Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-11-01 / 9. szám
Dr. Székely József: Erdély természeti kincsei jólétet biztosíthatnak magyaroknak és románoknak egyaránt Egy ötéves terv a román bányatermelés és a magyar fémipar együttműködésére Beszélgetés Dévai Sándor mérnökkel A “Szabad Szó’’ cikksorozata, amely Magyarország újjáépítésének problémáit uj tudományos elvek és újszerű gazdasági és technikai tervek alapján ismerteti, rendkívül nagy érdeklődést keltett. Lapunk szeptember 15-i számában Dévai Sándor mérnök tervét ismertettük, amely azt mutatta ki, hogyan lehetne a Btlaton vizének magnézium tartalmát a magyar fémipar újjáépítésére kihasználni, október 15-én megjelent cikkünk a magyarországi szeszgyáraknak a mügumi gyártásra való átállítását tárgyalta. Az itt következő cikk a magyar fémipar és a román bányatermelés együttműködésének nagy jelentőségét fejtegeti egy újszerű ötéves terv kapcsán. A második világháború súlyos megrázkódtatásai után baráti közösségre lépnek most azok a népek, amelyeket a régi uralkodó rendszer évszázadokon át ellenségeskedésre uszított egymás ellen. Azok az államok, amelyek az első «háború után a “kisentente" ben jicztek, a francai gazdasági o „ció körében helyezkedtek el és azi cat a cikkeket, amelyeket ebből a kapcsolatból tudtak megszerezni, Ang-Az első kísérlet a magyar román gazdasági közeledésre 1938-ban történt. Komán részről a román állami bányászati és kohászati monopólium erdélyi osztálya, a “RIMMA” (“Románia Industria Mincralie Metalúrgica Alle Statului Din Ardeal”) tette meg a kezdeményezést. A “RIMMA” vezérigazgatója, Dr. Metta bukaresti egyetemi tanár volt, a román iparügyi minisztérium hatásköre alatt, magyar fémipari szakértőül pedig Déai Sándor mérnököt hi\ták meg. Dévai Sándor mérnök, aki 1940 óla 'gentinában fejt ki ipari és tudomá- Ios tevékenységet, az erdélyi bánya:rmelés és a magyar fémipar együttlüködésére irányuló tevékenységéről i annak a jövőre kiható eredméy .yéröl a következő érdekes közléseket ■-tte a “Szabad Szó” részére: “Az 1J38—1939 évek folyamán Er Vlyben folytatott tudományos vizsilataim alapján megállapítom, hogy' iagyarország 80—50 százalék megkaritást érhetne cl, ha a fémipari nyersanyagokat Romániából szerezné be. liáhól és Amerikából szerezték meg. Magyarország német orientációjával elszigetelten állt Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia között és ez politikai és gazdasági katasztrófá ba sodorta az országot. A Duna-rr.cdcnce népei most a politikai és gazdasági demokrácia utján találkoznak egymással és ez uj ala pot nyújt a kis országok fejlődésének. -Magyarország ólcmszükségletét Mixicóból, az ónt és wolframot Bolivia ból, a cinket Angliából importálta. Ezeket a fémeket hasonlíthatatlanul olcsóbban és gyorsabban lehetett volna beszerezni az erdélyi bányákból, ha egy magyar—román gazdasági együttműködés létrejöhetett vclna. Az akkori politikai, gazdasági és szociális rendszer mindkét országra káros volt. Románia bánya- és kohó-ipara 1938- ban hátramaradottabb volt. mint 1918 ban, amikor a magyarok onnan kivonultak. A románok még 1938 ban, sem rendelkeztek egy7 megfelelően képzelt és gyakorlati tapasztalatokkal biró geológus, bányamérnök, vegyészmérnök és gépészmérnöki karral. Kiaknázatlan kincsek 1939 ben Hexner Béla kolozsvá. i magyar bányamérnök társaságában meg látogattam két fontos bányavidéket. Az akkori magyar határ mentén elterülő bányavidéken: Nagybánya, Felsőbánya, Szatmir éi Nagykároly vidékén meglepően gazdag telepekre találtam, amelyek teljesen kiaknázatlanok voltak. Nagybánya vidékén , a “Phönix K. T.” üzemeiben 7000 üiunkás dolgozott. A bányatulajdonosok magyarok voltak: Dr. Weiser Artur budapesti ügyvéd és testvére; magyarok voltak a' mérnökök és technikusok is, köztük volt több kiváló fémspecialista, mint Dr. Weiser Mikló“, Dr. Lányi és Bores mérnök. Ennek a vállalatnak Nagybányán egy ólom-kohója volt, amely akkor évente 5000 tonna ólmot termelt. Tökéletes minőségit ólmot állítottak elő és a termelést évi 50.000 tonnára emelhették volna. Ugyanekkor az én budapesti vállalatom, a “Galvanokémia R. T.” Mcxicóból importálta drága valutáért ür ólmot. Nagybánya vidékén ezer to*-tiás halmokban állt akkor a cink-érc. Tekintve, hogy a cink és ólom együtt fordul elö a kőzetben és az én feladatom lett volna az, hogy ennek elektrolitlkus utón való feldolgozását megszervezzem. Nagybánya környéke tele van rézbányákkal is és a “Phönix” ezekből állította elö a réz-szulfátot. Réz-fém előállításához nem mert hozzáfogni, mert nem lévén számot tevő ipara, nem volt fogyasztó. A réz-szulfát (rézgálic) a imc/ö.ías dasági országokban elsőrendű szükséglet, mert a búzatermelésnél a vetömag-csávázásnál szőlőtermelésnél ]>« dig a filoxera elleni védekezésnél nél külözhetetlen. A magyarországi nr-.y rézgálicgyár (a Weisz Manfréd regyészeti gyár Rt., a'Keleti és Murányi gyár, a Metalo Kémia R. T és • Ma-Magyar román gazdasági közeledés
