Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-07-02 / 27. szám
Thursday, July 2, 19?0 SZABAD SAJTÓ 11. oldal 1 ember, ember . . . S bár a férfiak szinte testükkel védik családjukat, otthonukat a pusztító elemtől, mégis falvak, városok, tanyák lakóit kellett az utolsó órákban biztonságba helyezni, kitelepíteni a veszélyeztetett területekről. Eddig közel tízezer ház sérült meg, illetve dőlt össze az árvíz következtében. Hajlékok, egy hosszú teni azt is, ha az apa a nőkről általában csak frivolan képes beszélni. Kizárólag feleségét tartja kivételnek. Fiától elvárja, hogy minél többet hódítson, lányának azonban ki akarja tekerni a nyakát, ha egy fiúval látja sétálni, vagy későbben tér haza. Kétségbeesik, ha megtudja, szerelmes a fia, és ennél már csak az hozza ki jobban sodrából, ha arról értesül, hogy nem szerelmesek lányába azok a fiuk, akik “vele járnak”. Sértve érzi magát, ha feleségéről, lányáról tiszteletlenül beszélnek, de eszébe sem jut, hogy azok a nők, akikkel a munkahelyen, másutt találkozik, szintén valakiknek lányai vagy feleségei. Nincs a világon az az érzékeny szeizmográf, amely jobban jelezné a távoli földmozgásokat, rezgéseiket, mint ahogy a gyerekek észreveszik apjuk életének ilyen ellentmondásait. Lehet, hogy konformistán hasonulnak is hozzá, több mint negyedszázados pedagógusi pályámon arra azonban még nem találtam példát hogy tiszteletet, megbecsülést ébresztett volna bennük. Hangsúlyoznom kell ismét, gyerekeink nem óhajtják nem is szeretik, ha apjuk tökéletes ember. Jogos igényük azonban, hogy ember legyen, aki erényeivel, hibáival velük éli életét, megbeszéli gondolatait. Dr. Kerékgyártó Imre építőanyagra van szükség elsősorban : szállítóeszközökre, a vasúti közlekedés helyreállítására, munkáskezekre — és pénzre, pénzre ... Az elemi csapás hírére megmozdult az ország. Aki csak tehette, két kezét, munkáját ajánlotta fel: diákok, katonák, szakemberek és a helyi lakosság hetek óta folytatnak emberfeletti küzdelmet az árral. Az áldozatkészség csodálatos példáival találkozhatunk. Az ország dolgozói keresetük egy részét ajánlották fel a szükséget szenvedőknek. Junius közepéig csak a magyar lakosság áldozatkészségének eredményeként mintegy 200 millió forint gyűlt össze az árvízkárosultak számára. He segítő kezek nyúlnak a bajbajutottak felé az országhatárokon túlról is. Baráti országok siettek segítségükre: építőanyagokkal megrakott vonatok gördülnek át határainkon. Junius első napjaiban körülmények egyébként is züllöttek, az apa iszákos. Pedagógusok gyakran tapasztalhatják, hogy sokszor semmiségekért agyba-főbe verik tanítványaikat. Találunk példát arra is, hogy az apa hasonló módszereket javasol az osztályfőnöknek: “Ha rosszalkodik, tessék jól megverni. Megszoktá már otthon”. Ha a gyermeknek örökké attól kell rettegnie, hogy kevésbé sikerült feleleteit, apró csinytevéseit az apa meg ne tudja, aliha fog életének (kisebb magyclbb sorsdöntő kérdéseivel bizalommal fordulni őhozzá, Nem kevésbé vonzó a gyerekek számára a prédikátor apa sem,Szimpatiilkusab benne, hogy tettleg nem bántalmazza gyermekét. Taszító, hogy örökké leckézteti. Az ilyen apák visszatérő szókincséből valóságos kis külön szótárt lehetne összeállitani. Rendszerint saját nagyságuk és gyermekük kicsinyes hálátlansága között szekták párhuzamot vonni. Nagy indulatukban néha már maguk is elhikulé&ában. Aránylag ritkán érezhetjük azonban, hogy az apák felelősséget is éreznének szavaikkal, tetteikkel szemben. Játszva rombolják a tekitélyeket gyermekeik előtt, legfeljebb akikor csodálkoznak, amikor azt veszik észre, hogy a sck romiba döntött tekitély maga alá temete sajátjukat is. A gyerek annyira sohasem tud elfogult lenni, hogy elhiggye apjának: mindenki gyanús, alki valamivel többre vitte, mint ő, pedig tehetségével, képességeivel valamennyiüket zsebre tudná vágni! Képtelen megér-Magyarországra látogatott a FAO, a UN'mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete világélelmezési programjának igazgatója. Megtekintette az árvizsujtótta vidéket és a világszervezet nevében mintegy 1.5 millió dollárt ajánlott fel az árvízkárok enyhítésére. De gyorssegélyt küldött számos ország, intézmény, egyesület is. Levelek százai érkeznek idegenbe szakadt honfitársainktól, akik aggódnak rokonaik, ismerőseik sorsáért; tömegesen érkeznek adományok. Sokan teszik fel a kérdést: mi a legcélszerűbb módja a segélynyújtásnak? Meghatottan f ogadj ük távolban élő honfitársaink áldozatvállalásának bizonyítékait. Mégis, ha segiteni-akarásuk leghatékonyabb módját kérdezik, megvalljuk: a Magyar Vöröskereszt Nem-M0S0LY0GJUNK Az egyetemi hallgatók professzoraik szórakozottságáról beszélgetnek. — Az én professzorom — mondja az egyik —, egyszer odament a járda szélére, felemelte a jobb lábát, és határa esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije, és fel akart rá ülni. — Ez semmi — tromf ölj a le a másik —, az én profeszszorom olyan szórakozott, hogy mielőtt lefekszik aludni, gyufát gyújt, hogy megnézze, el van-e oltva a lámpa. CSALÁDI ÉLET M IPÁK FELELŐSSÉGE Napjainkban mind gyakrabban esik szó a családok szerkezetének megváltoztatásáról. A probléma kifejtésekor egyrészről a válásck nagy számát, másrészről pedig azt szokták megemlíteni, hogy az anyák többsége üzemekben vagy más hivatalokban dolgozik. Ma már jelentéktelen kisebbségben vannak az olyan nők, akiknek egyetlen gondjuk a családi tűzhely ápolása, a gyerekek nevelése. Ugyan&íkkor azonban még igen sok család akad, amelyben egyedül az anya gondja mindez. Sok apa úgy érzi, példásan tesz eleget szülői kötelességeinek, ha fizetésekor kisebb-nagyobb csonkításokkal “leszámolja keresetét” feleségének. Pszichológiai, szociológiai vizsgálatok, őszinte gyereki nyilatkozatok egyaránt bizonyítják, hogy az eredményes családi nevelésben nélkülözhetetlen szerepe van az apának. Mindenütt, ahol ezt nem tudja, vagy nem akarja betölteni,sérelmek keletkeznek, s ezeknek hatása beláthatatlan a gyermekek egész további fejlődésében. Sérelemhez vezet, ha nevelés helyett az apa kizárólag az Ítéletvégrehajtó tisztségét tölti be odahazai. Megdöbbentő, hogy napjainkban még mindig hány olyan gyerek van, akit otthon rendszeresen vernek. Ne higgye senki, hogy ilyesmi kizárólag olyan helyeken fordulhat elő, ahol a családi sziik, valóban olyan példakép j szobrok, amilyennek ilyen- j kor öniir.Sigukat festik. Éppen csak arról feledkeznek meg, hogy egy szobrot lehet csodálni, de tőle tanácsot, segítséget kérni, őszintéin, emberileg elbeszélgetni mégsem szoktunk. Különösen ekkor nem, ha az öntökéletességben tetszelgő szoborról jól láthatjuk, hogy nem éppen remekmű. Az apákat rendszerint jobban érdekli, hogy mi tesz gyerekükből, mint az a szerintünk kevésbé lényeges kérdés, hogy milyen emiber válik majd belőlük. Pedig épp. ez utóbbiban * döntő szerepük lehet az apáknak. Egyeseknek azál tal, hogy gyerekük — mégpedig nemcsak fiuk, lányuk is! — példaképet lát bennük. Megható, milyen elnézőek, megértőek .tudnak ilyen esetekben lenni a fiatalok. Még az emberi hibákat is természetesnek veszik, ha a szülő nem óhajt mindenáron azokból is erényt kovácsolni önmagának. Vannak azonban, és nem is kevesen, akik ezt a szerepet kafkai módon töltik be csupán: f“Irtóztam mindentől, ami Rád emlékeztetett, apám!” Ilyenkor aztán még az erények is hibákká torzulnak a gyerekek t szemében. Ellentmondásokat keresnek és találnak szavai és tettei között, és nincs az a [ szigorú bíró, aki kegyetle! nebb ítéletet mondhatna ró| luk. Nagyon sok apával talál. koztam, aki képtelen volt megérteni, miért viselkedik vele igy a gyereke, akinek pe' dig mindent megadott. Hogyan i$ érthette volna meg, hogy gyermekének nem mindenre lett volna szüksége, csupán csak apára. Ő ezt nem adta meg, pedig ez az egyetlen dolog, amit képtelenség a 1 gyerek életében forintokkal, I ajándékokkal kárpótolni. I Az apai szavak és tettek (igen jelentős szerepet tolte[ nefc be a gyerekek életszemléletének, világnézetének ala-A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE JELENTI: ÁRVÍZKATASZTRÓFA NEMZETKÖZ! ÖSSZEF00ÄS Magyarország lakossága betek óta igyekszik elhárítani a tiszántulon tomboló árvíz pusztítását, segíteni a küzdelemben, amit a soha-eddignem-látott víztömeggel folytat az ember. Egyszerre emelkedett meg a Tisza minden mellékfolyójának vizszintje, s mindegyik meghaladta az eddig mért maximumot. Tízezrek építik, erősitik, vigyázzák a tiz méter magasságúvá dagadt folyók gátjait: éjjel-nappal teherautókon, dömpereken, és mindenfajta szállítóeszközön érkezik a többszáz kilométer hosszú védővonal erősítésére a kő, a homok, müanyagfólia, és ember, élet munkájának eredményei, i órák alatt romhalmazzá váltak. Asszonyok, gyerekek élnek idegen fedél alatt, önként jelentkező befogadóknál, vagy az iskolákban, művelődési otthonokban, ideiglenes barakkokban. A férfiak pedig — és nem ritkán a nők is! — megállás, alvás, pihenés nélkül küzdenek a hömpölygő, több hullámban támadó vízzel. És nemcsak a gátakat őrzik, erősítik — a visszavonuló ár nyomán eltüntetik a romokat, hozzálátnak az élet feltételeinek megteremtéséhez : fertőtlenítenek, bontanak, építenek. Ehhez pedig zeti Segély 235-90171-8501 számú számlájára eljuttatott pénzösszegek jelentik az árvizkárosult lakosság részére a legnagyobb segítséget. Emberek, családok, nemzetek, társadalmak, kisebb-nagyobb közösségek élnek egymás mellett úgy, hogy nemi vesznek tudomást egymás problémáiról, gondjairól — mindegyik saját jelenét, jövőjét építi. S mégis: valahol az ember lelkének mélyén; szunnyad egy csodálatos ösztön : segíteni a betegség, szerencsétlenség, elemi csapás áldozatain, azokon, akik tőlük független körülmények következtében nem folytathatják életükét a megszokott módon tovább. Valahogy úgy érezzük ilyenkor magunkat, mintha adósai lennénk a bajbajutottaknak, és sem nemzeti, sem világnézeti, sem más ellentét nem játszik szerepet segíteni akarásunkban, áldozatvállalásunk mértékében. S néha milyen nehéz dolog megtalálni a segítségnyújtás legcélszerűbb, leghajlékonyabb módját! A pénzküldemény gyors, egyszerű, hatékony segítség. És most “kétszer ad, aki gyorsan ad”. Tehát ezúton is kérjük: mindazok, akik úgy érzik, tenniük kell valamit e minden eddigi hazai árvíznél súlyosabb katasztrófa áldozataiért, megértve helyzetüket, válasszák a leggyorsabb, legkézenfekvőbb utat: juttassák el pénzadományaikat a Nemzeti Segély számlájára. S ha elvonul a viz, ha egy pillanatra megpihenhetnek a hosszú küzdelem katonái, a nemzeti és nemzetközi összefogás nyomán ismét virágzó falvakat, termőföldeket látni majd a tájon, ahol nemrég még — Petőfi szavaival —• “mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott a Tisza a rónán át . . Kárpáti József j
