Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

1970-07-30 / 31. szám

Thursday, Sept. 24, 1970 SZABAD SAJTŐ . 15. oldal * “JÖJJENEK HAZA, NÉZZENEK KÖRÜL” r BESZÉLGETÉS CSERHÁT! PÉCSI PÜSPÖKKEL A püspöki dolgozószoba ablakából az impozáns térre látni. Balra a megújult székesegyház hó­fehéren ragyog a . tizenkét apostol szobra —, a fák alatt meg lassan gyülekezik a vendégsereg, kedves ünnepség készül köszönteni a várfal fely­­reállitott részletét. Óhatatlanul a nagy művészi munkák részleteit tudakolja az első kérdés. — Igen — mondja dr. Cserháti József — a szé­kesegyház külső és belső restaurálása befejező­dött. Tizenegymillió forintba került az egész res­taurálási komplexus. Jelentős részét a püspökség vállalta, de például a 12 apostol szobrának hely­reállítását, a palota, a plébánia épületének rend­behozatalát már az állam. Hogy mik a további tervek? Bizony nem kicsik, és egyházunk meg az állam, a nemzet közös érdeke, hogy megvaló­suljanak. Feltárjuk majd teljesen a sirkamrákat, az ókeresztény és a kétkaréju templomot, a szé­kesegyház altemplomát. A régi várfalakat is — láthatta — teljesen restaurálják. Nagy rejtélyt, titkot is kutatnak a régészek a feltárások során, keresik a IV. század előtti korszak kapcsolatát Bizánccal és Ravennával is. E nagy munka, re­méljük, 1975-re befejeződik. — Püspök ur egyik legutóbbi nyilatkozatában az állam és az egyház közötti egyezmény jelentő­ségéről szólt. Milyen uj vonásai vannak az állam és az egyház közötti kapcsolatnak? — Merőben uj vonásai nincsenek az állam és egyház közötti kapcsolatnak. Fontos szere­pek és vonatkozások stabilizálódtak. Kialakult az egyháznak az a belső törvényszerűsége, amely szerint az állammal való kapcsolatban az állam­mal való közös anyagi és személyi ügyeit már megszokottá vált formák keretei között tárgyalja le és intézi el. Még további alakulásokban is bí­zunk, különösen ami a magyar államnak a Szent-SZEPTEMBERI ÉVFORDULÓK Japán feltétel nélküli megadásáról szóló egyez­ményt 25 évvel ezelőtt Írták alá az amerikai Missouri nevű sorhajón, s ezzel véget ért a hat évig tartó második világháború. Hi Hy :[í Fadrusz János kiváló szobrászművész születésé­nek e hónapban volt 112. évfordulója. * H* * Török Aurél antropológus, a magyar antropoló­giai kutatás egyik megalapítója 58 éve halt meg. * * * Heckenast Gusztáv nyomdász, könyvkereskedő és kiadó, akinek nyomdájából került ki 1848. már­cius 15-én a szabad magyar sajtó első termé­ke, 159 esztendeje született. * * * Albert Schweitzer Nobel-békedijas német orvos, iró és zeneművész, az afrikai leprakórház ala­pítója és vezetője, öt esztendeje halt meg. * * * Görbe János Kossuth-dijas színművész halálának 2. évfordulója. * * * Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, a rommá lőtt vár­ból kitörve maradék csapatával 404 esztende­je hősi halált halt. Hí * * Blaha Lujza, a Nemzet Csalogánya, a magyar színjátszás egyik nagy alakja 120 éve született. székkel való kapcsolatát illeti. Mindannyian tu­dunk bizonyos nyitott kérdésekről, reményke­dünk, hogy hamarosan megoldódnak. Püspök ur, mint a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, milyen tapasztalatokat szer­zett a külföld magyarjaival való kapcsolatban, és milyen feladatokat lát e vonatkozásban? — Egy nagy történelmi korszak vibrálását érezzük mindannyian. Mi is, akik kifelé szólunk, azok is, akik kintről hozzánk szólnak. A külföld magyarsága, nem egyszer tapasztaltam, állandó érdeklődéssel, együttérzéssel figyeli a haza min­dennapjait. Nem, kell jobb példa erre, mint az el­múlt tragikus nyár, az árvíz, amikor egy em­berként fordultak segítő kézzel és aggódással fe­lénk. Nem mindenki ismeri azonban, nem is is­merheti, mi van idehaza. Nekik, papjaiknak is csak azt üzenhetjük, hogy jöjjenek haza, nézze­nek körül, tekintsék meg, hogyan él népünk, mi­ként boldogul egyházunk. De feltétlenül szüksé­ges lenne a magyar egyház és a külföld magyar katolikus körei között olyan kapcsolatra, mely­nek során püspökeink, neves lelkipásztorok és a hittudományi karok képviselői találkozhatná­nak a kintiekkel, magyar véreink lelki és kultu­rális ügyeinek előmozdítása érdekében is. Egyéb­ként is, a személyes találkozás a legjobb diplo­mácia. Magam is szívesen veszek részt ilyen misszióban. Máig is szeretettel gondolok például amerikai utamra, egy clevelandi élményre, ami­kor püspöki ornátusban kiléptem a Szent Marga­ret templom előcsarnokába, egy magyar asszony igy szólt hozzám: “Bárcsak többször ilyen közvet­len hangon hallanánk az otthoniakról beszélni és mi is el tudnánk mondani ilyen embereken ke­resztül örömünket, bánatunkat.” A külhoni magyarságot segíteni, a szülőhazával való kapcsolatát erősíteni, anyanyelvi, műveltségi színvonalát emelni mindannyiunk kötelessége. — Egyházunk szives-örömest vesz részt ebben a munkában, e misszió szolgálatára — ismétlem — ksézségesen vállalkozom magam is. Csatár Imre Budapest, 1970, szeptember hó Iréné Joliot-Curie Nobel-dijas francia tudós, egyike volt a legkiválóbb francia tudósoknak a radio-kémiai és atomfizikai kutatások terüle­tén, 73 éve született. A harang Az Ur igéjét hirdetem, Az Ur virraszt a föld felett, Az Ur kopog a sziveken, Nyissatok ajtót, emberek! Atya az Ur, igaz, erős. Atya az Ur, szelíd, szeret. Balkeze árvizet esőz, De jobbja uj napot kelet Napot a vérző földeken, A vértanú sírok felett, Az Ur kopog a sziveken, Nyissatok ajtót, emberek! (ANONYMUS) Gondolatok Aki az orrát túl magasan hordja, számítson rá, hogy majd az orránál fogva vezetik. * * * Az irónia nem más, mint szellemes emberek gorombáskodása. Hí * * A kritika a legszínesebb szárnyakat kölcsönöz­te neki, csak éppen nem tud repülni velük. * * ' * Kis embernek is lehet nagy szája. >' DERŰS SOROK ] KÉT SZÁL GYERTYA Budapesti gazdám úgy nevelt, hogy mindig le­gyen a háznál két szál érintetlen gyertya. Az egyik az istállóban, a másik a hálószobában. És egy-egy skatulya gyufa a gyertyák mellett. Múlt az idő, falura kerültem. Készültünk az esküvőnkre. Kora esti órán mentünk a templom­ba. Előzőleg, a vett tanítást követve, megkértem a lelkészt: legalább két szál gyertya égjen az oltáron. Jó volt, hogy volt s égett, mert amikor az es­küt kezdtem mondani a lelkész után — hogyan, hogyan nem — elaludt a villany. De égett a két szál gyertya. Amint menyasszonyom odáig ju­tott: “Isten engem úgy segéljen. Ámen. — meg­szűnt az áramzavar, teljesebb lett a fény körü­löttünk. Egy hét múlva esküdött ugyanabban a temp­lomban az egyik derék ifjú csizmadia mester. Szépen “megrendelte” a szertartást: “Tiszteletes ur! Mikor majd az esküt mond­juk, oltsák el a villanyt, úgy mint a Papp Já­­nosék esküvőjén tették. Csak két szál gyertya égjen az oltáron.” Máig sem sikerült a csizmadia mestert meg­győzni a Papp Jánosék esküvőjekor támadt áram­zavar felől. Földváry János-----------------­­J PILLANATFELVÉTEL: 1 A GYÁVA KISFIÚ ' Felszegett fejjel, egyedül bömbölt a játszótér közepén, szeplős arca elmosódott. Nagysokára egy távoli pádról fekete öregasz­­szony állt fel nagy tömbben és villogó tűkkel a kisfiú felé tartott. Menet közben is kötött, piros pamutgolyó ugrált mögötte szeszélyesen: “Mi baj, Zsoltikám?” — kérdezte meghökkentően magas hangon. A gyerek tanácstalanul elhallgatott, majd kö­rülnézett, elfogadható indokot keresve. Tétován felmutatott a magasba, de az ég felhőtlenül ra­gyogott. Állítólag derült égből is jöhet villám­csapás, de erre nem hivatkozhatott, mert még nem ismerte a közmondást. Azután két verebet célzott meg mutatóujja, de érezhette, hogy ez nem elegendő ok, mert csakhamar a földre össz­pontosította figyelmét. Bár kibújna belőle egy megváltó kutya vagy macska vagy legalább bé­ka! — de még számottevő féreg sem volt tapasz­talható. Az erőszak távollétével tüntetett ezen a napos délutánon. “Ez a gyerek azt sem tudja, mitől fél” — sipította a hatalmas öregasszony és visszahömpölygött a pádhoz. A gomolyag ked­­veszegetten bicegett mögötte. A kisfiú nem kezdte azonnal újra a sirást. Für­készve pillantott körül. Nyilvánvalóan ezúttal előre meg akarta keresni azt a valamit, amitől' félhet. De félni nem könnyű, ha az ember még nem hallott az atomháború réméről, sem a ma­gányról, a városi életnek erről a rákfenéjéről, sen* a halálról, sem a minden rendű és rangú kiszol­gáltatottságról, sem a szerelem nyilairól. Zsoltika már-már reménytelennek érezte helyzetét. Árh hirtelen felragyogó arccal ismét üvölteni kezdett. A tér másik felén, tisztes távolságban egy má­sik fiú képében feltűnt a megoldás: zsebredü­­gott kézzel, leszegett fejjel közeledett és egy kö­vet rugdalt maga előtt. Zsoltika az öregasszony­hoz szaladt, fényes hangcsikot huzva maga kö­rül. — Nagymami, nagymami, az a fiú bánt! — Ugyan, mit csinált neked? — Még semmit, de fog — válaszolta Zsoltika mély meggyőződéssel. Eörsi István

Next

/
Thumbnails
Contents