Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1945-08-15 / 4. szám

Szabad Szó 7. Barna Sándor: „NEM, NEM, SOHA!” Nyilt levél Göndör Ferenchez Göndör Ferenc, a newyorki “AZ EMBER” főszerkesztője “Vallomás” cimü vezércikkében a barcos antifascista újságíró fanatikus hitével foglalt állást az átálló nácik irányában tanu itott megbocsájtó politikával szemben. Erre a cikkre válaszol Barna Sándor, a “Bécsi Magyar Újság” volt igazgatója a kővetkező nyilt levéllel! Kedves Barátom! “Az Ember ‘ most ideérkezett szá­mában olvasom bátor állásfoglaláso­dat az átálló nácikkal szemben- Azt írod: “Nincs, nem lehet cél, mely elég nagy és szent volna ahhoz, amely­ért én együtt mehetnék azokkal, akikről érzem, tudom és vallom, hogy nazik. És bármennyire kiir­tandó fenevadnak tartok minden fajtájú nazit, be keli vallanom, t hogy ha van egy fajzat, amelyet még a germán hitleristáknál is job­ban gyűlölök, az: a magyar nácik fajzata. Semmiféle szívhez szóló hamis és könyörületes frázissal ne be­széden nekem többé senki közös célokról, közös testvéri kötelezett­ségekről és ama bizonyos hazug magyar egységről. Nincsenek közös célok, nincsenek közös kötelezettségek és nincs és soha nem is lehet egység testvé­reink, szüléink, gyermekeink, bará­taink és bajtársaink gyilkosaival. És nincs és soha se is legyen er­kölcstelen. hamis, hazug egység azokkal, akik lelkileg, eszmeileg, rós z szivük minden dobbanásával mindvégig a német és magyar tö­meggyilkosok oldalán állottak, sza­dista, állati örömmel kéjelegtek a *• ' ő mi testvéreink halálvergödésében és csak azért nem vettek részt sa­ját személyükben és sajátkezüleg ebben az emberirtó mészárosmun­kában, mert nem voltak ott a hely­színen. A büntetés, a megtorlás legalább olyan sürgős a mi halálosan seb­zett. szakadatlanul vérző szivünk év összetört lelkünk minden érzése, hite szerint, mint az életben ma­radt magyar népen való segítés munkája. Még mai megrendült és elmondhatatlanul szomorú, nagybo­tét: lelkiállapotunkban is segíteni akarunk a magyar népen, de kér­jük, sürgetjük, követeljük asszo­nyaink, gyermekeink, szüléink, testvéreink és barátaink kegyetlen hóhérainak haladéktalan kiirtását. Annál inkább kérjük, sürgetjük és követeljük ezt, mert számunkra még a gondolat is hátborzongató, hogy abból, amit mi itt. amerikai magyar testvéreinkkel a gyász leg­feketébb óráiban összegyűltünk, véletlenül még az életben levő tö. meggyilkosokuak is juthat nehány falat. Ezzel pedig mi kegyeletle­nül meggya láznánk azoknak a mártíroknak szent és örök emlékét, akiket szakadatlanul siratunk és szivünk utolsó dobbanásáig gyá­szolunk.” Nagy elégtétel nekem, hogy Te, a ré­gi harcos, akivel egyidöben alapítot­tam az első antifascista napilapot, mo t megerősíted az én állásfoglalá­som helyességét Mert én itt, Argen­tínában már. felemeltem szavam a ná­­cifascistákkal való "fraternizálás” el­len akkor, amikor az Itteni Horthy­­ügyvivő, állása elvesztésének veszé­lyét látva, egyezerre a jótékonyság lobogóját kezdte lengetni... Én ak­kor felkiáltottam: "A Horthy-csatlós tűnjön el a nyilvánosság elöl! Vége a vezetöszerepének, tanuljon át. álljon be a sorba és ott is az utolsónak!” Mennyi szörnyűséget tudtunk mog azóta! Hány barátunkat- testvérünket, régi küzdötársunkat gyilkoltak meg Magyarországon az ébred k. Előttem van Monus Illés barátom, a munkás­­mozgalom egyik régi vezetőjének gyászkeretes halálhíre. Itt olvasom a legyilkolt Írók és újságírók névsorát. Olvasom Beregi Oszkárnak itt élő egyetlen fiához Írott levelét a nácl­­uralcm borzalmairól. És tudom, hogy nagyon fel kell készülni idegekkel ar­ra, amit a jövő híradások még Bu­dapestről hoznak. Azt Írtam, hogy az ébred k gyilkol­tak Budapesten a náciuralom alatt. Igen! Nem tévesztem én össze a Csa­­lcgány-uccai Szálasi-pribékeket a Bri­­tanniapince hajdani hőseivel. Tuda­tosan írtam “ébredőket”, mert Hor­thy tegnapi terroristáiból lettek a mai. nyilas-pribékek. Horthy véreske­­zü “legjobb tiszt:ei”-böl és a Bocskay­­sapkás, darutollas “magyar balilák”­­ból rekrutálódett Szálasi gyilkos hor­dája. Mi. az októbrista emigráció tagjai már 25 évvel ezelőtt átéltük a mos­tanihoz hasonló szörnyűségeket, Ak­kor Bécsben vártuk aggódó izgalom­mal a magyar határról jövő híreket testvéreink, barátaink, küzdötársaink üldözéséről, halálrakinzásáról- A fe­hér terror és a barna terror borzal­mas tapasztalatai után nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy hatnia szentimentái izmus, vagy téves politi­kai taktika alapján sorainkba enged­jünk. sőt vezető helyen tűrjünk olyan embert, aki a náclfascimust szolgálta, azt hivatalos minőségben, vagy mint magánember aktiv közreműködéssel, vagy pénzzel támogatta. Sajnos, a délamerikai magyar ko­lóniában ninés köztünk Já-zi, Vám­­béry, Kéri, Göndör, itt ml, az októb. rista emigráció közkatonái vitázunk azokkal a demokratákkal, akik poli­tikai iskolázatlanságból, hamis takti­kából. vagy más okból nemcsak az át­álló Horthystáknak bocsátanak meg, hanem kooperálnak a náciíascisták­­kal. Mi azt hirdetjük, amit Te “Vallo­­másodéban hirdetsz: Nem bocsájtunk meg a nácifascis­táknak! Nem, nem. soha!... A Szabad Szó Chilében kapható Előfizetéseket felvesz I. FRIEDMANN Plaza Bello 508 6. p. Dto. 18 Santiago de Chile % l'iiMH'i I*

Next

/
Thumbnails
Contents