Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

1970-09-17 / 38. szám

Thursday, Sept. 17, 1970

SZABAD SAJTÓ

15. oldal

MEGSZÓLAL A MÚLT:

HOL SZÜLETETT I SZENT ISTVÁN KIRÁLY?

A magyarság 10—11 századi történetével kapcsolatosan, az uj kutatások fényében egyre világosabb körvonalakat ölt az a felfogás, hogy a honfoglalók életformájában már feltűnnek a későbbi változás gyökerei, tehát a kalandozások kora és az államalapítás közötti fejlődésben nincs oly nagy szakadék, mint azt korábban feltételezték.

A 10. századi magyar társadalom differenciált, s a köznépi rétegek egy része a földművelés kezdeti formáit ismerő, helyhez kötöttebb életmódot folytat. Ennek az életformának alapismereteit a magyarság még korábbi hazájából hozhatta magával, s ugyanígy feltételezhető, hogy a kalandozások során megismert nyugati kőépitkezések mellett erődítési hagyományaik is részben a korábbi időkre, a kőből és téglából épített volgai kazár grőditményláncolatra nyúlnak vissza.

NEM SZLÁV VÁR

A honfoglalás és a kora Árpád-kori kutatások uj eredményeit erősiti meg az utóbbi évek egyik igen jelentős régészeti feltárása az esztergomi várban. A nagy kiterjedésű, kőből épített és kőfallal védett fejedelmi és királyi palota ugyanis, melynek maradványait a kutató ásó a felszínre hozta, nem képzelhető el az előbbiekben említett fejlettebb gazdasági háttér, a helyhez kötöttség bizonyos hagyományai, a differenciáltabb társadalmi megoszlás nélkül.

A Géza idején elindított és István korában jelentékenyen tovább épített palota az uralkodó személyének kiemelt szerepét huzza alá. A fejlett épitőmesterségbeli tudásra valló kőfalak cáfolják azokat a még a legutóbbi években is publikált véleményeket, melyek szerint hazánkban az államalapítás idején világi rendeltetésű kőépitkezésekkel még a királyi udvarokban sem számolhatunk, s cáfolja az ásatás leletanyaga a köztudatban sokáig élő feltételezést is, hogy Géza Esztergomban korábban épített szláv várba telepedett volna meg. A nagyméretű kővár létrekozása feltétlenül Géza és István nevéhez kapcsolódik.

AMI ELŐKERÜLT

Az újonnan feltárt maradványok közül Géza nevéhez két, egymástól független, több helyiséges épület emelése kapcsolható, ezeket alakította át, bővitette ki és vette körül vastag kőfallal István király.

Az István-féle építkezések magja egy kőkápolna, amelyhez közvetlenül csatlakozik egy jelentékeny méretű palotaszárny. Az ilyenformán több épületből álló palotaegyüttes északi végét a mai bazilika építésekor elbontották, igy hosszirányú kiterjedéséről csak annyit tudtunk megállapítani, hogy nem volt rövidebb a középkori, nagy kiterjedésű palotánál. A palota és kápolna szépen faragott kőkváderes falai az épitőmesterség magas színvonala mellett tanúskodnak.

Az uj ásatások véglegesen bebizonyították, hogy első királyunk születési helyét nem a már igazoltan 12. századi, un. Szent István szobában kell keresnünk, hanem a palota-együttes északi felén, a Géza építette helyiségek egyikében.

Az uj ásatások során megtalált István-kori királyi palota részleteiből tehát nagyszabású, nagy kiterjedésű, jól megerősített központ körvonalai rajzolódtak ki előttünk, ami semmivel sem maradt el a szomszédos, ugyancsak ezidő tájt alakuló államok fejedelmi központjai mögött, sőt némelyiket jelentősen felül is múlta.

GAZDASÁGI KÖZPONT

Esztergom, mint tudjuk, a 10. század végétől jelentős szerepet játszott az ország történetében.

Fejedelmi és királyi székhely — ha ebben a szerepében osztozik is Székesfehérvárral —, s az ország gazdasági központja. Ez utóbbi feladatok ellátása jelentős helyigénnyel is jár, s indokolja a palota nagy kiterjedését.

Az esztergomi vár funkciói, s a funkciókat igazoló nagy kiterjedésű építészeti megoldás tehát döntő módon sorakozik fel azok mellé az újabb történeti és régészeti érvek mellé, amelyek szerint a korábban véltnél előrehaladottabb és viszonylag töretlenebb társadalmi és gazdasági fejlődés tette időszerűvé és eredményessé a két nagy államalkotó egyéniség: az első lépéseket megtevő Géza fejedelem és az államalkotó István király fellépését. így válnak a régészeti módszerekkel felszínre hozott emlékek a kor viszonyai közé illesztve, történetileg érzékelhető adattá, s a nagy történelmi személyiségek tükörképévé.

Nagy Emese

ÁPRILY LAJOS:

TEMPLOM

Szóltam: Uram, az én imám merész,

a templom-ivük keskeny és nyomott.

És szólt az Ur: Fiam, légy építész,

magadnak építs bátor templomot.

KÉT POFON ES EGY CSATTANÓ

(A szerző “Hogyan szerzünk ellenségeket” cimü most megjelent kötetéből.)

Néhány nappal ezelőtt egy nagyon kedves szinészházaspárnál voltam vendégségben. A házaspárnak van egy tündér-édes kisfia, bizonyos Kozák Lacika, aki már óvodás, jó modorú, kedves és titokban megsúgta nekem, hogy orvos lesz, nem színész, mint a szülők, csak még nem akarja szomoritani őket.

Az ebéd kitűnő volt, beszélgettünk, a gyerek ott ült mellettünk, de csak akkor beszélt ha szóltak hozzá, nem zavart senkit, s én elmeséltem a házaspárnak egy kis történetet egy másik gyerekről, bizonyos Oszkárról, akivel Becsben találkoztam tavaly.

Oszkár ötéves volt és rossz. De nem felületesen volt rossz, hanem nagyon, s amit csak egy ötéves gyerek elkövethet rosszaságban, annak a százszorosát tudta a kis Oszika, akinek németmagyar volt az anyanyelve. Együtt ültünk Bécsben egy eszpresszóban a szülőkkel, s amikor Oszika leöntötte a mama uj selyemruháját a kitűnő (kávéval, s amikor mézzel kente be a papa nadrágját, megjegyeztem:

— Ha holnap jó leszel kisfiam, kapsz két pofont — mondtam, hogy magamat mulattassam, s egy perc múlva elfelejtettem az egész gyereket — mézzel együtt.

Másnap ragyogva jelentkezett a gyerek az eszpresszóban :

— Nagyon jó voltam. Kérem a két pofont.

Megdöbbentem:

— Ez nem olyan egyszerű, Oszikám, hogy csak úgy kapsz, két pofont. Majd előbb megtudom, hogy mit mond a mama, mit mond a papa, mit mond a nagymama, meg indenki, s ha kiderül, hogy igazán jó voltál, akkor megkapod a kettest . . .

Nyomozásom hamar lezárult. A papa el volt ragadtatva, a mama ködben úszott, mint vad hegyek orma, mindannyian megerősítették, hogy Oszika olyan jó volt, mint még soha.

Kénytelen voltain kiutalni a két pofont, bár

SZEPTEMBERI ÉVFORDULÓK

1885-ben született Theodor Csokor osztrák iró, kinek színpadi müveit a világ minden részében játsszák.

* * *

1716-ban hunyt el Pápai Páriz Ferenc, a magyarországi művelődés egyik előharcosa: iró, orvos» szótáriró.

* * *

Száz éve született Vedres Márk kétszeres Kossuth-dijas szobrászművész, 1961-ben hunyt el.

* * *

1825-ben született Horn Ede európai hirü közgazdasági iró és kereskedelempolitikus. Részt vett a 48-as szabadságharcban, s ezért emigrációba kényszerült, de később visszatért Magyarországra,

* * *

E hónapban volt Szőnyi István Kossuth-dijas festőművész halálának 10. évfordulója.

* * *

Charles Baudelaire francia költő, a 19. századi egyik legnagyobb hatású szimbolista lírikusa 103 évvel ezelőtt halt meg.

Bethlen Miklós erdélyi államférfi, önéletrajziró születésének 328. évfordulója.

Georges Braque francia festő, a modern francia festészet egyik vezéralakja 7 esztendeje halt meg.

csodálkoztam és nem nagyon értettem a dolgot. Oszika kilátásba helyezte, hogy hajlandó jól viselkedni máskor is, de neki legalább három pofonra volna szüksége.

Megígértem mind a hármat.

És csoda történt. A gyerek mind jobban viselkedett, olyan jó gyerek lett, mint amilyen csak nagyon rossz gyerekekből tud átalakulni, mert van mód az összehasconlitásra.

Mit szépítsem a dolgot. A gyerek feldolgozta magát egészen hét pofonig. Megmagyaráztam neki, hogy nyolc pofon már tulajdonképpen nincs is a világon, nyolc pofont csak az a gyerek kaphat, aki nincs is, mert olyan jó gyerek már nem fordulhat elő.

Egész nyolchónapos bécsi tartózkodásom alatt Oszika jóságos volt, mint egy angyal, s á szülők nem győztek hálálkodni nekem, amiért véletlenül mint Kolumbusz Kristóf, kitaláltam ezt az őrültséget, ezt a pofonprémiumot.

Visszajöttem Pestre, leveleztünk a szülőkkel» s az egyik levélben a papa ezt irta:

— Elvittem Oszikát kocsikázni. Kirándulásra mentünk és a gyerek hirtelen megszólalt:

— Mondd, papa, hol van az a kedves bácsi, akivel 'sokat voltunk együtt és aki olyan jól tudott pofozni ?”

* * *

Ennyi volt az egész történet, s amikor befejeztem, megszólalt a kis Lacika, akire rá se néztem az egész elbeszélés alatt:

— Tessék mondani, Pali bácsi, én nem kaphatnék azokból a hires pofonokból?

Elsápadtam. És tűnődni kezdtem. Mi lehet a titka annak, hogy most már összesen két gyerek kitüntetésnek, jutalomnak látja a pofonokat? Aztán eszembe jutott, hogy nem is olyan gyerekes csacsiság ez, hiszen mennyi felnőttet ismertem, akik szaladnak a pofonok után. De ne menjünk messze. Eszembe jutottam én magam, aki menynyit lihegtem, szaladtam, izgultam, dolgoztam, lótottam-futottam, amig megkaptam nagynehezen a jól megérdemelt pofonjaimat kis Maudom"tói, aki angol lány volt, s egy ideig menyasszonyi rangban dolgozott nálam.

Királyhegyi Pál