Szabad Sajtó, 1970. október (62. évfolyam, 40-44. szám)

1970-10-01 / 40. szám

' 8. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, Oct. t, 1970 Csejtevár véres asszonya - Londonban Irta: HALÁSZ PÉTER Halász Péter Az angol Rank-filmvállalat London mellett le­vő Pinewood stúdiójában uj filmet forgatnak, amelyet akár magyar filmnek is lehetne nevezni, minthogy nemcsak a témája ma­gyar, de a producere: Paál Sán­dor, a rendezője: Sásdy Péter, az egyik férfifőszereplője: Éles Sándor, s végül magyar az iró is ,akinek novellája alapján a film forgatókönyve készült: Ró­nay Gábor, a londoni Times munkatársa. A film természete­sen nem magyar, hanem angol, a Hammer-produkció menedzse­li és a Rank-studióban készül. Minderre eddig büszkék lehetünk-e, azt csak a jövő döntheti el. A film ideiglenes cime: “Drakula grófnő”, hogy a cim megmarad-e, az még nem bizonyos, de igen nagy rá a valószínűség, minthogy a rém­filmeknek igen nagy a divatjuk, általában min­dig jó üzletnek bizonyulnak, a Drakula-sorozat pedig különösképpen fémjelzettnek tekinthető, még a rangos edinburghi filmfesztiválon is be­mutattak két ősrégi Drakula-filmet. Ez a most készülő londoni film pedig valame­lyest több és-rangosabb és igényesebb vállalko­zás, mint a többi Drakula-filmek és talán a leg­első történelmi rémfilmnek tekinthető, minthogy hősnője Báthory Erzsébet, “Csejtevár véres asz­­szonya,” aki a legenda szerint paraszlányok véré­ben fürdött, hogy megőrizze örök ifjúságát és összesen hatszáz lányt gyilkoltatott meg az évek során, hogy fürdőmedencéjét minden reggel friss vérrel tölthesse meg. Természetesen kiautóztam a Pinewood-studió­­ba és fölkerestem a film producerét, Paál Sán­dort, akivel első Ízben Budapesten találkoztam 1948 nyarán. Paál akkor már Londonból látoga­tott Pestre, valamiféle közös angol—magyar pro­dukció összehozásán dolgozott. A produkcióból nem lett semmi, ellenben Paál néhánynapos bu­dapesti tartózkodása idején megházasodott, fe­leségül vett egy fiatal, induló színésznőt, aki Ta­mási Áron “Hullámzó vőlegény” színmüvében tűnt fel a Nemzeti Kamaraszínházban és akit Szőke Évának hívtak, leánya volt Szőke Imré­­mak, az egykori Est-lapok munkatársának. Sző­ke Imre azonban akkor már nem élt, Éva az Édes­anyjával és tesvéröccsével lakott egy kis József­­köruti lakásban. Paál feleségül vette, kihozta ma­gával Londonba és bemutatta Korda Sándornak. Egy év leforgása alatt mozisztár lett belőle, ek­kor azonban már nem Szőke Éva volt a neve, hanem Bartók Éva, jóllehet semmi köze sem volt Bartók Bélához. A Bartók-névnek azonban akkor már jó hitele volt az egész világon. A Bartók Éva- Paál házasság nem tartott sogáig. A színésznő később Kurt Jürgens német filmsztár felesége lett, majd miután ez a házasság is befejeződött, íiz angol királyi család egyik távolabbi rokonával kapcsolatban emlegették. Paál Sándornak is érdekes a története: erede­tileg a pesti Színházi Életnek volt a fotóripor­tere és egyik legnagyobb fegyverténye az a fo­tóriport volt, amelyet a harmincas évek közepén Budapesten tartózkodó Welszi hercegről készí­tett. A welszi herceg pesti utazásának egyik — általa kikötött — előfeltétele volt, hogy engedé­lye és hozzájárulása nélkül sehol, semmi körül­mények között nem fényképezhetik. A herceg (kíséretében ekkor már jelen volt egy Mrs. Simp­son nevű amerikai hölgy. Természetes, hogy sen­ki sem álmodhatta: ezért a Mrs. Simpsonért egy napon a királlyá koronázott velszi herceg lemond taz angol trónról. Paál Sándor egy este elrejtő­­.Síött a Margitszigeten a sétány egyik bokrában, ott töltötte az egész éjszakát s mikor korareggel rendőrkordon vette körül a Nagyszállót, hogy az onnan távozó hercegnek és kíséretének senki se juthasson a közelébe, Paál már a kordonon belül rejtőzött. Amikor a herceg és kísérete kilépett a Nagy­szállóból — Paál a bokor mélyéről szorgalmasan exponálta fényképezőgépét. A fotóriportból világ­­szenzáció lett, a Színházi Élet külön welszi her­ceg-albumot jelentetett meg, de a képeket átvet­te az egész világsajtó és a színházi lapnak tekin­télyes jogdijat fizettek képei felhasználásáért. Paál azonban nem volt elégedett a honorárium­mal, mivel Incze, a lap tulajdonosa és főszer­kesztője őt végkielégiteni akarta, otthagyta állá­sát és végül otthagyta Budapestet is. Londonba költözött, sokáig asszisztenskedett Korda mellett, majd Amerikába vándorolt ki, élt Hollywoodban, majd New Yorkban is egyideig, még vendéglője is volt a Second Avenuen, azután visszatért Lon­donba. Összesen tiz filmnek volt eddig a produ­cere, egyik sem aratott kirobbanó sikert, de azért elért annyit, hogy az angol filmvilágban már el­ismerik és számontartják. Minderről, s még sok egyébről elbeszélgettünk Paállal a produceri irodában, aztán kocsijával ki­visz a stúdiótól mintegy tiz kilométerre levő er­dőszélre, ahol Drakula grófnő külső felvételei foly­nak. Hátborzongató a szintér: temetőkertben játszódik a jelenet, Nádasdy grófot temetik ép­pen, a sirgödröt gyászruhás, komor alakok állják körül és sűrűn lefüggönyözve Báthory Erzsébet, Csejtevár véres asszonya is ott áll. Néhány esz­tendővel ezelőtt feltűnt, igen figyelemreméltó fiatal színésznő játssza Báthory Erzsébetet: Ing­rid Pitt, aki félig orosz, félig német származású, de angol színésznő, parányi maradék akcentussal, éppen annyival, amennyi Báthory Erzsébet ala­kitójának megengedhető. Szereplőtársai: Éles Sándoron kivül, Nigel Green, (aki az Iperess-file” cimü sikeres angol film férfifőszereplője volt) és Maurice Denham. A sirkert kerítése mellett a Báthory-hintó elé fogott hat gyönyörű ló topor­­zékol idegesen, hideg szél fuj az erdő felől, az ég komor, szürke, borús. A temetés egyébként a film inditó-jelenete. Felvételszünetben Paál bemutat Sásdy Péter­nek, a fiatal rendezőnek. Sásdy 1956 után került Angliába 19 éves korában. Ösztöndíjjal felvet­ték a bristoli Old Vic színész- és rendezőképző főiskolába — ugyanez a szerencse érte egyébként ugyanakkor Éles Sándort. Mindketten az Old Vic­ét végezték, Sásdy rendezői, Éles pedig a színész­­tanszakon. Az Old Vic három esztendeje után Sásdy a BBC televízióhoz került, tiz év során száznál több televizió-filmet rendezett és tavaly első nagy filmjét, amely — sajátosképpen — ugyancsak Drakuláról szólt. A filmet ezekben a hetekben játsszák Amerikában. Európában nagy kasszasi­kernek bizonyult. A film megszületésének egyébként az az előz­ménye, hogy Rónay Gábor (aki ugyancsak 1956 óta él Londonban és a Times munkatársa), cik­ket irt arról a feltevéséről (az akkor megjelent uj Drakula-filmmel kapcsolatban), hogy a Dra­­kula-legenda alkalmasint Báthory Erzsébet véres alakjával függ össze, Báthory Erzsébet volt az, akinek a csejtevári kastélyában rejtélyes körül­mények között oly sok fiatal nő lelte halálát. Bá­thory Erzsébet a tizenhatodik század végén és a 17-ik elején élt, történelmi tény, hogy való­ságos szörnyeteg hírében állott. — Amit föl lehet róla deríteni, azt mind föl­derítettem — mondja Sásdy — átkutattam min­­. den történelmi forrásmunkát, anyagot kértem Budapestről, Csehszlovákiából (az egykori Csej­tevár szintere ma Szlovákiához tartozik), s ami valaha is megjelent róla, azt mind elolvastam. A környékbeli parasztok rettegtek tőle, férje, ha csak lehetett, elutazott a közeléből, Erzsébet so­kat volt egyedül, forrt benne magánya miatt a keserű méreg, fiatal parasztlegényeket, szomszéd uraságokat szerzett meg szeretőjéül, de aztán öregedni kezdett s mind súlyosabban nehezedett rá a magány. A film tulajdonképpen nem lesz igénytelen, riasztásiba és hátborzongatásra szol­gáló grand-guignol, mert bár vérfagyasztó jele­netei vannak, de azért az a célom vele, hogy meg­mutassam egy magáramaradt, az öregedéstől és magánytól irtózó, s ugyanakkor a maga idejé­ben szinte korlátlan hatalommal rendelkező asz­­szony lélektani drámáját. Erzsébet eredetileg nem volt gonosz — körül­ményei, magánya, félelme s ugyanakkor a hatal­ma tette gonosszá. A film egyik jelenetében a korosodó Erzsébet arcul vágja egyik szolgálólá­nyát. Gyűrűs kezével felsebzi a lány arcát, a kis­­cseléd vére ráfröccsen Erzsébet arcára. Erzsébet a szobájába rohan, a tükör elé, hogy ledörzsölje a vért az arcáról és ekkor megrökönyödve veszi észre, hogy a vér eltünteti arcáról a ráncokat. Még azon az éjszakán elraboltatja a lányt a cse­lédszállásról, meggyilkoltatja és megfürdik a vé­rében. így kezdődik szörnyű megszállottsága. — többé nem tud szabadulni a varázstól. A fürdők hatása csak egy hétig tart, a hét elmúltával újra jelentkeznek a ráncok, sőt, minden alkalommal öregebb, rútabb, ráncosabb lesz — egyetlen hét elmúltával tiz esztendőt öregszik. —A filmnek — veszi át a szót Paál — döb­benetes jelenetei lesznek. Újabb és újabb szerel­meseivel hálószobájába vonul Erzsébet és a nász órái alatt múlik el a vérfürdő hatása, szerelme­se karjaiból válik tündérszép leányból csúf, rán­cos boszorkánnyá. S aki a titokra rájön, annak pusztulnia kell. — A film filozófiája az — foglalja össze Sás­dy :—, hogy veszélyes tűzzel, iszonyatos tragédiá­val kísérletezik az az asszony, aki az örök ifjú­ságra vágyik. Dehát emellett természetesen iz­galmas és valóban lenyűgöző hatásokkal dolgozó film lesz és ugyanakkor pompás alakításra nyújt lehetőséget Ingrid Pittnek: az egyik jelenetben húszéves, a következő pillanatban már hetven, a néző előtt öregszik, ráncosodik, fonnyad el, mig végül, az utolsó jelenetben egy élő múmia arca mered ránk. Vége az uj felvételszünetnek. Az uj kép beállí­tása megtörtént. A felvevőgépet ezúttal a sirgö­­dörben helyezték el, minthogy a következő menet­ben alulról, a sirgödörből fotografálják, a képen a nyitott sir fölé meredő arcok és a fekete gyász­fátyolos Erzsébet, Csejtevár véres asszonyának komor árnya. Az ég pedig komor, szürke, borús és vésztjósló. Londonban erre mindig számítani lehet. Esősebb, mint Csejtevár. DEFINÍCIÓK GENTLEMAN: Aki csúnya dolgokat is Ízlé­sesen csinál. * * M« GENTLEMAN: Aki cukorfcgóval teszi a cuk­rot a kávéjába, még akkor is, ha egyedül van a szobában. * * * GENTLEMAN: Aki tisztelettel beszél azok­kal is, akikből nincs haszna. * * * GENTLEMAN: Olyan ember, akit még nem ismersz elég jól. Me Mi M: ' ' GENTLEMAN: Aki minden helyzetben meg­őrzi a hidegvérét, amig anyagi érdekei nem ke­rülnek veszélybe. :Jc Mi GENTLEMAN: Aki minden alkalomhoz meg­felelő öltözéket és ábrázatot visel.

Next

/
Thumbnails
Contents