Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-11-01 / 24. szám
SZABAD SZÓ 40.000 elhagyott gyermek gyors segélyt vár karácsonyra Argentínából A budapesti polgármester felhívása A “Szabad Száj” cimü budapesti vicclapból Felel a tihanyi viszhang Hosszabb szünet után újból felke restem a tihanyi viszhangot, hogy választ kérjek tőle néhány fontos kérdésre. A viszhang régi szokásaihoz hiven ezúttal is a feltett kérdések két utolsó szótagjának megismétlésével felelt. KÉRDÉS: “Mije az a társadalom nak, aki még ma is a náci jelszavakat szavalja? VISSZHANG: Alja. KÉRDÉS: Hitler és Göring angyalok voltak-e, vagy ördögök? VISSZHANG: Dögök. KÉRDÉS: Mit szól a közvélemény ahhoz, hogy változás van a pénzügyi tárca körül? VISSZHANG: Örül. KÉRDÉS: Mit csinál a kis-nyilas, aki a kommunista pártban kilincsel? VISSZHANG: Lincsel. használjuk fel, hogy az oroszokat leszavazzuk, akkor is, ha igazuk van. De én lehetetlennek tartom, hogy egy nemzetnek mindég igaza legyen, vagy hogy sohase legyen igaza. Minden vita során, akár Spanyolország, akár Argentina, vagy Palesztina ügye van napirenden, az éhező népek ellátása, vagy az atomenergia kérdése felett vitáznak, az el járási szabályzat tételeire, vagy a katonai fölénnyel való fenyegetésre alapítják érveiket és ezzel a régi gondolkodásmódot akarják alkalmazni egy olyan világban, amely egyszer és mindenkorra megváltozott. Az UN atombizottságának elnöke, Mr. Baruch helyesen jegyezte meg, hogy tulajdonképpen nem fizikai, hanem etikai kérdés megoldása az ö feladatuk. De könnyebb a plutóniumot Itt, ezen a békés, boldog földrészen bö termést Ígérve közeleg a nyár. Magyarországon már a tél hidege fenyeget és ai tél gondjait tükrözik vissza a hazulról érkező levelek. Budapest polgármesteri hivatalának szociális ügyosztályáról érkezett repülő, postán a következő levél, amelyben a hivatalok régi hideg szellemét felváltó uj emberies szellemet dokumentálva fordul Délamerika magyarjaihoz: Szeretnék pár adatot közölni arról a nagy munkáról, amelyet a felszabadulás óta végeztünk. Ma, amikor az élet, úgy ahogy helyreállt, nagyon nehéz visszanézni arra az időre, amikor az emberek feljöttek a pincéből, az uccák tele voltak holttestekkel, egymás mellett hevertek állati és emberi hullák ezrei és nem volt villany, hiányzott a gáz, közlekedés egyáltalán nem volt. Január volt, nagy hó, a lakóházak töbsége ablak és tető nélkül és igy indult meg az élet. Úgy is mondhat, nánk, az élniakarásnak egy olyan pél. dáját láttuk( amely a világtörténelemben is nagyon ritka. A 26 év előtti “bűnös Budapest böl, a dolgozó, élniakaró Budapest lett és ma már két hid köti össze Budát Pesttel, csak visszanézünk arra az idömegváltoztatni, mint az emberekből kihajtani a gonoszság szellemét. Tagadhatatlan, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége időnként reményt nyújt azoknak a millióknak, akik kétségbeesett várakozással tekintenek felé. De nincs már veszteni való idő azon problémák megoldására amelyeket a tudomány és a háború felvetettek. Hatalmas erők hajtják a világot a válság felé. Ha a háború befejezésének időpontjára visszatekintünk, úgy tűnik fel, mintha nem tiz hónap, hanem tiz év múlt volna el azóta. És bár sok kiváló vezetöpolitikus beszél világkormány és a világállam szükségességéről, de ezen tervek megvalósítására nem történt még semmi! * (Einstein tanár szózatának második részét lapunk legközelebbi számában közöljük.) re, amikor minden 100 csecsemő közül 50 pusztult el, mielőtt első életévét betöltötte volna. Ma a csecsemő halandóság 6 százalék és reméljük, hogy a külföld segitsé. gével, akik tejporral, cukorral, táp. szerrel, gyógyszerrel látnak el benntin. két, ezt a számot csökkenteni tudjuk. Kétségbeejtő az árva és az elhagyott gyermekeknek a száma. Ezekről sajnos sem a főváros, sem az állam nem tud olyan mértékben gondoskodni mint ahogyan szükséges lenne és ma az a helyzet, hogy a gyermekek ezrei bolyonganak otthon nélkül. A gyermekbíróságokon az odakerülő gyermekek száma napról-napra növekedik és hiába a megfeszített munka, ha nem tudunk otthont adni. 40.000 elhagyott gyermek van Magyarországon. Ezeknek a segélykiáltásait meg kell hallgatni, meg kell hallani Délamerikában is és a délame. rikai magyaroknak meg kell érteni, hogy most mindenkinek kötelessége segíteni. Mi, akik a demokratikus Magyarországot szolgáljuk, mi nem akartuk a háborút, küzdöttünk ellene, a mi munkánkat, az épitö munkát a délamerikai demokratikus magyarságnak támo gatni kell, bennünket nem lehet büntetni, de még kevésbé lehet azokat az ártatlan gyermekeket, akiknek hozzátartozói harctereken, vagy Auschwitz gázkamráiban pusztultak el. Otthont adni minden elhagyott gyermek számára, ez a feladatunk, de ennek a feladatnak csak úgy tudunk eleget tenni, ha minden jóérzésü ember támogat bennünket. A héten indult el 310 gyermek Franciaországba, ahol a volt francia hadifoglyok látják őket három hónapra vendégül. Holnap indul 480 gyerekünk Svájcba, testileg és lelkileg lerongyoltak, hogy három hónap múlva épen és egészségesen térjenek visszá hozzánk. Közeledik a tél, gondjaink sokasodnak, gyermekeknek, öregeknek nincs ruhájuk, nincs cipőjük, mindent meg kell tenni, hogy a tél fagya elöl megmentsük a kicsiket, nagyokat egyaránt.
