Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-08-01 / 3. szám
IÍ2 Szabad Szó t&enHB9aunaaBnHni a soff őrt. 1939. márciusában volt, hat hónappal a müncheni megegyezés után. Éppen Párizsból jöttem az Orient- Expressel, miután öt évet Nyugat-Európában dolgoztam az Associated Pres.s-nek. Most kaptam az első megbízatást Kelet.Európára és most vagyok először Budapesten. A Balkán a legnagyobb feszültségben volt. Vajda Pál informált a szlovák eseményekről és közölte velem azt a hirt, hogy a szlovákok el akarnak szakadni a csehektől. — Ma éjjel döntő események történnek — mondta. — Most fog kiderülni, hogy elég erös-e Prága és meg tudja-e akadályozni Csehország feldarabolását. Tudni akartam, mi a németek szándéka. Eddig csak a Bécsböl keletre induló ka tona vonatok mutatták, mire készülnek a németek. A szlovák határ' csak nehány órára volt tölünk. Ha az angol Intelligence Service semmit sem jelentett-, ami a londoni rádió optimista előadását módosíthatta, úgy az csak céltudatos mesterkedés lehetett... A müncheni tanácskozás után Chamberlain kijelentette: — Anglia kénytelen elismerni, hogy Délkelet-Európában Németországot illeti meg a vezető szerep... — Biztos, mint a pokol, hogy Hitlert Stalin ellen fogják uszítani — mondta Vajda. — Fogadni merek, hogy az angolok az utolsó németig Harcolnának, mig azok az utolsó oroszt is legyilkolják!... Erősen havazott, amikor Rudolf megindult velem Budapestről. A hatalmas Mercedes-kocsi robogott a sikamlós úton. Kegyetlen hideg volt, örültem, hogy velem volt a barackpálinka. Rudolfnak nemet útlevele volt, de bár a Sudétaföldön született, nem tetszett neki a nácizmus és önként Magyarországra költözőit. — A csehek nem is voltak a legrosszabbak — mondotta. — Ha egy cseh hivatalnok Sudétaföldön egy kis emberhez jött, Uram-nak szólította és levette előtte a kalapot. A poroszok szó nélkül le fogják rúgni eket a lépcsőről. Néhány óra nyalva kis falvakon haladtunk át, melyeknek házai kékre voitak meszelve. Rudolf magyarázta, hogy a szlovákok azért festik kékre házaik falait, mert azt hiszik, hogy az távol tartja a gonosz szellemeket-.. Kétségesnek látszott, hogy most használni fog ez a csodaszer... Lovas csapat haladt el mellettünk. — Magyar huszárok — mondta Rudolf. —- Ugyanabban az irányban mennek, mint mi. Nemsokára tüzérség vonult fel, majd tank-ok alatt C3ikergott a hó. Még mielőtt a szlovák határra értünk, láttuk, hogy magyar osztagok tankelháritó ágyukat állítanak fel. Más osztagok futóárkokat ástak a keményre fagyott földben. Egy kis piszkos kocsmába tértünk be. A csapszék tele volt éneklő, zajongó magyar katonákkal. — Azt éneklik: “Lesz, lesz, lesz, Pozsony megint magyar lesz!” — mondta Rudolf, — és azt kiabálják: “Tót nem ember!” Már ezer év óta mondják ezt. A kocsma falán lángolt egy pircs-fehér-zöld falragaszon a régi Magyarország térképe, amely befoglalta Szlovákiát. Valaki egy tüt szúrt. Pozsony helyébe. A plakát alsó részén a magyar Hiszekegy. Átléptük a szlovák határt. A határ közelében vaskerekek voltak beásva tank-akadályként. Itt cseh katonák ástak árkot a fagyott földbe. Minden ötszáz lépésnél feltartóztattak bennünket a szlovák gárdisták. A legtöbb gárdista olvasni sem tudott, — megfordítva tartotta kezében útlevelünket. Ezek a szlovák gárdisták azokra a parasztokra emlékeztettek, akik a spanyol forradalom első napjaiban Franco szolgálatában voltak járőrön és azt hitte mindegyik, hogy egy-egy traktort kap jutalmul a tábornoktól és végül nem kaptak egyebet az éhínségnél... Itt a paraszt járőr a Hlinka-gárda kék egyenruháját viselte. Az egyik felismerte Rudolf nemet útlevelét. — Nemsokára hozzátok fogunk tartozni — mondta a gárdista. — A csehek nem sokáig fognak bennünket úgy kezelni, mint egy szegény rokont... Rudolf az autóba szállt és dühösen mondta: ^ — Okosabban tennék ezek, ha jobban vigyáznának. Mert, ha Hitler ide jön, akkor itt nem lesz többé szavuk... * Tíz órakor értünk Pozsonyba, a Carlton szállodába. A szálloda előcsarnoka zsúfolva volt németül beszélő férfiakkal, nőkkel, gyermekekkel. A portás mondta, hogy a német konzul itt helyezte el egész személyzetét és azok családjait, hegy biztonságba legyenek. Felhívtam Benycvszkyt, aki a szerkesztőségből lesietett hozzám a szállodába. Egy kis kávéházba mentünk. Alig tudtuk tulkiabálni a női zenekart, amely éppen Bachot kínozta halálra. Benyovszky egy érdekes ember volt. Azért mondom, hagy volt, mert azt hiszem, a mai Európában egy ilyen kaliberű demokrata nem maradhatott életben. Felsömagyarországon született és ¿'észtvett az első világháborúban. Akkor Ferenc József gárda-ezredéoen szolgált, mert nyolc nyelvet beszélt és urait minden dialektust. A fegyverszünet alatt, 1918-ban rendőrfőnök volt Budapesten és helyén maradt Kun Béla uralma alatt is, bár nem volt bolseviki. Mikor Horthy fehér terrora jött, halálra Ítélték, de sikerült Pozsonyba menekülnie.' Itt egy magyar újságot szerkesztett. Mindenkit ismer és mindenről tud. — Az egész zűrzavart és bajt a német kisebbség okozza, — mondta Benyovszky. — Ha ezek nem volnának, akkor könnyen rendet teremthetne Prága. Valamivel több pénz és több állás — ée a szlovákok meg lennének elégedve. — És hogy vannak a «"¿agyarokkal? — kérdeztem. — A szlovákok gyűlölik a magyarokat és reszketnek attól, hogy visszatér a magyar uralom. “Inkább Hitler, mint Horthy!...” Ezzel a jelszóval kezdődött a háború egy uj fejezete, mely úgy Magyarországra, mint Szlovákiára katasztrófát jelentett. * (A következő folytatásokban a Horthy, Imrédy és Szálasi szereplésére vonatkozó megfigyeléseket közöljük.) Szabad szó Chilében kapható Előfizetéseket felvesz I. FRIEDMANN Plaza Bello 508 6. p. Dto. 18 Santiago de Chile
