Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-03-15 / 16. szám

8 Szabad SzS Csak rövid bepillantást adunk abba a szövevényes hálózatba, mely a ma­gyar ipart a német érdekekhez kötöt­te. Ez természetesen korántsem teljes. De mutatja, hogy a nagytőke számta­lan csáppal tartotta kezében az ország vérkeringését. Mutatja azt is, hogy mi­lyen körültekintő, könyörtelen tisztitó munkára van szükség Magyarország egész területén ahhoz, hogy ha a ma­gyar nép tényleg keresztül akarja vin­ni a krimi és potsdami értekezlet ha­tározatát és “meg akarja tisztítani or­szágát a fascizmus és nácizmus összes maradványaitól.” A magyar gyáripar, amely az oszt­rák-magyar monarchia idején a cseh­­morva és osztrák ipar mellett a mos­toha gyermek szerepét játszotta, Tria­non után gyors fejlődésnek indult. Az 1929—32-es világválság a még gyenge lábon álló magyar ipart erő­sen megtépázta. A német tőke kihasz­nálta ezt a helyzetet, különösen ami­kor Hitler került hatalomra Németor­szágban. Hitler és emberei észrevették hogy a vezető magyar körök hajlan­dók “együttműködni“. Megkezdődött a magyar mezőgazdasági termékek fel­vásárlása. Eleinte a németek — csalé­tek gyanánt — a magyar ipar számá­ra nélkülözhetetlen szerszámgépeket szállítottak. Ez azonban hamarosan megszűnt, a szerszámgépeket felvál­totta a szájharmonika. A készpénzfi­zetést hangzatos elszámolási rendszer­rel cserélték fel. Magyar kormánykö­rök mindjobban a német hatalom­vágyhoz kapcsolták a magyar ipari termelést; jelentéktelen koncokért ki­szolgáltatták a magyar ipart a néme­teknek. Német tőkével alakult meg a Gam­ma finom mechanikai üzem, a Juhász- Gamma fél légelháritó ágyuk és pre­cíziós lőelemképzők és műszerek gyá­ra, melyek igen nagy mennyiségben készültek a német hadsereg számá­ra. Német tőkével alakult meg a Süss­­féle optikai üzem, a haditechnikai optika központja, a speciális prizmák, lencsék, tükrök üzeme. A kis óbudai műhelyből óriási üzem­mé dagadt a Danubia fegyvergyár. Hirhedt volt antiszociális magatartá­sáról munkásaival szemben. A nyilas­párt, vagy volksbundista tagság ott jobb ajánlólevélnek számított, mint a szakképzettség. A Marx és Mérei repülőgép- és autó­­müszergyárat kibővítették, a gépfegy­verüzemét teljes erővel kifejlesztet­ték. Magyar ipar — német kézen A Csepel-szigeti Horthy-telep 35.000 munkással dolgozni tudó repülőgép­­gyár lett. Az elektromos tömegcikk­ipar; Engel Károly dr., Szalai István rt. nagyüzemekké lettek. Az Anschluss alkalmával német kézre került a bécsi Creditanstalt, a melynek igen nagy érdekeltségei vol­tak a magyar gazdasági életben. A Hitelbankon keresztül a magyar cukor-, élelmiszer-, textil-, vegyésze­ti ipar, vasipar, bányák, olajfinomitók, gyógyszaripar kerül német befolyás alá, A magyar széntermelés egyik leg­jelentősebb tényezője, a pécsi szénme­dence a német Dunagőzhajózási Tár­saság (DDSG) kezébe került. Ez egyu­­uttal kezében tartotta a dunai for­galom jelentős részét. A magyar közlekedés német fel­ügyelet alatt működött! A MAv An­­drássy-uti palotájában egész emelet állott a német bizottság rendelkezésé­re. A nemzetközi Gépkereskedelmi Rt, a német Opel autógyár budapesti in­tézete; a Váci-uti modem gépcsarnok, a kölni Ford autóüzem fiókjai; Az Unitas, a Tátra és a Detra auto­mobilgyárak fiókjai a magyar ipari élet befolyásán kívül ipari és másirá­­nyu kémkedéssel is foglalkoztak. Az erdélyi csillámot a Ganz villa­mosságin keresztül tartották kezükben a nácik. Az AEG-Unió lidércnyomásként ült a magyar elektromos iparon. Természetesen ugyanez volt a hely­zet a bécsi döntéssel visszakapott er­délyi területeken is, melynek csak egy jelentős iparága van, a faipar. Német kézen voltak a “Naszódi granicsár ja­vak“ 62 ezer holdas, “Csiki magán­javak” 60 ezer holdas erdöbirtokai. A nagybányai vegyiipar és fémbá­nyászat helyzete is ugyanez volt. 1941. év végén a nagybányai Főnix és Fémkereskedelemi Rt. és a buda­pesti Hungária műtrágya, knésav és vegyiipari rt. elhatározták egybeolva­dásukat. E megegyezés következtében a Hungária működési körébe vonta a bányászat és kohászat művelését is és e célból szoros együttműködést te­remtett a nagybányai Magyar Királyi Ércbányászattal, amelynek tulajdoná­ban voltak Magyarország legfonto­sabb bányái: Kereszthegy, Veresviz, Felsőbánya, Kapnikbánya, Erzsébet­­bánya stb. (valamennyi Nagybánya környékén). “Ebben a hatalmas egye­sülésben külföldi üzletbarátok is ér­dekelve vannak” — irta egy budapesti napilap 1941 decemberében. Hogy ne legyen kétség aziránt, hogy kik is ezek a “külföldi üzletbarátok”, a köz­gyűlés igazgatósági taggá választot­ta Dr. Adolf Bemhardot, a Verein für Chemische und Metallurgische Pro­duktion vezérigazgatóját. Ha mindezeken felül figyelembe vesszük, hogy a németek igen jelentős mértékű érdekeltséget szereztek: a Dermata Bőrgyárnál (Kolozsvár), a Bauxit-müveknél (Barátka), akkor tisztán áll az igen jelentős északerdélyi ipar sorsa is. Ilyen közvetett befolyásoláson kívül a német iparmágnások közvetlen gyár­­alapitásokkal is'kinyújtották csápjai­kat a magyar ipar felé. 1941-ben 1 millió pengő alaptőkével uj rt.-ot alapítottak újabb bauxitbá­nyák feltárására és kiaknázására; 1941- ben 1,200.000 pengő alaptőkével repülőgépszerelvénygyárat; 1942- ben pedig repülőgépgyárat ala­pítottak Budapest környékén. Ez ter­mészetesen a felelős magyar kormány­körök beleegyezésével és segítségével történt. Ott, ahol a gazdasági behatolás utján nem sikerült a kívánt célt el­érni, közbelépett a német érdekek hü kiszolgálója: a mindenkori magyar kormány. Jellemző példa erre az Egye­sült Izzólámpa Rt. A gyár nagy meny­­nyiségben gyártotta a hadicélokra rendkívül alkalmas rádiócsöveket, az u. n. “D”-szériát. Mikor Hitler meg­indította eszeveszett háborúját a vi­láguralomért, a német hadvezetöség túlterhelte megrendeléseivel a német rádióipart. A berlini Telefunken G. m. b. h. az Egyesült Izzót ajánlotta a német hadvezetöségnek. A magyar vállalat a német rendelést visszauta­sította azzal az indokolással, hogy a szállítást igen alacsony árakon kíván­ják a németek, ezenkívül elvonná az amúgy is szűkében levő munkaerőt és a szükséges nyersanyagok csak ne­mes valutáért (dollár, font, stb.) sze­rezhetők be, a németek fizetése viszont “kliring” volna. A német hadvezetöség a dolgot nem hagyta annyiban. Megjelentek a gyár­ban német SS-tisztek és megkezdődtek a “tárgyalások”. A magyar hatóságik a gyárat a német hadviselés szolgá­latába kényszeritették. A Vörös Hadsereg döntő győzelmei következtében a magyar nép megsza­badult a német piócától, mely kiszív­ta vérét. Gellért E.—K. Favlories.

Next

/
Thumbnails
Contents