Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-08-13 / 33. szám
■ Thursday, Augusí 13, 1973 SZAR AD SAJTÓ 9. oldal Hagyományunk: István király KOSSUTH-TÖRTÉNETEK... (Folytatás a 6. oldalról.) Ha ma, egy évezred távolából István király emberi vonásait, egyéni alkatát keressük, könynyen fennakadhatunk a történeti források ellentmondó adatainak a hálóján. “Testre kicsiny, lélekre nagy s merész” — irta róla a 15. század neves iró-prédikátora, Temesvári Pelbárt, és az ellentétes vonásoknak ez az egysége egyéniségének mélyebb rétegeit is jellemzi. Könyörületes, kegyes, igazságos, adakozó, akinek komoly arcára alig valamikor szállott mosoly — igy vallanak az egykorú feljegyzések és a középkori legendák, de tettei, harcai, törvényhozása elsősorban mégis a keménykezü, célratörő és céljai érdekében kíméletet nem ismerő államférfit mutatják. A róla szóló leírásoknál is hivebben jellemzi őt hatalmas életműve, az általa létrehozott uj intézmények monumentális egysége. 969 és 1038, ha hihetünk a Nagy Lajos korabeli Képes Krónikának, éppen ezer esztendővel ezelőtt született, és csaknem hét évtizedet iveit át alkotásokban és harcokban gazdag pályája. A szó valódi értelmében rendkívüli, felgyorsult sorsfordító időszak volt ez a jogara alá került ttiagyar nép történetében. A letelepedett földművelésre berendezkedett európai feudális társadalmak északi és keleti karéján, a népvándorlás utolsó hullámainak elül tével, sorra alakultak az osztályrenden alapuló uj feudális királyságok. Bánók, norvégek, lengyelek, csehek és oroszok Uralkodó osztályai, egy-egy kiemelkedő fejedelem vezetésével, ezekben az évtizedekben tették meg a döntő lépéseket feudális államiságuk megteremtése, illetve megszilárdítása, és ami ezzel együtt járt, a kereszténység felvétele felé. A szükséges átalakulások végrehajtása valóban a fennmaradás, a lét vagy nemlét kérdése volt e népek számára. Azokra a társadalmakra, amelyek ezt a lépést megtenni nem tudták — gondoljunk a hunok és avarok, a kunok és besenyők sorsára — menthetetlenül a széthullás, az etnikai megsemmisülés, a pusztulás várt. Tudjuk: a történelmet nem egyes magányos nagy egyéniségek csinálják: mégis vannak kivételes történeti helyzetek, amikor egy-egy kiemelkedő” személyiség elhatározó befolyást gyakorolhat az események menetére. A nagy kérdést a történelem a honfoglalás és letelepedés utáni magyar társadalom számára is feltette: ragaszkodnak-e továbbra is kevés munkával és sok szabadsággal járó, ősi nomád életformájukhoz, folytatják-e ennek megfelelő zsákmány szerző, rabló, hadjárataikat, és akkor menthetetlenül alámerülnek a törzsi anarchia, a nemzetségi bomlás és az idegen alávetés hullámaiban — avagy: alkalmazkodva uj környezetükhöz, maguk is békés, települt földművelő életformára térnek át, annak összes társadalmi, politikai és vallási következményeivel együtt. Hogy a magyar társadalom végül is ez utóbbi útra — a pusztulás helyett az élet, a felemelkedés, a haladás útjára — tért, abban kiemelkedő része volt István király, 'és már előtte apja, Géza fejedelem uralkodásának. FORRADALMIKOR Az egykorú történeti források alapján ma már nehéz volna megállapítani, hogy a rájuk váró hatalmas feladatból mi vált tudatossá Gézában és Istvánban. Bármilyen szűkszavúak is a Géza és István koráról szóló középkori ofrrások, afelől nem hagynak kétséget, hogy a kereszténységre “megtérni nem akarók többen voltak, mint a bitre térők”, és ezért külső urak segítségére volt szükségük. Géza és István, a korabeli magyar társadalom számszerű többségével szemben, valóban csak külső segítséggel, fegyveres erőszakkal, elkeseredett belső harcok árán hajthatták végre a magyar társadalom nagyszabású progresszív átalakítását. Géza és István kora forradalmi kor volt a szónak abban az eredeti és alapvető jelentésében, hegy egy alacsonyabb társadalmi formáció egy magasabbrendirnek adta át a helyét. Maga Géza és István, szubjektív egyéni vonásaikban persze feudális uralkodók voltak és nem forradalmárok, de mégiscsak olyan uralkodók, akik forradalmi átalakulást hajtottak végre. S objektiv jelentőségükben mindenesetre ők voltak inkább a forradalmárok, semmint a velük szemben álló Koppány, aki a régi, avult, pogány magyarsághoz szitok ellenállását testesítette meg. APA ÉS FIÚ Elbeszélő forrásaink véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogyan viszonylik egymáshoz apa és fiú teljesítménye. Valószínűnek látszik, hogy Géza inkább csak megkezdte, alapját vetette az István által folytatott politikának, kettejük közül az utóbbi a kiérleltebb, a gazdagabb, a teljesebb történeti egyéniség. Az uj társadalmi és állami rend intézményesítése mindenesetre a fiú nevéhez fűződik. Életműve önmagáért beszél ! Államépitő tevékenységének eredményei alapján, amelyek jó két évszázadra megszabták a magyar társadalomfejlődés konkrét formáit és irányát, a magyar történelem egyik legnagyobb szervező egyéniségeként tarthatjuk számon őt. “SZENT ISTVÁN-I ÁLLAMESZME” — Nem sokkal Kossuth díszpolgárrá választása után hire járt itt az Alföldön, Vásárhely határában, hogy Kossuth Lajos éhezik Turinban. Meg kell menteni! A város tehetős gazdái közül való volt Czeglédi, meg Maczelka János. Ez az utóbbi száz fiatal ökröt hizlalt, csordásokat állított melléjük, szekereket rakatott meg takarmánnyal, néhányad magával ő is feltelepedett az egyikre, cs nekivágtak a nagyvilágnak, hogy mennek Túri nba, viszik a hizlalt, szép jószágokat Kossuth apánknak. El is értek szépen a határig, hanem ott a katonaság megállította őket. Persze, hogy nem hátráltak meg, erős volt bennük az indulat, a szándék. Elő a fokost, a karikást, és kerekedett olyan csata a helyszínen, hogy az ökrök százfelé futottak, a nekihevült vásárhelyieket pedig csak a sebtén, hirtelen kapott további katonai alakulatok tudták megfékezni. Börtönbe, várböntönbe került mind, Kufsteinba! Maga Maczelka, a Kossuthot menteni igyekvő akció szervezője két esztendőt raboskodott a monarchia különböző váraiban, vádemelés és Ítélet nélkül, mignem sikerült őt kikönyörögni . . . Idáig a történet, amit ifjúsága emlékei közül Bibó Lajos felidézett, mikor a Kossuth-képről, és Kossuth “végrendeletéről” említést tettünk. Hogy történelmileg mennyire hü, nehéz lenne ma már ellenőrizni. Ám ha csak mondaként elevenítjük fel, akkor is jó szolgálatot teszünk vele. A mondák, legendák sokszor hivebben fejezik ki, és őrzik meg egy kor lelkét, igaz valóját, mint a legkörültekintőbb történészmunkák. Moldvay Győző István királyt elsősorban, mint a magyar etnikum megtartóját és megujitóját, mint a magyar társadalom forradalmi átalakulásának végrehajtóját és mint az uj, fejlettebb társadalmi rend kimagasló szervezőjét soroljuk történelmünk jelentős egyéniségei közé. Mindez elegendő alapul szolgál az István-hagyomány ápolásához, sőt megújításához. De a századok során kifejlődött István-képet meg kell tisztítanunk a történeti rárakódásoktól, mitizálásoktól. Egyegy kiemelkedő személyiség jelentőségét történetietlen visszavetitések nélkül, objektiv kritériumok alapján, mindenkor magából a történelem menetéből kell tudni kiolvasni. A múltbeli Szent István-kultuszban ezzel szemben sok volt az elrajzolás, a tudománytalan, hamis aktualizálás. István történeti öröksége nem állhat és nem áll a környező népekkel való együttélésünk és együttműködésünk útjában. István király hagyománya a miénk! Bemczédi László GONDOLATOK A boldog házassághoz két jó megbocsátó kell. * * * Együtt érzünk az elesetekkel, de azok mellé állunk, akik elgáncsolták őket. * * * Csak a visszhangnak áll jól, ha ismétli magát. * * * Szeretem, ha állandóan olvashatok a labdarúgás szépségeiről, mert különben elmenne tőle a kedvem. * * * Mielőtt te is éljenezni kezdel, először nézd meg jól, kit ünnepelnek. * * * Gyűlöli a talpnyalókat, mert tőlük nem tud odaférni a főnök talpához. * * * Hülye viccnek többnyire pofon a csattanója. LELKI KLINIKA (Folytatás a 7. oldalról.) Meg kell szoknia, hogy minden helyzetben, minden viszonylatban, tehát a munkahelyén is mindig igyekezzék tőle telhetőén csinos lenni. Férjes asszonynak nem azért, mert hódítani akar, hanem azért, mivel a jólöltözöttség, az ápoltság minden nőben bizonyos mértékben műveli az öntudatot, frissítő érzés, könnyebben megy a munka. A lány pedig ráadásul sohasem tudhatja, hogy mikor akad meg rajta az irodában valamelyik kolléga vagy ügyfél szeme, ami házasságra 'fzethet. A lány inkább 10 perccel korábban keljen, mint 10 perccel lekéssen a férjhezmenésrői. Persze a tulöltözködés, a nappalra nem illő kikészítés nem okos, márcsak azért sem, mert akkor még azt gondolhatja róla, hogy egyenesen valami éjszakai partyról jött az irodába. * * * KÉRDÉS JELIGE. — Kedves Miss Homoki, szeretném, ha véleményt mondana az én gondolatomról. 56-ban, amikor Ausztriában voltunk táborban, megismerkedtünk és megbarátkoztunk egy magyar házaspárral. Egyszerre hoztak minket Amerikába, attól kezdve itt élünk Jersey Cityben. Mi állásba mentünk és ma is dolgozunk. Ök csak két évig maradtak állásban, azután üzletet nyitottak. Nagyon szorgalmasak voltak, szerencséjük is volt és gyorsan meggazdagodtak. Meg is érdemlik, miután nagyon jó emberek, mindenkin segítenek, csak egy van amit nem szeretek rajtuk. Mindig dicsekednek, hogy menynyit szereztek, mennyi pénzük van, milyen jó! megy nekik. Mondtam a férjemnek, hogy egyszer megmodom nekik, hagyják abba a dicsekvést. A férjem azt mondja, ne szóljak, mert abból harag lesz. Kinek van igaza? VÁLASZ. — A férjének. Kár lenne ezeket az egyébként jószivü embereket megbántani. Fogadja el őket olyannak, amilyenek. A dicsekvés emberi gyengeség. A siker bizonyos fokig még a df szerény embert is dicsekvésre csábítja. Köny- Bnyebb szegényen nem panaszkodni, mint gazdallgon dicsekedni.
