Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-08-06 / 32. szám
ThiiraSer; August 6, 1970 SZABAD SAJTÓ 15. oldal NAGY MAGYAR ÉRTÉKEK A BUDAPESTI ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁRBAN Több mint száz éves a terem, amelynek faláról Széchenyi Ferenc életnagyságnál nagyobb portréja tekint le a látogatóra. A diszes faburkolat fölött az egykori nagyasszonyok adakozását megörökítő vármegyei címerek. Szép, intarziás parkett — szintén műemlék — s többek között egy 48-as honvéd által Dél-Amerikából küldött, egyet - ■ len fatörzsből faragott, két méter széles, kerek mahagóni-asztal. Az Országos Széchényi Könyvtárban vagyunk. A pompás Széchényi-terem egyik sarkában két, egymásra merőleges tárló áll most. Bennük a patinás teremnél is értékesebb kincsek sorakoznak. Közel ezer éves a legrégibb kézirat, mely a sort megkezdi és több mint négyszáz éves a legfiatalabb. Legtöbbjének közvetlen egyházi vonatko- , zása van. Ezért is állják körül kétszeres érdeklődéssel Teológiai Akadémiánk 4—*5. évfolyamos hallgatói, akiknek oktatását a mai egyháztörténeti órán — kérésemre — dr. Karsay Orsolya . végzi. A lelkes tekintetű, mosolygó szemű fiatal könyvtáros éppen most doktorált a bizanthinológia köréből Moravcsik Gyula professzornál. Szakértelemmel és szeretettel simogatja végig szemével — ki tudja, hányadszor a magyar nyelv hete alkalmából rendezett kiállítás vezetése során — az értékes, régi kéziratokat. Legelső nyelvemlékünknek, a tihanyi apátság Pannonhalmán őrzött, 1055-ből származó alapitólevelének, a Lőwenben levő ómagyar Mária-Sira. lomnak és a Kőnigsbergi Töredéknek csak a másolatait látjuk ugyan, de a hallgatók érdeklődését mégis felkelti ezek szövege és regényes sorsa. Eredetiben látjuk azonban a magyar és egyúttal valamennyi finn—ugor nyelv legrégibb ismert összefüggő nyelv-emlékét, a 12. század végén keletkezett Halotti Beszédet, amely egy latin nyelvű szertartáskönyvnek 2i6 soros, Ízes magyarságu, szabadon fordított ‘“vendégszövege”. Ugyancsak eredeti a — sokáig az osztrák fővárosban őrzött —- Bécsi Képes Krónika. Miniaturáinak ragyogó színei meghazudtolják korát, a hatszáz évet. A latin szöveg között feltűnő “Gyula” és “Zoltán” nevek fölé egyszerre hajol tiz teológus-fej . . . Azután az első kézzel Írott magyar könyvet, a régebben Ehrenfeld—Kódex néven ismert Jókai- Kódexet találjuk. Assisi Ferenc életét Írja le a budai beginák — harmadrendi apácák részére készült. (Sokan csak ekkor tudták meg a sok finom részletkérdésre is kedvesen kitérő kalauztól, hogy egy 1925-ös londoni árverésen szereztük meg e kincset, s az akkori Jókai-centennárium révén kapta mai nevét.) A Biblia legrégibb magyar fordításának első töredéke láttán még tágabbra nyílik a szemünk. A ferences szerzetesből lett két huszita prédikátor ,Újlaki Bálint és Pécsi Tamás készítette. Mátyás király egykor talán 3000 kötetet is kitevő egykori Corvina-könyvtárából az egész világon ma már csak 170 darabot ismerünk, ebből 45 van hazánkban; 32 az országos Széchényi Könyvtár, 11 az Egyetemi Könyvtár, 1 a Tudományos Akadémia és 1 a győri püspöki szeminárium tulajdonában. Az itt kiállított két kódex közül különösen Cyprianus egyházatya szépen illuminált, Corvin-cimeres beszédeinek láttán csillan fel a leendő lelkészek szeme. Hát még amikor megtudják, hogy néhány éve 5000 angol fontért — több mint félmillió forintért — szerezte meg ezt a nagy kincset egy árverésen a Széchényi-könyvtár . . . Ugyanilyen tetszést arat a Festetich-Kódex — Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságoskönyve — a 15. század végéről: ez a legdíszesebb középkori magyar kézirat. “Pest városában, Szent Péter utcájában” — a későbbi Ferenciek téri egykori kolostorban — Íródott ez a Mária-ének a 16. század elején, amelyet a Peer-Kódex őrzött meg. Ez nevét Peer Jakab piarista tanártól, az egykori tulajdonostól kapta. A Nyulak szigete hajdani domonkos-zárdájának a levegője árad Ráskai Lea értékes kódexéből, amelyből nemcsak Margit királyleány életét, hanem még a Margitsziget topográfiáját is megismerhetjük. A buzgó kódexmásolóról azt is megtudjuk, hogy zemplénies volt a nyelvjárása, és közvetlen, közlékeny apáca lehetett: “Igen beteg valóik” — írja piros tintájával az egyik oldal aljára. A Margit-legendát különben Jankovics Miklós, a hires budai műgyűjtő szerezte meg — és aján-ÉVFORDULÓK (AUGUSZTUS 11-TŐL 24-IG) 11- én született Türr István, az olasz egység egyik megteremtője, az Egyesült Európa magyar apostola és Heltai Jenő Kossuth-dijas költő és elbeszélő. 12- én halt meg Veres Márk Kossuth-dijas szobrászművész; Thomas Mann, a 20-ik század nagy realista regényírója és William Blake angol költő. 18- án halt meg Honoré de Balzac nagy francia realista iró. 19- én született Orville Wright amerikai technikus, a motoros repülés úttörője; halt meg F. Garcia Lorca spanyol költő és drámairó. 20- án van Szent István király ünnepe, akit Róma elsőként emelt ki a föld királyai közül kanonizációval a szentek sorába. 21- én halt meg Székely Bertalan festőművész és Lope de Vega spanyol drámairó.. 22- én született A. Claude Debussy francia zeneszerző; halt meg Roger Martin Du Gard Nobel-dijas francia regényíró, Nikolaus Lenau magyarszármazásu osztrák költő és Jan Neruda cseh iró és költő. 23- án született Dézsi Lajos irodalomtörténész; halt meg Kazinczy Ferenc iró és nyelvújító, Magyari Béla hírneves cigányprímás. ANEKDOTA “AZ OTT ODAFENT” XXIII. János pápa első államtitkára a temperamentumos és szókimondó Domenico Tardini bíboros volt. Hivatalos helyiségét az Apostoli palota második emeletén rendezték be, pontosan a pápai lakosztály alatt, amely a negyedik emeleten helyezkedett el. Régi “főnöke”, XII. Pius pápa alatt megszokta a pontos időbeosztás és program szerinti munkát. Nem szerette tehát, ha munkájából kizökkentették. XXIII. János pápa viszont szeretett rögtönözni, s ha valami uj ötlete támadt, nyomban csengetett. Hívta Tardini államtitkárt. Ez ilyenkor bosszankodva kapta fel a fejét munkájából: — Ez ott odafent már megint hiv, éppen amikor annyi a dolgom! Minthogy ez a kifejezés: “Ez ott odafent” nemegyszer szaladt ki a száján, szállóige lett belőle és egy idő múlva eljutott a pápa fülébe is. A legközelebbi alkalommal aztán az egyik komoly megbeszélésük során János pápa a következő megjegyzéssel szakitota félbe beszélgetésüket: — Kedves Tardini, szeretnék egy dolgot megmagyarázni neked. “Ez ott odafent” senki más, mint mindnyájunk ura, az örökkévaló atya a mennyekben. Én csak a negyedik emeleten lakom. Egy pillanatnyi hallgatás után hozzátette: — Éppen ezért kérlek, ne téveszd össze a rangfokozatokat. dékozta a múlt század közepén a könyvtárnak — egy főnemestől, akihez valószínűleg a II. József idején feloszlatott szerzetesi könyvtárnak: valamelyikéből kerülhetett. Sorra folytathatnánk a szebbnél-szebb kódexek és a hozzájuk fűződő érdekes történetek felsorolását. A pálos Bátori László bibliamásolásától — amelyet 1460 körül a budaszentlőrinci kolostorban, vagy talán a hires hárshegyi barlangjában Írhatott — a “pestifera lutherana haeresis” kifejezést tartalmazó Érdy-Kódex szövegéig — amely a 16. század elejének egy karthauzi “néma; barát” ártal irt legnagyobb magyar legenda- és prédikáció-gyűjteménye, s a magyar irodalom egyetlen karthauzi emléke — a zárt tárlók alatt is minden csupa élet, csupa történelemi Dr. Fabinyi Tibor GYARMATHY IRÉN: A MI TEMPLOMUNK A nap épp az égre hágott: megláttam a napvilágot. Anyám a jövőre gondolt, apám halkan imát mormolt és templomunk, téged nézett. Biztos rév és lélekfészek voltál nekünk rosszban-jóban. Nyári hőben, téli hóban nyitva voltál, mindig drága kis családunk Istenháza. Elnéztem a sok galambod, s ha megszólalt a harangod. Múltba vesző gyermekkorom őrzi még a templomtorony. Felnézhet a hegytetőre, s falun túl a temetőre. Templomtorony nézz ki rája, vigyázz anyám sirhalmára. ÓHAZAI ÁRVÍZ-TÖRTÉNET: | AZ ÉLETMENTŐ *i A Szamos mentén a pusztitó árvizet most már az építkezés, az élet megindításának szorgos munkája váltotta fel. A sötét emlékek azonban még élnek. Nem lehet feledni őket. De azokat az áldozatos, életmentő segítségeket sem, amelyek sóik ember számára az életet jelentették. Május 15-én, pénteken, 5 asszony és 2 gyermek menekült otthonából, Komlódtótfaluból a tenger ré növekedett Szamos hullámain a túlsó part, Csenger felé. Elragadta őket a hatalmas áradat. A csónakba becsapódó, beszivárgó viz miatt már süllyedni kezdtek. Szivükben félelem, arcukon rémület. Nincs mentség! Előbb-utóbb elnyeli őket a hatalmas viz, a hullámisir. A távolból emberek sokasága riadtan, tehetetlenül nézte a megrázó jelenetet. És ekkor jön a segítség! Mezei Árpád, a csengeri gyülekezet presbitere és társa, Osváth Ignác gyorsan csónakba szállnak. Önfeláldozó bátorsággal eveznek a sik tengeren a már-már elmerülő csónak felé. Nagy fáradságot jelent minden méter. Erős az ár! Szivük hevesen dobog, a mellük zihál. Minden erejüket megfeszítve eveznek és közelednek a halálos veszedelemben levők felé. Előbb kalapjukat dobják a merülő csónakba, hogy azzal mlerjék ki a beszivárgó vizet. Majd láncot dobnak át és annak segítségével vontatják ki a csónakot a partra. Az öt asszony és két gyermek megmenekült. A bátor férfiak életeket mentettek meg a biztos haláltól. Az árvíz szomorú eseményeinek krónikájában — jólesik feljegyezni az önfeláldozó szeretetnek ezt a kiemelkedő, szép példáját is. Csenger. ^ Pótor Sámuel |
