Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

1970-07-02 / 27. szám

12. oldal SZARAD SAJTÓ Thursday, July 2, 197fr Mariska foszlott kis kar­tonruhában érkezett Futóék­hoz, derekára csavart kendő­vel. Az ebédlőben, ahol állva maradt, tócsa keletkezett kö­rülötte, mert a cipőjéből szi­várgott a viz, ha mozdult, Bzörcsögött a cipő, lábujjai ijedten tapogtak a vízben. — Gyere, megfürdetlek — mondta Futóné és kihámozta jiagytkendöből, kartonruhából, mely alatt pőrén bujt meg a teste. — Bugyid nincsen? — kér­dezte Zsuzsi, Futóék minde­nese szemrehányóan. — Kép­zelje, árvizes gyereket vet­tünk ide — újságolta a vici­­íiének. — Nincsen annak se inge, se bugyija, csak csontja meg bőre. A cipője a lábához madzagolva, csak úgy csurog belőle a viz. Máris összeken­te a parkettámat. Lesz nekem elég bajom vele! Mariska ezalatt riadtan állt a fürdőszobában. A me­legen zuhogó vizsugár valami varázslatot sejtetett vele, a nikkelcsapok, hófehér csem­pék csodálattal vegyes rémü­lettel töltötték el. Amikor nyakig merült a kádban, sír­ni kezdett. .Hangos gyerekbő­­géssel sirt, tátott szájjal, ke­servesen. A kádba szorított viz, mely csapkodó lába nyo­mán apró hullámokat vert, talán a haragos víztömeget juttatta eszébe, a falánk nagy folyót, amint bekapja a há­zakat, s kerítést, s rohan to­vább, magával rántva fákat, ólakat, csipogó szárnyasokat is, oldalra dűlt részeg szek­rényeket dobálva. — Huszonkét kiló az egész gyerek — jelentette Futóné a férjének. — Megnézem Erika mennyit nyomott tizen­egy éves korában. — Egyél, Mariska, nógat­ta Futó a kislányt, aki átlát­szó füleivel, vékony nyakával mereven ült közöttük. — Mi­ért nem eszel? Mariska tányérjára bámult, melyen fehér dombocska pu­­posodott, csillogó, sj’Sxs pety­­tyekkel, fehér hósapkával: gyümölcsrizs. .—Nem ismeri ezt az ételt — . magyarázta Futóné. — Mit szokott édesanyád főzni? Mariska a vállát vonogat­­ta. Csak Zsuzsinak mondta meg este: — Köménymagos levest eszünk, krumplit, zsi­­roskenyeret. — Affene! — rémüldözött Zsuzsi, és lelkendező részvét­tel-közölte a vicinével: — Ilyen kódis népség a demok­ráciában! El se hinné az em­ber! — S vitte ki magával Mariskát a konyhába, a fás­ládára ültette, kenyérszelet­kékkel töröltette vele tisztá­ra a pecsenyés lábast. — Kapod be mindjárt? — Lába közé nyomta a kávéda­rálót s fenyegető recsegéssel darálni kezdett. — Van ne­ked apád? — kérdezte, s a tányéron hagyott maradékot két ujjával összeseperte, azt nyomta a kislány szájába. — Van hát! Utkaparó. testvérem is van : Béla, Ilon, Károly és Annus. Annus még kicsi. — Minek nektek annyi gyé­rek ? Ha egyszer etetni se tud­játok? Ki hallott már olyat? — Zsuzsi komolyan haragu­dott. A tányérokat csapkod­ta, mérgesen hadonászott a nek! — harsogta Zsuzsi. — Letelt az idejük! Mariska körüljáratta sze­mét a szobában, megfogta a függöny zsinórját, ide-oda huzgálta. — Még lecibálod nekem! Mégy haza az anyádhoz, nem hallod? — rázta meg Zsuzsi és már szedte is össze a cók­­mókját. — Itt akarok maradni — hallatszott Mariska hangja valahonnan a függöny mögül, beszorítva a fény közé. — Ingbe akarok aludni — mo­tyogta, aztán elakadt, s fur­csa, fojtott sirás bugyboré­kolt a sarokból. — Ingben alszol — nyúlt érte Futóné. törlőruhával. — Csak akad­jak össze az anyáddal! Marisíka tisztelettel hall­gatta Zsuzsit, aki felháborod­va vitte róla a híreket. — Ruhástul akart az ágyba fe- I küdni! Az Istennek se vetkőz­ne le! Minden este ez a cir­kusz . . . Már vettünk neki há­­! lóinget kettőt is. De hát igy ; szokta meg, éjjel-nappal egy­azon rongyban. Szagolni sem bírom! Annyi a munkám ve­le . .. Futóné valóban hiába ma­gyarázta el türelmes hang­ján, amelyet pedagógiai ta­nulmányok szinte személyte­lenre szelídítettek, hogy a testnek szellőznie kell, Maris­ka kemény kis öklével védte a ruháját, babselyem bugyi­ját, mely mint egy kályha fű­tötte vézna testét. — Egy-kettő, levetkezni! — pattogott Zsuzsi, s Maris­ka ijedten engedelmeskedett. — Nem lehet a gyerekkel ilyen szigorúan bánni! — in­tette Futóné. — Tán rimánkodjak neki? Instáljam?! — Zsuzsi gyak­ran leszalasztotta a boltba Mariskát. — El ne csavarogj ! — kiáltotta utána. Az is elő­fordult, hogy marokra fogta a portörlőt s a kezébe nyom­ta: — hajolj csak le, nincs csont a hasadban! — Ne dolgoztassa a gye­reket! — Már mért ne? — hüle­­dezett Zsuzsi és hátba vágta Mariskát. — Attól nem nő — Anya is aludjon ingbe ... és Ilon ... és mind . . . — Mariska hüppögő gyerek­­sirása kiáltásba fordult. — Hát persze — csitította Futó. — ő mondja meg! — Ma­riska könnypácos arcát Zsu­zsira emelte, s a keze után kapott, amely petrezselyem szagu volt. Amikor visszajöttek az ál­lomásról, Zsuzsi felfordult lakással várta őket, — Nagy­­takaritolk — morogta és lár­más mozdulatokkal tologatta a bútorokat. —Meg se kérdi, hogy ment el a gyerek? — csodálkozott Futóné, s azon töprengett, miért szerette Mariska éppen Zsuzsit, amikor mindenki jobb és gyöngédebb volt hoz­zá. Néhány napig tartott a vad nagytakarítás. Amikor Zsuzsi elkészült vele, odaállt asszo­nya elé. —Tessék más lány után néz­ni .. . — Szegletes, csontos arca mozdulatlan maradt, csak a szemében villant vala­mi. — Elmegyek ahhoz a kis nyavalyáshoz. Megmutatom nekik, hogyan igyekezzenek, hogy ingbe aludjanak . . . Palotai Boris NEVESSÜNK Kovács egy óriási vasbo­tot cipel a vállán. Olyan nagy és súlyos ez a bot, hogy alig bírja. Találkozik vele Szabó, és álmélkodva kérdezi: CSEHSZLOVÁKIA Magyar hét kezdődött a csehszlovákiai Luhacovice­­ben. A megnyitó hangverse­nyen Jakuts Éva zongoramű­vésznő lépett fel. Több ma­gyar filmet mutatnak be az ünnepi hét műsorán. Ne­ves csehszlovákiai szavalómü­­vészek közreműködésével, magyar irodalmi estet is tar­tanák. A záróhangversenyen Forgács Éva, Farsang Árpád, Forgács Julia, Ötvös Csaba, Kováts Kolos és öry Zsuzsa szerepelnek. * * * A csehszlovákiai Komá­romban idén is megrendezték a hagyományos Jókai-napo­­kat. A műsorban a legjobb csehszlovákiai magyar iro­dalmi színpadok, színjátszó együttesek szerepeltek. A Jó­­kai-napokon szavalóversenyt is rendeztek és kiállítást nyi­tottak meg a csehszlovákiai magyar amatőrfotósok felvé­teleiből. ROMÁNIA A Kolozsvári Kriterion Könyvkiadó gondozásában ! megjelenik a romániai ma- ! i gyár irodalom szenzációsnak ígérkező müve: Tamási Gás- i pár farkaslaki földmüves­­irónak. Tamási Áron testvér­­öccsének memoárkötete. bütyök a hátán, ha megtörli a rekamét. Futóné nem értette Zsu­zsit, esténkint aggódva szá­molt be a férjének: — Nincs ebben a lányban egy csöpp­nyi szeretet. Szinte kinézi a — Mondd csak, miért ci­peled ezt a vasbotot? — Hogyha megtámadnák, legyen mivel védekeznem. — E’zzel a bottal akarsz ve­rekedni — csodálkozik Sza­bó —, hiszen alig bírod el. gyereket a házból. Négy hetet töltött Futóék­­nál Mariska.—Haza kell men­ned — mondta egy reggel Futó.->t Mind az árvizesek men­— Ki akar verekedni — mondja Kovács —, ha meg­támadnak, eldobom ezt a marha nehéz vasbotot, és húsz kilóval megkönnyebbülve úgy elfutok, mint a szél. A kolozsvári 7-es számú liceum újra Brassai Sámuel nevét viseli, és ebből az alka­lomból az iskola Fiatal szív­vel cimü diáklapja kettős szá­mot adott ki, hogy méltókép­pen köszöntse az Alma Ma­tert. * * * A bukaresti televízió ma­gyar adásában Székely Já­nos Dózsa cimü hősköltemé­nyét Nemes Levente, a ma­rosvásárhelyi Állami Színház, művésze adta elő. AUSZTRIA Az ez évi burgenlandi fesz­tiválon előadják a szerző 75. szvletésnapjának tiszteletére Nico Dosta! Magyar menyeg­ző cimü operettjét. JUGOSZLÁVIA A Szegedi Nemzeti Szín­ház prózai együttese Lendvai Ferenc igazgató vezetésével szabadkai vendégszereplésre utazott, viszonozva ezzel az ottani népszínház magyar tagozatának szegedi vendég­szereplését. , * * * A Temesvári Állami Ma­gyar Színház az 1970-71-es évadban műsorra tűzi Jókai Mór Arany emberét. Sarkadi Imre Oszlopos Simeonját és Salamon Ernő' Telepi nép ci­mü verses játékát. * * * P. Shaffer játék a sötétben cimü színmüvét Szabadkán mutatja be a szegedi Nem­zeti Színház prózai együttese. * * * Az Újvidéki Hungarológiai Intézet érdekes kísérleteket folytat olyan vajdasági gyer­mekekkel, akik szinte egy­szerre sajátítják el anya­nyelvként a magyart és a szerb-horvátot. A kutatók ta­nulmányozzák a több nyelv használatának hatását az egyéniség intelligenciájának fejlődésére. * * * Az Újvidéki Rádió magyar műsorában részleteket közve­tített a budapesti Mikroszkóp Színpad. Tessék továbbmenni cimü politikai kabaréjából, melyet a színház újvidéki vendégszereplése során vet­tek hangszalagra. HOTEL A HIMALÁJÁN KATMANDU, Nepál — Ma­napság az idegenforgalom már nem elégszik meg a fes­tői városokkal, a vonzó ten­gerparttal, a téli sportokra alkalmas lejtőkkel és a ba­rangolásra, hegymászásra ter­mett csúcsokkal. Magasabbra is tör a turizmus, például a “Világ tetejére”, a Himalájá­ra. Mig korábban csak vak­merő alpinisták kockáztatták életüket a 8849 méter magas Mount Everest vagy az alig háromszáz méterrel alacso­nyabb Lhotse megmászására, napjainkban már mind töb­ben szeretnének eljutni ebbe a ritka turistaparadicsomba, amely látnivalóivál valóban páratlan élményeket igér. A nagy csúcsok felé vezető útvonalak egyik csomópont­ján, a 3800 méteres Namobe hegyen most japán tőke be­fektetésével a nepáli kormány szállót épittet. Egyelőre csak 12 vendégszobában 24 vállal­kozó kedvű turistát tudnak majd elhelyezni a Hotel Everest Kilátóban, a világ legmagasabban fekvő szálló­jában. öt esztendőn belül a Kilátó hotelt bővítik: 1975- ben már hetven szállóvendég­nek vethetnek ágyat estén­ként. Alig egy év alatt épül fel a saját á r a m s z olgáltatással, központi fűtéssel és oxigén­­dusitó berendezéssel felszer­­relt hotel: december 24-én már fogadta az első csoportot. A DUNA-MEDENCE MAGYARJAI 6HAZAJ TÖRTÉNET: ~ . , ÁRVIZES GYEREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents