Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-09-17 / 38. szám
/ 14. ©Mal SZABAD SAJTÓ Thursday, Sept. 17, 1970 A legenda azt tartja, hogy amikor, majdnem egy évszázaddal ezelőtt, Jesse és Frank James, a középnyugaton bankokat és vasutakat rabolt, a különös, merész testvérpár gyakran rejtőzött el olyan barlangban, amely Franklin megyében (Mo.) volt, alig 50 mérföldnyi távolságban St. Louistól. A modern időknek megszületett a maga Jesse és Frank Jamesa: nevük ezúttal John é3 James Pardue, John 27 éves, James pedig 23 esztendős. A Pardue testvérpár — az ügyészségi vádirat szerint — olyan módon rabolt ki egy danburyi (Conn.) bankot, hogy a bankrablás igazi Jesse James-féle bűncselekmény volt, sőt, a rendőrségi szakértők szerint a Pardue testvérpár munkáját maga Jesse James is “megirigyelhetné”. Danbury 50 ezer lakosú városka, New Yorktól 50 mérföldnyi távolságra fekszik: azokban az időkben, amikor az amerikai férfiak még általában kalapot viseltek, Daniburyben volt Amerika legnagyobb kalapgyára. Danbury haladt a korral: jelenlegi legfőbb ipara az aerospace ipar. A Pardue testvérpár 1970 február 13-adikán követte el a bankrablást. Ezen a napon a danburyi rendőrkapitányság folyosóján álló, fém-hamu tatrtó aljára egy időzített bomba volt erősítve. A hamutartó a folyosón, William F. Tobin, rendőrfőnök irodája és a rendőrfőnöki telefoniközpont között állott. A telefonközponthoz volt kapcsolva egy olyan készülék is, mely közvetlen összeköttetében állatt 150 bankkal és kereskedéssel. Ha egy banktisztviselő vagy kereskedő, a bankban, vagy üzletében levő, fölszerelt gombra rálépett, ez a jelzőkészülék automatikusan felvillant és igy jelezte a rendőrség számára, hogy a kérdéses bankot, vagy üzletet ki akarják rabolni. E-zen a napon tehát 13-adika és éppen péntek volt s ez a nap ennek ellenére szerencsés nap volt Tobin rendőrfőnök szempontjából. Töbin ezen a napon nem tartózkodott irodájában, influenzásán feküdt otthon. S ez a körülmény mentette meg az életét: a hamutartó aljára helyezett időzített bomba pontosan délelőtt 10 óra 40 perckor robbant. A robbanás következtében a 3 emeletes téglaépület szinte törmelékekre hullott szét. A legsúlyosabb kár a rendőrfőnök irodáját és a telefonközpontot érte. Huszonhat személy sérült meg, haláleset, különös véletlen folytán, nem történt. A telefonközpont viszont teljesen használhatatlanná vált. Pontosan a robbanás időpontjában két férfi lépett be a Union Savings Bankba, amely alig 3 épülettömbnyi távolságra volt a rendőrségtől. Az egyik férfi hippie-frizura-féle parókát és álbajuszt viselt, a másik napszemüveget, mindkettejük kezében puska volt. A repülőgéprablások megelőzésére gépfegyveres rendőr járőröket helyeztek szolgálatba a Frankfurt a Main-i repülőtéren, Nyugat- Németországban. A két férfi a bankfiók 12 alkalmazottját és a jelenlevő, 6 ügyfelét, a bank egyik hátsó szobájába terelte. A rendőrséget nem lehetett értesíteni, hiszen a robbanás a rendőrségi telefonközpontöt és az ahhoz kapcsolt jelzőkészüléket, használhatatlanná tette. A két férfi összesen 26,365 dollárt vitt el a bankból. A rablók ezután beültek a bank mögötti parkolóhelyen rájuk várakozó fehér szinü Chrysler station wagonba és elhajtottak. A két férfi a közelben levő bevásárló központ kellős közepére hajtott, ott kiszállt a kocsiból, amelyben ott hagyta a puskákat és ezenkívül a kocsiban a bankrablók egy időzített bombát hagytak. A Chrysler station wagon néhány perc múlva felrobbant. A robbanás következtében a bevásárló központban parkoló autók mindegyike megrongálódott és számos üzlet kirakata bezuzódott. Mint később kiderült, a Purdue testvérpár nyugodtan a városban maradt, miközben a rendőrség, a megadott személyleirások alapján, tűvé tette értük a várost, — azonban eredménytelenül.' Danburyba nemsokára megérkeztek a Federal Bureau of Investigation nyomozói és a new yorki rendőrség bombaszakértői is. A nyomozók a bevásárló-központban felrobbant fehér Chrysler roncsai átvizsgálásakor megtalálták a kocsiban hagyott időzített bomba maradványait. A szakemberek megállapították : a házilag készült bombát valószínűleg olyanok készítették, akik az amerikai haderő valamelyik bombaosztagánál teljesítettek katonai szolgálatot. Az időzített bomba összeállítása szakszerű munkára vallott. A Chrysler motorján talált sorozatszám nyomán kiderült a kocsi tulajdonosának személyazonossága is: A Chrysler station wagon tulajdonosa a! Lusbyban (Md.) lakó James I Peter Pardue volt. Pardue nemrégiben szerelt le a US Armytól. Érdekes módon kiderült, hogy James Peter Pardue bátyja, John viszont Danburyban lakik. Ezekután az is kiderült, hogy nemrégiben j Maryland államban majdnem' Kürthy Miklós: KRÓNIKA Megelégedetten bandukoltunk az utcán, mivel tudtuk, hogy minden rendben lesz. Egyszerre Gregory hirtelen megállt, felém fordult. Arcán mélységes aggodalom tükröződött. — Öregem — mondta Gregory kétségbeesetten —• egyetlen problémáról elfeledkeztünk. Elfeledkeztünk erről, hogy voltaképpen a nagyváros tesz bennünket magányossá és elhagyatottá. A városi épület-tömbök tesznek bennünket rabokká. Elfeledkezünk arról, hogy ezt a kérdést miképpen lehet megoldani ? Miképpen lehet megoldani azt, hogy a nagyvárosok épület-tömb ketreceiben is szabadok legyünk és miképpen lehet megoldanunk azt, hogy a nagyvárosokban se legyünk magányosak, s ne legyünk egyedül az irdatlan tömegben ? hasonló körülmények között elkövetett bankrablás történt, amelynek tetteseit mindezideig nem fogták el. A marylandi bankrablás elkövetőinek személyleirása szinte kísértetiesen ráillett a danburyi bankrablás elkövetőire. Ezután már gyorsan követték egymást az események: John Parduet Danburyban tartóztatták le, James Parduet pedig Lusbyban. Tekintettel arra, hogy a bűncselekmény, amellyel vádolták őket, federális bűncselekménynek minősü,l James Peter Parduet mindenfajta kiadatási eljárás nélkül Connecticut államba lehetett szállítani. Jelenleg mindkét Parduefivér letartóztatásban van, mindegyiküket hat rendbeli bűncselekménnyel — többek Bevallom, a dolog engem is meghökkentett. El kellett ismernem, hogy erről a problémáról megfeledkeztünk. Néhány percig némán álltunk a sötét utcán, azután Gregory arcára halvány fénysugár lopózott. — Idehallgass — mondta gyorsan, kapkodó lélegzettel — Emlékszel Romain Gary “A Mennyország Gyökerei” cimü regényére? Emlékszel, a főhősre, Morelre, a félbolond francia fogorvosra, akinek eszményét az Afrikában szabadon vágtató elefánt-hordák jelentik? Ezek az elefántok szabadon, hatalmas dübörgéssel, hordában, jóban-rosszban összetartva vágtatnak . . . emlékszel, hogy Morei azt mondja a regényben, hogy mindent odaadna érte, ha ő maga is elefánt lehetne? Ez a megoldás . . . elefántnak kell lenni . . . hatalmas dübörgéssel, jóban-rosszban öszszetartva kell vágtatni . . . elefántnak kell lenni, hogy igazán emberek lehessünk . . Morelnek igaza volt . . . Gregory hirtelen sírni kezdett, csukló zokogással. Rendőrautó fordult elénk. A kocsiban ülő egyik rendőr lecsavarta az autó ablakát és kihajolt: — Hát ennek mi baja? — Elefánt szeretne lenni — mondtam magyarázóan. — Nem rossz — nevetett a rendőr, azután tovább gördült a járőrautó. Gregory arcán patakokban csorogtak a könnyek. — Elefántnak kell lenni... hogy emberek lehessünk . . . Morelnek igaza van . . . Az utca lassan világosodott körülöttünk ... a piszokra ráhullott a hajnal. — Elefánt akarok lenni — hüppögte Gregory és a szavak lassan enyésztek el az utca hajlatában . . . között bankrablással és lőfegyvernek és robbanóanyagnak egyik államból a másikba történt szállításával vádolják. Mindkét Pardue testvér ártatlannak vallotta magát az előzetes bírósági meghallgatáson. Amennyiben az esküdtszék, mindegyik ellenük emelt vádpontban bűnösnek találja őket, maximális büntetésük 115 évi fegyház lehet. A Pardue-fivérek ügyének tárgyalására csak késő ősszel kerül sor, mert egy bridgeporti federális biró, egy pszichiáter tanúvallomására hivatkozva, úgy találta: — James Purdue a jelen pillanatban őrült, vagy legalább is képtelen megérteni az ellene emelt vádat és az ellene indított eljárást. HIRES bűnügyek EGY BANKRABLÁS, AMELY A JESSE JAMES FÉLE BANKRABLÁSOKRA EMLÉKEZTETETT Olyan éjszaka volt ez, mikor minden könnyűnek és megoldhatónak tűnt, akárcsak az álomban. Gondolom, az volt az egész nek az oka, hogy sörrel kezd tűk, whiskyvel folytattuk és édes likőrrel fejez- Kürtlur Mikló« tűk be. Hajnali félháromkor, amikor a bárok már bezártak, úgy állottunk az utcán, Gregory és én, hogy a világ valamennyi jelentős problémá ját megoldottuk. Különösen Gregory volt találékony, akinek a sör, a whisky és az édes likőr valósággal szárnyakát kölcsönzött.
