Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-07-09 / 28. szám
12. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, July 9, 1970 Mit tud az átlagember Grácról? Stájerország fővárosa, a békességre vágyó nyugdíjasok letelepedési helye, a sebes vizű, de keskeny Mura folyó két oldalán, parkjaiban mókusok hancuroznak, szép öreg belvárosát a fölébe emelkedő Schlossberg vigyázza, s annak tetején a város jelképe, az óratorony. Ha azonban a mai Grácot holmi szunyókáló hivatalnok városnak gondolnánk — tévednénk. Igaz, az első világháború után a Stájer főváros egytkor oly élénk kereskedelmi élete ellanyhult, a hitleri időben hallani is alig lehetett Grácról, a háborús bombázások pedig még sebeket ütöttek rajta, de 1948—49-től szívósan küzdött régi rangjáért. A VÁROS NEM HAGYJA MAGÁT Grác nem tartozik a turisztikailag legfrekventáltabb olyan jellemvonása, amely éppen a BNV-vel összevetve szembeszökő. A budapesti vásárnak mellékterméke az idegenforgalom, a grácinak célja. Budapestre a vásár miatt mennek az idegenek (szinte kizárólag üzletemberek), Grácba a vásár ürügyén tódulnak mindenféle rendű és rangú vendégek. A vásár szinte fedőszerve az idegenforgalomnak. Nem akarjuk ezzzel lekicsinyelni kereskedelmi értékét. I lehetne zárni. Nem is az a cél, hogy egy kérészéletű vendéglőn a népgazdaság vagy a Pannónia cég meggazdagodjék. Semmiféle gazdasági számítással nem lehet azonban felmérni a részvétel jelentőségét a magyar konyha, a ' magyar idegenforgalom, vagy delgeti vásárát. A kis létszámmal működő iroda (csupán tiz munkatársa van), lelkesen ügyködik a sikerért.Az igazgató Josef Stöffler, a város polgármester-helyettese legalább annyi időt tölt a vásáron, mint fontos hivatalában. Valamennyi magyar A turisztika és a kereskedelem szimbiózisa a gráci vásár megkülönböztető jele. (Tréfásan azt mondhatnánk: a gráci a legnagyobb jugoszláv vásár. Április 30 és május 10. között az idén 100,000 jugoszláv vendéget számoltak össze. A város tele volt ljubljanai, maribori, zágrábi turistákkal. INFORMÁCIÓ ÉS GASZTRONÓMIA akár a Pannónia mint vendéglátóipari vállalat hírverése szempontjából. Mást várnak egy magyar étteremtől Kanadában, Ausztráliában és mást 70 kilométerre a határtól, Grácban. Ha valahol, itt a szomszédságban különösen ügyelni kell arra, hogy a valódit mutassuk. A magyar idegenforgalom és vendéglátóipar—mióta csaik ez a szakma uj nekilendülését éli, a hatásvadászat és a jó ízlés malomkövei között őrlődik. A harsány mümagyarság csábításának nem könnyű ellenállni, különösen, ha a külföldi hajlamos elfogadni és PESTI SZILÁNKOK SZENZÁCIÓK Az őskori husüzlet kirakatában: mamutborju hús kapható. * Az őskori Görögország játékboltjában : Megérkezett a felhúzható faló! A középkori divatüzletben: Divatos szeméremöveink vannak! 1970-ben egy Széchenyi-téri kis dohánybolt ajtajában lógó táblán girbe-gurba betűkkel : vatta kapható ... ! BOLTI CSEVEGÉS —Tudja-e—súgja az eper az ujburgonyának —, hogy mitől olyan sárga a narancs? — Attól a bizonyos sárga irigységtől, hogy nem ő a legdrágább, hanem a paradicsom. — És mitől olyan piros a paradicsom ? — Kerülgeti a guta, hogy ha ez igy megy tovább, akkor a kutyának sem kell. A HÖLGY SAJÁTJÁBÓL Nagyon szeretem a szegediek világos héjú, csípős szalámiját. Nagyritkán kapni belőle a Corvin áruház csemege osztályán. Péntek este őszintén megörültem, amikor vásárlás közben megláttam, hogy az elárusitónő egy szemmel láthatólag ismerős vevőnek ilyen pirosló szalámiszeleteket helyez egy zsemlébe. Rám került a sor és kértem mindjárt negyed kiló csípős szalámit. — Sajnos, nincsen — hangzott az előrusitónő Válasza. ! —De kérem, az előbb láttam, hogy a kolléganője szeletelt belőle. — Nem lehet kérem, mert nincsen. Az előrusitónő balszerencséjére az előbbi vevő valamiért visszatért és félig elfogyasztott zsemléjéből árulkodóan kandikált ki a szalámi. — Hát ez mi? — kérdem. — Ja . . . Ezt a kolléganőm a hölgy sajátjából vágta le. Sajnos, ebből nem tudok adni. A fiatalabb elárusitónő közbelépésére végül mégis kaptam szalámit. A pult alatt vágták le. Nyilván a hölgy sajátjából , ÖNÉRZET A Pest megyei bíróság lépcsőháza. A felfelő sietők haragos jelenetre lesznek figyelmesek. Sokszoknyás, idős néni szapul egy fiatal férfit. Szemmel láthatólag tárgyalásról jönnek. — Te család szégyene, azt hiszed, hogy mert ezt a kis pénzbüntetést kaptad, megusztad az egészet?! A fiatalember behúzott nyakkal csititja: — Julis néném, ne kiabáljon már, mindenki minket néz, majd otthon megbeszéljük, hallgasson már, Julis néném! A néni szikrázó szemmel:-^Ne hívj engem Julis nénédnek! Neked én felperes vagyok! -- • -Magyarország kereskedelmi kiállítással nem vett részt a vásáron. Grác felől nagy az érdeklődés újra a magyarországi turisztika, különösen a Balaton iránt, amely autóval alig két órányira van a határtól. Legújabban a legnagyobb gráci utazási irodában, a Kinreich Reisebüroban a Pannónia Vállalat egyik munkatársa állandó magyar referensként teljesit szolgálatot, már az első néhány hétben 2000 dollár összegű magyarországi nyaralást jegyeztek elő nála. A magyar étterem a gráci vásár egyik ékessége volt. Ugyanígy vélekedtek a vásárirodán is. A Pannónia étterme volt a vásár egyetlen igazán reprezentatív vendéglője: ide vitte vendégét minden hazai és külföldi üzletemben, ha finom és eredeti környezetben akart mutatkozni vele. Gundel Ferenc személyében a Pannónia étterme nemcsak értő, de tekintélyes vezetőt is kapott. Külön vonzerő volt az osztrákok szemében, hogy — ami ritkaság ilyen esetekben — az egész személyzetet, a pincérektől a mosogatóasszonyokig Magyarországról exportálták. Talán túlzásnak tűnik ez a kívülállónak, pedig nem könynyü Ausztriában alkalmi munkára személyzetet toborozni. Nem szabad azt hinni, hogy egy külföldi étterem — ilyen rövid távon — bombaüzlet. A rezsiköltségek, a napidijak, stb. — még akkor is, ha mint jelen esetben, a helyiséget a vásárigazgatóság negyedáron bocsátja rendelkezésükre — túl sokat emésztenek fel ahhoz, hogysem 11 napot számottevő, haszonnal küldött a legnagyobb előzékenységet tapasztalta a rendezők részéről. Volt ebben némi jó értelemben vett számítás : nem titkolták, arra számítanak, hogy több magyar látogat majd Grácba, különösen a vásárra. Gondolatmenetük könnyen követhető. Grácnak két ország a hinterlandja: Jugoszlávia és Magyarország. Jugoszlávokban — mint említettük — nincs hiány, maradnak még a magyarok. Természetesen belátják, hogy a magyar turisták háromévenként kapott nyugati valutájukkal nem Grácba igyekeznek, vágyaik messzebbre szárnyalhonorálni azt. A gráci Pan nonia étterem telibe talált: belépve a három terembe, hamisítatlanul magyaros és kifogástalanul ízléses, széllé mes enteriőrt láthatott a vendég. (Balázs Attila, a Pannák: Tirol, Olaszország és Franciaország felé. Néhány napos rövid autóbuszos kir rándulásokra gondolnak. Különösen a három nyugati megyére, Győr-Sopronra, Vasra és Zalára vetik pillantásukat, nonia belső építésze tervezte. Falait Kolozsvári Panni néni pingálóasszony festette.) Az ételek nyersanyagát helyben vásárolták — csupán a libamájpástétomot szállította Budapest és természetesen a borokat. Az ételek közül a hortobágyi palacsinta, a lecsós-virslis Gellért-rántotta, a paprikás csirke, a lángoló gémeskuttal szervírozott Piroska-tál volt a favorit. Nagy keletje volt a fogasnak, süllőnek, meglepő módon kevésbé fogyott a halászlé. A tészták közül a túrós rétes és a Gundel palacsinta vitte el a pálmát. Egyébként a Pannónia negyedszer jelent meg éttermével a gráci vásáron és feltehetően nem utoljára. A helybeliek nagyon jó néven vennék, ha állandó éttermet nyitnának a városban, erről a partnerek tárgyaltak is egymással. Á vásár egyik sarkában érdekes színfoltra figyelhetett fel a látogató: itt rendezték be az alpesi foltos tenyész szarvasmarhák kiállítását. Ez volt az egyetlen “állati szektora” a vásárnak, de ennyi protekció kijár a marhának — ha stájer. A HÁTTÉRBEN MAGYARORSZÁG Grác nagy szeretettel déállandóan tárgyalnak is a három megye közigazgatási és idegenforgalmi vezetőivel. “Az idei vásár előtt Budapesten tartottuk meg sajtókonferenciánkat — mondta Stöffler igazgató. — Hiba volt. Jövőre Sopronba vagy Szombathelyre megyünk. — Mégiscsak a közvetlen szomszéd a fontosabb . . .” Novobáczky Sándor HIRDESSEN LAPUNKBAN! STÁJERORSZÁGI KÉPESLAP: MAGYAROK GRÁCBAN osztrák városok közé. Elég messze esik Bécstől, melynek világvárosi vonzerejével különben sem vetekedhetne, még messzibre Salzburgtól, a muzsika Mekkájától, s még annál is távolabb a festői Tiroltól, a gazdag amerikai, angol turisták divatos üdülőhelyeitől. De azért Grác mégsem adja meg magát. Évente kétszer megfujja a trombitákat, május első és október első hetében. Az alkalom: a tavaszi és őszi Dél-keleti vásár. Nem volna igazságos eljárás a gráci és a budapesti vásárt összehasonlítani. Méreteiben, a résztvevő országok számát tekintve, természetesen a magyarországi sokkal nagyobb vonalú; a budapesti nem a grácival, hanem a bécsivel van egy súlycsoportban. A csinos, rendezett, kellemes atmoszféráju gráci öszesereglésnek van azonban egy Az ország vezető női zsokéja a 22 éves Mary Bacon, egy másféléves gyerek anyja, aki nemrégiben Warrensville, Ohioban, a Thistle Down versenypályán századszor nyert a lóversenyen.
