akarta megnyerni magának és az uj rendnek, hogy felkínálta Somogyinak a “Világszabadság” főszerkesztői tisztjét.

Azoknak a röplapoknak és röpiveknek nagy részét, amelyeket sok százezer példányban terjesztettük a fővárosi és vidéki, ipari és mezőgazdasági proletáriátus soraiban (és amelyek a szerző megjelölése nélkül jelentek meg) Somogyi Béla irta. Egyik pompás magyarsággal megirt füzete: “Mi baja a magyar népnek és hogyan segíthetünk rajta?” Suhogó álnéven irta a “Harc a tudományért” cimü füzetet, amely a "Szocialista Agitációs iratok” 3. számaként jelent meg. Ugyanebben a gyűjteményben jelent meg “A keresztényszocialista népcsalás” cimü füzete.

És most Írnunk kellene Somogyi Béláról, a publicistáról és a az újságíróról, a szocialista újságíróról. Mert nem számítva a kisvárdai és soproni vidéki újságírást és a pesti “Függetlenség” szerkesztőségében eltöltött nagyon rövid időt, Somogyi újságírói munkálkodása a haladó szellemű tanítóké és a szocialistáké volt, legnagyobb részben a szociáldemokraták pártlapjáé. Mennyire megszaporodott munkáj% amikor át kellett vennie a “Népszava” szerkesztését. A nagy üldözésben és a nagy fejetlenségben megritkult a “Népszava” munkatársainak sora, de hézagok voltak a párt politikusainak a gárdájában is. Most pártpolitikusnak és szerkesztőnek kellett lennie. Somogyi erős keze vezetett bennünket és a magyar újságírás történetében páratlanul vészes napokat megusztuk. Példamutatónak , ö járt előttünk. Azok a kevesek, akik az el- lenforradalom legrémesebb napjaiban bejárhattak a szerkesztőségbe, mert nem kellett bujdosniok, nem tartotta eket négy fal között a rendőrség, a vizsgálóbíró, vagy valamelyik különítmény, a Somogyi bámulatos nyugodtságából, szívósságából, odaadásából merítettek erőt.

Somogyi nagy alakja felejthetetlen lesz azok előtt, akik a szocialista gondolat munkásai.