Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-10-01 / 23. szám

SZABAD SZÓ

13

Magyar tehetségek külföldön

Beszélgetés

a Távol-Kelet magyar festőművészével

Egy buenosairesi képkiállitáson nemrég nagy feltűnést keltett egy kínai képgyűjtemény. A megnyitáson a kínai nagykövet méltatta elismerő sza. vakkal a művészt akiről csakhamar kiderült, hogy nem kínai, hanem egy Kínából érkező magyar. A kinai motivumu festményeket Shanghaiban festette a magyar művész, Grosz Armand, aki egyike azoknak a világjáró tehetségeknek, akiket külföldön jobban ismernek' mint otthon.

A művész angol, kinai, arab írásai és képtárlati katalógusai közt egyetlen magyar katalógust találunk:

A budapesti Ernst.muzeum 1936 február 15-26-i katalógusa ez amely 41 olajfestményt sorol fel. A tárlati kata lógus előszavában dr. Hevesi Sándor méltatta Grosz Armand művészetét:

“...Cairo... Bagdad... Bombay...

“... 25 év óta él a Keleten ez a Magyarországon alig ismert művész akit a párizsi “École des Beaux Arts’ bél művészi vágya és vonzalma a misztikus keletre űzte, mohó vágyakozás, sal hajszolva annak minden szépségét, amiket azután vásznán művészi módon örökitett meg.

... Festményei igazán tökéletes képét adják a vonzó keletnek, annak minden misztikumával, finom színeivel, harmóniájával. .. Tanulmányfejei szinte élnek... — írja dr. Hevesi.

Három kontinens kritikusai írtak hasonló nagy elismeréssel a 30 év alatt rendezett képkiállitásokról. A leg. újabb elismerő kritikák a nagy argen tinai napilapok hasábjain jelentek meg.

Kiváncsi érdeklődéssel nézzük az exótikus képeket de nem tagadjuk, hogy nem kisebb kiváncsisággal szeretnénk megismerni a művész exótikus életét.

— Tényleg csak a Kelet misztériuma utáni mohó vágy hajszolta önt a távol Keletre? — kérdeztük a reporter tár. gyilagosságával a művészt. Nem hajszolta önt Magyarországról — mások mohósága?

A kérdés meglepetésszerüsége egyszerre kihozta az igazi indokokat. Bár

kerülni akarta a politikát, mégis né néhány percen belül kialakul előttünk ebben az egy “exótikus” sorsban a mai magyar müvészgeneráció sorsa:

— 1921-től 1924-ig éltem Párisban. ebben az időben Magyarországon Hort, hy volt az ur és nem vonzott hazámba semmi. Nem kalandvágy, hanem művészi érdeklődés vonzott előbb Görögországba, és onnan tovább Egyiptomba, Mind jobban megszerettem az idegent és akkor határoztam el, hogy a Kele

Grosz Armand

ten keresek magamnak művészi érvényesülést. Beirutban a parlament falfestményeit terveztem, Bagdadban a királyi palota művészi diszitése volt a feladatom.

— Bagdadban megfestettem Ibn Saud király és az udvar előkelőségei, nek portréit. Négy évet töltöttem Palesztinában. 1936-ban haza látogattam.

— Budapesten az Ernst múzeumban rendezett kiállításom- nagy sikert jelentett, de nem volt kedvem ott maradni. Olaszországba utaztam é ott dől. goztam a háború kitöréséig. Minden nagy városban szép sikerrel rendeztem kiállításokat. Olaszországból előbb Málta szigetére, azután Cyprus szigetére utaztam és 1940 elején látogattam ismét haza Magyarországba.

— Sajnos nem tűdtain hogy akkor már náci világ volt Magyarországon.

— 1940 júniusban bevittek a szentendrei munkatáborba, ahonnan októberben elbocsátottak, amikor a 42 éves koron felülieket leszerelték.

Shanghai i uccarészlet

— Az angol követség segítségével sietve elhagytam Magyarországot. Szófiába utaztam, ahol megszereztem az iraki külügyminisztériumtól a beuta. zási engedélyt Irakba. így “vonzott engem ismét a Kelet”. Ankarán és Bagdadon át Bombay-ba utaztam, on an Tokióba, majd Shanghaiba költöz tem.

— Shanghaiban teljes szabadságot élveztem, kiállításokat rendeztem Tientsinben és Pekingben is, és a japán megszállás után sem volt bántódásom. De amikor 1943-ban ghettóba zárták a japánok a Shanghaiban élő magyar zsidókat, én önkét bevonultam a ghe. ttóba, hogy megoszam az üldözöttekkel sorsukat.

— 1944 júliusában értesültem arról, hogy Hitler csapatainak támogatásával náci-uralmat rendeztek be a nyilasok Magyarországon. Ekkor Írásban jelentettem be a shanghai magyar konzulnak, hogy magyar állampolgársá. gomról lemondok.

— A japán ghettóból 1946 januárjában szabadítottak ki az amerikai csapatok. Az amerikai hadsereg színházának művészi vezítöje lettem. Áprilisban elhatároztam, hogy Délame rikába költözök. Első állomásom Buenos Aires, a másodikj itio de Janeiro.

— Most várom több nagy láda ér. kezését, amelyek már hónapok óta útban vannak Shanghaiból. Festményeimből Eckstein Béla fog nemsokára uj kiállítást rendezni Buenos Airesben. És ezekben a ládákban van sok fénykép és feljegyzés, 30 év óta tartó világjáró utam érdekes emlékei. Talán sor kerül egyszer ezeknek a feldolgozására is...

i -y-