Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-08-13 / 33. szám
Thursday. August 13, 1S7C SZABAD SAJTÓ 5. oldal BEJELENTÉS Lapunk címe, további intézkedésig a szerkesztő lakáscíme lesz: LÁSZLÓ I. DIENES 222 Amboy Avenue Metuchen, N. J. 08840 Tel. 548-1369 Mindennemű, a lappal kapcsolatos ügyben közvetlenül a szerkesztőhöz kell tehát ezentúl fordulni. Előfizetések, hirdetések a szerkesztő címére küldendők be, vagy pedig telefonon a lap szerkesztőjét kell felhívni, ha valaki személyes találkozást óhajt vele. Megbeszélésre a szerkesztő személyesen ellátogat üzletekbe, vagy magánházakba, bármilyen-fontosabb ügyben. Füiek a Szent. István Kómái Katolikus ' Egyházközségből Közli: Ft. Dr, Dunay Antal plébános 223 Third Si., Passaic. N. J. Fhone: 779-0332 | IIZUB T. JÚZSEF temetkezési igazgató legmodernebb felszereléssel áll a gyászolók rendelkezésére. 203-5-7 THIRD STREET. PASSAIC. N. J. Telefon: 777-4332 és 815 LEXINGTON AVIL. CLIFTON, N. J. Telefon: 777-4332 BAUM BÚTOR ÜZLET 72 Merket St.. Passaic. N. J. I Telefon: PR 9-2584 h firenzei műkincsekért BÉCS — Az Arno óriási bárokat okozott 1966-ban Fi- i enze műkincseiben. A felbec élhetetlen értékű tárgyak í: légmentéséért összefogott az egész kulturvilág. Ausztria könyvek, fegyverek és pán< élöltözetek restaurálását vállalta, és sikerült kiváló szakembereinek 716 remekmű tö- 1 életes helyreállitása, kétévi 1 rávuros munkával. A műkincseket kiállításon mutatják Le az Uj Burgban, október 4-ig.-.„.uemm pusztító Sokunkkal fordult elő gyermek- és serdülőkorunkban, bogy — amikor nem kaptunk meg valamit, amire nagyon vágytunk, vagy nem adtak nekünk igazat, amikor pedig úgy éreztük, hogy igazunk van — a földre vetettük magunkat, és azt rugtuk, vertük “eszeveszetten”. A modern lélektan szerint a gyermek e görcsös jelenetét az a félig, vagy majdnem egészen tudattalan vágya “rendezi”, hogy ha már nem történnek a dolgok, az igazságnak (pontosabban: az. ő igazságának) megfelelően, akkor inkább pusztuljon el az egész világ. Egyes szélsőséges iskolák állítják csak, hogy az ilyenfajta “pszichodráma” — és a mögötte feszülő magatartás — mindenképpen elkerülhetetlen és a felnőtt ember élete tulajdonképpen nem is más, mint örökös küzdelem ezzel a lappangva mindig bennünk levő késztetéssel. Abban azonban minden tudományos rangot megérdemlő pszichológiai irányzat megegyezik, hogy a hisztérikus magatartás (gyermekkorban is, de később is) jelbeszéd, amellyel igazunkat védelmezzük. Olyan igazunkat, amelyet nem tudunk vagy nem merünk szavakra fordítani. Hogy ezt az emberre nem egyedül és nem is legfőképpen, de mégiscsak jellemző magatartást már a régiek is felismerték, azt — többek között — a latin mondás is bizonyítja: “Fiat iustitia, pereat mundus!” Vagyis, hogy legyen igazság, ha bele is pusztul a világ. Tömör megfogalmazása ez annak a vágyunknak, amelyet — felnőttként szégyellve már a földrevetődést, a föld és a tárgyak rugdosását — gyakran csak egy tekintettel, egy arcrángással, száj mozdulattal “fogalmazunk meg”. Beszélgető partnereink azonban értenek ezen a nyelven is, mert akár magam is nemegyszer vettem észre, hogy ki nem mondott és még csak mozdulatokkal sem jelzett kivánságomra a másik ember elnémul, dadogni kezd, abbahagyja a vitát. Ezek szerint nem is olyan nagyon képletes valami a világ képzeletben való elpusztítása. A gyermek is azt éri el vele, amit szülei egyéb jelekből nem vettek észre: megkap valami olyasmit, amit más utón s. módon nem kap-IGAZSÁG? hat meg. Annyit mindenesetre, hogy békén hagyják, nem “nevelik” tovább, elhallgatnak a példákkal. És a felnőtt is elpusztítja — “igazságá”nak egy heves mozdulattal vagy szenvedélyes tekintettel jelzett kifejezésével — ha nem is a világot, de az ellenérvek világát. De valljuk be, hogy sokan győzelemnek tekintjük az ilyesmit? . .. Szégyellném is leírni, ha nem tudnám, miszerint kitűnő, nagy tapasztalatu emberek is milyen könnyen belebele csúsznak a szükségképpen korlátolttá tevő önteltség hibájába, hogy nincs olyan, bármilyen tisztán felismert igazság, amelynek “örök birtokosai” lehetünk. Az igazságot — legyen az filozófiai, szaktudományos, vagy “köznapi” igazság — állandóan meg kell védelmeznünk az uj és uj érvektől és ellenérvektől, ki kell próbálnunk, meg kell edzenünk. Nyilvánvaló ugyanakk o r, hogy a zigazság állandó kipróbálandósága még nem jelenti azt, hogy nincs is igazság. A kétszer kettő is igaz. A kétszer kettő igazságát azonban csak az érti valóban, aki tovább is tud számolni kettőnél és négynél is; aki tudja, hogy mit jelentenek a számok. Hogy miért négy kétszer kettő, annak hosszú története van. Ennek az igazságnak a teljes felismeréséhez sok mindent meg kell tudni a világról. Többek között azt is, hogy türelmetlen igazságvágy önmagában kevés ahhoz, hogy a rendkívül összetett meghatározottságok világában tényleg tegyünk, valóban változtassunk is valamit. Türelem!... Unalmat sugárzó, szó, olyan az ize, mint a száraz keksznek. Hányán éltek vissza vele, misztikus tulvilági “türelem”-re vagy kedélyes cinizmusra intve, azt aki nem tudta tűrni a mások kihasználását, a butaság vagy a rosszaság uralmát. E kifejezést jó Ízzel egy olyan uj magatartás töltheti csak fel, amely egyszerre türelmetlen mások értelmetlenség ével, vagy az értelmet lefegyverezni kivánó, hamis “okosságá”val és a magunk belső kényelmével, szellemi restségével szemben. Nem szeretem, ha türelemre intenek bennünket akkor, amikor őszintén megmondjuk a véleményünket valamiről. De azt sem szeretem, ha — akár őszinteség címén — eldobjuk a fegyelem fékjeit. Nem tisztelem a gyermekét szinte idomitó szülőt, és nem csodálkozom rajta, ha az a gyerek hisztérikussá, világ- és önpusztító jellemmé válik. De tisztelem azt a szülőt, aki okos fegyelemmel okos fegyelemre neveli fiát, lányát: megtanítván őt arra, hogy a világon nem minden lehet a miénk, amit szeretnénk, és nem is minden igaz, amit annak gondolunk. Ezekre — az igazságokra — megfelelő módon, megfelelő bátor türelemmel — már a kisgyermekeket meg lehet tanítani. Mert ha jellemző is fajunkra és történelmünkre is a vágyálom, és az annak meghiúsulásából fakadó, öngyilkos düh, az is jellemző, hogy fogékonyak vagyunk a nem csupán pillanatnyi érdekeinknek és hangulatunknak kedvező igazságokra is. Csak éppen fel kell ébreszteni bennünk ezt a szükségletet. Fiat iustitia ... Igen, legyen csak igazság. Uralma nem árthat a világnak, hiszen nem igazság az, amely elpusztítással fenyegetheti a világot. Az igazság — ha nem is mindig kíméletes, mint ahogy a kórt kimetsző sebészkés sem az — gyógyító. Többek között (abból a betegségből gyógyítja, gyógyíthatja ki az embert), amelynek kórt jelző tünete: mindig és mindenben nekünk van igazuk. Antal Gábor VIRÁG VERSENY SZEGEDEN SZEGED. — Az idén Szegeden rendezik meg az országos virágkötészeti versenyt és kiállítást. Az augusztus 13-án nyíló látványos bemutatón 23 kertészeti vállalat és tsz 63 kötőnője több mint 250 kompozícióval vesz részt. A kizárólag élő virágokból készített menyasszonyi csokrokon, tál és váza virágcsendéleteken, valamint fantázia kompozíciókon kívül kötelezően előirt összeállítást is kell készíteni a versenyen. Ez utóbbit tiz pers alatt kell a megadott virágokból “formába önteni”. A zsűri az értékeléskor elsősorban azt mérlegeli, hogy az egyes kompozíciók mennyire alkalmasak a modern otthonok díszítésére. Megéreti a life PÉCS. — A Mecsekaljón. megérett a füge. Magyarországon csak ezen a mediterán jellegű tájon virulnak fügecserjék a védett fekvésű kertekben és szőlőkben, s minden nyáron több-kevesebb termést hoznak. Az idei forró nyár rendkívüli módon kedvez e délszaki növénynek, a dús lomfou fákról rekordtermést szüretelnek. Egyes gyümölcsök súlya eléri a nyolc- tiz dekát is. Ujabh érdekességek Gorsitunkan ....... . f TÁC — Megkezdődött az ásatási évad Tácon, az egyszer az idén újabb épületeket, utcákat tárnak fel. Befejezik a Capitolium feltárását,., s megkezdik a település nyugat-keleti irányú főutcájának, feltárását. így néznek ki azok az M55 nevű ! idegölő gázt tartalmazó és a má- f sodik világháborúból visszama-' ‘ radt rakéták, melyeket a katona-’ f ság a vonatokon a tengerpartra ~ szállít, hogy onnét aztán a tenger ' mélyébe dobják. Összesen 12,500 jb-en rakéta “öregedett meg” túlságosan ahhoz, hogy továbbra is biztonságosán elzárva tartsák. PASSAIC, N. J. ÉS KORNYÉKE
