Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

1970-07-09 / 28. szám

12. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, July 9, 1970 Mit tud az átlagember Grác­­ról? Stájerország fővárosa, a békességre vágyó nyugdíja­sok letelepedési helye, a se­bes vizű, de keskeny Mura folyó két oldalán, parkjaiban mókusok hancuroznak, szép öreg belvárosát a fölébe emel­kedő Schlossberg vigyázza, s annak tetején a város jelké­pe, az óratorony. Ha azonban a mai Grácot holmi szunyókáló hivatalnok városnak gondolnánk — té­vednénk. Igaz, az első világ­háború után a Stájer főváros egytkor oly élénk kereskedelmi élete ellanyhult, a hitleri idő­ben hallani is alig lehetett Grácról, a háborús bombázá­sok pedig még sebeket ütöt­tek rajta, de 1948—49-től szí­vósan küzdött régi rangjáért. A VÁROS NEM HAGYJA MAGÁT Grác nem tartozik a turisz­tikailag legfrekventáltabb olyan jellemvonása, amely ép­pen a BNV-vel összevetve szembeszökő. A budapesti vásárnak mellékterméke az idegenforgalom, a grácinak célja. Budapestre a vásár mi­att mennek az idegenek (szin­te kizárólag üzletemberek), Grácba a vásár ürügyén tó­dulnak mindenféle rendű és rangú vendégek. A vásár szinte fedőszerve az idegen­­forgalomnak. Nem akarjuk ezzzel lekicsinyelni kereske­delmi értékét. I lehetne zárni. Nem is az a cél, hogy egy kérészéletű ven­déglőn a népgazdaság vagy a Pannónia cég meggazdagod­jék. Semmiféle gazdasági szá­mítással nem lehet azonban felmérni a részvétel jelentő­ségét a magyar konyha, a ' magyar idegenforgalom, vagy delgeti vásárát. A kis lét­számmal működő iroda (csu­pán tiz munkatársa van), lelkesen ügyködik a sikerért.­­Az igazgató Josef Stöffler, a város polgármester-helyette­se legalább annyi időt tölt a vásáron, mint fontos hivata­lában. Valamennyi magyar A turisztika és a kereske­delem szimbiózisa a gráci vásár megkülönböztető jele. (Tréfásan azt mondhatnánk: a gráci a legnagyobb jugosz­láv vásár. Április 30 és május 10. között az idén 100,000 ju­goszláv vendéget számoltak össze. A város tele volt ljubl­janai, maribori, zágrábi turis­tákkal. INFORMÁCIÓ ÉS GASZTRONÓMIA akár a Pannónia mint vendég­látóipari vállalat hírverése szempontjából. Mást várnak egy magyar étteremtől Kanadában, Auszt­ráliában és mást 70 kilomé­terre a határtól, Grácban. Ha valahol, itt a szomszédság­ban különösen ügyelni kell arra, hogy a valódit mutas­suk. A magyar idegenforga­lom és vendéglátóipar—mióta csaik ez a szakma uj nekilen­dülését éli, a hatásvadászat és a jó ízlés malomkövei kö­zött őrlődik. A harsány mümagyarság csábításának nem könnyű el­lenállni, különösen, ha a kül­földi hajlamos elfogadni és PESTI SZILÁNKOK SZENZÁCIÓK Az őskori husüzlet kiraka­tában: mamutborju hús kap­ható. * Az őskori Görögország já­tékboltjában : Megérkezett a felhúzható faló! A középkori divatüzletben: Divatos szeméremöveink van­nak! 1970-ben egy Széchenyi-té­­ri kis dohánybolt ajtajában lógó táblán girbe-gurba be­tűkkel : vatta kapható ... ! BOLTI CSEVEGÉS —Tudja-e—súgja az eper az ujburgonyának —, hogy mi­től olyan sárga a narancs? — Attól a bizonyos sárga irigységtől, hogy nem ő a leg­drágább, hanem a paradi­csom. — És mitől olyan piros a paradicsom ? — Kerülgeti a guta, hogy ha ez igy megy tovább, akkor a kutyának sem kell. A HÖLGY SAJÁTJÁBÓL Nagyon szeretem a szege­diek világos héjú, csípős sza­lámiját. Nagyritkán kapni belőle a Corvin áruház cseme­ge osztályán. Péntek este őszintén megörültem, amikor vásárlás közben megláttam, hogy az elárusitónő egy szem­mel láthatólag ismerős vevő­nek ilyen pirosló szalámiszele­teket helyez egy zsemlébe. Rám került a sor és kér­tem mindjárt negyed kiló csípős szalámit. — Sajnos, nincsen — hang­zott az előrusitónő Válasza. ! —De kérem, az előbb lát­tam, hogy a kolléganője sze­letelt belőle. — Nem lehet kérem, mert nincsen. Az előrusitónő balszeren­cséjére az előbbi vevő vala­miért visszatért és félig el­fogyasztott zsemléjéből árul­kodóan kandikált ki a szalá­mi. — Hát ez mi? — kérdem. — Ja . . . Ezt a kolléga­nőm a hölgy sajátjából vág­ta le. Sajnos, ebből nem tu­dok adni. A fiatalabb elárusitónő köz­belépésére végül mégis kap­tam szalámit. A pult alatt vágták le. Nyilván a hölgy sajátjá­ból , ÖNÉRZET A Pest megyei bíróság lép­csőháza. A felfelő sietők ha­ragos jelenetre lesznek fi­gyelmesek. Sokszoknyás, idős néni szapul egy fiatal férfit. Szemmel láthatólag tárgya­lásról jönnek. — Te család szégyene, azt hiszed, hogy mert ezt a kis pénzbüntetést kaptad, meg­­usztad az egészet?! A fiatalember behúzott nyakkal csititja: — Julis néném, ne kiabál­jon már, mindenki minket néz, majd otthon megbeszél­jük, hallgasson már, Julis né­ném! A néni szikrázó szemmel:-^Ne hívj engem Julis né­­nédnek! Neked én felperes vagyok! -- • -Magyarország kereskedelmi kiállítással nem vett részt a vásáron. Grác felől nagy az érdek­lődés újra a magyarországi turisztika, különösen a Bala­ton iránt, amely autóval alig két órányira van a határtól. Legújabban a legnagyobb gráci utazási irodában, a Kinreich Reisebüroban a Pan­nónia Vállalat egyik munka­társa állandó magyar refe­rensként teljesit szolgálatot, már az első néhány hétben 2000 dollár összegű magyar­­országi nyaralást jegyeztek elő nála. A magyar étterem a grá­ci vásár egyik ékessége volt. Ugyanígy vélekedtek a vásár­irodán is. A Pannónia étterme volt a vásár egyetlen igazán reprezentatív vendéglője: ide vitte vendégét minden hazai és külföldi üzletemben, ha fi­nom és eredeti környezetben akart mutatkozni vele. Gundel Ferenc személyé­ben a Pannónia étterme nem­csak értő, de tekintélyes ve­zetőt is kapott. Külön vonz­erő volt az osztrákok sze­mében, hogy — ami ritka­ság ilyen esetekben — az egész személyzetet, a pincé­rektől a mosogatóasszonyokig Magyarországról exportálták. Talán túlzásnak tűnik ez a kívülállónak, pedig nem köny­­nyü Ausztriában alkalmi munkára személyzetet tobo­rozni. Nem szabad azt hinni, hogy egy külföldi étterem — ilyen rövid távon — bomba­üzlet. A rezsiköltségek, a na­pidijak, stb. — még akkor is, ha mint jelen esetben, a he­lyiséget a vásárigazgatóság negyedáron bocsátja rendel­kezésükre — túl sokat emész­tenek fel ahhoz, hogysem 11 napot számottevő, haszonnal küldött a legnagyobb előzé­kenységet tapasztalta a ren­dezők részéről. Volt ebben né­mi jó értelemben vett számí­tás : nem titkolták, arra szá­mítanak, hogy több magyar látogat majd Grácba, különö­sen a vásárra. Gondolatmenetük könnyen követhető. Grácnak két or­szág a hinterlandja: Jugosz­lávia és Magyarország. Ju­­goszlávokban — mint emlí­tettük — nincs hiány, marad­nak még a magyarok. Termé­szetesen belátják, hogy a ma­gyar turisták háromévenként kapott nyugati valutájukkal nem Grácba igyekeznek, vá­gyaik messzebbre szárnyal­honorálni azt. A gráci Pan nonia étterem telibe talált: belépve a három terembe, ha­misítatlanul magyaros és ki­fogástalanul ízléses, széllé mes enteriőrt láthatott a ven­dég. (Balázs Attila, a Pan­nák: Tirol, Olaszország és Franciaország felé. Néhány napos rövid autóbuszos kir rándulásokra gondolnak. Kü­lönösen a három nyugati me­gyére, Győr-Sopronra, Vasra és Zalára vetik pillantásukat, nonia belső építésze tervezte. Falait Kolozsvári Panni néni pingálóasszony festette.) Az ételek nyersanyagát helyben vásárolták — csupán a libamájpástétomot szállítot­ta Budapest és természetesen a borokat. Az ételek közül a hortobágyi palacsinta, a le­­csós-virslis Gellért-rántotta, a paprikás csirke, a lángoló gémeskuttal szervírozott Pi­­roska-tál volt a favorit. Nagy keletje volt a fogasnak, sül­lőnek, meglepő módon kevés­bé fogyott a halászlé. A tészták közül a túrós ré­tes és a Gundel palacsinta vitte el a pálmát. Egyébként a Pannónia ne­gyedszer jelent meg éttermé­vel a gráci vásáron és felte­hetően nem utoljára. A hely­beliek nagyon jó néven ven­nék, ha állandó éttermet nyitnának a városban, erről a partnerek tárgyaltak is egy­mással. Á vásár egyik sarkában ér­dekes színfoltra figyelhetett fel a látogató: itt rendezték be az alpesi foltos tenyész szarvasmarhák kiállítását. Ez volt az egyetlen “állati szek­tora” a vásárnak, de ennyi protekció kijár a marhának — ha stájer. A HÁTTÉRBEN MAGYARORSZÁG Grác nagy szeretettel dé­állandóan tárgyalnak is a há­rom megye közigazgatási és idegenforgalmi vezetőivel. “Az idei vásár előtt Buda­pesten tartottuk meg sajtó­­konferenciánkat — mondta Stöffler igazgató. — Hiba volt. Jövőre Sopronba vagy Szombathelyre megyünk. — Mégiscsak a közvetlen szom­széd a fontosabb . . .” Novobáczky Sándor HIRDESSEN LAPUNKBAN! STÁJERORSZÁGI KÉPESLAP: MAGYAROK GRÁCBAN osztrák városok közé. Elég messze esik Bécstől, melynek világvárosi vonzerejével kü­lönben sem vetekedhetne, még messzibre Salzburgtól, a muzsika Mekkájától, s még annál is távolabb a festői Ti­roltól, a gazdag amerikai, an­gol turisták divatos üdülőhe­lyeitől. De azért Grác mégsem adja meg magát. Évente két­szer megfujja a trombitákat, május első és október első he­tében. Az alkalom: a tavaszi és őszi Dél-keleti vásár. Nem volna igazságos eljá­rás a gráci és a budapesti vásárt összehasonlítani. Mére­teiben, a résztvevő országok számát tekintve, természete­sen a magyarországi sokkal nagyobb vonalú; a budapesti nem a grácival, hanem a bé­csivel van egy súlycsoport­ban. A csinos, rendezett, kelle­mes atmoszféráju gráci ösze­­sereglésnek van azonban egy Az ország vezető női zsokéja a 22 éves Mary Bacon, egy másféléves gyerek anyja, aki nemrégiben Warrensville, Ohioban, a Thistle Down versenypályán századszor nyert a lóversenyen.

Next

/
Thumbnails
Contents