Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-06-15 / 19. szám
14 SZABAD SZŐ Műveltség, igazság, emberség A „Szegények minisztere, Keresztury Dezső nyilatkozik a demokratikus Magyarország kulturprogr ammjáról Budapest, május. Az Eötvös Kollégium egyik, könyvekkel zsúfolt szobájában ülünk Keresztury Dezsővel, a kollégium igazgatójával, azaz az uj kultuszminiszterrel. Nem hisszük, . hogy elfogultság részünkről, ha a Parasztpárt uj miniszterére az ismert angol mondást alkalmazzuk: megfelelő ember, megfelelő helyen.” Az ujságiró számos kérdést szeretne feltenni, Keresztury Dezső azonban szerényen tiltakozik az ellen, hogy első megnyilatkozásában azonnal konkrét tennivalókról beszéljen. — Inkább azokat az alapelveket kívánnám elmondani — válaszolja — a melyek munkásságomat irányítani fogják. Emberség — Szeretek árnyalatokban gondolkozni — kezdi meg minden hivatalos is nélkül nyilatkozatát Keresztury Dezső —, úgyis, mint író, úgy is, mint kritikus. De, természetesen, szükség van bizonyos alapelvek leszögezésére. Három ilyen alapelvet tartok fontosnak a magyar kultúrpolitika számára Ezek: műveltség, igazság és emberség. Műveltségen nem valami urbános vagy sznob műveltség-eszmét értek, hanem helyes műveltséget, olyat tudniillik, a melynek segítségével mindenki a legjobban tudja ellátni a maga munkakörét és a legbiztosabban tud megállni a maga lábán. Reakciósnak érzem azt a műveltség-eszményt, amely a müveit ember fogalmát — mint ez, sajnos, még ma is nagyon sok esetben megvan Magyarországon — az érettségivel, vagy egyetemi végzettséggel azonosítja. — A másik alapelv az igazság. A legelső a tudomány igazsága, vagyis annak az Igazsága, amit az emberi értelem és tapasztalat a valóságról elmondhat. Sajnos, a magyarságban megvan a hajlam az illúzióra, a romantikára. már pedig semmire sincs nagyobb szükségünk ma, mint a valóság illuziómentes, józan felmérésére. Az igazság alapelve megköveteli' továbbá a művelődéspolitikában megnyilvánló társadalmi igazságot, vagy ha jobban tetszik: az igazságosságot, ami röviden megfogalmazva, azt jelenti, hogy mindenkinek joga van megszerezni azt a legjobb műveltséget, amiről az előbb beszéltünk. — A harmadik elv az emberség. Itt arra gondolok, hogy a tudás maga — ezt eléggé bebizonyította a közelmúlt is — nem elég. Minthogy emberek vagyunk, ahhoz, hogy tudásunk a többieknek hasznára legyen, szükséges, hogy a jó jellem szempontjai vezessenek bennünket. Megkérdeztük Keresztury Dezsőt, hogy a magyarságot mint kultúrpolitikai alapelvet nem tartja-e szükségesnek külön hangsúlyozni? „Magyar vagyok....” — Sem a magam szempontjából, sem pedig elvi szempontból nem tartom helyesnek ennek külön hangsúlyozott emlegetését — válaszolja a kultuszminiszter. — A Nemzeti Paraszt Párt bizalma állított helyemre. Magyar származású magyar író vagyok. Mint tudósnak, a magyar irodalom története a tárgyam. Tehát a dolog természetével jár együtt, hogy máskép érezni, gondolkozni és cselekedni, mint magyarul, nem tudok-A konkrét feladatok felöl érleklödve, Keresztury Dezső a következőket mondotta: — Annyi sok egymással összefüggő részletkérdéssel állunk szbmben, hogy ezekből egyet, vagy kettőt kiemelni szükségképpen egyoldalúságra vezetne, vagy az ötletszegénység látszatát keltené. Éppen ezért Itt is csak a legfontosabb alapkérdésekről lehet egyelőre szó. Biztosítani kell a magyar műveltség anyagi alapjait. Tudom azt, hogy a műveltség legfőbb mozgatója és elöbbrevivöje nem az anyagi érdiek, hanem az úgynevezett ideális követelmények. De ma is igaznak tartom Szabó Dezső jellegzetes mondását, hogy éhes gyomorral nem lehet Himnuszt énekelni. — Természetesen ezeknek az anyagi feltételeknek a megteremtése nem egyedül az én feladatom. Az én dolgom az, hogy az általános rendeződésben, a műveltség szempontjait képviseljem. — Ugyanilyen fontos a magyar műveltség társadalmi alapjainak a megteremtése. Mert jelenleg két magyar műveltség van: az egyik a nagy magyar szellemeké, amely szabadság, demokrácia, emberség dolgában nem marad el a világ egyetlen népének műveltsége mögött sem. A másik egy “általános” műveltség, amely tele van rögeszmékkel, illúziókkal, tudatlansággal és reakcióval. Nem egy embernek, de egy nemzedéknek igazi férfimunkája szükséges ahhoz, hogy a valódi műveltséget tegyük meg Magyarországon általános műveltséggé. Ennek legfontosabb előfeltétele, hogy a széles tömegek politikai egyenjogúsításával együttjárjon azoknak kulturális egyenjogúsítása is. De nemcsak a műveltség jogát, hanem a műveltség lehetőségét is meg kell adnunk a magyar népnek. Az ö küldöttjének, a szegények miniszterének érzem magamat: a parasztság és a munkásság felemelkedésének harcosai akarok lenni. Csak ezen az utón tudom elképzelni a helyes társadalmi egyensúly kialakulását. — A harmadik ilyen feladat az igazi magyar műveltség lelki előfeltételéinek biztosítása. Az elmúlt évek nemcsak épületeinket, vasutainkat rcmbolták le, hanem lerombolták, csödbejuttatták a magyar közlelket is. A legelső feladat itt is a romok eltakarítása, a terep elegyengetése. Ezt szintén csak kitartó munkával tudjuk elérni. Ennél a kérdésnél még sem lehet kitérni azelöl, hogy egy konkrét feladatot is meg ne említsünk és ez a nevelök nevelésének kérdése. Mert nemcsak iskolatermelfcn, nemcsak fitetésrendezésen és tankönyveken, hanem elsősorban a nevelőkön múlik az, hogy mi történik a műveltség ügyében az egész országban. Ezen a területen igen nagyok a. hiányok és oly mértékűek feladataink, hogy azokról felelőtlenségnek érezném pár szóban nyilatkozni. — A negyedik feladat végül az uj magyar műveltség nemzetközi előfeltételeinek megteremtése. A kis népek általában hajlamosak arra, hogy bezáakóztanak a maguk világában. Magyarországon tanúi lehettünk egy ilyen, a világ dolgaitól való fokozatos elszigetelődésnek. Az elmúlt évtizedben jóformán csak Németország felé voltak — sajnos végzetes — kapcsolataink. Ez a kérdés sem csak a politikus dolga, azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy ezekben a pillanatokban, amikor rendre megnyílnak előttünk keletre és nyugatra a világ kapui, ezeken a kapukon a steellem is megtalálhassa a maga útját. Hogy közismert hasonlattal éljek, ki kell végre szellőztetni szellemi életünk megáporoiott levegőjét.
