Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-07-30 / 31. szám
16. oldal SZAR AD SAJTTÁ Thursday, Sept. 24, 1970 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek.. FŐ a BECSÜLET (TÖRTÉNET A RÉGI VILÁGBÓL) (Folytatás) Családunk barátai már arról is értesítettek, hogy a becsületbiróság fiam magatartását kifogásolta. Nos, kedves Papp, az ön barátja, Dániel József becsületére kényes jellemet és úri modort egy esztendeje elhunyt atyjától és tőlem örökölte, illetve serdülő korában tanult. Nem tűröm, hogy e tulajdonságai felett egy Esterházy Miska mondjon ítéletet. S ha ez felháborító módon mégis megtörtént, családunk ősi és fényes nevének teljes súlyával kénytelen vagyok visszautasítani. Ezt okvetlenül közölje vele, s mondja meg neki: mérhetetlen tiszteletlenségéért bocsánatkérő látogatását elvárom azon időpontban, melyet majd én alkalmasnak Ítélek. Az idős asszony felállt ültéből, mintegy jelezve, hogy a beszélgetés végéhez közeledik. — De — mondta az özvegy —, kedves Papp, ez még nem minden. Még egy fontos üzenetet szándékozom önre bízni. — Hallgatom, asszonyom. — Mondja meg az uraknak: mától kezdve fiamat éjjel-nappal családunk legbensőbb barátaival őriztetem minden meggondolatlan cselekedettől. Az Esterházy Miska döntését egy Dániel József nem fogja a szemem láttára végrehajtani. Ezenkívül: ha az urak — most ideszámítom a bakafelcsert is — botrányt akartak, lehet részük benne. Még ma megbízom ügyvédemet hogy terjessze az affért a bíróság elé. Kedves Papp, ha a bíróság hamis játékban vétkesnek találná Józsefet, én adnám a kezébe a revolvert. De ha felmentik a vád alól, ha a íbirák kimondják, hogy vétlen a fiam, az Isten legyen irgalmas a kaszinóbeli uraknak. Egytől egyik mind, akinek része volt nevünk meghurcolásában, feljelentem becsületsértésért és rágalmazásért, s akkor majd módjuk lesz gyönyörködni benne, ha szemükbe kacag a plebs. S ha netán az urak még hepciáskodnának, ide kéretem Fejérváryt, s az a bakafelcser másnap már valami istenhátamögötti garnizonban lesz, fogadom magának, kedves Papp, hogy az a pimasz fráter többé nem látja Budapestet. Ezt akartam közölni kedves Papp, elmehet — mondta az özvegy és kezét nyújtotta a fiatalembernek. Úgy látszik, igen nagy befolyása lehetett a kormánypárt néhai vezére özvegyének. Egyetlen üzenetére Dániel József ügye azonnal lekerült a napirendről — a kaszinó meghátrált, hogy néhány hét múlva minden sértett dühével egy valóban kétes figurára támadjon. S ilyen alakot nem volt nehéz felfedezni. Elővették téhát Babó Emil képviselő régebbi ügyét. S ha nem sikerült halálba kergetniük a fiatal Dánielt, pótléknak ott volt Babó kártyahistóriája. A gazdag földbirtokos Szeged egyik választókerületének képviselője volt, s nagy ügyvédi irodát tartott fenn a tiszaparti városban. A birtok hasznát, képviselői fizetését és az igen forgalmas iroda jövedelmét mind egymaga élte fel, nőtlen volt, hódolhatott úri passzióinak. És szenvedélyekben nem is volt hiány: hosszú éveken át minden nap felkereste Babó a kaszinó különtermét, kizárólag hazárdot játszott, nagy tétekben. Egy este éppen huszonegyeztek, ő osztott, két partnere a nagy vagyonú Hirsch Sebő és a hazárdjátékra mindig kapható Kosztka volt. Az asztalon halomszám feküdt a pénz, köröskörül pezsgős palackok, konyakkal és más drága itallal teli felbontott üvegek. És Babó nyert, nyert megállás nélkül. Néhány törzsvendég egy ideig nézte Babó szerencséjét, de aztán elunta a szinte egyhangú játékot, s továbbállt. Amikor csak a három játékos maradt a teremben, Kosztka megfogta a képviselő karját. — Emil! — mondta határozottan. — Te hamisan játszol. Ez igy nem mehet tovább. Figyellek legalább egy órája: Emil, te csalsz! Babó elsápadt, s nem is próbált tagadni. Könyörögni kezdett: — Uraim, nem tehetek róla, megtévedtem. Kérve kérlek benneteket: ne hozzátok nyilvánosságra az ügyet, állítsatok elém bármilyen feltételt, habozás nélkül teljesítem. Urak, ne kergessetek az öngyilkosságba! Kosztka e napon, ugylátszok, engedékeny hangulatban volt. — Jól van, Emil — mondta —, én hajlandó vagyok hallgatni. Te, Sebő? — Hozzád igazodom. — Akkor figyelj rám, Emil. Mi ketten Sebővel most megbeszéljük feltételeinket, majd közöljük veled. Amit kívánunk — még nem tudom, mi lesz — annak teljesítéséhez következetesen ragaszkodunk. És vedd tudomásul, Emil, hogy nem rád, hanem a kaszinó reputációjára vagyunk tekintettel. Nehogy véletlenül félreérts: nem téged akarunk megmenteni . . . Ezzel elvonult Kosztka és Hirsch, hogy néhány perc múlva visszatérjen, s közölje akaratát. — Két feltételünk van, Emil. A lehető leggyorsabban kilépsz a kaszinó tagjai közül, de mig az ügyben eljársz, addig sem teszed he többé ide a lábad. A másik: törölteted magad a Park-klubból. Ennyi éppen elég volt Kosztkáéknak. — Igaz: rajtakapták Babót, hogy csal, kártyázzol tehát ezután máshol: az nem baj, hogy képviselő marad meg az ügyvédi pulpitusról a jog és az erkölcs nevében szónokol a hamiskártyás — a kaszinóból és a klubból tűnjön el . . . Babó sirt, mint valami kisgyerek. Jótevőinek nevezte partnereit, kezet csókolt nekik. Megígért mindent, kilépést, töröltetést, majd, hogy ilyen módon elintéződött a dolog, a három derék ur gyorsan megivott együtt néhány palack pezsgőt, s távozott. Másnap a kaszinó vezérkara megkapta Babó levelét, a képviselő nagy közéleti elfoglaltságára hivatkozott, ideje jelentős részét — közölte — ezentúl Szegeden kívánja tölteni, ügyvédi kötelessége szólítja, s régi betegségét akarja gyógyittatni. Való igaz, a képviselő ekkor már jóideje akut torokhuruttal küszködött, sokat köhögött, krákogott, olykor annyira, hogy szinte kellemetlen volt a társaságban. Levele ezért nem is keltett különösebb feltűnést, a Park klubban pedig csak szóban közölték kilépési szándékát, nem vették túlságosan komolyan. A hamiskártyás honatya valószínűleg nagyon félhetett Kosztkától és a botránytól: tartotta szavát, gondosan kerülte a kaszinót és a klubot. S bár mandátumáról nem mondott le, gyakorlatilag visszavonult a közéleti szerepléstől. Tél végén volt a hírhedt kártyaparti, közeledett március 15, Babóhoz küldöttség érkezett választókerületéből a kéréssel: legyen a képviselő az ünnep szónoka, de ő elhárította a megtisztelő ajánlatot, s mert hamarjában jobbat nem talált ki, elutazott Bécsbe egy ismert orvostanárfioz. De elég gyorsan hazajött, Szegedre látogatott s ügyvédi dolgaival kezdett foglalkozni. Ekkor pattant ki Dániel József botránya. S mert Kosztkáék kezéből kisiklott az áldozat-jelölt, s hogy az ezredorvos és cimborái valahogy eltereljék magukról a közvélemény nagyon is kétes érdeklődését, kiteregették a Babó-ügyet. A képviselő Szegeden értesült erről, s még aznap éjjel Bécsbe távozott. Onnan irt néhány nap múlva barátjának és irodavezetőjének, dr. Ottó Istvánnak: “Kedves barátom! Torokbajom idegessé tett. Kénytelen voltam ismét Bécsbe jönni Schröder tanárhoz. Itt maradok, mig biztos diagnózist nem kapok. Üdvözli dr. Babó.” Lehet, hogy a képviselő valóban járt a professzornál, de hogy nem sokáig maradt Bécsben, az bizonyos. Néhány nap múlva nagy titokban hazajött, s felkereste Kosztkát. (Folytatjuk) 1
