Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-01-15 / 14. szám
^^□□□□□□□□□□□□□□□□□□oűODDDr,r,^nr,rnnr',nnnnananaananDaaaorjananaoannDannaDnannDaanDnr .j na ~ cg 3D 3D 3D 3D 3D 3D 3D 30 30 3D 3D 5n 3n 3D 3r 3D 3D 5n 3d In 3d 3D 5n 3r CRUZ ROJA COMITE DE AYUDA A HUNGRIA A Vörös Kereszt Magyar Bizottsága V \ segíts míg nem késő GYÓGYSZER-KELL A MAGYAR NÉPNEK Magyar an Gondoljatok magyarországi testvéreteikre akik nem tudják táplálni újszülötteiket, nem tudnak kenyeret és ruhát adni éhező és fázó gyermekeiknek, nem tudják gyógyszerrel enyhíteni a betegek szenvedéseit! Argentina magyarjai SEGÍTSETEK Jd DD □□ □D B8 na üű □□ ÜŰ na DD □8 DD DD DC ÜL DC 9 DC DC □a DD □□ BB □□ DD 88 DD DD DD □Ű □□ □a DD □□ ADAKOZZATOK! Adományokat átvesz a Vörös Kereszt Női Bizottsága, Suipacha 748 - 31 - 9767 □□ P -.-ü;f=,l=;i2SBBDDt:]DCLlCüüDDDDDDDDC3DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDOtíDDDCnaDLüüDDDÜLjDDDDDDDDDDriQ üi_iDDDUDDDDDDDDDDD1jCCj0DDDDDDC300ŰDDŰDDDDDűDŰDD0ű0DDDDDDDűűDDűűDüDDDD0DÜC3üDDDDÜDDű0l? felhívás Amerika magyarjaihoz az elpusztított, éhező Magyarországért A budapesti svéd királyi követség volt tagja, Margel Simon mérnök, aki nemrég érkezett a magyar fővárosból Buenos Airesbe, felhívással fordul Amerika magyarjaihoz a segítő akció fokozása érdekében. A felhívás legmegrázóbb részét itt közöljük : Minden jóérzésü ember vele született joga mellett külön jogcímem van, hogy külföldi létemre ezzel a felhívással forduljak Amerika magyarjaihoz. Ezt azzal a gondteljes nappalokból, álmatlan éjszakákból összegezett öt esztendővel szereztem, melyet Budapesten töltöttem el. Ezt az időszakot nem mint gontalan turista élveztem át, de mint magam is menekült tartózkodtam a nácizmustól fenyegetett, majd háborúba sodort, végül szörnyű ostrom áldozatául esett gyönyörű fővárosban. Abban a munkakörben, melyet előbb az argentínai fökonzulátuson, majd mint a segítő akció egyik megszervezője a svéd követségen láttam el, sikerült javaslatomra azokat a magyar zsidókat, kiknek vérrokonai Argentínában éltek, — svéd védettség alá helyezve, a Gestapo és a magyai. nyilasok szörnyű kínzásaitól megmenteni. Nemrégiben kiérkezve ebbe a békében virágzó, gazdag Uj Világba, lelki szükségét érzem annak, hogy felrázzam az itt aránylag jómódban élő nagyszámú magyar kolóniának szunnyadó köz-lelkiismeretét. Soha sem képzelt, leirhatatlan tömegnyomoruság van Magyarországon. A rommá lőtt főváros, az elpusztított vidéki gócpontok csak külső keretét jelzik az ország kétségbeejtő állapotának. Lerongyolódott, éhezik az egész lakosság és a tél alatt az Ínség réme leirhatatlan. Kórházi berendezések, gyógyszerek híján gyilkos járványok fenyegetik a legyengült lakosságot, főleg a nemzet virágát, a vértelen, ruhátlan, didergő gyermekeket. — Sok-sok ezerszám vannak árvák közöttük; számosán még nevüket sem ismerik. Sajnos, Magyarországon ma mindennapos a legborzasztóbb tragédia; a szülő, akinek nincs módjában kenyeret, ruhát, gyógyszert venni gyermekének. Minden elismerésre méltó, hogy az uj magyar nép-hatóságok hallatlan erőfeszítéssel fogtak az újjáépítéshez. Ez a munka azonban még hosszú évekig is elhúzódhat; viszont a betegek gyógyításra szorulnak kenyér kell az éhezőknek, a mezteleneknek cipő, meleg ruha. Mindezekért van szükség az amerikai magyarok áldozatkészségére. Igaz ugyap, hogy már megindult különféle szervezetek utján bizonyos segítő munka; történtek is, pénzátutalások gyógyszerek vásárlása végett. De ez az eddigi segítés egy csepp a tengerben és nincs arányban sem az Ínség óriási méreteivel, sem a külföldi magyarság teljesítőképességével. Mint ezeknek a mérhetetlen szenvedéseknek külföldi, résztvevő szemtanúja a legmesszebbmenő segítséget kérem Amerika magyarjaitól az elpusztított, éhező Magyarországért.
