Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-08-01 / 3. szám
13 Szabad Szómmmmmm Zemplényi Klára: EGY UTAS LEMARAD... A Buenos Airesbe tartó “Óceánia” rendes útiránya Genuából nyugatra, Barcelonába, vezet. 1989 december tizenötödikén, Jani lelkendezve rontott a reggeliző terembe: — Két torpedóromboló elfogott bennünket. Visznek Marseillebe. Boldogan és lihegve kapta fel kávéscsészéjét, le sem ült az asztalhoz. Leitta a kávét, még cukrot sem szórt bele. Az utasok egymásra néztek. A gyereknek hittek is, meg nem is. De azért ölt is sietve fogyasztották reggelijüké s a fedélzetre igyekeztek. Torpedórombolót nem lehetett látni. De az “Óceániát” két "lotse” húzta vastag köteleken, egy első pillatnitra is felismerhető had ¡kikötő felé. Város nem volt látható .Csak hajók tömege. kémények, vitorlavásznak. És a magasra emelt tóparton katonák I sora. A két vontató hajón kívül, három, francia tisztekkel zsúfolt kis gőzös vette körül az “Óceániát". Valóban Marseilleben voltak. Az “Oceania” utasainak egy része érdeklődve, a többség azonban megdöbbenve vette tudomásul, hogy a hajó. megváltoztatva nyugati irányát, északnak fordulva, Barcelonát megelőzően. Marseilleben köt ki. A matrózok kötélhágcsókat engedtek le. A francia tisztek egyenként, libaserban jöttek fel a hajóra. A legfel, sö lépcsőnél, az "Óceánia” kapitánya állt. — Mit jelent ez? Mi történt? Mi fog történni? — ijedt kérdések összevisszasága az utasok között. Senki sem tud semmit, de mindenki mond valamit. Találgatnak, jósolnak, félnek. — Átvizsgálnak minden kabint. Átnézik a bőröndöket. — Nem engednek tovább utazni, napokig itt fogunk állni. — Fogságba estünk. Fogva tartják a hajót. Talán Mussolini megüzente ma éjjel a háborút. j — Mégis csak alávalóság, — tüzel , Ilellmann ur poroszosán, — nekünk ( rendes, szabály-zerü útlevelünk van, 1 senkinek sincs joga megakadályozni i továbbutazásunkat. A többség azonban már hallgat és sápadt arccal lesi. hogy mi fog történni. Kimúlik egy óra Kettő. Két és fél. tikkor hajótisztek jelennek meg a termekben és a sétányokon. Az első, a második, a harmadik osztályon. Hangtölcséren adják ki a parancsot: Minden neme , magyar, cseh. len. gyei és danzigi útlevéllel rendelkező férfiutas haladék nélkül menjen az et- 9Ö osztályos étterembe. A tiszt hangja még nem is ért el mindenhová, a Kiadott parancs már futótűzként terjed el a hajón. Az emberek. ijedt nyájként futottak össze, akikre az intézkedés vonatkozott, reszketve bámultak egymásra. Annyi szörnyűségen mentek át idáig, oly sok szenvedésen keresztül jutottak el erre a hajóra, hogy sokaknak átvillant az agyán a gondolat, inkább a halál mint újból fogságba, koncentrációs táborba kerülni. De elrejtőzni, a rendel-A Buenos Airesben élő magyar Írónő, Zemplényi Klára nem régen befejezett, “Földindulás” clmii regényének egyik fejezete: kezes alól kibújni nem lehetett. Az “Óceánia”, ez a hatalmas hajó, amely eddig a viharzó tengeren is szilárd biztonságot nyújtott, — most egy pillanat alatt gyenge lélekvesztövé változott... Az öreg. hetvenéves Ellmann volt az e'sö. ki ijedt, félvak feleségét energikusan lerázva, az útbaigazító matróztól jelzett lépcsőn felkapaszkodott az első osztály étterme felé. Utána ellensége Hellmann, aztán egyenként a többiek, a németek, az osztrákokból a burgenlandiakból lett németek, kéthárom cseh, négy lengyel és egy danzigi utas. Az asszonyokat a matróz nem engedte felmenni, Am percek sem múltak el, a leleményesek már találtak egy másik feljárót, ahonnan belopóztak az étterem előcsarnokába. Az e célra kiürített hatalmas ét. remben egyetlen hosszú asztal. Előtte” francia tisztek ülnek. Az asztal két végén fehér kabátos, aranygombé hajüs tisztek állnak. Az asztalon útlevelek tömege, szinek szerint csoportokba rakva. Az izgatott utasok, az étteremből nyíló, ajtónélküli dohányzóban várakoznak. Nehezebb a levegő, mint egy bírósági tárgyaláson, Ítélet kimondása előtt. Ott ismert a bűnös, ismert a bűne. Az itt ülő férfiak közül ki és miért találtatik bűnösnek? Utasok, kik megváltották jegyüket és szabályoknak megfelelő útlevéllel szálltak hajóra. Nem szökött katonák, nem tartoznak semmiféle alakulathoz, az erőszak elöl menekültek szabad ég alá Sehol, sehol a világon nincs már egérut számukra? — Emánuel Hamlet! Mintha nehéz kő esett volna a tetőn át a terembe. Egy sápadtarcu, ötvenöt év körüli férfi áll fel közülük. Rémülten néz, nem tudja, mit szóljon. — Jöjjön kérem ide, az asztal elé. Emánuel Hamlet értelmetlenül áll a francia felhívással szemben. — Egy hujóstiszt rossz németséggel megkérdezi, nem-e tud franciául. Megismétli német nyelven a francia tiszt szavait. Hamlet oda áll az asztal elé. — Honnan jön? — Németországból. — Miért jött el onnan? — Három hónapig voltam Buchenwaldbsn. Koncentrációs táborban. Pillanatnyi szünet. A francia tiszt hangja egy alig észrevehető árnyalattal enyhébb. — Hogy hívták azelőtt? Emánuel Hamlet újra megijed. Mi* csoda furcsa kérdés ez. .. — Mindig Hamletnek hívtak. Tessék, Kt a születési bizonyítványom — és kapkodó ujjakkal keresgél az elöráncigált levéltáreában. — I t van: Max Hamlet. Ez az édesapám. A francia tiszt most mosolyog. A mellette iilö is. Az, amelyik idáig egy szót sem szólt. Most ezt mondja: — Mert szokatlan név ez egy német állampolgárnak. A jég egyszerre megolvad. Mindenki mosolyog. A sápadt utasok is. Fellélegzenck és mosolyognak. Nincs semmi baj. Emánuel Hamlet, mint egy csatát nyert hős megy vissza helyére. Mindenki szeretettel bólogat feléje. Kitünően levizsgázott. Egyik név a másik után. Felismer, hetö rendszer nélkül, mégis az útlevelek, mintha előre elkészített sorrendben feküdnének az asztalon. — Leopo'd Friihwirt! A bécsi kávés izgalom nélkül, bátran áll a tisztek elé. Tud franciául. Nincs szüksége tolmácsra. — Aliért jött el Becsből? —Mert zsidó vagyok. Az utasok összerezzennek. Egymásra néznek. A franciái tiszt bólint. Hogy böiintása mire vonatkozik ,ncm egészen világos. Mindenki feszülten figyel. — Hová készül? — Chilébe. A lányom Santiago de Chilében penziót nyitott. Bécsi kávéházaimat elvették, most újra kezdjük az egészet egy kis penzióval. Remélem, még nem késő... Ez aztán valami! Hogy társalog ez a Frühwirt az idegen hatalmakkal! Az ember szive egészen megkönnyebül. Oly egyszerűvé válik az egész. Már nem is félelmetes. Heilman, a "porosz” türelmetlen. Most tsár ö is szeretne sorra kerülni. Magában fogalmazza a bátor, öntudatos szöveget. Szeretne felmutatni, mint gyerekek az iskolában, ha jól megtanullak a leckét. De a francia tisztek nem hívják. Az öreg Ellmannt sem, aki kezd már éhes lenni és mert nm ehet, elálmosodik. Vejét, a mindig ideges Lébet sem. Fischer bácsit sem, aki valahol hátul, a sarokban ül és elunva a dolgot, neki fogott Gustáv Freylag “Soll und Haben” cimü könyvének olvasásához, amit hosszú életében már há-Iliillllllilillülüllillllllillillülllilillllllllilü'lliiüllllillllülüllilHililülilüililliiüilllllllül'llilliillllliüilllii Argentina EGYETLEN törvényesen bejegyzett MAGYAR szabadalmi ügyvivő irodája I Találmányok kidolgozása »bejelentése é eljárás az állami szabadalmi hivatalnál. — Szabadalmak megszerzése a világ bármelyik államában. Műszaki tanácsok kétes szabadalmi ügyekben. — Védjegyek bejegyzése, s Műszaki fordítások. JAKAB LAJOS oki. gépészmérnök. Hites szabadalmi ügyvivő Av. R. S. Peña 760, 6-ik em. (Diagonal Norte) U. T. 34, Defensa 4619 -..iililHIKItfli<WlltifllllllKIIIIIWWWIHIilll|<HiHWIIIWWIHHW<il!!UHIi‘lt|l!IIMIIlllllll!i¡:;ili!l1l!lllll!IIIHHIIiltllliilllllllllliliili:iil¡¡iillÍii!liílilill)il1tiiHiliNi:illKlil¡iUiUi!!!il«!lilf>l1lill!tinnMffBUi Hu?
